A sorozat novemberi részében a Vértes mélyének egyik megbúvó szirtjén található Csáki várról lesz szó.A várról amelyből alig maradt meg valami és ha tábla nem jelezné,bizony aligha jönne rá az erre járó vándor,hogy ez itt egy régi vár romjai..
Nem sok minden maradt meg a Csáki várból
Csákvár, Gánt és Oroszlán között, a Vértes egy 326 méter magas, erdővel benőtt csúcsán találhatók Oroszlánkő, vagy más néven Csáki-vár csekély romjai. A vár alaprajzi elrendezése feltárás nélkül nem állapítható meg.
A 19. század végén Natz József még az alaprajzát meg tudta határozni. A várat tompa ék alakúnak írja le, mely élével É-felé néz, és ezen a részén lejtős udvara volt. A vár hosszát 40,5 méternek, szélességét 14,5 méternek határozta meg. A bástyafalak vastagsága 2 méter, átlagos magasságuk 5—7 méter volt akkor.
Pár megmaradt fal árulkodik róla,hogy itt vár állt valaha
A vár két gesztában is szerepel. Anonymus ezt írta róla: "... Majd innen ellovagolva a Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt. De erről ne többet!"
Kézai Simon a Képes Krónikában említi: "... származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le."
Persze azért romjaiban is szép,érdemes felkeresni!
A hagyomány szerint 1038-ban Béla herceget, a későbbi I. Béla királyt, Csák fia György innen kísérte Lengyelországba. 1188-ban a III. Béla által győri püspökké kinevezett Csák Ugrin birtoka lett, aki itt is hunyt el 1204-ben. Oklevélben 1289-ben említik először Vruslanku néven. A Csák nembeli Márk özvegye és két fia, István és Péter jelenlétében a majki prépost itt foglalta írásba a Hontpázmány nembeli Szegi Iwanka comes végrendeletét. III. András 1295 után Csák Márk fia István hűtlensége miatt leromboltatta.
A krónikák és oklevelek ellentmondásosak, talán úgy lehet feloldani ezt, hogy amíg Anonymus és Kézai Csákvárról írhatott (a településen nincs nyoma várnak), addig III. András már a később felépült Oroszlánkőt romboltathatta le.
Csák Máté halála után 1326-ban I. Károly a Csákoktól cserével elvetette a vértesi váraikat. Az oklevélben Chet azaz Orozlankeu néven szerepel.Csákivár első említése 1440-ből való.
Ha lejebb nem jelezné tábla,megtalálni is nehéz lenne...
1473-ban enyingi Török Ambrus és és felesége, devecseri Choron Katalin a tulajdonosa Mátyás király adományaként. Oláh Miklós 1536-ban Hungaria et Attila című művében megemlíti Orozlankew várát is, amelyet a településsel együtt a törökök pusztítottak el. 1543-ban, Esztergom és Fehérvár elfoglalása után, a török seregek a hozzá tartozó faluval együtt elpusztították.
A terület 1629-ben az Esterházyak tulajdonába került. A vár romjai akkor még álltak, köveit új házakhoz és a majki kolostor építéséhez használták fel.
A várhoz legkönnyebben Kőhányásról az OKT-n túrázva juthatunk el.Pár kilométer után jelzi majd egy tábla (ha időközben nem tették tönkre) a letérést,pontosabban a feltérést,hiszen fel kell mennünk a várhoz,de nem hosszú és nem nehéz emelkedő.Van azért még jelzés is ide,szintén a kékről leágazó kék L jelzés!
A várnál mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk mégpedig 2021 novemberének végén Zolikával,Manóval és a Tizedes barátaimmal.Nincs kizárva,hogy jövünk még erre,de egyelőre nincs tervben.
Filmünkben mi 8,55' tájékán kezdjük meg az emelkedést a várhoz!
Hát emberemlékezet óta nem volt ennyi szünet két túra között.Jó persze,volt közben Gergő emléktúrája október végén és egy kisebb túránk amelyre elvittük Rexit is.De akkor úgy mondom két nagy túra,amit régen bakancslistás túrának hívtunk Gergővel.Szóval két nagy túra között rég volt ennyi szünet.Szeptember 18-án volt az utolsó ilyen nagyobb túra.Most november 27. volt,azaz kerek 70 nap után vághattam ismét neki a rengetegnek.Az okok ismertek,korábban levannak írva,most nem térek rá ki.Lényeg,hogy végre újra mehettem.Volt egy tervem,nevezetesen eredetileg a Vértesben szerettem volna Csákvárról Gántra menni,a híres gánti bányavidék érintésével.Ám Manó javaslatára átírtuk a forgatókönyvet és így a Kőhányásról induló OKT-s túrát választottuk Gántig.Ebbe viszont a bánya rész nem fért bele.Mindegy örültem,hogy mehetek.
Újra Kőhányáson
Úgy tűnt,hosszú idő után öten megyünk a túrára.Utoljára ilyen 2018 márciusában volt a Kevélyek túrán.Négyen Dunaújvárosból vágtunk neki busszal az útnak.Pistivel aki a fővárosban lakik úgy volt megbeszélve,hogy Csákvárra lemegy busszal és majd ott száll át arra a buszra amivel mi jövünk.Ám Pisti nem volt sehol.Kiderült elaludt (..) így akkor maradtunk négyen.Én,Zolika,a Tizedes és Manó.Ez a csapat is régen túrázott már így együtt,hisz előbb Manót érte baleset,majd a Tizedesnek volt egy sérv műtétje.Reggel fél kilencre értünk a már jól ismert Kőhányásra.Szerencsére megáll itt a Dunaújváros - Komárom buszjárat,így átszállnunk sem kellett.Mi Zolival másodszor voltunk már itt,Manóék pedig már harmadszor.Innen indult 2019 utolsó túrája amikor is a gesztesi várat és a majkpusztai remeteséget érintve Oroszlányba mentünk.Most ellenkező irányba indultunk méghozzá az országos kéken.Magamban ezzel is emléket állítva Rockenbauer Pálnak aki épp tegnap volt 34 éve,hogy távozott közülünk...
Tájház Kőhányáson
Ám mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandban végigmentünk Kőhányáson,ezt múltkor nem tettük meg.Akkor hideg volt és nagy szél.Most csak hideg,szél nélkül.Manó azt mondta,ez egy egyutcás falucska jó ha van 1km hosszú.Nos 100 méter is alig volt,így könnyen végigjártuk.Érdekessége volt a tájház,valamint az Eszterházy kápolna ami az első amit meglát az ember ha erre téved.Valamint volt egy étterem,ami lehet látogatóközpont is.Pár házból állt a közigazgatásilag Gánthoz tartozó település rész.Állandó lakosa nem volt,de az egyik házból így is hangosan bömbölt ki a rádió.A falu végén pedig rég nem látott dolgokba botlottunk.Két pottyantós vigyorgott ránk.Zolikával mi természetesen elkezdtünk itt ökörködni.
Pottyantósok a falu végén
Manó és a Tizedes leszarta,hogy mi ökörködünk a pottyantósoknál,ők belevágtak a túrába,aminek az lett az eredménye,hogy szinte az egész túra folyamán előttünk mentek 4-500 méterrel.Bevallom ez kissé szarul esett,mert haverok vagyunk vagy mi és együtt illett volna mennünk szerintem,dumálgatva,kacarázva stb. Úgy tűnt rohannak,ennek sem láttam értelmét,mi Zolival nem azért szoktunk túrázni,hogy átrohanjuk rajta.Így aztán ez egy 2x2 személyes túrává avanzsált...A pottyantós buli után ráálltunk mi is az OKT-ra.Ősz vége felé járt,a fákon gyakorlatiag már nem volt levél.Friss avarba mentünk szinte egész túrán,de az idő nyirkos volt,így csúszott az út,de mentünk baj nélkül.
Zolika ballag
Az elején az erdőn keresztül még felsejlett a Vértes vonulata,de később mondhatni inger szegénnyé vét az út.Persze azért szép volt a vörös színű avar.A jelzések kifogástalanul fel voltak festve,nem volt problémánk velük.Úgy tűnt a gerincen haladunk.Az erdő így is csodaszép volt!Az út eltekintve a csúszos részektől meg jól járható.Jókat beszélgettünk útközben,Manóék pedig nem voltak a láthatáron sem.Egy ponton egy fantasztikusnak tünő vörös völgybe láttunk le.Elneveztük Vörös-völgynek az avar vöröses színe miatt.Nem sejtettük,hogy pár méter múlva a mi turistautunk éppen lefelé veszi az irányt ebbe a völgybe.Lefelé az út még az eddigieknél is jobban csúszott,oda kellett figyelni,hogy ne vágodjunk el.Itt-ott meg az útra dőlt fákon kellett átverekednünk magunkat.
Akadályversenyen a völgyben
Volt ahol át kellett mászni rajtuk,volt ahol átbújni,máshol meg meglehetett kerülni.A völgy végül is szép volt,leérve belebotlottunk a kék L jelzésbe.Tehát itt lesz valahol a Csáki (Oroszlánykő) vára.Már ami megmaradt belőle.Úgy döntöttünk megnézzük,nem nagy kitérőt jelentett,de a várhoz felkellett mászni a hegyen.Felérve meglepetésünkre ott volt Manó és a Tizedes.Ám nem vártak meg,míg mi megnéztük a várat.Továbbra 2x2-es volt a túra.A vár nem volt különösebben nagy eresztés.Néhány kő és kőfal maradt meg belőle és egy földsánc.Persze azért felkapaszkodtunk és megnéztük milyen.Majd alkalom adtán kivesézem a vár történetét itt a blogban,most erre nem térek ki.Fentről láttunk egy másik vöröslő völgyet alattunk,később kiderült ez beletorkollott a mi völgyünkbe.
A Csáki vár falán
A várfal és Zolika
Lejövet Tizedeséknek újra nem volt semmi nyoma.Tovább a kéken haladva láttuk,hogy bejön a mi völgyünkbe az előbb említett másik völgy.Majd egy kisebb erdei pihenőt láttunk,mellette a táblán meg ott volt minden ami a Csáki várról tudható.Nem tudom,de ezt nem inkább odafent kellett volna kitenni?Mindegy,megnéztük majd mentünk tovább.Egy betonúthoz értük ahol egy tábla jelezte a Természetvédelmi terület végét.Ezt olvasva feltűntek Manóék.Mögöttünk!Hát ez meg,hogy lehet?Kiderült a szemközti hegyen valami barlangot néztek meg,amiről mi megfeledkezdtünk.
Ritka pillanat ezen a túrán:együtt a csapat
Ritka pillanatok következtek ezen a túrán: pár száz méteren át együtt mentünk mind a négyen!A betonút rész mindössze tíz méterig tartott,majd a jelzés újra bement az erdőbe.Majd kacsázgatva újra egy völgybe ért.Ez nem volt vörös,viszont látványosan körül ölelték a hegyek.Mi Zolival újra megálltunk fotózkodni.Manóék pedig mentek tovább.Újra következett a kétszer kettő... Újra vagy négy-ötszáz méterre nőtt a távolság köztünk,de ez nem szegte kedvünket.Nem volt viszont jó az idő.Ki-ki kukucskált a nap,de hideg volt és a napsütés ellenére az eső is eleredt,de szerencsére nem tartott sokáig.Ritkább erdő következett,de itt volt némi zöld szín is.Majd egy ponton tábla jelezte,hogy eddig 7,5km-t jöttünk,Gánt meg még 5,9-re van.Alattunk viszont ott volt Mindszentpuszta.Egy kitérőt ez is megért.Odalenn ismét Manóékba botlottunk.
Mindszentpusztán végre összeálltunk egy közös képre
Megittuk a Tizedes által hozott pálinkát majd kajáltunk egyet.Kellemetlenül hideg volt!Mindszentpuszta pedig mindössze négy házból állt.Láthatóan csak az egyik üzemelt,valószinűleg kulcsosházként.Egyet épp felújítottak,egy meg romosan ott volt.Bementünk a felújitottba,üres helyiségeket találtunk,alighanem ez is egy kulcsosház lesz majd.Mentünk a kaja után tovább,némi emelkedésbe kezdett az út,egy darabig újra négyen mentünk együtt,de egy újabb vörös erdőbe értünk.Mi újra fotózkodtunk Manóék meg húztak újra előre.Az út hátralévő részén már nem is értük be őket.A vörös erdő is egy gerincen volt ahonnan újra egy völgybe értünk le.Egy hosszú egyenes szakasz következett itt.
Lefelé az újabb völgybe
Sokára értünk ki az erdőből.Szemközt feltűnt a Vértes keleti vonulata,arébb pedig alattuk maga Gánt.Itt kiértünk valami fensík félére,itt nem voltak fák és cudar hideg volt ezen a szakaszon.Most először talán ebben az évben kegyetlenül neki álltam fázni!Szaporáztuk a lépteink a közeli Gántra.Nyilvánvaló volt,hogy a bányára nem jut idő,pedig ha Gánt akkor elsősorban ez érdekelt volna...Közeledett a település és a hideg ellenére is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Így a fázás ellenére azért csodáltam ám!
Gánt határában
Gánt szép kis település volt,de sokat nem láttunk belőle.Hamar oda értünk a Vértes vendéglőbe.A megbeszéltek szerint itt lesznek majd Manóék és itt majd ledobunk egy ebédet.Belépve nagy volt benn a tömeg ( a koronavírust itt szerencsére leszarták).De egy pincér segített és bevitt egy belső terembe ahol ott ültek túratársaink.Leülve megmelegedhettem én is.Majd ledobtunk pár italt és egy jó ebédet amit Manó fizetett.Igy vegyük úgy megbocsájtottunk neki(k),hogy ez most egy ilyen 2x2-es túra volt.Végül is a túra így kellemesen végződött.Kijövet pedig még volt kis időnk Gánton körülnézni.Manóval egyetértettünk abban,hogy tudnánk itt élni.Kellemes hely volt!
Gánt elnyerte tetszésünket
Végül a buszmegállóban befejeztük a túrát.Pontosan 15,4km-t mentünk mindennel együtt.A busz jött és hazafelé Fehérváron ugyan átkellett szállni,de sima volt az út hazáig.Meglehetősen korán,már öt előtt Dunaújvárosban voltunk.A túra egyrészt nekem annyira ez nem jött be,de örültem mint majom a faszának,hogy újra mehetek és ha ezt az oldalát nézem akkor mégiscsak bejött.Kissé zavart engem ez a 2x2-es felállás most,de mindegy,a másik zavaró tényező meg a kellemetlen hideg volt.Nem tudom mikor fáztam utojára túrákon,de most fáztam.Mindegy végül is jó volt és bízok benne ezzel a túrával a kényszerszünetem is véget ért.
Legalábbis az álltalam eddig ismeretlen részein.Hála a jó égnek úgy alkult az emúlt években,hogy egyre gyakrabban jöttünk a Vértesbe is.Sokat bóklásztunk itt Gergővel remekebbnél remekebb túrákon át...Most a sors visszahozott ide amit persze cseppet sem bántam.Manó barátom talált ki egy itteni túrát,amely a hegység olyan részeit érintette ahol én még nem nagyon jártam.Négyen vágtunk neki a túrának a vértesi Kőhányáspusztára,ahova minő meglepő,de közvetlen buszjáratunk volt Dunaújvárosból,tehát át sem kellett szállni sehol.A Komáromba menő busz áll meg itt amúgy.Szóval én,Manó,Zolika és a Tizedes alkotta a csapatot mint az egy hónappal ezelőtti gemenci túránkon is.Fél kilenc előtt szálltunk le a buszról Kőhányásnál.
Az Avilai Szent Teréz templom
Leszállva szomorúan tapasztaltuk,hogy bár hiába a szép napfényes idő,meglehetősen hideg kellemetlen szél fújt,igen élénken.Fagypont körüli volt a hömérséklet.Persze minket semmi sem tántoritott el.Átmentünk az út túloldalán lévő kis rétre ahol kereszt,kegyhely és egy templomféle állt.Mint megtudtam ez volt a Gánti Avilai Szent Teréz templom.Manó kellően felkészült,így egy kis melegítővel tudtuk inditani a túrát,mindenkinek öntött egy kis jó házi pálinkát.A kellemetlen időben ez igazán jól jött.Úgy tűnt a település egy utcából ál,ami igazából csak településrész lehetett inkább és Gánthoz tartozott.Nagyjából 5km-re lehettünk északra Gánttól.Túratársaimnak nem volt kifejezett terve a túrát illetően azt itt a templomnál a hideg szélben dolgoztuk ki.
Kőhányás egyetlen utcája
Sikerült is kidolgozni az útvonal tervet,ezekszerint a kéken elmegyünk a gesztesi várig,majd onnan a sárgán le Majkpusztáig.Onnan pedig be Oroszlányba.Ha jut még rá idő akkor pedig kinézünk a Bokodi-tóig.Elindultunk hát az országos kéken a rendkivül kellemetlen szélben.Zolika nem készült fel kellően,hisz csak egy baseball sapkát hozott amit rendre lefújt a szél a fejéről.Mi többiek hoztunk meleg téli sapkákat.A Vértes az országúton átkellve a reggeli napfényben fenségesnek tűnt.Lassan beértünk egy erdőbe,egy völgybe.Itt már elviselhető szintre csökkent a széljárás.A völgy kisértetiesen hasonlitott a pár kilométerrel lejebb található csókakői Vár-völgyhöz.Ez a rész is fenségesen szép volt,a csitult szélben meg kellemes is!
Vár a Vértes
A baseball sapka átka erős szélben...
Menés a szép vértesi erdőben
Kisebb emelkedők ugyan voltak,de szinte végig a völgyben haladtunk a gesztesi várig,a vár előtt mégis egy komoly lefelé menet következett.Ezekszerint hiába a völgy,mégis magasan lettünk volna?Leérve elöttünk fent a hegyen ott pompázott a gesztesi vár,idelenn pedig egy szép kis rét volt,a Vár-rét.Úgy döntöttünk elöször felmegyünk a várhoz,majd visszajövünk a rétre kajálni,hisz itt voltak a széltől védő kis beülök.Azt nem gondoltam elözötesen,hogy még a gesztesi várhoz is elfogok jutni.Ugye a várhoz lényegébe Gergővel is elkartunk még jönni anno,de mivel az évek óta már zárva tartott lemondtunk róla,így kikerült ugymondd érdeklödésünk szemszögéből.Ám most mégis itt voltam.A várhoz a hegyre egy erőteljesebb kaptató vezetett fel.Pompás hely volt az itt már újra megerösödő szélben is.Odalenn észak felé maga Várgesztes pompázott.A vár viszont nem volt jó állapotban.Omladozó falak jellemezték,el is volt keritve.Nagyon megközeliteni nem lehetett.Igazán kár ezért a pompás építményért,reménykedtünk benne,hogy idővel majd rendbe hozzák...
Elöször jutottam el a gesztesi várhoz
...ám örömöm nem lehetett teljes,a vár állapota kétségbeejtő állapotban van...
A leginkább a Máré várhoz hasonlító várat körbejártuk.Itt-ott látszodott kétségbeejtő állapota.Hogy miért nem költenek rá,miért nem hozzák rendbe?A vár fénykorában még egy ifjúsági szálló is münködött odabenn.Bizony ha megfelelő állapotban lenne szívesen megszállnék ezen a pompás helyen...Löttünk pár fotót itt,majd elindultunk lefelé vissza a Vár-rétre,hisz itt mondunk búcsút az országos kéknek és térünk majd rá a Majkpusztáig vezető sárgára.Leérvén újra frissitettük magunkat a hideg időben egy kis pálesszel,majd nekiálltunk megreggelizni.Egy macsek bukkant elő a semmiből,akit megetettünk.Köszönte is szépen jóllakott.Mi pedig még a sárga elött felmentünk a közeli Kőfülkéhez is.
A Vár-rét
Reggeli szüneten
A Kőfülke meglehetősen magasan volt egy meredek hegyoldalon.El sem tudtam képzelni,hogyan fogunk oda felmenni.Aztán arébb kiderült volt egy felfelé vezető lépcső.Ám teli hassal a meredek hegyoldalban nem igazán volt egyszerű felkapaszkodni.Kapkodtam a levegőt mire felértem.A Kőfülke egy kegyhely féle volt,ráccsal lezárva.Odabenn egy Mária szobor vigyorgott szembe,mellette gyertyák sora és sok aprók kis kerámia szobor volt.Hát külön elismerés azon hívőknek akik ide felkapaszkodnak...Megfordulva szép volt amúgy innen a környék.Belehetett látni az alattunk húzodó völgyet és a szomszéd hegy tetején álló gesztesi várat.Miután megcsodáltunk mindent indultunk le,majd megkerestük a sárga jelzést és folytatodhatott a túra.
A Kőfülkénél
A sárga eleinte enyhén emelkedett.Teli hassal alig tudtam haladni...ez azért rám eddig nem volt jellemző,de nem esett jól a haladás ezen a részen.Szerencsére az út aztán már szinten ment és az én bajaim is elmúltak.Hosszú kissé ingerszegény szakaszt hozott a sárga út.Itt ott persze szép erdőket átszelve,itt-ott némi kilátással Oroszlány irányába,de az összképet nézve kissé unalmas rész volt.Szerencsére a Tizedesnél is akadt pálinka...ám nála ilyen áfonya-alma izű volt és csak akkor ihattunk belőle ha féltünk.Rájöttünk,hogy tulajdonképpen egy elképesztően félelmetes helyen vagyunk...Rendkivül ízletes volt a Tizedes pálinkája,a hátralévő út folyamán rendszeresen azon kaptuk magunkat,hogy félünk...
Itt még a kéken,mert a sárgán nem nagyon volt mit fotózni,de ugyanígy mentünk ott is.
Nagy sokára értünk le a sárgáról,mielőtt bementünk volna Majkpusztára a közeli Bányászati múzeumhoz is elnéztünk.Ám az zárva volt a környék pedig meglehetősen lepusztult.A környező Vértesre viszont itt helyenként klassz volt a rálátás.Nem sok időt fecséreltünk a zárva tartó múzeumra.Közel volt Majkpuszta,hamar oda is értünk.Itt is megáll amúgy a Komáromi busz,ez jól jöhet még a jövőben...Itt egy kolostor féle építmény állt,ami nem volt kicsi.Közepén egy templomtoronnyal.Sok kisebb házzal és egy nagy kastélyfélével.Gyakorlatilag olyan benyomást kelltett mint egy vár.Manó tájékoztatott,hogy itt egy remeteség volt,ugye az is egy rend,lényege az volt,hogy a remeteségbe tartozó tagok évente csak egyszer szólalhattak meg...Hát Zoli barátom alighanem alkalmatlan lett volna egy itteni életre...Amúgy remeteség éppen felújítás alatt állt,de a kastélyba belehetett menni,poton kétezer forintos/koponya árért...Hát ez ismét félelemmel töltött el minket és ezt orvosolni kellett...
A Remeteség egyik bejárata (zajlik közben a felújítás)
A torony is állványozva
Jómagam a kastélynál
Láthatóan azonban az egész remeteség,a parkkal a létesitményekkel igen klassz lehet.Tetszett is.Majd ha készen lesz egy-két év múlva megpróbálok visszatérni ide.Annál is inkább mivel írtam,hogy megáll itt a Dunaújváros-Komárom buszjárat,elérése több mint egyszerű.Ám voltak még itt csodák ezen kivül is!Odalenn egy gyönyörű tó volt,kicsit feljebb attól meg egy kis kápolna és egy vízimalom is.Mindet megnéztük persze.A hideg kellemetlen szélben is megkapóan klassz helynek tűnt ez is.Egyre megerösödött bennem a gondolat,ha élek még,pár év múlva visszajövök majd.
A Majki-tó
Itt kell egy fotó...
A kis kápolna
Aztán más már nem maradt elindultunk Oroszlány felé,innen már a piros jelzésen.Ami sajna Oroszlányig innen már betonút volt.Az egyre inkább fokozodó szélben nyilvánvalóvá vált,hogy a Bokodi-tóig már nem megyünk el.Szerencsére nem volt messze Oroszlány.Beévre egy buszmegállóban még utoljára féltünk egyet,aztán indultunk a belváros felé.Elöször voltam itt,a város Dunaújváros-Komló-Tiszaújváros keverékének tűnt...valami szociváros lehetett ez is.Nem tudtam eldönteni szép vagy ronda-e.Végül is nem volt oly ronda na.A főutcáig sok érdekes szobrot és emlékművet láttunk.Hatalmas lett már a szél...nem sok értelme volt tovább maradni.A fő utcában volt egy buszmegálló ahonnan Fehérvárra mentek járatok.Ám volt még negyven percünk,így elmentünk egy közeli igen kellemes vendéglőbe.Lehúztunk egy fröccsöt,ezzel zárult a vértesi túra.
Oroszlány,innen indultunk vissza
Visszaérve nem soká jött a busz,ami egy Tatabánya-Pécs járat volt és érintette Székesfehérvárt.Fehérvárra érve elmentünk a Várfal pizzázóba ahol jól megkajáltunk,majd úgy indultunk haza az egyik buszjárattal.Hatra itthon voltam.A rendkivüli szél ellenére is egy igen jó kis buli volt.Csodálatos helyeket érintettünk és remekül elvoltunk,időnként persze féltünk is.Ezzel a túrával zárult az év és ezzel zárultak a tízes évek túrázásai amik nem semmi élményt hoztak...Ha isten is megsegít,folytatjuk!
Azért láttuk a Bokodi-tót is,ilyen a buszból nézve
