Nem alakult jól a január,hiszen nem tudtunk elmenni túrázni és most nem anyagi okok miatt.Így hát joggal bízunk egy sokkal jobb februárban,így már rögtön az első napján útra is keltünk!Egy évek óta halasztgatott túrára került végre sor.Gántra a vörös bauxit mezőkre már Gergővel is elakartunk menni,szinte minden évben ott volt a bakancslistán ez a túra,de valahogy sosem jött össze.Idén már mondtam,ha törik,ha szakad elfogunk menni a Gánti bányákhoz.Ahogy mindig mostanság,most is Zolikával keltem útra.Nem kellett túl korán indulni.A helyből 6.20-kor Győrbe induló busszal mentünk,mairől Fehérváron természetesen leszálltunk.Öt percünk volt átszállni egy Gántra menő buszra,el is értük volna,de úgy döntöttünk elmegyünk kávézni Fehérváron és majd az egy óra múlva induló járattal megyünk tovább.Így is lett.Aztán még így is ott voltunk Gánton negyed tízre!Kezdődhetett a sokat elhalasztott túra végre!
Gánt legszebb részén
Gántot Fejér megyében találjuk meg a Vértes déli részének egy völgyében.Sok turistaút fut a közvetlen környéken,így aztán a túrázik egyik paradicsoma.Ehhez képest most egy túrázót sem láttunk itt..A terv az volt,hogy teszünk egy kerülőt a Bauxitföldtani parkhoz és vagy ott elnézelődünk és befejezzük ott a túrát,vagy még visszajövünk ide egy körtúra keretében.Ez majd ott a parknál fog eldőlni.A falu legszebb részét megcsodálva kezdtük meg kapaszkodásunkat a település keleti oldala fölé emelkedő Gém-hegyre.Rögtön az első métereken rossz irányba mentünk.Úgy tűnik ez lassan védjegyünké válik.Hamar korrigáltuk a hibát és a zöld3 jelzésen kezdtük meg a kapaszkodást a 316 méter magas hegyre.Kissé köptetős volt az emelkedő,de jól bírtuk,főleg mert több helyről is remek kilátásaink voltak magára Gántra és a Vértes vonulatára.
Egy kilátás a hegyről
Napos időt jósoltak a mai napra,de erősen felhős volt az ég,mégha nem is volt a legnagyobb szürkeség.Felérve a hegyre hatalmas fensík fogadott ami maga volt a Gém tisztás.Innen is remek kilátásaink voltak a Vértesre minden irányba szinte.Magassági pontokat érintettünk és sokára kezdett lefelé menni az út.Jó egy kilométer múlva értük el a zöld sáv jelzést,letértünk rá,mivel nekünk ez kellett.A zöld beért egy erdőbe,ezen a túrán első alkalommal volt erdei szakasz és jó sokáig egyenesen ment kelet felé.Volt egy hangulatos rész is ahogy ereszkedtünk lefelé,itt még a nap is kisütött,de ez nem tartott sokáig.Végül aztán a zöld belevezetett a sárgába.Innentől kezdve ez kellett nekünk!
Zolika a Gém-hegy csúcsán
A sárgán tovább a gánti bányatelepre!
Itt aztán egy közeli réten állva megkajáltunk,hisz más lehetőség nem volt.Egy-egy pár túrázóval találkoztunk szembe csak és a kutyáikkal.A sárga is bevezetett egy ingerszegény erdőbe,de ez legalább már nem tök egyenes volt,sőt egy ponton egy 90 fokos kanyart is vett.Ebből az erdőből is sokára értünk ki,de végül is szép volt.Dimbes-dombos cserjékkel,bokrokkal és néhány fával teli tisztásra értünk,itt kanyargott tovább az út.Túránk eddig nem érintette a csodás gánti bauxit mezőket,úgy látszik ez az útvonal éppen,hogy elkerülte azokat...na mindegy a bauxit parkban majd látjuk.Egy hegyet megkerülve értük el a Gánti bányatelepen a bauxitföldtani parkot.Eddig a pontig kb. kilenc kilométert jöttünk.
Bent a sűrűjében!
Leszurkoltuk az 1500 forintos belépődíjat és már benn is voltunk.Egy épület (látogatóközpont) ugyan alaposan belerandított a képbe,de mellett remek rálátás volt a végtelennek tűnő vörös bauxitföldtani parkra!Klassz látvány volt a dimbes-dombos vörös terület.Mielőtt belevetettük magunkat a sűrűjébe,leültünk itt egy padhoz és megkajáltunk.Ez annyiban nem volt kellemes,hogy kicsit hideg volt.Ennek végeztével még mindig nem mentünk be a földtani parkba,hanem szemügyre vettük az itt található érdekességeket,elsősorban a csilléket és egy gőzmozdonyt amit Imrének hívtak.Majd bementünk a bányamúzeumba ami a hegybe volt beépítve.
Imre és a múzeum bejárata
A múzeum "szelídebb" része
Ez pedig már a "durvábbik" rész
Nagyon sok bányászati érdekesség volt ebben az igazán pofás földalatti múzeumban.Most erre nem térek ki részletesen,elképzelhető majd,hogy egyszer részletesen írok róla.Gyakorlatilag itt minden megtalálható volt ami a bányászattal kapcsolatos.És persze elolvasható volt a bauxitföldtani park teljes története is.Jó félórát bent voltunk.Ezután következhetett a földtani park és tanösvény bejárása.Egy tanösvény vezetett körbe a parkba,de nagyon sok irányba mentek az utak és a közeli hegyoldalba is fel lehetett kapaszkodni.Hát elindultunk és mindent bejártunk.Nagyon nem érdemes leírnom hol és merre jártunk a parkban,mert tényleg mindent,de mindent bejártunk.Szavak helyett beszéljenek most a képek!
Ott lenn..
Itt fenn...
A hegyoldalról
Kezemben egy pirinyó marslakó!
A fekete fal
Jó három és félórát sétálgattunk a parkban!Valóban minden belefért ebbe.Voltunk a legmagasabb és a legalacsonyabb ponton is.Végig jól járható utak vittek mindenfelé.Egy dolgot hiányoltunk,de azt nagyon.A park területén nem volt sem egy vendéglátóhegy,sem egy büfé.Mert egy kávé azért jól esett volna...Vagy lehet,hogy van,csak az éppen február elsején még nem tart nyitva...pedig látogató volt bőven!Mindegy,a park így is nagy élmény volt.Fél öt felé estünk ki onnan.
Ez a mostani felhozatal...
Innen Gánt-Bányatelepről vezettek vissza turistaútak Gántra,azok mentén pedig további bauxitmezők láthatók.Most azonban erről lemondtunk,mert kezdett már sötétedni.De visszafogunk jönni és majd bejárjuk azokat is,szerintem két éven belül.Most elmentünk a közeli buszmegállóba,ahol megvártunk egy Fehérvárra menő buszt.Fél hatra voltunk a megyeszékhelyen,onnan 5.50-kor indult Dunaújvárosba egy gyorsjárat amely sehol nem állt meg,így hamar hazaértünk.
Jó buli volt,szép tájakon egy nem a legkellemesebb időben zajló túrán.A vörös park pedig nagyon klassz volt.Remek környék,egészen biztosan jövünk még erre!
Ez volt 2025 első túrája most így 12 km-t mentünk ( a parki hárommal).Így persze még az átlagunk is 12km/túra.Rövidesen jön a folytatás!
Hát emberemlékezet óta nem volt ennyi szünet két túra között.Jó persze,volt közben Gergő emléktúrája október végén és egy kisebb túránk amelyre elvittük Rexit is.De akkor úgy mondom két nagy túra,amit régen bakancslistás túrának hívtunk Gergővel.Szóval két nagy túra között rég volt ennyi szünet.Szeptember 18-án volt az utolsó ilyen nagyobb túra.Most november 27. volt,azaz kerek 70 nap után vághattam ismét neki a rengetegnek.Az okok ismertek,korábban levannak írva,most nem térek rá ki.Lényeg,hogy végre újra mehettem.Volt egy tervem,nevezetesen eredetileg a Vértesben szerettem volna Csákvárról Gántra menni,a híres gánti bányavidék érintésével.Ám Manó javaslatára átírtuk a forgatókönyvet és így a Kőhányásról induló OKT-s túrát választottuk Gántig.Ebbe viszont a bánya rész nem fért bele.Mindegy örültem,hogy mehetek.
Újra Kőhányáson
Úgy tűnt,hosszú idő után öten megyünk a túrára.Utoljára ilyen 2018 márciusában volt a Kevélyek túrán.Négyen Dunaújvárosból vágtunk neki busszal az útnak.Pistivel aki a fővárosban lakik úgy volt megbeszélve,hogy Csákvárra lemegy busszal és majd ott száll át arra a buszra amivel mi jövünk.Ám Pisti nem volt sehol.Kiderült elaludt (..) így akkor maradtunk négyen.Én,Zolika,a Tizedes és Manó.Ez a csapat is régen túrázott már így együtt,hisz előbb Manót érte baleset,majd a Tizedesnek volt egy sérv műtétje.Reggel fél kilencre értünk a már jól ismert Kőhányásra.Szerencsére megáll itt a Dunaújváros - Komárom buszjárat,így átszállnunk sem kellett.Mi Zolival másodszor voltunk már itt,Manóék pedig már harmadszor.Innen indult 2019 utolsó túrája amikor is a gesztesi várat és a majkpusztai remeteséget érintve Oroszlányba mentünk.Most ellenkező irányba indultunk méghozzá az országos kéken.Magamban ezzel is emléket állítva Rockenbauer Pálnak aki épp tegnap volt 34 éve,hogy távozott közülünk...
Tájház Kőhányáson
Ám mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandban végigmentünk Kőhányáson,ezt múltkor nem tettük meg.Akkor hideg volt és nagy szél.Most csak hideg,szél nélkül.Manó azt mondta,ez egy egyutcás falucska jó ha van 1km hosszú.Nos 100 méter is alig volt,így könnyen végigjártuk.Érdekessége volt a tájház,valamint az Eszterházy kápolna ami az első amit meglát az ember ha erre téved.Valamint volt egy étterem,ami lehet látogatóközpont is.Pár házból állt a közigazgatásilag Gánthoz tartozó település rész.Állandó lakosa nem volt,de az egyik házból így is hangosan bömbölt ki a rádió.A falu végén pedig rég nem látott dolgokba botlottunk.Két pottyantós vigyorgott ránk.Zolikával mi természetesen elkezdtünk itt ökörködni.
Pottyantósok a falu végén
Manó és a Tizedes leszarta,hogy mi ökörködünk a pottyantósoknál,ők belevágtak a túrába,aminek az lett az eredménye,hogy szinte az egész túra folyamán előttünk mentek 4-500 méterrel.Bevallom ez kissé szarul esett,mert haverok vagyunk vagy mi és együtt illett volna mennünk szerintem,dumálgatva,kacarázva stb. Úgy tűnt rohannak,ennek sem láttam értelmét,mi Zolival nem azért szoktunk túrázni,hogy átrohanjuk rajta.Így aztán ez egy 2x2 személyes túrává avanzsált...A pottyantós buli után ráálltunk mi is az OKT-ra.Ősz vége felé járt,a fákon gyakorlatiag már nem volt levél.Friss avarba mentünk szinte egész túrán,de az idő nyirkos volt,így csúszott az út,de mentünk baj nélkül.
Zolika ballag
Az elején az erdőn keresztül még felsejlett a Vértes vonulata,de később mondhatni inger szegénnyé vét az út.Persze azért szép volt a vörös színű avar.A jelzések kifogástalanul fel voltak festve,nem volt problémánk velük.Úgy tűnt a gerincen haladunk.Az erdő így is csodaszép volt!Az út eltekintve a csúszos részektől meg jól járható.Jókat beszélgettünk útközben,Manóék pedig nem voltak a láthatáron sem.Egy ponton egy fantasztikusnak tünő vörös völgybe láttunk le.Elneveztük Vörös-völgynek az avar vöröses színe miatt.Nem sejtettük,hogy pár méter múlva a mi turistautunk éppen lefelé veszi az irányt ebbe a völgybe.Lefelé az út még az eddigieknél is jobban csúszott,oda kellett figyelni,hogy ne vágodjunk el.Itt-ott meg az útra dőlt fákon kellett átverekednünk magunkat.
Akadályversenyen a völgyben
Volt ahol át kellett mászni rajtuk,volt ahol átbújni,máshol meg meglehetett kerülni.A völgy végül is szép volt,leérve belebotlottunk a kék L jelzésbe.Tehát itt lesz valahol a Csáki (Oroszlánykő) vára.Már ami megmaradt belőle.Úgy döntöttünk megnézzük,nem nagy kitérőt jelentett,de a várhoz felkellett mászni a hegyen.Felérve meglepetésünkre ott volt Manó és a Tizedes.Ám nem vártak meg,míg mi megnéztük a várat.Továbbra 2x2-es volt a túra.A vár nem volt különösebben nagy eresztés.Néhány kő és kőfal maradt meg belőle és egy földsánc.Persze azért felkapaszkodtunk és megnéztük milyen.Majd alkalom adtán kivesézem a vár történetét itt a blogban,most erre nem térek ki.Fentről láttunk egy másik vöröslő völgyet alattunk,később kiderült ez beletorkollott a mi völgyünkbe.
A Csáki vár falán
A várfal és Zolika
Lejövet Tizedeséknek újra nem volt semmi nyoma.Tovább a kéken haladva láttuk,hogy bejön a mi völgyünkbe az előbb említett másik völgy.Majd egy kisebb erdei pihenőt láttunk,mellette a táblán meg ott volt minden ami a Csáki várról tudható.Nem tudom,de ezt nem inkább odafent kellett volna kitenni?Mindegy,megnéztük majd mentünk tovább.Egy betonúthoz értük ahol egy tábla jelezte a Természetvédelmi terület végét.Ezt olvasva feltűntek Manóék.Mögöttünk!Hát ez meg,hogy lehet?Kiderült a szemközti hegyen valami barlangot néztek meg,amiről mi megfeledkezdtünk.
Ritka pillanat ezen a túrán:együtt a csapat
Ritka pillanatok következtek ezen a túrán: pár száz méteren át együtt mentünk mind a négyen!A betonút rész mindössze tíz méterig tartott,majd a jelzés újra bement az erdőbe.Majd kacsázgatva újra egy völgybe ért.Ez nem volt vörös,viszont látványosan körül ölelték a hegyek.Mi Zolival újra megálltunk fotózkodni.Manóék pedig mentek tovább.Újra következett a kétszer kettő... Újra vagy négy-ötszáz méterre nőtt a távolság köztünk,de ez nem szegte kedvünket.Nem volt viszont jó az idő.Ki-ki kukucskált a nap,de hideg volt és a napsütés ellenére az eső is eleredt,de szerencsére nem tartott sokáig.Ritkább erdő következett,de itt volt némi zöld szín is.Majd egy ponton tábla jelezte,hogy eddig 7,5km-t jöttünk,Gánt meg még 5,9-re van.Alattunk viszont ott volt Mindszentpuszta.Egy kitérőt ez is megért.Odalenn ismét Manóékba botlottunk.
Mindszentpusztán végre összeálltunk egy közös képre
Megittuk a Tizedes által hozott pálinkát majd kajáltunk egyet.Kellemetlenül hideg volt!Mindszentpuszta pedig mindössze négy házból állt.Láthatóan csak az egyik üzemelt,valószinűleg kulcsosházként.Egyet épp felújítottak,egy meg romosan ott volt.Bementünk a felújitottba,üres helyiségeket találtunk,alighanem ez is egy kulcsosház lesz majd.Mentünk a kaja után tovább,némi emelkedésbe kezdett az út,egy darabig újra négyen mentünk együtt,de egy újabb vörös erdőbe értünk.Mi újra fotózkodtunk Manóék meg húztak újra előre.Az út hátralévő részén már nem is értük be őket.A vörös erdő is egy gerincen volt ahonnan újra egy völgybe értünk le.Egy hosszú egyenes szakasz következett itt.
Lefelé az újabb völgybe
Sokára értünk ki az erdőből.Szemközt feltűnt a Vértes keleti vonulata,arébb pedig alattuk maga Gánt.Itt kiértünk valami fensík félére,itt nem voltak fák és cudar hideg volt ezen a szakaszon.Most először talán ebben az évben kegyetlenül neki álltam fázni!Szaporáztuk a lépteink a közeli Gántra.Nyilvánvaló volt,hogy a bányára nem jut idő,pedig ha Gánt akkor elsősorban ez érdekelt volna...Közeledett a település és a hideg ellenére is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Így a fázás ellenére azért csodáltam ám!
Gánt határában
Gánt szép kis település volt,de sokat nem láttunk belőle.Hamar oda értünk a Vértes vendéglőbe.A megbeszéltek szerint itt lesznek majd Manóék és itt majd ledobunk egy ebédet.Belépve nagy volt benn a tömeg ( a koronavírust itt szerencsére leszarták).De egy pincér segített és bevitt egy belső terembe ahol ott ültek túratársaink.Leülve megmelegedhettem én is.Majd ledobtunk pár italt és egy jó ebédet amit Manó fizetett.Igy vegyük úgy megbocsájtottunk neki(k),hogy ez most egy ilyen 2x2-es túra volt.Végül is a túra így kellemesen végződött.Kijövet pedig még volt kis időnk Gánton körülnézni.Manóval egyetértettünk abban,hogy tudnánk itt élni.Kellemes hely volt!
Gánt elnyerte tetszésünket
Végül a buszmegállóban befejeztük a túrát.Pontosan 15,4km-t mentünk mindennel együtt.A busz jött és hazafelé Fehérváron ugyan átkellett szállni,de sima volt az út hazáig.Meglehetősen korán,már öt előtt Dunaújvárosban voltunk.A túra egyrészt nekem annyira ez nem jött be,de örültem mint majom a faszának,hogy újra mehetek és ha ezt az oldalát nézem akkor mégiscsak bejött.Kissé zavart engem ez a 2x2-es felállás most,de mindegy,a másik zavaró tényező meg a kellemetlen hideg volt.Nem tudom mikor fáztam utojára túrákon,de most fáztam.Mindegy végül is jó volt és bízok benne ezzel a túrával a kényszerszünetem is véget ért.
