Túra a Marsra

 Nem alakult jól a január,hiszen nem tudtunk elmenni túrázni és most nem anyagi okok miatt.Így hát joggal bízunk egy sokkal jobb februárban,így már rögtön az első napján útra is keltünk!Egy évek óta halasztgatott túrára került végre sor.Gántra a vörös bauxit mezőkre már Gergővel is elakartunk menni,szinte minden évben ott volt a bakancslistán ez a túra,de valahogy sosem jött össze.Idén már mondtam,ha törik,ha szakad elfogunk menni a Gánti bányákhoz.Ahogy mindig mostanság,most is Zolikával keltem útra.Nem kellett túl korán indulni.A helyből 6.20-kor Győrbe induló busszal mentünk,mairől Fehérváron természetesen leszálltunk.Öt percünk volt átszállni egy Gántra menő buszra,el is értük volna,de úgy döntöttünk elmegyünk kávézni Fehérváron és majd az egy óra múlva induló járattal megyünk tovább.Így is lett.Aztán még így is ott voltunk Gánton negyed tízre!Kezdődhetett a sokat elhalasztott túra végre!

Gánt legszebb részén

Gántot Fejér megyében találjuk meg a Vértes déli részének egy völgyében.Sok turistaút fut a közvetlen környéken,így aztán a túrázik egyik paradicsoma.Ehhez képest most egy túrázót sem láttunk itt..A terv az volt,hogy teszünk egy kerülőt a Bauxitföldtani parkhoz és vagy ott elnézelődünk és befejezzük ott a túrát,vagy még visszajövünk ide egy körtúra keretében.Ez majd ott a parknál fog eldőlni.A falu legszebb részét megcsodálva kezdtük meg kapaszkodásunkat a település keleti oldala fölé emelkedő Gém-hegyre.Rögtön az első métereken rossz irányba mentünk.Úgy tűnik ez lassan védjegyünké válik.Hamar korrigáltuk a hibát és a zöld3 jelzésen kezdtük meg a kapaszkodást a 316 méter magas hegyre.Kissé köptetős volt az emelkedő,de jól bírtuk,főleg mert több helyről is remek kilátásaink voltak magára Gántra és a Vértes vonulatára.

Egy kilátás a hegyről

Napos időt jósoltak a mai napra,de erősen felhős volt az ég,mégha nem is volt a legnagyobb szürkeség.Felérve a hegyre hatalmas fensík fogadott ami maga volt a Gém tisztás.Innen is remek kilátásaink voltak a Vértesre minden irányba szinte.Magassági pontokat érintettünk és sokára kezdett lefelé menni az út.Jó egy kilométer múlva értük el a zöld sáv jelzést,letértünk rá,mivel nekünk ez kellett.A zöld beért egy erdőbe,ezen a túrán első alkalommal volt erdei szakasz és jó sokáig egyenesen ment kelet felé.Volt egy hangulatos rész is ahogy ereszkedtünk lefelé,itt még a nap is kisütött,de ez nem tartott sokáig.Végül aztán a zöld belevezetett a sárgába.Innentől kezdve ez kellett nekünk!

Zolika a Gém-hegy csúcsán

A sárgán tovább a gánti bányatelepre!

Itt aztán egy közeli réten állva megkajáltunk,hisz más lehetőség nem volt.Egy-egy pár túrázóval találkoztunk szembe csak és a kutyáikkal.A sárga is bevezetett egy ingerszegény erdőbe,de ez legalább már nem tök egyenes volt,sőt egy ponton egy 90 fokos kanyart is vett.Ebből az erdőből is sokára értünk ki,de végül is szép volt.Dimbes-dombos cserjékkel,bokrokkal és néhány fával teli tisztásra értünk,itt kanyargott tovább az út.Túránk eddig nem érintette a csodás gánti bauxit mezőket,úgy látszik ez az útvonal éppen,hogy elkerülte azokat...na mindegy a bauxit parkban majd látjuk.Egy hegyet megkerülve értük el a Gánti bányatelepen a bauxitföldtani parkot.Eddig a pontig kb. kilenc kilométert jöttünk.

Bent a sűrűjében!

Leszurkoltuk az 1500 forintos belépődíjat és már benn is voltunk.Egy épület (látogatóközpont) ugyan alaposan belerandított a képbe,de mellett remek rálátás volt a végtelennek tűnő vörös bauxitföldtani parkra!Klassz látvány volt a dimbes-dombos vörös terület.Mielőtt belevetettük magunkat a sűrűjébe,leültünk itt egy padhoz és megkajáltunk.Ez annyiban nem volt kellemes,hogy kicsit hideg volt.Ennek végeztével még mindig nem mentünk be a földtani parkba,hanem szemügyre vettük az itt található érdekességeket,elsősorban a csilléket és egy gőzmozdonyt amit Imrének hívtak.Majd bementünk a bányamúzeumba ami a hegybe volt beépítve.

Imre és a múzeum bejárata

A múzeum "szelídebb" része

Ez pedig már a "durvábbik" rész

Nagyon sok bányászati érdekesség volt ebben az igazán pofás földalatti múzeumban.Most erre nem térek ki részletesen,elképzelhető majd,hogy egyszer részletesen írok róla.Gyakorlatilag itt minden megtalálható volt ami a bányászattal kapcsolatos.És persze elolvasható volt a bauxitföldtani park teljes története is.Jó félórát bent voltunk.Ezután következhetett a földtani park és tanösvény bejárása.Egy tanösvény vezetett körbe a parkba,de nagyon sok irányba mentek az utak és a közeli hegyoldalba is fel lehetett kapaszkodni.Hát elindultunk és mindent bejártunk.Nagyon nem érdemes leírnom hol és merre jártunk a parkban,mert tényleg mindent,de mindent bejártunk.Szavak helyett beszéljenek most a képek!

Ott lenn..

Itt fenn...

A hegyoldalról

Kezemben egy pirinyó marslakó!

A fekete fal

Jó három és félórát sétálgattunk a parkban!Valóban minden belefért ebbe.Voltunk a legmagasabb és a legalacsonyabb ponton is.Végig jól járható utak vittek mindenfelé.Egy dolgot hiányoltunk,de azt nagyon.A park területén nem volt sem egy vendéglátóhegy,sem egy büfé.Mert egy kávé azért jól esett volna...Vagy lehet,hogy van,csak az éppen február elsején még nem tart nyitva...pedig látogató volt bőven!Mindegy,a park így is nagy élmény volt.Fél öt felé estünk ki onnan.

Ez a mostani felhozatal...

Innen Gánt-Bányatelepről vezettek vissza turistaútak Gántra,azok mentén pedig további bauxitmezők láthatók.Most azonban erről lemondtunk,mert kezdett már sötétedni.De visszafogunk jönni és majd bejárjuk azokat is,szerintem két éven belül.Most elmentünk a közeli buszmegállóba,ahol megvártunk egy Fehérvárra menő buszt.Fél hatra voltunk a megyeszékhelyen,onnan 5.50-kor indult Dunaújvárosba egy gyorsjárat amely sehol nem állt meg,így hamar hazaértünk.

Jó buli volt,szép tájakon egy nem a legkellemesebb időben zajló túrán.A vörös park pedig nagyon klassz volt.Remek környék,egészen biztosan jövünk még erre!

Ez volt 2025 első túrája most így 12 km-t mentünk ( a parki hárommal).Így persze még az átlagunk is 12km/túra.Rövidesen jön a folytatás!