Közel három éve 2015 őszének derekán volt utoljára olyan alacsony a Duna vízállása,amely lehetővé tette,hogy száraz lábbal keljünk át a környék szigeteire.Kivételes élmény volt az a túra!Most hetek óta lehetett hallani,hogy alacsony újra a vízállás,sőt rekord alacsony,gondoltam ez így újra megnyitja a kaput a szigetekre.Nem hagyhattuk elveszni ezt az alkalmat sem,ám ilyen-olyan okok miatt a túra egyre csak halasztodott.Félő volt,hogy a Dunai vízállás közben megemelkedik majd.Ám a Duna nem emelkedett meg.Így szeptember elsején végre minden adva volt egy újabb szigeti túrához.Beárnyékolta a képet,hogy a média közben egyre a piros riasztással riogatott,a várható erős szél,vihar,felhőszakadás és jégeső miatt.Kockáztattunk és belevágtunk.Jó döntés volt.
 |
| A II.János Pál templom |
Mivel helyi túra volt,így természetesen otthonról indultunk el a kalandra.A város szép részeit is érintettük.Mint pl. a II.János Pál templomot ami szerintem egy borzadály,de ez lényegtelen.Ezután értünk fel a Falhoz a város új nevezetességéhez.Várostörténeti képeket festettek egy helyi falra,amely aztán óriási népszerűségnek örvend a városban (méltán!) és már az országos média is felkarolta.Erről a falról amúgy nem rég írtam,ha lemaradtál róla
itt megnézheted. Ezekután átvágva egy lakótelepen kezdtünk ereszkedni a Duna felé.
 |
| A falnál |
Mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandba,elmentünk a Kikötő-öbölhöz.Persze az is jócskán levolt apadva.Be is mentünk a meder közepéig száraz lábbal.Különleges élmény volt,hiszen így még itt nem jártunk.Visszagondolva amúgy az elmúlt négy és fél évtizedre,nem emlékszem a múltban ennyire durván alacsony vízállásokra...
Itt már biztos voltam benne,hogy áttudunk majd menni a szigetekre.Mindig csak a saját szememnek hiszek,hiába a híradások (amelyek sokszor ferditenek)csak úgy hiszem el a dolgokat ha látom.Szóval az alacsony vízállás igaz volt,de a rekord nem.Erre persze csak később jöttem rá.Bementünk hát a Szalki-szigetre annak is az észak-keleti csücskéhez,itt vehette kezdetét az igazi kaland.
 |
| A kikötő-öböl |
A holtágak szinte ugyanazt a képet mutatták mint három évvel ezelött.Alaposan levoltak apadva és kétség sem férhetett hozzá,bizony száraz lábbal is átlehetett menni mindegyik szigetre.Ugye mondanom sem kell,itt jelzett turistaútakat bodorság lett volna keresni,bár a Szalki-szigeten voltak.A holtágakban persze nem.Könnyedén átléptünk a Szalki-szigettől számolt Első-szigetre.Mi neveztük el a környék szigeteit szám szerint,egyszerű oknál fogva:nem volt nevük.Pontosabban nem tudtunk róla.Aztán megtudtuk,hogy a Harmadik-szigetet Pap-szigetnek hívják,de a másik kettő elnevezéséröl manapság sem tudunk.Szóval az Első-szigetre átmenvén annak partján mentünk tovább amúgy északi irányba.Meglepö volt az amúgy kb.150-200 méter hosszú sziget végén egy jól járható kitaposott út!
 |
| Az Első-sziget déli csücske |
Egy szexi fürdöruhás nő horgászott a sziget északi végénél,de aztán láttuk,hogy sajnos nincs egyedül..Száraz lábbal lehetett átmenni az Első-szigetről a Másodikra is.Egy apró erecske féle maradt itt a Dunából,azt átlépni gyerekjáték volt.A Második-szigeten nem volt út,az őserdőben kellett haladni.A Harmadik (Pap)-sziget nem a Második után volt hanem az mellett egy kicsivel odébb.Erre már nem járt senki emberfia.A Második és a Harmadik-szigetet egy holtág választotta el egymástól.Ahogy három éve is,ugyanúgy most is csontszáraz volt ez a Dunai holtág!Átmenve a Pap-szigetre,annak déli csücskénél megkajáltunk.
 |
| A Második-sziget partja,szemben a Pap-sziget |
 |
| A száraz dunai holtág |
Közben megdörrent az ég valahol a közelben az Alföld felett,de minössze két dörrenés volt,így aztán a beígért riasztó időnek még nyoma sem volt.Itt jöttem rá aztán,hogy rekord alacsony vízállás azért nincs.Ugyanis eredetileg a Pap-sziget keleti partján szerettünk volna végig haladni,ám azt a Duna főága mosta.Három éve végig lehetett menni,most nem.Tehát nem volt rekord alacsony a vízállás.Úgy döntöttünk a két sziget közötti holtágban megyünk és amikor szükséges bemegyünk valamelyik szigetre és ott megyünk majd.A száraz holtág teljesen jól járható volt.Nagyon sokára találtunk csak benne vízet.Ezt kikerülvén bementünk a Második-sziget őserdejébe,ahol persze járhatatlan terep fogadott,de átevickéltünk ezen a nehéz szakaszon is.Újra a száraz holtág következett.
 |
| Az őserdőben |
Egy idő után aztán lett víz a mederben és itt már nem lehetett tovább a holtágban haladni.Átmentünk a Harmadik azaz a Pap-szigetre.Itt sem volt jobb a terep mint a Második-szigeten,de nem adtuk fel,elakartuk érni a sziget északi végét.Valahogy a vállig érő növényzetben találtunk egy ösvényt amin valamennyire tudtunk haladni.Elértük a három évvel megismert hegyet!Igen egy hegy volt ezen az elhagyatott lakatlan dunai szigeten!Na nem kell itt nagyra gondolni.A kis hegyecske talán 20 méter magas lehetett és a megmászása kimeritett úgy mint múltkor a közel 500 méter magas mecseki Szöge-hegy megmászása.A nagy meleg és a rendkivül mély talaj lehetett az oka.Fent semmilyen kilátás nem volt,betakartak a fák csúcsai.Lejövet folytattuk az utat a járhatatlan öserdőben aztán nagy nehezen elértük a sziget északi végét!
 |
| A Pap-sziget északi vége,szemben a Rácalmási-sziget déli csücske |
Gyönyörű táj jutalmazta erőfeszitéseinket!Voltunk már itt ismertük amúgy,de így is lenyügözött.A Pap-sziget végénél kezdödik a Macskalyuk,amely a dunai holtágak és szigetek találkozási helye.Láttuk már minden perpekstívából,nehéz megítélni melyikből a legszebb ez a hely,de az biztos volt,hogy innen a Pap-sziget végéről nézve is lenyügöző volt!Szemben a Rácalmási-sziget déli vége mosolygott ránk,mellettünk a Második-sziget.Körbe mindenhol pedig a dunai holtágak amelyekben itt bőven volt már víz!Hátra tekintve a főágnál pedig jól látszodott Dunaújváros még szeretett stadionunk lámpáit is észrevettük a távolban.Itt a parti sziklákon pihentünk.Itt is észrevehető volt,hogy három évvel ezelött azért még ennél is alacsonyabb volt a vízállás.
 |
| A Macskalyuk |
Feltámadt a szél,azthittük itt a beígért itéletidő.Így nem idöztünk tovább itt,elindultunk vissza.Ugyanarra mentünk amerre jöttünk,lényegébe ugyanúgy.A szigeti őserdőbeli járást végül is nevezhetem extrém túrának is.A száraz holtág viszont nagyon jól járható volt.Aztán talán az eheti kemény melónak hála, én kezdtem alaposan elfáradni,annak ellenére,hogy igazából nem volt ez egy megeröltetö túra.Napi 15-20km menés a munkahelyen,valahogy itt jött ki a fáradtság,de az is lehet,hogy ez már az öregedés jelei.Végül is hamar visszaértünk a Szalki-szigetre,ahol úgy döntöttünk megvárjuk a helyi járatot és azzal jövünk haza.Ha nem kapunk észbe még most is várhatnánk...szeptember 1 lévén,már más volt a menetrend és szombaton nem járt erre helyijárat sem...Így megfáradva mentünk fel arra a lakótelepre amelyen az a fal is volt.Itt már feltudtunk szállni helyijáratra,azzal jöttünk haza.
 |
| A Pap-sziget sziklái |
Mindent egybevetve kb.olyan 10-12 km-t mehettünk,viszonylag könnyü terepen.Nehézséget a szigetek járhatatlan öserdei okoztak csak.Ezeken ki is merültem kicsit,de ez is egy jó buli volt.Így tehát három éven belül másodszor is betudtuk járni a szigeteket.A Pap-szigere valószinű már nem jövünk többé,ha erre járunk akkor a Második-szigetet vesézzük majd ki.Eljutottunk arra a pontra,hogy gyakorlatilag Dunaföldvár és Ercsi között ismerünk már szinte mindent.
