Visszatérés a szigetekre

Közel három éve 2015 őszének derekán volt utoljára olyan alacsony a Duna vízállása,amely lehetővé tette,hogy száraz lábbal keljünk át a környék szigeteire.Kivételes élmény volt az a túra!Most hetek óta lehetett hallani,hogy alacsony újra a vízállás,sőt rekord alacsony,gondoltam ez így újra megnyitja a kaput a szigetekre.Nem hagyhattuk elveszni ezt az alkalmat sem,ám ilyen-olyan okok miatt a túra egyre csak halasztodott.Félő volt,hogy a Dunai vízállás közben megemelkedik majd.Ám a Duna nem emelkedett meg.Így szeptember elsején végre minden adva volt egy újabb szigeti túrához.Beárnyékolta a képet,hogy a média közben egyre a piros riasztással riogatott,a várható erős szél,vihar,felhőszakadás és jégeső miatt.Kockáztattunk és belevágtunk.Jó döntés volt.

A II.János Pál templom

Mivel helyi túra volt,így természetesen otthonról indultunk el a kalandra.A város szép részeit is érintettük.Mint pl. a II.János Pál templomot ami szerintem egy borzadály,de ez lényegtelen.Ezután értünk fel a Falhoz a város új nevezetességéhez.Várostörténeti képeket festettek egy helyi falra,amely aztán óriási népszerűségnek örvend a városban (méltán!) és már az országos média is felkarolta.Erről a falról amúgy nem rég írtam,ha lemaradtál róla itt megnézheted. Ezekután átvágva egy lakótelepen kezdtünk ereszkedni a Duna felé.

A falnál

Mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandba,elmentünk a Kikötő-öbölhöz.Persze az is jócskán levolt apadva.Be is mentünk a meder közepéig száraz lábbal.Különleges élmény volt,hiszen így még itt nem jártunk.Visszagondolva amúgy az elmúlt négy és fél évtizedre,nem emlékszem a múltban ennyire durván alacsony vízállásokra...

Itt már biztos voltam benne,hogy áttudunk majd menni a szigetekre.Mindig csak a saját szememnek hiszek,hiába a híradások (amelyek sokszor ferditenek)csak úgy hiszem el a dolgokat ha látom.Szóval az alacsony vízállás igaz volt,de a rekord nem.Erre persze csak később jöttem rá.Bementünk hát a Szalki-szigetre annak is az észak-keleti csücskéhez,itt vehette kezdetét az igazi kaland.

A kikötő-öböl

A holtágak szinte ugyanazt a képet mutatták mint három évvel ezelött.Alaposan levoltak apadva és kétség sem férhetett hozzá,bizony száraz lábbal is átlehetett menni mindegyik szigetre.Ugye mondanom sem kell,itt jelzett turistaútakat bodorság lett volna keresni,bár a Szalki-szigeten voltak.A holtágakban persze nem.Könnyedén átléptünk a Szalki-szigettől számolt Első-szigetre.Mi neveztük el a környék szigeteit szám szerint,egyszerű oknál fogva:nem volt nevük.Pontosabban nem tudtunk róla.Aztán megtudtuk,hogy a Harmadik-szigetet Pap-szigetnek hívják,de a másik kettő elnevezéséröl manapság sem tudunk.Szóval az Első-szigetre átmenvén annak partján mentünk tovább amúgy északi irányba.Meglepö volt az amúgy kb.150-200 méter hosszú sziget végén egy jól járható kitaposott út!

Az Első-sziget déli csücske

Egy szexi fürdöruhás nő horgászott a sziget északi végénél,de aztán láttuk,hogy sajnos nincs egyedül..Száraz lábbal lehetett átmenni az Első-szigetről a Másodikra is.Egy apró erecske féle maradt itt a Dunából,azt átlépni gyerekjáték volt.A Második-szigeten nem volt út,az őserdőben kellett haladni.A Harmadik (Pap)-sziget nem a Második után volt hanem az mellett egy kicsivel odébb.Erre már nem járt senki emberfia.A Második és a Harmadik-szigetet egy holtág választotta el egymástól.Ahogy három éve is,ugyanúgy most is csontszáraz volt ez a Dunai holtág!Átmenve a Pap-szigetre,annak déli csücskénél megkajáltunk.

A Második-sziget partja,szemben a Pap-sziget

A száraz dunai holtág

Közben megdörrent az ég valahol a közelben az Alföld felett,de minössze két dörrenés volt,így aztán a beígért riasztó időnek még nyoma sem volt.Itt jöttem rá aztán,hogy rekord alacsony vízállás azért nincs.Ugyanis eredetileg a Pap-sziget keleti partján szerettünk volna végig haladni,ám azt a Duna főága mosta.Három éve végig lehetett menni,most nem.Tehát nem volt rekord alacsony a vízállás.Úgy döntöttünk a két sziget közötti holtágban megyünk és amikor szükséges bemegyünk valamelyik szigetre és ott megyünk majd.A száraz holtág teljesen jól járható volt.Nagyon sokára találtunk csak benne vízet.Ezt kikerülvén bementünk a Második-sziget őserdejébe,ahol persze járhatatlan terep fogadott,de átevickéltünk ezen a nehéz szakaszon is.Újra a száraz holtág következett.

Az őserdőben

 Egy idő után aztán lett víz a mederben és itt már nem lehetett tovább a holtágban haladni.Átmentünk a Harmadik azaz a Pap-szigetre.Itt sem volt jobb a terep mint a Második-szigeten,de nem adtuk fel,elakartuk érni a sziget északi végét.Valahogy a vállig érő növényzetben találtunk egy ösvényt amin valamennyire tudtunk haladni.Elértük a három évvel megismert hegyet!Igen egy hegy volt ezen az elhagyatott lakatlan dunai szigeten!Na nem kell itt nagyra gondolni.A kis hegyecske talán 20 méter magas lehetett és a megmászása kimeritett úgy mint múltkor a közel 500 méter magas mecseki Szöge-hegy megmászása.A nagy meleg és a rendkivül mély talaj lehetett az oka.Fent semmilyen kilátás nem volt,betakartak a fák csúcsai.Lejövet folytattuk az utat a járhatatlan öserdőben aztán nagy nehezen elértük a sziget északi végét!

A Pap-sziget északi vége,szemben a Rácalmási-sziget déli csücske

Gyönyörű táj jutalmazta erőfeszitéseinket!Voltunk már itt ismertük amúgy,de így is lenyügözött.A Pap-sziget végénél kezdödik a Macskalyuk,amely a dunai holtágak és szigetek találkozási helye.Láttuk már minden perpekstívából,nehéz megítélni melyikből a legszebb ez a hely,de az biztos volt,hogy innen a Pap-sziget végéről nézve is lenyügöző volt!Szemben a Rácalmási-sziget déli vége mosolygott ránk,mellettünk a Második-sziget.Körbe mindenhol pedig a dunai holtágak amelyekben itt bőven volt már víz!Hátra tekintve a főágnál pedig jól látszodott Dunaújváros még szeretett stadionunk lámpáit is észrevettük a távolban.Itt a parti sziklákon pihentünk.Itt is észrevehető volt,hogy három évvel ezelött azért még ennél is alacsonyabb volt a vízállás.

A Macskalyuk

Feltámadt a szél,azthittük itt a beígért itéletidő.Így nem idöztünk tovább itt,elindultunk vissza.Ugyanarra mentünk amerre jöttünk,lényegébe ugyanúgy.A szigeti őserdőbeli járást végül is nevezhetem extrém túrának is.A száraz holtág viszont nagyon jól járható volt.Aztán talán az eheti kemény melónak hála, én kezdtem alaposan elfáradni,annak ellenére,hogy igazából nem volt ez egy megeröltetö túra.Napi 15-20km menés a munkahelyen,valahogy itt jött ki a fáradtság,de az is lehet,hogy ez már az öregedés jelei.Végül is hamar visszaértünk a Szalki-szigetre,ahol úgy döntöttünk megvárjuk a helyi járatot és azzal jövünk haza.Ha nem kapunk észbe még most is várhatnánk...szeptember 1 lévén,már más volt a menetrend és szombaton nem járt erre helyijárat sem...Így megfáradva mentünk fel arra a lakótelepre amelyen az a fal is volt.Itt már feltudtunk szállni helyijáratra,azzal jöttünk haza.

A Pap-sziget sziklái

Mindent egybevetve kb.olyan 10-12 km-t mehettünk,viszonylag könnyü terepen.Nehézséget a szigetek járhatatlan öserdei okoztak csak.Ezeken ki is merültem kicsit,de ez is egy jó buli volt.Így tehát három éven belül másodszor is betudtuk járni a szigeteket.A Pap-szigere valószinű már nem jövünk többé,ha erre járunk akkor a Második-szigetet vesézzük majd ki.Eljutottunk arra a pontra,hogy gyakorlatilag Dunaföldvár és Ercsi között ismerünk már szinte mindent.

Hátborzongató!

A közelmúltban írtam a Duna alacsony vízállásáról és arról is,hogy megnézzük hamarosan.

A helyzet tovább romlott a helyi média szerint.Sajnos mi még nem tudtunk lemenni megnézni.Minden valószínüség szerint pedig átlehet menni a környék szigeteire.A dolog úgy áll most,hogy vasárnap letudnánk menni,ám vasárnapra már rossz időt mondanak.Szombatra pedig meccstúra van betervezve Dunaharasztiba.Ha oda nem tudunk elmenni,akkor szombaton megnézzük,ha elmegyünk akkor pedig vasárnap - ha az időjárás még engedni fogja...

Addig is egy kép ami a helyi médiában szerepelt.A kép a Rácalmási-sziget bejárókánál készült és hát eléggé hátborzongató úgy gondolom...

A Duna átlagban amúgy október végén - november elején szokott a legalacsonyabb lenni.Onnan még messze vagyunk.Néhány éve novemberben éltünk át hasonlót.Addig remélhetőleg azért javulni fog a helyzet,külömben kiszáradunk...ez pedig katasztrófális következményekkel járhat...Nem ér annyit az,hogy áttudjunk menni a szigetekre,inkább emelkedjen a vízszint mielött valóban katasztrófa lesz!(elég csak a paksi reaktor hütésére gondolnunk...)

A Rácalmási Duna a szigetre vezető hídnál (fotó:DUOL)

Rekord alacsony vízállás - újra megnyillik az út a szigetekre?

Egyre több és több híradás és a közösségi oldalakon megosztott kép számol be róla,hogy rekord alacsony a Duna vízállása.Ha ez így van,akkor újra megnyillik az út a környék szigeteire,ahol 2015 novemberében jártunk.Akkor volt olyan alacsony a vízállás,hogy száraz lábbal áttudtunk menni a szigetekre.Hogy most is így van-e azt nem tudom,hiszen nem voltam lenn a napokban a Dunánál.Mivel számottevő csapadék mostanában nem várható,így a napokban lemegyünk megnézni,hogy a rekord alacsony vízállás most mit is jelent.Ha rekord akkor átmegyünk a szigetekre túrázni,ami nyilván a hőségben nem lesz akkora élmény mint a kellemes 2015-ös novemberben,de ha így van megnézzük.Ha pedig mégsem lehet átmenni a szigetekre akkor ez nem rekord alacsony vízállás.Részletes beszámolóval jelentkezem majd.

Addig is itt van egy-két kép a 2015 novemberi valóban rekord alacsony vízállásról:

2015 november 8.A Dunai holtág medrében

Egy másik holtág medre

Hát ez a csónak most nem fog menni sehova...

Tavaszi túra a Rácalmási-szigeten

Ha április-május fordulója akkor Rácalmási-sziget.Szinte már hagyománnyá válik nálunk,hogy ekkor jövünk ki a szigetre,hiszen szinte napra pontosan,hogy egy éve voltunk itt.Akkor a sziget északi részén túráztunk,most úgy döntöttünk,hogy a jóval nagyobb déli részt vesszük célba.Gyönyörü napos és kellemes idő köszöntött ránk április utolsó napján.

Nem volt különösebb tervünk az útvonalat illetően.Átmegyünk a hídon,délre fordulunk,azt megyünk amerre a lábunk visz.

Nem lakunk messze innen,így különösebben nem siettünk.Délelött 10 órakor inditottuk a túrát.

Rajt a Rácalmási Kis-Duna hídtól

Kilátás a hídról

Már az első métereken úgy tünt,hogy a sziget a legszebbik arcát mutatja felénk...és valóban,ennél csak az őszi finálé idején lehet szebb.Emlékszem mikor egy éve itt jártunk akkor meglehetősen borús időnk volt.Most nagyon kellemes volt minden.Aztán feltünt még egy fontos dolog,ez pedig a jelzések.Korábbi Rácalmási-szigetről szóló bejegyzéseimben olvasható volt,hogy a piros sáv jelzés visz körbe a szigeten.Aztán az online turistatérképen láttam,hogy az piros-körtúra jelzésnek jelzi már,de ezt megerősiteni nem tudtam,mivel az elmúlt egy évben nem jártam itt ugye.Nos most ünnepélyesen megerősitem a dolgot:valóban a piros kör jelzés vezet mostmár körbe a szigeten!Valakik tehát átfestették.Végül is logikus volt,elvégre ha ráállunk itt az ösvényre az bizony egy körtúrát eredményez.A jelzések végig minden igényt kielégitően vannak felfestve,ha csak a jelzett úton megyünk eltévedni nem lehet.A faluból (vagy már város) is vezettetek le egy jelzést (ez annyira friss lehet,hogy még térkép sem jelöli) mégpedig a piros négyzet jelzés vezet le a szigetre,azt nem tudom pontosan honnan,de józan paraszti ésszel gondolkozva,akkor a vasútállomástól.Így nyugodtan eljöhetnek ide messzi földön élő emberek is.Higyjétek el megéri.A Rácalmási-sziget csodaszép!

Jól járható út a sziget déli részén

Ugye mi már jártunk a sziget déli részén (erről itt olvashatsz ) ez 2015 decemberében volt amikor is rekord alacsony volt a Duna vízállása,amely lehetővé tette számunkra,hogy a sziget olyan fel nem fedezett részére is eljuthassunk ahová máskor nem.A kiszáradt medrek akkor lehetővé tették,hogy elérjük a sziget legdélibb pontját.Most erre nem volt esélyünk,hiszen a vízállás meglehetősen magas volt.Mentünk dél felé,az eleinte hosszú egyenes úton,aztán majd lesz ami lesz megyünk tovább.Az út jól járható volt.A szigeten amúgy rengetgen voltak,de szinte mindenki a kisebb északi részt választotta.Itt délen csak egy nővel találkoztunk aki a kutyájával sétálgatott.Az út mondhatni ingerszegény volt,de mégsem.Aki nyitott a természet szépségeire annak csodás látnivalók sora került a szeme elé.Külömböző erdők,rendkivüli tavaszi szépségük pompájában vigyorogtak ránk.A kis-Duna ág is szinte az út mellett volt.Kellemes volt itt menni az ezuttal tökéletes túraidőben.

A Macskalyuk egy része

Őreg halász a holtágban

A jelzett út aztán egy ponton nem haladt tovább dél felé,kelet majd északi irányt vett,ment vissza a sziget másik oldalán.Pedig akadt még délre látnivaló!Persze ehhez lekell térnünk a jelzett ösvényről be a dzsungelbe.Szinte szó szerint a dzsungelbe.Itt van nem messze ugyanis egy a szigetre benyuló dunai holtág.Itt van a néhány a környékről szóló bejegyzéseimből már ismert Macskalyuk.Ezt akartuk látni.Úgy tünt nem fog sikerülni,hiszen a magas vízállás miatt nem lehetett lemenni a holtág partjára,nem is volt lényegébe így partja.De aztán egy ponton mégis találtunk egy kilátást a Macskalyukra.Bár ekkora picit elborúlt az idő,mégis csodás volt!Ugye itt nálunk a Macskalyuk az a hely,ahol összefutnak a dunai holtágak és a dunai szigetek.Ezután a dzsungelen át visszamentünk a jelzett útra,

Át a dzsungelen

Rövidesen egy vadászleshez értünk amely meglehetősen jó állapotban volt,nem az a fatákolmány,amely az ország vadászleseit jellemzi,persze így meg valahogy elvesztette varázsát,de azért jó volt na.Ezen a részen (is) nagyon szép volt az erdő,a környék.Pihentünk is itt a vadászlesen kicsit figyelve az erdőt,de sajnos vadak éppen nem jártak erre.Pedig a közelben egy vadetető is volt tele fincsi kajákkal számukra.Lejöttünk aztán a vadászlesből és egy ponton újra letértünk a jelzett útról.Emlékeztünk itt egy újabb benyúló dunai holtágra.Megnéztük hát.

A környék a vadászlesből

Na ehhez a holtághoz lehetetlenség volt lejutni.Ugye anno akkor 2015-ben itt mentünk le és jutottunk arébb ki a legdélibb ponthoz,hála néhány meder kiszáradásának.Most nem lehetett menni elöre.A magas vízállás csak az egyik dolog volt ami útunkat állta,de előtte a hatalmas csalán dzsungel nem éppen hívogató volt...Így ehhez a holtághoz nem tudtunk közelebb kerülni most.Visszajöttünk a jelzésre metünk tovább mostmár észak felé.Kifogástalan minöségü volt az út mégha itt-ott sáros is volt.Emelkedés sehol nem volt,végig szinten ment,így aki idejön túrázni annak semmiféle nehézségtől nem kell tartania,ha csak az úton megy.Letérve persze...várnak kalandok.

Járható út a szigeten

Aztán újra letértünk az útról.Ezeket a letéréseket menet közben terveztük el,remélve,hogy olyan helyekre is elvisz ahol még nem jártunk a szigeten.Most egy másik útra tértünk le,ez is kifogástalan volt,itt nem kellett dzsungelen keresztül menni,s valóban,egy olyan helyre jutottunk le a sziget keleti oldalában ahol még nem jártunk.A változatosság kedvéért egy újabb benyúló dunai holtágnál találtuk magunkat,aki esetleg erre ráunna,azoknak írom,hogy itt ezek jelentik a fő látnivalót és mindegyikük leírhatatlanul szép!Ez is meseszép volt és érdekes,több szempontból is.Elöször is ugye nem jártunk még itt,annak ellenére,hogy a jelzett úttól csupán pár méterre volt csak.Másodszor pedig úgy jött be a holtág a nagy Dunáról,hogy itt elöttünk egy 90fokos kanyart írt le és úgy ment be a sziget belsejébe.

Megkapóan szép és érdekes volt!

Itt vesz 90fokos kanyart a dunai holtág

Ez a holtág aztán egy darabig a jelzett út mellett halad be a szigetbe,de ha nem figyel az ember nem veszi észre,hisz fák,bokrok takarják el elölünk itt-ott,pedig van olyan hely,hogy nincs tíz méter sem az út és a holtág között!Érdemes lemennünk a partjára,csodás vízivilágban gyönyörködhetünk!Háromszor is lementünk a jelzésről a holtághoz,a videóban jól láthatóak ezek a jelenetek.Ezután nem sokkal elértük a madárlest.Ez itt az ugymondd mérföldkő.Innen vezet ki egy út nyugat felé a hídhoz.Bár ez már a sziget északi részén van,ezt az útat tekintjük elválszató vonalnak a sziget déli és északi része között.A madárleshez is benyúlik egy újabb holtág,de ezt a fáktól itt a madárlesnél még nem látni.Viszont van egy ösvény ami itt is letér a jelzésről.Erre mentünk.

Újabb immár a sokadik holtág amely benyúlik a szigetre

Ez a holtág hosszan jön be a Dunáról,még végigmegyünk a nagy Dunáig az ösvényen mellette az kb.300 méter lehet.Nagyon szép ez is.A madárlesnél ha kivágnák azokat a fákat amelyek akadályozzák a kilátást,akkor a madárlesből nagyon szép lenne a kilátás ide.

Volt itt pár horgász,ideális hely pecázni persze.Mi meg kimentünk a holtág melletti ösvényen a Betti-kőhöz.Ez egy köves rész,zátonynak is hívhatjuk amely belenyúlik a nagy Dunába vagy 70 méterig.Gondoltuk kimegyünk rá a legvégére és majd ott fotózkodunk.Aztán ott kezdett gyanússá válni a dolog amikor a nagy Dunához érve már a szigere is be-be tört a víz.Kezdett árviz lenni?A Betti-kőhöz érve pedig...az nem volt sehol,elnyelte a Duna...

Elnyelte a Duna a Betti-kőt

Bizony a magas vízállás elnyelte a Betti-kőt,az víz alatt volt most.Így nem volt hova kimenni.Na persze azért annyira nem bánkodtunk,jövünk még ide úgy is.

Visszamentünk a madárlesig,de nem mentünk ki nyugat felé a hídhoz hanem elindultunk tovább a jelzésen északi irányba.De nem mentünk körbe az északi részen,letértünk,de most nem a Duna felé,hanem amarra az Almaházhoz.Itt az északi részen már tanösvény a jelzett út amelynek több állomása is van,amelyeken tájékozodhatunk a sziget egykori történetéről a vizivilágáról és az élővilágáról.Ezek állomások egyike az Almaház.Pontosabban ez az első állomás.Ha bejövünk a szigetre és észak felé fordulunk,akkor a tanösvényen haldva elöször az Almaháznál kötünk ki.Az Almaház mögött amúgy egy valóságos almafa tenger van!Ezt most fedeztük fel ahogy letértünk a jelzésről és jöttünk az Almaház felé.

Az Almaház már csak árnyéka régi önmagának

Az Almaház állapota sajnos egyre romlik,régebben valósággal ragyogott,mostanság csak árnyéka régi önmagának.De ez így van a tanösvény többi állomásánál is (a madárles is egy állomás,az sincs jó állapotban).Bizok benne,ha már a jelzéseket felújították,elöbb-utóbb az állomások felújítása is sorra kerül.Innen már nem mentünk rá a tanösvényre,hanem kimentünk a hídhoz és befejeztük a túrát.Kellemes szép túra volt!

Megtetszett az a fa

A sziget közel áll a szívemhez.Ha éppen nem úgy áll az ember anyagilag,vagy nincs annyi ideje,hogy messzebb menjen,ide mindig kilehet jönni.Most sem okozott csalódást a sziget,sőt talán legszebbik arcát mutatta.A magas vízállás sem volt terhünkre,bár sokmindenben megakadályozott,de sok helyen éppen ez tette széppé a dolgokat.Az út végig jól járható volt,a jelzésekkel semmi gond nem volt.A déli részen szinte emberek sem voltak,nyugodtan lehetett túrázni.Össz-vissz a szigeten mehettünk kb. 10km-et.

Nagyon jó volt!

Túránk útvonala