Talán nem mindenki olvasta az elöző hetek és hónapok bejegyzéseit a blogomban.Szegről végről érintettem egy témát,azért csak így,mert ez igazán nem tartozik rajtam kivül senkire és biztos vannak akik meg is mosolyogják a dolgot,na ez az ami hidegen hagy.A lényeg,hogy én hiszek benne,minden más nem számít.Kicsit lekell ebből írnom valamit,hogy érthető legyen a mai bejegyzésem lényege.Szóval annyi történt,hogy Gergővel spirituális úton feltudtuk venni a kapcsolatot hetekkel a halála után.Odaátról kért meg arra,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam ahogy eddig is,ő pedig ott lesz velem mindig ezentúl is...Ezenfelül kért még két dolgot.Az egyik az volt,hogy a közeljövőben menjünk el egy közeli túrára,amelyen majd üljünk le egy békés nyugodt helyen és emlékezzünk rá.Nos most jött el a nap,hogy ezt megvalósítsuk.
 |
| Gergő (és az ő képe) és a hátizsákja is mindig velem lesz! |
Gergő arra kért,hogy az édesanyjával együtt tegyem ezt meg.Választottam hát egy közeli könnyű túrát amit Gergő édesanyja is könnyen letudhat.Ám nehezen jött el a túrára,beállt neki a dereka meg minden baja volt,de végül is eljött,ha már a fia lelke kérte erre...Az útvonalat illetően szinte tök ugyanaz volt mint a tavaly nyári
Túra a város kürül túránkon.Ám tekintettel Mónira,úgy döntöttem most csak Nagyvenyimig megyünk.Szóval terv szerint Dunaújvárosból indulva kimegyünk Pálhalmára,amin aztán átmenve a Csibrik réten pihenünk meg,mivel ezt a helyet néztem ki a békés nyugodt helynek.Ezután megyünk majd el Nagyvenyimig.Nem lehetett több az egész túra 10km-nél.El is indultunk,nyoma sem volt a tegnapi rossz időnek.Napfényes csodás idő köszöntött ránk.
 |
| Túrára készen a Kádár-völgy végénél,Gergő puloverével és zsákjával magamon.. |
A Kádár-völgyet és a Béke városrész alatti völgyet (aminek nem tudom mi az igazi neve) érintve jutottunk el a helyi Újtelepig.Ugyanarra mentünk mint amerre Gergővel is szoktunk ha erre túrázunk.Újtelepen értünk be egy erdőbe amelyben egy tök egyenes út vezetett jó sokáig.Eszembe jutott,hogy itt is a fiammal voltam utoljára...Az erdő végénél van a 6-os és 62-es út találkozása.Átmentünk a hatoson,majd a 62-es mellett már jól kiépitett járda vezetett a közeli Pálhalmára.Jelzés erre persze nincsen.Érintettük a Dunaújváros-Budapest vasútvonalat is,ahol éppen egy tehervonat húzott el Pest irányába
A vasút után nem sokkal ott volt Pálhalma.
 |
| Vonat húz el |
 |
| A pálhalmai víztorony |
Pálhalma most is a csendes nyugodt arcát mutatta felénk,embert alig-alig lehetett látni.A csendet pedig szinte nem törte meg semmit.Mivel Móni még nem nagyon járt itt,megmutattam neki az itteni látnivalókat,a víztornyot és a Dóry kastélyt.Nagyon nem hatotta meg a dolog,nem tudta úgy értékelni a szép dolgokat mint a fia Gergő...Mindegy,végül is nem ezekért jöttünk most.A Dóry kastély előtt egy padon pihentünk kicsit,azon a padon amelynél Gergővel is szoktunk...Ezután mentünk ki a Dunaújvároshoz tartozó falurészből és tértünk rá a mezei utakra,amelyek ősszel annyira szépek voltak.Most persze még nem hozták az őszi szintet,de a szép tavaszi időben kellemes volt az út.
 |
| Kiérve Pálhalmáról |
Nem volt messze a Csibrik-rét.Egy hosszabb egyenes után fordult enyhén jobbra az út és már ott is volt egy kisebb fajta völgyben elterülő csodálatos rét.Azthiszem ez itt a környék legszebb és legnyugisabb helye.Lementünk a völgybe a rétre,majd annál a három fánál ahol Gergővel is szoktunk Mónival is megpihentünk.Ittunk egyet,kicsit ettünk.Majd elővettem Gergő képét és megkezdtük az emlékezést is,nem mintha életünk minden napján nem ezt tennénk...de most Gergő kérésének tettük eleget.Éreztem is azt a bizonyos bizsergést a hátamon,aztmondják az eltávozott szeretteink ilyenkor simogatnak...
 |
| Lent a völgyben a Csibrik-rét |
 |
| Jobbra az a három fa... |
Aztán annyira belemerültünk az emlékezésbe,hogy el-el pityeregtünk néha,sírattuk Gergőt...Felelevenitettünk ezt-azt az életéből.Tudtam az egyik dolog amit a legjobban szeretett az maga a túrázás volt.Az én túrakirályom imádott mindent ami a természethez volt köthető,imádott velem tartani a csodálatosabbnál csodálatosabb túrákra.Éreztem most is itt van velünk...Azthiszem a környék legméltóbb helyén a legméltóképpen sikerült emlékeznünk rá.De mondom,én legalábbis,minden áldott nap rá emlékezem e nélkül is.A félórás pihenő és emlékezés után folytattuk a túrát.Egy őz húzott el rögtön kezdésként a közelünkben.
 |
| Emlékezés... |
 |
| Csibrik-rét lejebb |
A rét némileg L betű formát alkotva hosszan pár száz méteren át húzodik Pálhalma és Nagyvenyim között.Kétségtelenül az út legkellemesebb szakasza.Mentünk hát tovább,arra amerre egykor Gergővel is...Egy lovas jött szembe,egy lány...Gyönyörü volt mindkettő a ló és a lány is.Köszönt illedelmesen,megkérdeztem nem-e csinálhatnék egy fotót ahogy lovagol,de ehhez sajnos nem járult hozzá... Aztán véget ért a szép rét,az út egy kicsit kapaszkodott felfelé.Kifelé tartottunk a völgyből.Emlékeztem itt nyáron kukoricás volt,most azonban csak a fekete szántóföld vigyorgott vissza ránk.Enyhe szél volt ami nem is jött rosszul,külömben melegünk lett volna.
 |
| Elhagyjuk a szép részeket |
Ezután némileg ingerszegény mezőkön mentünk keresztül Nagyvenyimtől északra.Csupán cukorrépa ültetvények voltak erre és végtelen szántóföldek.Úgy tűnt az út inkább távolodik Nagyvenyimtől mintsem oda tart... de eztán egy ponton egy hajtű kanyart véve visszafordult Nagyvenyim felé.Egy hosszú dél-nyugat felé tartó egyenes következett,ami már a célegyenes volt,hisz ez bevitt egyenesen a faluba. Vagy másfél kilométernyi egyenes után értük el Nagyvenyimet.A Rátgéber tónál kötöttünk ki amely ugye Gergő tava...Most nem volt olyan szomorú mint a télen Gergő halálakor...most mintha kedvesen mosolygott volna...
 |
| Feltűnik Gergő tava |
 |
| Gergő tava |
A tónál szokás szerint fotóztam,hisz sokszor érintettük túrázásaink történelmében,ezért is neveztem el Gergő tavának...lehet nem ez a világ legszebb tava,de nekem a legkedvesebb...A tavat elhagyva elértük a jól ismert Szent Bernát arborétumot,amiről ugyanezt tudom elmondani,számomra egy igen kedves hely.Most azonban nem sok időt fecséreltünk el rá.Móni már fáradt volt.Átvágtunk azért az arborétumon,ezzel is röviditettük az utat.Annyi maradt a túrából ,hogy a helyi főtérig elmenjünk.
 |
| Nagyvenyim temploma már az arborétum területén található |
El is jutottunk odáig,bár ennek a falunak kimondott főtere nincs,de fogjuk rá,hogy ott voltunk.Móni pedig elözőleg elintézte,hogy kocsival jöjjenek el értünk.Igy itt fejeztük be a túrát ami nekem meg sem kottyant,ám Móni elfáradt.Mindegy,úgy gondolom sikerült azt megvalósitani amire Gergő kért minket.Méltóképpem emlékeztünk rá.Rövidesen megérkezett az autó ami elvitt minket haza.Gergőnek ugye két kérése volt,ez volt az egyik.Hogy mi a másik?Április végén remélhetőleg kiderül majd...
 |
| Főtér |
