Apám sírjánál...

 Már oly régen történt,hogy az ember nagyobb emlékezést "csak" minden ötödik vagy tízedik évben tart...Most a 36.év van...Papa 36 éve ezen a napon ment el,őszintén szólva idén erről nem nagyon akartam írni,de aztán leesett,hogy ez éppen a Papa100 jubileumi év.Százéves lenne az öreg,ha élne...de ugye már nem él,legalábbis itt a Földön nem.Így hát mi sem természetesebb,mint az,hogy megemlékezem róla ezen blog keretein belül is.

Természetesen magamban minden évben megemlékezem róla,mint minden szerettemről amikor éppen a haláluk évfordulója van.Csak hát mit is írjak az öregről amit még "elvsel" ez a blog?

Azon a napon már több mint egy éve volt,hogy befejeztem a középiskolát,így indultam dolgozni nem túl nagy kedvvel hétfő reggel révén...Ám előző hétvégén volt a telkünkön a szüret és én megbeszéltem a szüleimmel,hogy majd előbb elkéredzkedem és kimegyünk befejezzük még a maradék munkát aznap.El is engedtek és indultam haza.Hazaérve aztán anyám már sírva fogadott azzal,hogy apám meghalt...odahaza érte a szívinfarktus és még nem szállították el.Így bementem a szobába ahol feküdt az éllettelen teste,már letakarva.Az asztalon volt a sport újság azt még elolvasta...pár nappal voltunk a szöuli olimpia után ami ekkor ősszel volt.Kihoztam az újságot,hogy majd később elolvasom,mert akkor persze nem volt erőm elolvasni...Papa letakart testét akkor még fiatalon nem volt lelkierőm megnézni.A szobába is félve mentem be.Kijöttem,anyám elmesélte mi hogyan történt az ekkora már megjelent testvéreimnek is.Ekkoriban még nem volt mobiltelefon,az,hogy ki hogyan lett értesítve az nincs már meg az emlékezetemben...Papa elment a testét még jó másfél óra múlva vitték el.

Apán sírja

A sírhely kijelölésének történetére sem emlékszem...alighanem a következő volt a sorban,a következő hely volt az övé.A temetés rá egy hétre lezajlott,a sír megcsináltatása meg a következő évre maradt.Ha jól emlékszem akkor a következő azaz a 1989-es év tavaszán lett készen.Ekkor nagyon szép és új volt a sír,amin aztán meglátszott az idők vasfoga a következő évtizedekben...Az meg,hogy jelentős története lett a sírnak igazán fura...Az még természetes,hogy anyám hamvait is ide tettük 2004-ben,aztán hosszas könyörgés után a növérem családjának kérésére növérem hamvai is ide kerültek 2007-ben.Az állandó fedlap lehúzás,gödör kiásás nem tett jót a sírnak,a laza talajon megsüllyedt kissé.Pedig az ide való temetéseknek még nem volt vége...Legnagyobb bánatomra fiam Gergő is ide került 2018-ban...pedig ott volt a másik családi sírunk a mamámé alig 250 méterre innen jó állapotban...miért is nem jutott az eszünkbe,hogy oda tegyük Gergőt...Gergő hamvaival megtelt a sír,többen már nem fértek ide....de az így is tovább süllyedt....Egy jelentős felújítás meg nem két fillér....és rajtam kivül más már nincs aki ezt fínanszirozza.Na és Gergő hamvait is szeretnénk átttetetni a másik sírba,az 2019--ben volt 120 ezer forint...most mennyi lehet?

Szóval kész történelem ez a sír,ami eredetileg csak apám sírjának készült...Ma már ez a családi sír ami 2038-ig meg is van váltva,a másik sír meg 2044-ig.Akkor már talán én sem leszek,így nincs jelentősége,hogy utána mi lesz vele.

Na,de nem is a sírról akartam írni,hanem apámról akinek ma van a távozásának az évfordulója.Sokszor írtam már,hogy leginkább az ő irányából érzek olykor túlvilági segítséget,így biztos vagyok benne,hogy valami örangyalom lehet.Odaát nem lehetnek rólam túl jó véleménnyel,hiszen állandóan szidom őket az istent és mindenkit az álltalam sok-sok igazságtalannak ítélt dolgokért és valóban úgy is érzem,hogy a papán kivül nem is segít nekem senki...Nyilván ez nem teljesen így van,de így érzem.

Hát drága papa akárhol is vagy,remélem közeledik az az idő amikor majd újra együtt lehetünk és elmondassz majd erről az egészről mindent nekem.Addig is légy boldog ahol vagy,ha sok gondot okozok azért meg bocsi.Vigyázz magadra a többiekre és Gergőre is és persze rám is.