Alekszandra Pavlovna tragikus története

 Vajon mit is kereshet ez a sztori ebben a blogban?Több ilyen jellegű bejegyzésem is volt már,érdemes böngészni az "Érdekes" vagy a "Hösök" részt.Érdekelnek az ilyen történetek egy részt,másfelöl pedig egy-egy ilyesmi sztori,vagy ember sorsa kapcsolódhat egy-egy túránkhoz,egy-egy túrán megtekintett dologhoz vagy bármi ilyesmi.Nincs ez másképp Alekszandrával sem.Még a 2020 novemberében a magyar Grand Canyon nevezetű túránk egyik utolsó momentuma volt,hogy meglátogattuk Alekszandra nyughelyét.Sajnos akkor bemenni nem tudtunk,mivel látogatási idő után érkeztünk.Talán majd egyszer felkeressük újra a helyet,mert engem érdekel.Az akkori túráról amúgy ide kattíntva olvashatsz.Nézzük hát meg mi tudható az egykori magyar nándornéról és annak meginditó sorsáról,hiszen már akkor megfogadtam,hogy utánanézek a dolognak,de elfelejtődött és most bevillant a semmiből.Valami tehát azt akarja,hogy írjak róla.

Út Ürömön Alekszandra nyughelyéhez

Alekszandra Pavlovna orosz nagyhercegnő (Szentpétervár 1783.08.09. - Buda 1801.03.16.) a Holstein-Gottorp-Romanov házból származó orosz nagyhercegnő,I.Pál orosz cár és Marija Fjodorovna cárné legidősebb leánya,Habsburg-Lotaringiai József Antal főherceggel kötött házassága révén osztrák főhercegné, valamint magyar nádorispánné. Az ortodox vallású nádornét szeretettel fogadták a magyarok, aki hamar meg is kedvelte a magyar zenét és táncokat, a legenda szerint az ő javaslatára lett piros-fehér-zöld a magyar zászló! 

Alekszandra Pavlovna nagyhercegnő tehát 1783 augusztus 9-én született Szentpétervárott.Kilenc testvére volt:Sándor,Konsztantyin,Miklós és Mihail nagyhercegek,Jekatyerina,Jelena,Marija,Olga aki meghalt gyermekként és Anna nagyhercegnők. A harmadik gyermekként született Alekszandra volt a legidősebb „carevna” (cárleány). Négy fiútestvére közül ketten emelkedtek a cári méltóságra.

Alekszandra nagyhercegnő az orosz Romanov-dinasztia Holstein–Gottorp ágából (Гольштейн-Готторпская ветвь) származott. A Romanov-dinasztia férfiága III.Péter cárral kihalt, a leányág vette át a trónöröklést, amely a német Oldenburg hercegi családba házasodott be. E dinasztiából kerültek ki az orosz cárok 1762-től 1917-ig.

1796 augusztusában az ifjú IV.Gusztáv svéd király (1778–1837) nagybátyjával,Károly régens herceggel együtt Szentpétervárra látogatott, hogy a király számára eljegyezzék a 13 éves Alekszandra nagyhercegnőt, Nagy Katalin cárnő unokáját. Gusztáv Adolf azonban mereven visszautasította, hogy leendő menyasszonya Svédország királynéjaként is gyakorolhassa ortodox vallását. Az orosz udvar is megkötötte magát ebben a kérdésben, így a házassági terv meghiúsult.

Alekszandra Pavlovna

Alekszandra nagyhercegnő 16 éves korában, 1799 október 30-án Szentpéterváron feleségül ment a 23 éves József Antal János osztrák főherceghez (1776–1847), az elhunyt II.Lipót (1747–1792) német-római császár fiához,I.Ferenc osztrák császár,magyar és cseh király (1768-1835) öccséhez,Magyarország nádorához.Házassága révén osztrák főhercegnéi, és magyar nádornéi (Palatina) rangot is szerzett.

A házasság politikai hátterében az állt, hogy 1798-ban I. Pál cár felismerte a forradalmi Franciaország veszélyességét az Orosz Birodalom számára. Feladta addigi semlegességét, és csatlakozott a háromhatalmi szövetséghez. I. Ferenc (akkor még II. Ferenc néven német-római) császár és a cár dinasztikus házassági szerződéssel is meg akarták erősíteni Ausztria és Oroszország szövetségét.1799 januárjában Ferenc császár-király öccse, József nádor egymaga inkognitóban I. Pál cárhoz utazott leánykérőbe.A tárgyalások során József nádor kérésére a cár Szuvorov tábornagyot állította annak az orosz hadseregnek élére, amely még abban az évben Ausztriát segítette Bonaparte tábornok csapatai ellen az észak-itáliai és svájci hadszíntereken.

1799 február 22-án József nádor ünnepélyes keretek között megkérte az erre az alkalomra díszmagyar ruhába öltözött Alekszandra nagyhercegnő kezét. Megtartották a hivatalos eljegyzést. A nádor május 13-án visszatért Budára. Közben azonban a Bonaparte csapataitól elszenvedett katonai kudarcok nyomán az orosz cár és a Habsburg császár viszonya elhidegült, az esküvőt többször elhalasztották. Súlyos viták alakultak ki az esküvői szertartás mikéntjéről is: A császári udvar a római katolikus, a cár az ortodox rítus szerinti szertartáshoz ragaszkodott. Végül az esküvőt október 30-án Szentpéterváron mindkét szertartás szerint megtartották, előbb a cári palota kápolnájában az ortodox szertartás szerint, azután pedig a lovagteremben felállított oltárnál a római katolikus rítus szerint is. Az utóbbinál – Ferenc császár kifejezett követelésére – nem oroszországi, hanem egy galíciai főpap,Lemberg érseke végezte az esketést. Esküvője napján a cár a Szent András-renddel tüntette ki vejét, József nádort.

A fiatal pár hazatért Magyarországra, a lakosság lelkesedéssel fogadta őket. Alexandra számára a budai nádori palotában ortodox kápolnát alakítottak ki, amely 1800-ban készült el.

Jószef nádor

A boldog házasság gyors és tragikus véget ért. 1801 március 8-án Alexandra nádorné egy leánygyermeket hozott a világra, Alexandrina főhercegnőt, aki születésének órájában meghalt. Alexandra gyermekágyi lázba esett, és néhány nap múlva,március 16-án ő is elhunyt, 17 éves korában. Domanovszky Sándor így írja le a szülést és tragikus következményeit: „Március 8-án reggel 3 órakor hosszú vajúdás után napvilágot látott a kis Alexandra főhercegnő, aki azonban olyan gyenge volt, hogy még aznap meghalt. A fiatal anyát ez a csapás mélyen lesujtotta. Már két nappal korábban is lázas tünetei voltak. A következő napok alatt sem szűnt meg rosszulléte. 10-én konzíliumot tartottak, amely gasztrikus ideglázat állapított meg. A beteg állapota azonban a következő napok alatt rohamosan romlott, úgyhogy 12-től tífusz ellen kezelték. 14-től 15-re virradó éjszaka a főhercegnő deliriumba esett. Ez az állapot egész napon át tartott, mígnem 16-án reggel csöndesen kilehelte lelkét. Örömhír helyett gyászhír ment Pétervárra. Nyolc napon belül kettő is. De leányának halálhíre már nem találta életben a zsarnok apát.

Az orosz ortodox előírások szerint a holttest fölött hat héten át kellett misézni, ezért Alekszandra testét a „Nádorkertbe” vitték át. Ezt a zöldterületet a nádor 1799-ben örökölte hitbizományban Batthyány József hercegprímástól. A Nádorkert, a mai Lágymányos területén, a Budafoki út, Hengermalom utca, a Duna és a vasúti töltés között elterülő erdős ligetes terület később teljesen beépült. Az előírt idő letelte után,május 12-én a nádorné (a korabeli hivatalos szóhasználattal a „Nádorispányné Ő Császári Hertzegsége”) holttestét a kapucinusok Vízivárosi templomának kriptájába (ma: Fő utca 20) helyezték.

Alekaszandra ravatala

1803-ra a főváros közelében, József nádor ürümi birtokán felépült Alekszandra véglegesnek szánt sírkápolnája, ahová testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében elhelyezték (ahogy a főhercegnő még életében kívánta). 1809-ben, Napóleon csapatainak betörése idején József nádor a koporsót óvatosságból a budai Várba vitette, az ottani ortodox kápolnában őriztette, majd a háborús veszély elmúltával ismét visszavitette Ürömbe. Az ürömi sírkápolna a pest-budai ortodox közösség zarándokhelyévé vált.

A megözvegyült József nádor csak hosszabb idő múlva,1815 augusztus 30-án nősült meg másodszor. Az Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym házból való Hermina hercegnőt (1797–1817) vette feleségül.

Alekszandra kápolnája Üröm településen

Felírat a kápolna kerítésén napjainkban

József nádor halála (1847) után az ürömi birtokot utódai örökölték. Átvészelte a két világháborút. A kápolnát kifosztották, az értékeket elvitték, a koporsókat felfeszítették, de a tetemhez nem nyúltak, ruházata ép és csonkítatlan maradt.1945-ben az épület a helyi termelőszövetkezet tulajdonába ment át,1953-ban az orosz ortodox egyház vette át. 1977 novemberében az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Intézet, az Országos Igazságügyi Vegyészeti Intézet és a Budapesti Történeti Múzeum régész és antropológus szakemberei részletes vizsgálatokat végeztek rajta, eredményeiket dokumentálták.

1981 április 26-án az ürömi sírkápolnát feltörték, a holttestet teljesen kifosztották, karjait letörték és elvitték, a díszes ruhákkal, ékszerekkel együtt. Végül Alekszandra maradványait 1981 május 13-án átszállították a Budavári Palota nádori kriptájába, amely akkor még nem volt helyreállítva az 1970-es években történt kifosztás és rombolás után. 2004-ig a nádori kriptában a fiával együtt pihent, József nádor feleségeivel.

A kápolna közelebbről

Egy Magyarországra telepedett szentpétervári származású orosz üzletember bőkezű anyagi támogatásának és a szintén szentpétervári Nyikolaj atya fáradhatatlan szervező munkájának, továbbá az ürömi polgárok segítségének hála 2004-re sikerült olyan állapotba hozni a kápolnát, hogy a Habsburg család beleegyezését adta Alekszandra Pavlovna földi maradványainak ürömi újratemetéséhez. Az díszes szertartásra 2004. szeptember 11-én került sor Hilarion, Bécs és Ausztria püspöke és a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapjának vezetésével. Az ünnepségen jelen voltak a Romanov és Habsburg dinasztiák leszármazottjai,Erdő Péter bíboros, illetve a magyarországi ortodox egyházak vezetői. Valerij Muszatov, az Oroszországi Föderáció rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az orosz állam nevében Alekszandra Pavlovna portréjának másolatát ajándékozta a kápolnának.

Alekszandra sírja

Nyugodj békében hercegnő!

Ez tehát a megindító történet.Mivel úgy tudom,hogy a kápolna és a sírhely látogatható,igaz csak bizonyos időkben,úgy gondolom egyszer majd visszatérünk ide,úgy érzem ezt látnom kell.Reméljük Alekszandra bárhol is van,bárhová is került békére lelt.Nyugodj békében hercegnő!

Túra a magyar Grand Canyonhoz

 Mindig is november elején tettük a legjobb túrákat,hiszen érzésem szerint ez az év legkedvezőbb időszaka a túrázásoknak.Elég csak visszagondolnunk a Holdvilág-árkos,vagy a Salabasina-árkos túránkra.Vagy akár még idesorolhatom a tavalyi Memento parkos bulinkat,de megemlíthetem a néhány évvel ezelőtti dunai holtágakban és szigeteken vezető túránkat is.Mind-mind remek időben zajlott,olyankor amikor a legideálisabbak a feltételek,amikor a legkellemesebb az idő.Mindig akad legalább egy-két nap jó idő november elején,de olyan is volt amikor majd a teljes hónapban remek igazi őszi idő volt.Ebben reménykedtem,hogy most is így lesz,hiszen egy nappal korábban idehaza az őszi finálés sétámon már minden adott volt ehhez.Reméltem kitart a pompás idő a következő napon is.Így is lett.Bár kora reggel még némi zimankóban indultunk el,de aztán fokról fokra javult a helyzet.Annyira korán persze nem volt,mert a kormány hajnali ötig kijárási tilalmat rendelt el a covid miatt...Hat után találkoztunk a lassan megszokott csapattal a helyi vasútállomáson,jómagam,Zolika,Manó és a Tizedes barátaim társaságában indultunk Budapestre.A Pilis legkeletibb hegyén szándékoztunk ma túrázni egyet.

Az Amfiteátrum az Anquincumi hév megállónál

A Rókahegyi kőfejtő volt a mai célunk,ami mellett elhaladtunk 2018 márciusának elején amikor a Kevélyekről jöttünk lefelé,de akkor még fogalmunk sem volt róla,hogy létezik ez a hely.Mivel önmagában a kőfejtő nem ígért nagy túrát,próbáltuk úgy szervezni,hogy valamivel kombinálni.Így döntöttünk amellett,hogy Aquincumnál leszállunk a hévről és onnan gyalog megyünk ki a Rókahegyig,majd a kőfejtő után elmegyünk még Ürömre.Aztán meglátjuk mi lesz.Ez volt tehát a terv.Miután reggel nyolc felé megérkeztünk a Déli pályaudvarra,elmentünk a Margit hídi hév állomásig,onnan szambáztunk ki Aquincumig.Leszállva a hévről egyből ott volt egy rom,az egykori amfiteátrum.Hát ha már itt voltunk megnéztük.

Az egykori aréna

Az egykori aréna romjaiban is fenséges volt,leginkább az embert valami sportcsarnokra vagy cirkuszra emlékeztette.Végül is nagyon messze nem jártunk az igazságtól,hiszen az aréna 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas és iu.145 körül épülhetett.Micsoda építmény lehetett a maga korában!Talán még a római colosseummal is vetekedhetett...Na ezt csodáltuk meg,jártuk körbe,néztük meg minden szemszögből.Érdemes volt,mert valóban pazar volt.Sajnos nem mindenki gondolta így,mert itt-ott láttunk bizony szemeteket és ott felejtett üres sörösdobozokat...Ettől függetlenül egy élmény volt.Jól kezdődött tehát a túra.

Kivülről az aréna

Innen a piros T-re kellett ráállnunk,azaz a Mocsáros Tanösvényre.A jelzések meglehetősen gyengék és hiányosak voltak.Itt-ott viritott csak egy-egy kopott "T" betű,ami azt is eredményezte,hogy el-el keveredtünk,de hála az alkalmazásainknak az mindig visszavezetett a jó útra.Maga a mocsáros dülő,hát nem is tudom minek nevezzem.Végül is egy zöld terület volt a III.kerületben Óbudán,de meglehetősen rendezetlen,de itt-ott mégis szép.Egyes részeiről remek rálátásunk volt a közeli Hármashatár hegyre.Erről egyből eszembe jutott Gergő...hiszen vele voltam ott fenn utoljára... kicsit megdobbant a szívem,arra gondoltam milyen jó lenne ha Gergő is itt lehetne velem,velünk...Bíztam benne,hogy ott is volt,bár ennek most semmi jelét nem adta... A dülő egy pontján már nagyon jó volt az idő,úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Alighanem egy egykori házikó alapjain tudtuk ezt megejteni a kellemes környezetben.

Át a Mocsáros dülőn,Zolika és a Tizedes

A Mocsáros dülőt átszelve végre búcsút mondhattunk a meglehetősen gyenge piros T jelzésnek.Kiértünk a Pusztakúti útra.Amelyen elég erős volt a forgalom,de az út mellett egy mindössze fél méter széles járdán lehetett haladni,így libasorban mentünk.Még a dülőn feltűnt a látóhatáron a Rókahegy,nem tűnt úgy,hogy nagyon messze lenne.Itt haladva az erős forgalommal a seggünkben mégis úgy tűnt,hogy messze van.Az Ürömi úti kereszteződésig valamivel több egy kilométert kellett itt mennünk.Később azért már kiszélesedett a járda.Letértünk az Ürömi útra,ami már maga volt a piros jelzés és itt kifogástalanok is voltak a jelzések.Ismerös volt...itt jöttünk le mikor a Kevélyek felöl érkeztünk,ezen a piroson..Kicsit bekacskaringózott az út az utcákon,de egyszer csak ott voltunk a Rókahegynél.A piros3 vezett tovább.

Az első találkozás

Jól járható,jól jelzett ösvény vezetett fel a kőfejtőhöz.Ami viszont negatívumként hozhatok fel,hogy olyan erős leginkább lábszaghoz hasonló szag volt érezhető a levegőben és ez végig a kőfejtőnél való tartózkodásunk alatt éreztünk.Néhol kellemetlen volt és nem is tudtuk mire vélni mi ez a szag... Ettől függetlenül persze jól éreztük magunkat a kőfejtő szebb és jobb vot mint ahogy azt előzetesen vártuk és gondoltuk.Manó áradozott is,hogy ez az év eddigi legszebb bulija.Szépen lassan elkezdtük bejárni a területet fokról fokra,lépésről lépésre.

Zolika,jómagam és Manó

Mondhatni a kőfejtő több szintes volt,egyes szintekre meredek lépcsők vezettek fel,ez Manót és engem is a Hegyestűs nyári túrára emlékeztetett,ott volt valami hasonló.Már az első szinten remek kilátás fogadott,pedig hol volt még a legfelső rész... Közben eszembe jutott,hogy ezt a helyet a magyar Grand Canyonnak is hívják.Ez tetszett,így elhatároztam,hogy ez lesz a bejegyzés és majd a videó címe is.Manó közben leratyizta a helyet,persze csak hülyeségből.Ezután egyész úton ezen erősködött,hogy legyen inkább túra a ratyihoz a címe.Persze ez nem volt méltó ehhez a csodálatos helyhez hiszen egyik ámulatból a másikba estünk szinte méterről méterre.

Az első kilátóteraszon jómagam,miközben mellettem a Tizedes szelfizik

Egyre meredekebb lépcsősorok vezettek egyre feljebb és feljebb,de megérte,mert minden szinten volt valami érdekes,valami szép dolog.Sok helyen kibontakozódott a kilátás,legtöbbször dél felé a városra.Sajnos nem volt teljesen tiszta a kép,szmogos és párás levegő zavarta a maradéktalan élvezetet,de így is klassz volt.A lábszag továbbra is érezhető volt,azért ez elég fura volt itt,nem tudtuk minek a szaga lehet ez?Tán a köveké,a mészkőé,a homokkőé ami itt volt?Többször is jártunk mészkős helyeken,sehol nem lehetett érezni ilyesmit.A kőfejtő külömben meglehetősen sok embert vonzott.Örvendetes volt,hogy ez most egyáltalán nem volt zavaró,de a legörvendetesebb az volt,hogy sehol sem láttam szemetet eldobva!A Rókahegyi kőfejtő pedig méterről méterre lett egyre pazarabb!

A Canyon előtt Manó a Tizedes és én

Gigantikus csodás kőfalak,sziklák olyan formában amiről nehéz volt elképzelni,hogy emberkéz alkotott,pedig valószinűleg az,hiszen a magyar Grand Canyon nem volt más mint egy mészkőbánya és az ötvenes évekre hagytak itt fel a bányászattal.Bementünk tényleg egy igazi canyonba,aminek szépségére már tényleg nem találtam szavakat.A piros3 jelzést ami kitünően felvolt festve itt érdemes követni,hiszen végigvezeti a vándort fokról fokra a legszebb helyeken.Ehhez a canyonos részhez egy icipicit ugyan lekellett térnünk róla,de megérte.A Canyon amúgy már felsőbb szinten volt és még mindig volt feljebb!A lépcsősor felfelé pedig egyre meredekebbé vált.Fantasztikus hely volt.

Manó és a Tizedes behatolna a canyonos részre

Egy szinttel feljebb láttuk,hogy a kőfejtőnek van egy ugymondd "belső udvara" is,ami nem is volt kicsi és amely szintén lenyügöző szépségű volt,de mielőtt arra mentünk volna,a piros3 jelzést követtük (ez késöbb odafenn körbejárta a belső udvart is amúgy,de ezt ekkor még nem tudtuk) amely elvitt az előbb emlitett canyon fölé.Ez volt talán a legszebb pontja az egész túrának.Odafenn is egy kilátóterasz volt,persze korláttal bíztosítva.A kilátás innen pedig minden eddiginél pazarabb volt,eleve maga a canyon látványa fentről és azon túl még kitekintés a városra,ez mindent vitt...!

A Canyon fentről

Nem volt vége a csodáknak,hiszen bármerre néztünk csodás volt!Elképesztő szépségű helyen voltunk...ohh,hogy ezt miért nem fedeztem fel korábban,amikor még Gergővel is eljöhettem volna ide...De nem volt idő erre gondolni,mert annyi minden látnivaló volt Egy magányos sziklaoszlop állt a belső udvarnak hát ha nem is a közepén,de egy pontján.Ebben pedig volt egy kis barlang.Egyszerűen mesés hely volt!Feljutottunk a legfelső részre is.Természetesen innen volt a legjobb a kilátás is.

A magányos

A barlang

Itt ketté vált a csapat,annyi volt a látnivaló,hogy ki ide,ki oda ment.Egy ponton el is vesztettük Manót és a Tizedest a látószögünkből,de ezen nem izgultunk.Majd meglesznek.Én közben odafent,kimentem a korláton kivülre is amilyen hülye vagyok.Ilyesmit megcsináltunk Gergővel is mindig.Egy szirtre mentek ki,a canyon fölé,annak oldalső sziklafalának a tetején lehettem.Nem volt veszélytelen!Kicsit remegett is a lábam,pedig nem vagyok úgy tériszonyos..Ha megcsúszok akkor zuhanok vagy negyven métret biztos...de nem csúsztam meg és néhány fotó készítése után visszamentem a biztonságos zónába.

Ide mentem ki...

Közben aztán megtaláltuk Manóékat,úgy festett ők meg megtalálták az egész hely legmagasabb pontját ami amúgy 254 méter volt,de magasabbnak tűnt.Onnan integettek,így odamentünk.A legmagasabb pontról kitünően látszodott a belső udvar is,ahol éppen sziklamászók tevékenykedtek és ez a tevénykedés természetesen nem szalonnasütés volt..mi meg követve a piros3 jelzést a belső udvar felett az ösvényen is végigmentünk.Innen is pazar volt minden...Bár még voltak részei a kőfejtőnek,úgy gondoltuk ennél szebbet már nem látunk,ideje menni.Nagyjából több mint két órát bolyongtunk a kőfejtőben,csodálva a csodákat!Megérte!

A belső udvar felett

A piros jelzésen kellett továbbmennünk,de a piros3 csak kerülővel vezetett vissza rá,az alkalmazásunk pedig úgy mutatta,hogy van egy mellékút ami szinte egyenes ágon rávisz a pirosra.Ezen mentünk,de kiderült ez egy zsákutca.Többen is alászaladhattak ennek,mert néhány ember rajtunk kivül szintén erre tévedt,volt aki mondta is,hogy ők is a pirosat keresik.Hát ez nem jött be,visszamentünk a piros3 jelzésre.Közben némi kedvencek temetőjében találtuk magunkat,hiszen volt néhány állatsír kereszttel ellátva,alighanem kutyák sírjai lehettek...Nem volt azért egy hátborzóngató hely.

Odalenn forrás után kutatva

Aztán leértük a pirosra.Ugye itt jöttünk 18 márciusában a Kevélyek felöl jövet,Zolival,Gergővel,Mónika Bernadettel.Ismerösként köszönt vissza az út.Sokan jártak rajta,akkor a kevélyekes túrán csak mi voltunk itt.Szép őszi erdőben haladtunk,mégis a legszebb látnivalót egy bőrszoknyás hölgy szolgáltatta,csizmában,fekete harisnyában...vajon mit kereshetett az erdőben?Sokáig nem volt ott,mert láttuk a mókamikijével van és egy másik útra tértek éppen le.Manóék meg úgy tűnt egy forrást találtak.Erre nem emlékeztem,mondom akkor frissitünk a vízkészleten.Mivel lentebb volt mint az út,Manóék leereszkedtek megnézni folyik-e,mi addig fentmaradtunk,még a szoknyás nőt bámultuk... Kiderült odalenn az nem is forrás,csak egy kő ami úgy néz ki mintha egy forrás lenne,de nem az volt.Sebaj.

Előttünk a Kevélyek

Kiértünk egy szép rétre,egy lovarda volt itt,erre is emlékeztem.Itt aztán pompás kilátásunk volt újfent.Elöször is szembet ott volt a Kevélyek,noha a Puszta-hegy és az Ezüst-Kevély eltakarta a Nagy és a Kis-Kevélyt,az így is szép volt.Aztán balra délre ott volt a Budai-hegység vonulata,jobbra északra pedig a Visegrádi-hegységé,elöttünk ugye a Kevélyek pedig a Pilis "játékoskeretéhez" tartoztak.Tehát ahol álltunk,három hegység is jól látszódott!A Visegrádi-hegységben is ismerösöket véltem felfedezni,hiszen a Bölcső-hegyet és a Lom-hegyet is láttam és kivehető volt az aranyló erdő is amiről a minap írtam.Valahol ott a sűrűben,ott volt a Salabasina-árok is.Mi pedig mentünk tovább a piroson.

Ló is akadt

Egy nő előzött be bennünket pedig mi sem gyenge tempót mentünk.Csinos volt ez is,de nem szoknyában volt,hanem rendes túraruhában,hátizsákkal a hátán.Egyedül rongyolt és úgy tűnt megy fel a Kevélyekre.Két óra tájban voltunk,igyekeznie kellett,ha még világosban leakarta tudni.Mi pedig a Békahát utcában voltunk,ami még Budapest.Ugye ennek mentén volt az a tömérdek szemét amit láttunk anno a Kevélyekről lejövet.Most viszont... teljesen tiszta volt minden!Úgy látszik itt rendet raktak!Ennek örvedtem vala!Jó ha nem mindig csak a szemetelést teszem szóvá,hanem a rendrakást is.Piros pont az illetékesnek!Tizedes és a Manó közben előrement.Újra hozták a folyton sietős formájúkat.Ugye mi Zolival azok vagyunk akik nem sietnek egy-egy túrán,hanem igyekeznek mindent ami szép és érdekes megnézni..Úgy kellett rászólnom a Tizedesre,mert ment volna egyenesen fel a Kevélyekre,hogy balra Üröm felé letérünk.

Elöször Ürömön túrázásaim történetében

Ürömön elöször járt mindegyikünk.Egy vendéglőbe beültünk egy kávéra és egy fröccsre.Majd mentünk át a településen.Újra egy piros T jelzést,egy tanösvényt kerestünk.Közben megtaláltuk Alexandra Pavlovna síremlékét.Ő volt ugye József Nándor hitvese,itt volt birtokuk és sajnos 17 éves korában belehalt a szülésbe,ahol a magzat is aztán elhunyt.Nagyon szép volt a kápolnája,de csak kivülről csodálhattuk meg,mert délben bezárt.Most meg már három felé járt az idő.Na,de legalább ezt is láttuk.

Alexandra Pavlovna kápolnája

Megdöbbentő sorsa lehetett szegénynek...

A kápolnához szép sétány vezetett,amelynek két oldalán padok voltak.Itt elfogyasztottuk maradék kajánkat,azt kerestük tovább a piros T-t.Helyenként úgy tűnt rajta vagyunk,máskor meg úgy,hogy eltűnt.Végül annyira elkeveredtünk,hogy nyoma sem volt neki.Visszamentünk ahol utoljára láttuk,persze tanösvény lévén a jelzések újra elégtelenek voltak...Na,de annyit kevertünk meg kavircoltunk,hogy elfáradtunk.Végül úgy döntöttünk befejezzük itt Ürömön a túrát,nem megyünk már vissza a csillaghegyi hévig,innen busszal bemegyünk Pestre.

Az ürömi kálvária

A busz az Árpád-hídi állomásig vitt vissza minket,onnan pedig villamossal mentünk el Kelenföldre.A vonat jött és hazarepitett minket.Hát egy kellemes nap volt ez is.Megmértük így most hajszállpontosan tudom,hogy 14.93km-t gyalogoltunk mindennel együtt,ami nem vészes.A Rókahegyi kőfejtő felejthetetlen volt és alighanem maradandó emléket hagyott mindannyiunkban.A ürömi keverésre viszont nem lehetünk büszkék,de sebaj,így is egy jó buli volt,remekül elvoltunk ismét!