Sűrűn megfordulunk a Velencei-hegységben,közelsége lévén ez valahol természetes is.Mondhatni bejártuk már ezt az amúgy nem igazán nagy hegységet keresztül-kasul.Elég csak az ingókövekre gondolnunk,de jártunk már az Angelika-forrásnál is,a Bodzás-völgyben ,a katonai emlékhelyen,a Doni emlékműnél is,vagy akár a hegység keleti részén is,a nadapi ősjegynél vagy éppen a pázmándi szikláknál.Ám a hegység legmagasabb hegyén amely már akár Dunaújváros magasabb épületeinek felsőbb emeleteiről is látszik,a Meleg-hegyen még nem jártunk.Illetve hát az oldalán futó piros jelzésen már mentünk,de magán fenn a gerincen még nem.Eljött az idő,hogy ezt is valóra váltsuk,valóra váltsam.
Tudtam Gergő is szeretné ezt.
Tudtam Gergő is szeretné ezt.
 |
| A sukorói kálvária |
Úgy terveztem túránkat Sukoróról inditjuk a környék köveinek és az olasz kőfejtőnek megtekintése után emelkedünk majd fel a Meleg-hegyre ahol majd megnézzük a Likas-kőt és az elhagyatott kommunikációs bázist és onnan ereszkedünk le a Nadapi-völgybe,majd kapaszkodunk fel a Bence-hegyre.Túránkat pedig Velencén fejezzük be.Meglehetősen ködös mondhatni szar időt jósoltak nekünk az időjósok erre a napra,hezitáltunk is rajta nekivágjunk-e egyáltalán.Aztán tessék - teljesen napfényes mondhatni kifogástalan idő fogadott Sukorón...Tehát időjós barátaink megint hozták a formájukat,úgy a seggükbe lőnék néha igazán... Kilenc előtt szálltunk le a buszról Sukoró Fehérvár felöl érkezvén első buszmegállóján.A terv megvolt merre kell menni,mégis egy csöppet elkallódtunk.Közben eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,nincs még két éve sem...
 |
| Sukoró híres kövénél |
Hamar sikerült kijavítani a hibát és a templomnál már képben voltam hol is vagyunk.
A szokásos túratársak kisértek el,akikkel a legtöbbet túrázom átlagban.A teplomnál remek a kilátás már a Velencei-tóra.ám a napfény és a tó felett lebegő ködpára miatt maga a tó nem látszódott,de a jelenség nagyon szép volt.Ezután a templom felett értünk ki a faluból,ahol annál a nagy kőnél pihentünk ahol anno Gergővel is annak idején... Meg is kajáltunk itt,bár hiába volt itt pad,leülni nem lehetett,mert a vízes volt ahogy az éjjeli fagy kezdett felengedni.
A környék innen néve már lenyügöző volt,látszodott jól a Meleg-hegy és a távolban a Bence-hegy is a kilátóval.Viszont még mielött igazán belemerültünk volna,rávettem a többieket egy kis kitérőre,az olasz kőfejtőhöz.
 |
| A kőnél a két Zoli |
Ez egy minimális kitérőt jelentett csak,hisz a kőfejtő nagyjából 250 méterre lehet a nagy kőtöl és érdemes lemenni igazán.Nem igazán tudok sokat róla azt sem,hogy miért olasz ez a kőfejtő.Talán régen a tulajdonosa lehetett olasz vagy tán olasz munkások dolgozhattak itt,a jó ég tudja...Vagy 8-10 méter magas kőfalról van itt szó ahol rétegesen csatlakoznak egymáshoz a kővek.Mondhatni remek látvány,az út pedig gyakorlatilag körbejárja,tehát kényelmesen fel is tudunk rá menni.Így is tettünk.Újra eszembe jutott Gergő...vele voltam itt utoljára,ettől persze kegyetlenül fájt a szívem most is...
 |
| Az olasz kőfejtőn |
A többiek még nem jártak itt és hát elnyerte tetszésüket a hely,így alaposan körbe kellett járni és megnézni mindent.Ennek végeztével mentünk vissza a sárga+ jelzésre,ez vitt vissza Sukoróra és ez volt itt maga a Velencei tavat megkerülő bicikliút.Átvezetett azon a remek kis kőhídon amelyen szintén Gergővel bohóckodtunk annak idején.Ez a hely is meglehetősen szép volt amúgy,itt is elcsodálkoztunk kicsit mielőtt tovább mentünk volna.Hamar visszaértünk aztán a sukorói kőhöz majd pedig a faluba.Most kezdöthetett a túra érdemi része.
 |
| A kishíd szívemben él,hisz Gergővel meglehetősen szép emlékek fűznek ide |
Sukoró szerintem a legszebb a Velencei-tavat körülölelő települések közül,így utcáit járva a ragyogó napsütéses januári időben mondhatni igen kellemes volt!A falu fő utcájára érve elég sok ember mozgott erre,eddig alig-alig láttunk emberi lényt.Itt megnéztük a másik templomot is,majd a templom mögött ráálltunk az innen induló zöld+ jelzésre.Ez már felvitt a hegyekbe,de közben Sukoró északi része is meglehetősen kellemes környezetben volt.Mondhatni szép paloták épültek erre,gondolom tulajdonosai nem a Dunai Vasműben nyomják az igát három műszakban...
 |
| Sukoró főterén |
 |
| Lassan elhagyjuk Sukorót |
A falut elhagyva egy csodás erdőben találtuk magunkat.Egy völgy húzodott be a hegység mélye felé,hasonlított a nem túl messze található Hurka-völgyhöz.Azonban a zöld+ nem erre vette az irányt,hanem megkezdte az emelkedést a gerincre,Móni legnagyobb örömére... Egy érdekes fára lettünk közben figyelmesek.Az összes fa az erdőben ugye az évszaknak megfelelően kopasz volt,hisz január közepe volt éppen.Ám ezen zöldültek a levelek!Méghozzá nem abban a kopott zöld színben,hanem ragyogó élénk zöld volt az!Egészen elképesztő volt és nem tudtuk eldöntetni ez itt milyen fa,de azt tudtuk,hogy semmiképpen sem borostyán volt.Hát ez meg,hogy lehet?Nem tudtuk,de újra bizonyságot nyert,hogy a csodák itt vannak körülöttünk,csak észre kell venni!
 |
| Csodás téli napfényes erdő.Milyen szép lett volna ez,ha van egy kis hó is... |
Az út emelkedett ugyan,de nem volt az olyan vészes.Hogyan is lehetne egy olyan hegységben ami tulajdonképpen dombság,amelynek legmagasabb pontja csupán 352 méter...ide tartottunk éppen.Az emelkedő út,a napfényes erdő az alattunk elterülő völgy csodálatossá tette az egészet.Kifejezetten kellemes és szép volt ez az út felfelé,itt-ott némi kilátással dél felé.Az út jól járható volt,egy-két helyen volt jelentéktelen kis sár.Mi remekül haladtunk,de Móni le-le maradt,valószinüleg nem tettek jót neki az ünnepi kaják...nem bírta úgy ahogy az elvárható lett volna,így időnként bekellett várnunk őt.
 |
| A csodák a szemünk előtt vannak... |
A zöld+ belefutott a piros sávba,ugye ez az az út amely végigfut a gerinc oldalában.Itt tartottunk egy kis szünetet.Könyitettünk magunkon,hiszen alaposan beöltöztünk az idióta időjósoknak hála...én pl.két nadrágban voltam,így itt most megszabadultam az egyiktől.Erre már mozogtak túrázók.Mi elindultunk nyugat felé,noha ha jelzett úton akartunk volna felmenni a hegy tetejére akkor kelet felé kellett volna.Na de én elözőleg áttanulmányozva a ránk váró utat észrevettem erre egy jelzetlen utat a térképen,amellyel nagyjából 1km-et megspórolhatunk a túrából.Ezt persze Gergővel kihagytuk volna,hisz nekünk mindig maga az út volt a lényeg,de én itt már elözőleg tudtam,hogy Móni nem fogja úgy bírni,így ezért volt ez a rövidités.Hamar megtaláltuk ezt a jelzetlen utat és ezen kapaszkodtunk fel a hegy tetejére.
 |
| Alattunk a végtelen |
Itt voltunk már a Meleg-hegy gerincén nagyjából 300-320 méter magasságban.Az út nem emelkedett durván,Móni is némi erőre kapott itt.A jelzetlen útról időnként remek volt a kilátás a hegységre és a Velencei-tóra.Nem is értettem ez miért nem lehet jelzéssel ellátott út.Nem soká felértünk a hey tetejére.A gerincen a piros3 út futott végig,ebbe torkolott bele a mi utunk.Itt újra nyugat felé fordultunk,hisz erre volt túránk egyik fő látnivalója a Likas-kő.Nem volt messze ez a csoda sem.Nagyjából 200 méter után feltűnt a hatalamas kő amely beleillik a pákozdi ingókövek és a hegység többi híres kőveinek sorába.Rögtön tudtuk miért is Likas-kő a neve...
 |
| A Likas-kő a Meleg-hegyen |
A kő a lagmagasabb pontján talán négy méter is lehetett.A szép dolgokat alkotó természet úgy hordta ide össze a köveket,hogy azok egymást tartva a képződmény közepén egy lyukat is alkottak,innen lehet tehát a név eredete.Mondanom sem kell,ezt a követ is körbejártuk,felmásztunk rá ahol lehetett,tucatnyi fotót készítettünk.Itt még nem jártam sosem,arra gondoltam Gergő mennyire élvezné ezt is...reméltem most is itt van velem,bár most a túlvilágiak jelenlétét sajnos nem érzékeltem...Fent voltam végre a Meleg-hegyen.
A hegyen amit annyi sok helyről lehet látni a Mezőföldről,ami az első ami feltűnik ha a Velencei-hegységről van szó.Ám nem tudtam eldönteni ez a Likas-kő a hegység legmagasabb pontja vagy a szomszédos elhagyatott bázis.Biztos ami biztos mindkét helyet érintettük a túrán,hogy elmondhassam újabb hegység legmagasabb pontja is kipipálva.
 |
| A Likas-kőn |
Fájó szívvel hagytuk ott ezt a csodát,de menni kellett tovább.A szomszédban volt egy emlékkő,egy úriember emlékére,akiről sajnos nem tudtam ki lehetett.A piros3 a gerinc tetején haladt,mi visszafelé fordultunk,hiszen a bázis arra,azaz kelet felé volt.Egy kisebb tisztásra ért a piros3 ahol több turistaút is találkozott és egy jelzetlen út is.Ez vitt fel a bázishoz ami innen nagyjából 300 méternyire lehetett.Hamar felértünk.Három torony vigyorgott itt ránk,kettő igen magas volt,gondolom tán valamelyik mobilszolgáltató(k) tornyai lehettek.
A harmadik torony alacsonyabb volt,egy geódéziai mérőtoronyból lett kialakítva,tetején tucatnyi parabola antenna.A két magas torony elvolt kerítve a kisebb nem.De szemmel láthatóan ezek üzemeltek,így az elhagyatott szó nem teljesen fedi a valóságot.
 |
| A tornyok és Zolika aki belelóg a képbe |
Itt tartottunk egy újabb kajaszünetet.Ám mások is felkapaszkodtak erre.Elöször két túrázó,aztán egy négy fős biciklitúrázós csapat,de senki sem zavart.Kár,hogy nem jutott eszébe senkinek ide egy kilátót építeni.Így a Velencei.hegység legmagasabb csúcsáról bizony nem volt kilátásunk.Mivel itt aztán már különösebb látnivaló nem akadt,elindultunk lefelé a hegyről.Visszamentünk a turistaút csomóponthoz,ahonnan már a sárga sávon folytattuk tovább a túrát,erről gyakorlatilag már le sem kellett térni,hiszen ez levisz egészen a Velencei vasútállomásra.Na de addig még sok volt hátra.Az út lefelé kellemes volt,ez már Móninak is ízlett.Meglepő volt,hogy rengeteg túrázó mozgott erre.Az útról több helyen is remek kilátópontok voltak,ezeket sorra megnéztük.
 |
| Lefelé is akadnak szép helyek |
Kifejezetten kellemes volt az út lefelé,az idő továbbra is fantasztikus volt.Na és nem volt igazán hosszú sem.Lejebb már kilátásunk volt amarra is Nadap felé.A bázisról lényegébe alig egy óra alatt leértünk a Nadapi-völgybe ahol már rengetegszer jártunk.Itt újra több turistaút is találkozott,többek között az napinditó sárga+ is a bicikliúttal.Azért volt fura mert mindig Velence felöl jöttünk eddig,most viszont épp oda tartottunk.Így szembesültem azzal a dologgal,hogy a már ismert táj igy lényegébe teljesen más mint ahogy azt eddig ismertem.Persze hiszen más szemszögből látom,mindenesetre érdekes volt a felismerés.
 |
| A Nadapi-völgyben |
 |
| A táj ahogy azt eddig is ismertem,szemben a Meleg-hegy,ott voltunk fenn |
Innen viszont újra emelkedés következett.Móni utolsó erőtartalékait mozgósítva végül is bírta a gyürödést.Egy kisebb erdőbe értünk be,ugye ezt ismertük már mindhárman.Majd kiérve innen feltűnt a Bence-hegyi kilátó.Úgy tudtuk 800Ft a belépő,így tanakodtunk egy darabig felmenjünk-e egyáltalán.Még volt pár száz méter ezt eldönteni.Végül is úgy döntöttünk felmegyünk,lesz ami lesz.Innen úgy látszott nyitva van,hiszen emberek mozogtak odafenn.Zolika legnagyobb baja az volt legutóbb,hogy nem tudtunk felmenni,hiszen akkor zárva volt.Most itt volt az alkalom a felmenésre...
 |
| Feltűnik a kilátó |
Így kicsit lekellett térnünk a sárgáról,hogy feltudjunk menni.Felérve láttuk,hogy valóban nyitva a kilátó,emberek tucatjai mozogtak itt valóban.Kiderült a belépő nem 800 hanem "csak"500Ft...Zolika még mindig nem tudta eldönteni felmenjünk-e,én arra gondolat azért mert ahogy azt eddig kitapasztaltam enyhén tériszonyos.Aztán kiderült azért mert 500Ft sajnál erre...ekkor iszonyatosan mérges lettem rá.Volt egy akciója korábban pár nappal 21000Ft-ot adott egy kutyamenhelynek csak úgy...ez persze nemes cselekedet volt jó ügy.Csak akkor azt nem értettem itt most mi a picsáért sajnál 500Ft-ot...,főleg ugye úgy,hogy imádott Csondor Katájáért is az istenpicsája pénzt is elköltötte..
 |
| Felmenjünk-e vagy sem? |
Már-már veszekedésbe torkolott a dolog,mikor a jegyszedő bácsi meghallhatta,hogy hangosabbak vagyunk a normálisnál,odalépett hozzánk.Közölte jöjjenek,ingyen felengedem magukat...erre már nem volt ellenszere Zolikának sem...Én meg csak csodálkoztam,hogy egy újabb jóemberbe botlottunk..Örülök,hogy vannak ilyenek,visszadnak némi hitet...már az emberekbe való hitet...Felmentünk hát,Móni lentmaradt ő alapból tériszonyos.Zolikának tetszett a kilátó és úgy tünt nem bánta meg,hogy feljöttünk.Nekem pedig jöttek újra az édes emlékek,hisz mondanom sem kell talán,hogy Gergővel voltam itt fenn utoljára...Akkor április volt,de óriási szél,most január és nem volt szél.Na és nem voltak fenn talán csak négyen-öten.Szétnéztünk hát.
 |
| Kilátás a Velencei-tóra |
 |
| Csak feljött a fenegyerek |
 |
| Én is újra itt 21 hónap múltán Gergővel a szívemben... |
Jó negyedórát lehettünk fel,már Zolika is örült,hogy nem hagytuk ki.Mondjuk dühitő az tény,hogy egyes kilátókért pénzt kérnek az országba,de ahol eddig jártam azok 90-95%-nál nem kellett fizetni és ugye hála a bácsinak nekünk most sem.Leérve pedig nem maradt más lereszkedni Velencére.Itt is elöjött az érzés,hogy én ezt úgy ismerem,hogy onnan jövünk,nem pedig úgy,hogy oda tartunk.Tényleg érdekes korábban nem tapasztalt érzés volt ez.Azért persze letaláltunk.Velence utcái csöndesek voltak,élet alig.Ám a korzón tömeg volt,de ez nem bizonyúlt zavarónak.
 |
| A Velence korzó |
A tó pedig némi melepetésemre bevolt fagyva!Egy kis rész volt ami nem,oda csoportosult a környék élővilága.Ezt nem hagyhattuk ki!Oda is mentünk ahol már egy csomóan csodálkoztak rá erre a csodára.Rengeteg hattyú és kacsa szorult be pár négyzetméteres nem befagyott részbe...láthatóan azért boldogultak a helyzet súlyosságával,a tömeg pedig etette őket,így azok ki-ki jöttek a partra is.Fantasztikus látvány volt a lassan lenyugvó nap fényében!
 |
| Kis részbe szorult be a tó élővilága.... |
 |
| Talán a helyzet nem olyan súlyos...? |
 |
| Fantasztikus csoda.... |
A nap aztán lassan lenyugodott és kezdett meglehetősen hideg lenni,nem volt más hátra kimentünk a vonathoz.Itt az állomáson végzödött tehát ez a túra amely szerintem igen kellemes volt sok látnivalóval.Az év első túrája hozta azt amit reméltem tőle,sajnos a jelenlegi csapatom nem alkalmas arra amire Gergővel képesek voltunk,dehát legalább örülök,hogy nem maradtam egyedül ezeken a kalandokon...Így is jó volt.A vonat megjött aztán és Érdi átszállással könnyen és rendben hazaértünk.Tehát a Meleg-hegy is kipipálva.
