Mindenképpen egy bakancslistás túrával akartam befejezni az évet,tudtam Gergő is így akarná...Igen ám,de a bakancslistás túra ami az év végére volt betervezve (Nagy-Kopasz - előző bejegyzésesben lásd) úgy éreztem túlságosan nehéz lesz azok számára akik velem tartanak erre a kalandra.Természetesen ezen a túrán is Gergőre akartam emlékezni és a bakancslista keretein belül is egy emléktúrát szentelni neki... Mit volt mit tenni,elővettem az elözetesen még Gergővel összevázolt jövő évi bakancslista terv első túráját amelyről úgy éreztem jóval könnyebb túra mint a Nagy-Kopaszra felmenni.Így hát december 28.-a kora reggelén keltünk útra Velencére,ahonnan a Bence-hegy és Nadap érintésével szándékoztunk megnézni a pázmándi sziklákat és Pázmándon befejezni a túrát.
Ez volt a bakancslisták búcsúja is,életem azthiszem utolsó bakancslistás túrája.Gergő nélkül ebben a formában nem látom értelmét a folytatásnak.Amik lesznek még túrák az életemben azok spontán fognak születni,hirtelen ötlettől vezérelve,ha éppen nekem vagy valakinek lesz valami ötlete,akkor azt megvalósítjuk,de hónapokra előre már nem nagyon lesz eltervezve semmi...
A velencei állomás ahonnan annyi sok szép túra indult...
Reggel már fél kilenc előtt odaértünk Velencére.Ahol éppen esett az eső...furcsálottam mert egész héten figyeltem a meterológiára,elszórtan mondtak csupán esőt...Végül is nem volt vészes eső,nem volt nagy,de esett...és hát nem elöször szívattak meg az időjósok túrázásom történelme folyamán...Persze ez most sem tántorított el a túrától.A velencei vasúti állomáshoz is édes emlékek fűztek,sokszor szálltunk itt le Gergővel és inditottunk innen is szebbnél szebb túrákat.Kegyetlenenül beszúrt a szívem,amikor arra gondoltam,hogy Gergő most nem lehet itt velem...Persze azért itt volt...éreztem,éreztük most is...Elindultunk hát a jól ismert sárga jelzésen.Elöször a Velence korzóba botlottunk bele.Zoli barátomnak nagyon tetszett ez a hely,gyermeki lelkesedéssel nézett körül,gondolom ilyenek lehettünk mi is Gergővel amikor elöször járhattunk itt...
Szomorúan, Gergővel a szívemben a Velence korzón
Zolin kivül még Móni,Gergő anyja tartott velünk,bár én óvva intettem ettől a túrától,mivel ismerem és tudtam nehezen fogja bírni még ezt a könnyű túrát is.Másik Móni ezúttal sem jött el,ő külön utakon jár már,csináltak ugyan egy emléktúrát Gergőnek ők is,de szerettem volna ha egyik álltalam szervezett emléktúrára is velünk tart.Mindegy,nem erőltetem...Miután Zoli haverom kigyönyörködte magát a Velence korzón mentünk tovább a sárgán az esőben.A jelzés ugye keresztül vezetett Velencén,érintve annak szép helyeit.Már jól ismertem mindet,sokszor jártunk itt a kisfiammal...Átmentünk az M7-es felett a hídon is amelyhez szintén emlékek sokasága fűzött.Átérve a dombról most is visszanéztünk.A Velencei-tó az esőben is gyönyörű volt...
Az M7-es és a Velencei-tó a már ismert domboldalról
A Bence-hegy megmászása következett,amely nem egy egetrengetően magas hegy,inkább egy domb.Ami kellemetlen,hogy fel a kilátóig végig betonút vezetett.Emlékeztem,hogy áprilisban amikor itt voltunk,lentről még úgy tűnt,hogy senki sincs a kilátóban,aztán felérve tapasztaltuk,hogy óriási a tömeg.Gergő még viccesen meg is jegyezte,hogy mi van itt,tán MTK meccs?Most is úgy tűnt lentről,hogy nincs odafenn senki.Felérve aztán láttuk,hogy valóban nincs itt senki!Hurrá gondoltuk,mienk a kilátó szabadon,nem kell a tömegben egymást lökdösni majd,hogy odaférjünk a kilátást csodálni.Zoli a hely szépségétől is odáig volt,ő most járt itt elöször.Persze megértettem őt és a lelkesedését.Valahányszor ilyenek lehettünk mi is Gergővel ha valami új szép helyre bukkantunk,mint legutóbb a Salabasina-árokra...
A kilátónál.Sehol senki...
Felmentünk hát a kilátóhoz,megdöbbenve tapasztaltuk,hogy az zárva van...Hát ezért nem volt itt senki.Én megértem oké,esik az eső meg minden.De semmi sem garantálta,hogy egész nap esik és mégis az ország egyik legfelkapotabb helye ez itt,milliókat öltek a kilátó elkészítésébe,ráadásul két ünnep között vagyunk amikor az emberek többsége szabad...Miért is kell zárva tartani akkor?Ráadásul úgy,hogy azon kevés kilátók egyike amely fizetős...Na de ez sem szegte kedvünket,körbejártuk a kilátót alulról,Zolinak megígértem,hogy majd eljövünk ide jobb időkben.Egy védett helyen megtudtunk reggelizni,ráadásul lejebb a parkolóban meg normális wc is volt,így mindenki eltudta végezni a kis dolgát is.Mentünk tovább amerre Gergővel is szoktunk...
A kilátó és a wc
Távolodunk a sárgán
Még a sárga jelzésen mentünk.Emlékeztem,hogy itt az egyik dombon kajáltunk áprilisban Gergővel...ettől megint összeszorult a szívem... A sárga bevezetett egy kisebb erdőbe majd elértük azt a csodás völgyet amelyet annyira szerettünk a kisfiammal is.Nem volt neve a völgynek,mi csak elneveztük Nadapi-völgynek,mivel az gyakorlatilag Nadaptól húzodott Sukoró felé,hogy elérte-e azt nem tudom,majd egyszer lehet felfedezzük.Leérve láttuk,hogy összefutnak a turistaútak és nekünk innen már piros jelzés következett.Arra még Gergővel nem jártunk (a többi irányban igen),ugye ez lett volna a 19-es bakancslista első túrája.Erre jöttünk volna az én drága kincsemmel...bíztam benne,hogy azért most is velünk van és éreztem is néha a kellemes bizsergést a hátamon,mintha simogatott volna a fiam.Tudtam így is van...
A Nadapi-völgy,szemben a Meleg-hegy a hegység legmagasabb csúcsa
A völgyből egy gyönyörű erdőbe vezetett be a piros jelzés.Nagyon élveztük,eddig talán ez volt az út legkellemesebb szakasza.Egy ponton gyönyörű rálátásunk volt az erdőből Nadapra.Az eső is elállt és a nap is kisütött!Tudtam Gergő mosolyog ránk...Az erdő nagyon szép volt,érdekes tagolt sziklafalakkal társítva.Zoli ezt is élvezte és bevallom én is.Még én sem jártam erre.Elértük a nadapi szintézési ősjegyet,legalábbis az egyiket még az erdőben,mert ebből kettő is van!Ez az ősjegy(ek) a térképészet és az építészet egyik legfontosabb területének a magasság meghatározásának a magyarországi viszonyító pontja!Mivel itt található hazánk legszilárdabb röghegysége.Érdekes volt a kidölt táblák sora erre...vagy tán nem is voltak kidölve,egyszerűen odavoltak csak támasztva,lehet mostanában hozták őket ide és arra vártak,hogy leássák és rögzitsék őket.Nem tudtam eltalálni melyik az igaz a két állítás közül.
Feltűnik Nadap
Az első ősjegy ha az erdő felöl jövünk
Az erdő végén volt a másik ősjegy,bevallom ez volt a szebbik és ez volt szebb helyen is.Egy gyönyörű sziklafal alatt egy réten állt körös körül kövekkel fűszerezve.Hál isten ekkor még nem volt itt senki,mert később aztán jöttek.Tudtuk fotózni,videózni és mi Zolival forralt boroztunk is egy jót,mert pad is asztal is volt itt.Igazán kellemes hely!Ajánlom mindenkinek!Pihentünk is jó húsz percet,a nap már sütött jó volt az idő.Aztán jöttek mások,persze autóval a falu felöl...odalett az idill.Így aztán nem volt értelme tovább maradnunk,elindultunk.A piros jelzés bevezetett a faluba.
A másik ősjegy és a sziklafal
Nadap... többször keresztül mentem rajta az évek folyamán,de úgy,hogy itt voltam,utoljára első osztályos koromban lehetett,azaz 42 éve... Most döbbentem rá mit is hagytam ki,hiszen nem csak az ősjegyek környéke,de a falu is festőien szép volt...Persze mit mondtam ide vezettek volna útjaink 2019-ben...Most itt voltam,kicsit ugyan szomorúan de élvezve a csodát...amit mindig is élveztünk,hiszen ezek a túrák az évek alatt annyi,de annyi csodát és szépséget adtak...Nagyon tetszett Nadap.Megcsodáltuk a templomot közelről is,aztán egy szép parkban immár teljes napsütésben pihentünk kicsit,majd egy játszótéren bohóckodtunk csöppet,oldva ezzel is a szomorúságunkat.A piros aztán elhagyta a falut és mentünk Pázmánd felé.
Nadap temploma
Kellemetlen dolog következett:betonút.A túrázó halála... sosem szerettünk betonúton túrázni és nem is jó,szerintem ezt mindenki tudja aki valaha túrázott.Hosszú kilmétereken át betonúton mentünk.Móni kezdett is kidölni.Eleve tudtam,hogy neki sok lesz ez a viszonylag könnyű túra is,de elakart jönni a fiára emlékezni és annak bakancslistás emléktúráján is résztvenni...Nem tudtam lebeszélni róla.Azért hősiesen próbálta legyürni a kilométereket,de féltem attól nem fogja végig bírni.Aztán szerencsére egy ponton a betonút véget ért,kellemesebb terep következett,de csak azért,hogy egy nagyjából 1km-es U betű formát alakitva újra visszetérjen egy betonútra...
Hosszú betonút...onnan jöttünk,látszik még a Bence-hegy a kilátóval
Szerencsére ez a szakasz nem tartott sokáig.Rövidesen ismét normális turistaúton voltunk,de itt meg emelkedett az út felfelé..nem volt durva persze,de Móninak sok volt,de csinálta azért.Újabb ponton tett egy teljesen felesleges újabb U betű alakzatot az út,azt visszatért arra az útra amelyről leágazott...mondhatni eszelős szívatás... nem vot hosszú ez a szakasz,tán 400 méter,de teljesen felesleges volt,mert látnivalóval sem szolgált.Szinten mentünk ezután újra betonon,de újra nem sokáig.Letértünk egy erdőbe és emelkedtünk.Bíztam benne,hogy a hegyen már ott lesznek a sziklák,hiszen ezért jöttünk és csak nem akartak még a szemünk elé kerülni.
Feltűnik Pázmánd,de az útnak korán sincs még vége...
A hegy tetején ami amúgy Zsidó-hegy névre hallgatott és mindössze 202 méter magas volt,valóvan ott voltak végre a pázmándi sziklák,de előtte még ott volt egy hármas kereszt is.Szép hely volt,viszont innen a sziklák nem sokat mutattak magukból.Furcsállottam mert én a képeken mást láttam.Közelebb mentünk,nem volt rossz nem mondom,de nem az volt mint ami a képeken.Nem értettem a dolgot,nyílván lejebb vagy arébb még vannak ezeknek a szikláknak több részei is.Gyönyörködtünk kicsit a kilátásban,ami pompás volt Pázmándra és a Mezőföldre is.Távolban hegységeket is láttam,de innen nem tudtam megállípitani melyik lehetett.Talán a Gerecse,de nem biztos.
Hármaskereszt a hegytetőn
Sziklácskák
Megkezdtük az ereszkedést a hegy másik oldalán ami nem volt egyszerű,meredek csúszos volt az út,sziklás köves.Móni képességeit ezt úgy éreztem meghaladja,de segítettünk neki Zolival.Aztán valóban.Itt volt a sziklák azon része a hegyoldalban amiket a képeken is láttam.Hatalmas sziklafalak,közöttük szük járatokkal!Fenséges volt,de...az út a jelzés be is vezetett oda,de ehhez sziklát kellett volna másznunk,na nem nagyokat,de kellett volna.Ezt a fáradt Mónival nem tudtuk megvalósítani.Mi mentünk volna Zolival persze,Gergővel meg egész biztosan belevágtunk volna ebbe a kalandba is,de nem hagyhattuk most ott a Mónit.Igy letérve a jelzett turistaútról a sziklák mellett egy ösvényen ereszkedtünk le.Zolival pedig megfogadtuk majd visszatérünk egyszer...
Kilátás a Zsidó-hegyről Pázmádra
A kalandosabb rész ahová nem tudtunk bemenni
Leérve rögtön a településen találtuk magunkat.Lett volna még egy olyan terv,hogy elmegyünk a vizimalomig,de ezt szintén nem tudtuk már megvalósítani az ismert okok miatt.Úgyhogy lesz majd miért visszatérnünk!A falu jó hosszú volt,de nem volt csúnya,tán nem volt olyan szép mint Nadap,de úgy már hangulatom sem volt hozzá.Újra Gergő járt a fejemben,elöntött a szomorúság,hogy fizikai valójában nem lehet itt velünk...fájdalmas volt,fájt a szívem nagyon..Egy szép parkban még pihentünk,mivel még volt kis idő a buszig.Itt egy trianoni emlékmű volt a legfontosabb látványosság.Ezután elsétáltunk a buszmegállóig.
A trianoni emlékmű Pázmándon
Buszra szállva elmentünk Kápolnásnyékre.Rendkivül szép és rendezett településnek tűnt,persze nem hiába.Mivel összevan nőve Velencével gondolom főleg a turizmusból élnek.Innen még lesétáltunk vissza a velencei vasútállomásra.Azthittem majd jó messze lesz,ehhez képest a távolság nem volt durva,jó 25 perc alatt le is tudtuk.Visszatértünk oda a Velence korzó elejére.Kezdett besötétedni.
Kápolnásnyék így fogadott
Lement a nap Velencén...
Fél óránk maradt,már nem mentünk sehova.Megvártuk a vonatunkat,amelyről aztán Tárnokon tudtunk átszállni a dunaújvárosi vonatra,amelyet ki tudja miért nem fütöttek,igy némi zimában értünk haza.Hát ez volt Gergő bakancslistás emléktúrája.Igy zártuk le ezt az évet.Ezt amely gyönyörü lehetett volna hiszen annyi.de annyi sok csodát átéltünk idén is.De nem lett gyönyörű ez az év,hiszen az óriási tragédia nagyon beárnyékolja ezt.A fiam,örök túratársam elvesztése a legeslegrosszabb dolog ami történhetett velem az életben..nem is tudom most sem hogyan tovább...Hogyan túrázzak majd nélküle...De tudom azt is,hogy ő azt akarná,hogy folytassam,hogy csináljam tovább,mert ez volt az életünk...A bakancslistás túráknak Gergő haláláva így örökre vége.Ez volt az utolsó,de a túráknak nem lesz vége,valahogy majd csinálom.Nem lesz annyi talán mint vele volt,de őt a szívemben hordozva útra kelek majd újra...
Ezt a túrát eredetileg Velencétől - Pákozdig terveztük,de aztán csak a pákozdi arborétumig jutottunk.
Heves eső zavarta meg a túránk végét és akkor már a húszadik kilométert tapostuk,nem nagyon volt már erő meg kedv továbbmenni.Persze így is klassz túra volt ez,amelyet Velencéről,lényegébe a Velence Korzótól indítottunk.
Hattyú a Velence Korzónál
Eléggé borús idő fogadott minket Velencén,benne volt a pakliban egy esetleges eső lehetősége...Keresztül mentünk a településen,természetesen minden útba eső érdekességet megnéztünk.Ha jól emlékszem a településről a sárga jelzés vezetett ki,ez vitt át az M7-es sztráda felett is.Majd innen kezdödött az emelkedés a hegyre fel.Mivel a hegység nem különösebben magas,így az emelkedő nem volt igazán durva,sőt a maga 200-300 méteres átlagmagasságával ez igazából nem is hegység hanem csak dombság.Persze ez semmit sem von le szépségéből.
Az első kilátópont a sztráda felett
Az egykori Vörösmarty-kilátó nyomait bukkanva értünk el egy érdekes helyre,ahol valami érdekes kőfalak,kőalakzatok emelkedtek.Nem nagyon ismerem a közeteket,de úgy gondolom ez gránit volt.Itt tartottuk első pihenőnket.Az egykori kilátó már nem létezett,leégett vagy lebontották nem is tudom.A lényeg,hogy azóta már kezdetét vette egy új kilátó építése erre valahol,most 2016 novemberében még nincs kész a kilátó,de ha mész a környéken akár autóval messziről már látni,hogy valami kezd kiemelkedni a hegyen!
Gránitos látnivalók
A gránit mező után értünk be végre az erdei részekre.Bár Nadap szomszédságában vezetett az út és itt-ott lelehetett látni a falura,ezt most kihagytuk.Ezután tértünk rá a piros jelzésre ami már majd végigvezet a túránkon.Az út hol az erdőkbe vezetett,hol kiért a lankákra majd a Meleg-hegy a hegység legmagasabb csúcsa árnyékában kopár mező szerüségen haladt egészen a Bodza-völgyig.A jelek felfestését illetően azt kell mondjam erősen hagy kívánni valót maga után a hegység,ott kell,hogy legyen az ember esze ha nem akar eltévedni...
Változatos a táj Nadap környékén
Alighanem a Bodza-völgy volt a túra leglátványosabb és legkellemesebb szakasza.Belépve a völgy felső részére ami még elég magasan volt,rögtön egy pihenő és egy forrás fogadott amiből sajnos szomjunkat nem tudtuk oltani,mivel vízet nem adott.Itt volt a második pihenőnk,az idő továbbra is borús volt,de itt még nem esett az eső.Túránk során idáig,Velencétőll kiérve nem találkoztunk túrázókkal,kirándulókkal,de itt a pihenőnél már voltak.Pihentünk hát és folytattuk a túrát a völgyben lefelé.
Valami emlékmű a Bodza-völgy felső bejáratánál
A Bodza-völgyön lefelé a piros jelzés vezet és itt már jól felvoltak festve a jelzések.
Mindenesetre a minden irányba szétszórt a domboldlaban is fellelhető kövek,kőalakzatok,kőfalak rendkivül látványossá teszik ezt a völgyet.Ráadásul fentről lefelé a haladás szinte tökéletes.A völgy nagyjából észak-kelet - dél-nyugat irányú és ugye nem teljesen sík,hanem fentről jön lefelé.Aztán egy ponton síkká válik és elfordul teljes déli irányba,de innentől kezdve már Hurka-völgynek hívják.
A látványos Bodza-völgy
Kövek mindenhol a Bodza-völgyben
A Hurka-völgy hozza ugyanazt az élményt mint a Bodza-völgy
A Hurka-völgy hozza szinte ugyanazt az élményt mint a Bodza-völgy,mondom a külömbség csak annyi,hogy ítt már sík a terep.Míg a Bodza-völgy olyan 2km hosszú addig a Hurka-völgyet 3km-nek saccolom.Igaz a végén kiérünk az erdős részekből és már a hegység alatti mezőkön megy az út.Na itt kezdett eleredni az eső,ami aztán csak fokozodott.Az út aztán keresztezi a Sukoró-Pákozd országutat,majd áthalad az M7-es alatt.Ezután érjük el a pákozdi arborétumot és a katonai emlékhelyet.Ezt természetesen bejártuk,erről majd egy későbbi blogbejegyzésemben fogok írni.
Kilátás a pákozdi arborétumban található kilátóból
Úgy gondoltuk az arborétum után még elmegyünk Pákozdra,ráadásul nem is az országúton hanem visszafelé a Hurka-völgyben.Ám az eső itt már erősen esett és mivel már a húszadik kilométernél tartottunk fáradtak voltunk és elcsigázottak.Így itt befejeztük ezt a túrát ami így is nagyon kellemes volt.Visszamentünk még az országútig,ahol a szakadó esőben megvártunk egy Fehérvárra menő buszt.Azt csak megjegyzem,hogy a buszmegállóban esőbeálló nem volt...
