Úgy tűnik elmúltak azok az idők amikor ketten jártunk túrázni Gergővel.A közösségi oldalon létrehozott csoportból mindig akadnak olyanok akik velünk tartanak,persze legnagyobb örömünkre.A csoport márciusi nagy túrája a Vértesbe vezetett.A Csókakői várat akartuk megnézni és a környékén túrázni egyet.A terv az volt,hogy majd egy körtúrát teszünk és visszatérünk Csókakőre.Azonban nem így alakult.Hála a környék túristaútjainak nyomvonal vezetéseinek,olyan tervet sikerült kitalálni amely több ponton is lehetőséget ad arra,hogy változtassunk a túraútvonalunkon akár menetközben is.Ez végül is így is lett.Ne de lássunk a részleteket.Nemzeti ünnepünkkor,március 15.-én keltünk útra a Fejér megyei Csókakőre.A meterológia hozta szokásos faszságait,hisz egész héten képtelen volt egy pontos prognózist felállítani erre a napra...Útközben úgy tünt nem lesz vészes az idő.Ám megérkezve Csókakőre esett az eső...
 |
| Esősben indultunk a túrára |
Szerencsére nem abban a vészes formában esett,így neki tudtunk vágni a túrának,persze némi védekezéssel.Volt nálunk esőköpeny meg minden ami lehetővé tette esős körülmények között is a túrázást.A bajt inkább az jelentette,hogy a fotós,videós eszközeink is áztak.Hamar a falu északi végéhez értünk.Az addig látottak alapján Csókakő kellemes helynek tűnt.A falu végén egy parkoló volt és egy óriási hatalmas rét.Jó ki,vagy is inkább fellátásokkal.Keleti irányban a hegyből lenyuló hatalmas sziklafal vigyorgott ránk,amelynek vöröses színe volt.Nem tudtunk mi az,de talán gránit lehetett,de nem tudom,remélem nem mondtam ezzel faszságot...Észak-nyugat felé pedig a hegyen ott volt a vár.Impozáns látványnak tűnt.
 |
| A vár a rétről |
A réten még voltak emlékművek és szobrok.Szerencsére észrevettem egy nagyon szép trianoni emlékművet.Mellette pedig egy Horthy szobor volt...Elindultunk a jelzett úton ami jelen esetben éppen az országos kék volt.Tudtuk hamarosan lesz majd egy leágazás fel a várhoz.Gyönyörü völgyben találtuk magunkat a rét után amely telis tele volt a hegyoldalakon sziklák tucatjaival.A völgy a Vár-völgy volt.Úgy tünik ilyen nevezetű völgy is majd minden hegységünkben akad.A jelzések hozták azt a színvonalat mint tavalyi vértesi túránkon,azaz kifogástalanul voltak felfestve.Hamar elértünk a leágazáshoz.
 |
| Sziklák a hegyoldalon |
Egy hosszú lépcsősor vezetett fel a várhoz amelynek fokai fából voltak kialakítva.Nem mindenhol volt jó állapotban és a még mindig hulló esőben csúszott is.Kicsit hiányoltunk itt egy korlátot.Haladva felfelé pompás rálátásunk volt a völgyre.A leágazás volt maga a piros L jelzés.Ezen megyünk majd tovább ha lejövünk a várból.A lépcső egy ponton már meglehetősen magasan véget ért és itt némi sziklamászást igényelt a dolog ha tovább akartunk menni.Nem volt egyszerű mert az esőben ezek még jobban csúsztak mint a lépcső.Bénáztunk is egy sort mire sikeresen átevickéltük magunkat rajta.De persze óriási élmény volt ez is.
 |
| Lépcsősor fel a várba |
A siker után már a várnál találtuk magunkat.Közelről is impozánsnak tűnt a nem rég felújított építmény.Ami még örvendetes volt az az,hogy a vár látogatása ingyenes volt!Nagyon klassz volt belülről is a vár mely elhelyezkedésének hála több szintes volt.Adta magát a dolog az út szépen vezetett felfelé,másfelé menni sem lehetett.Persze minden szinten akadt látnivaló és kilátás is ami persze az esőben nem volt maradéktalanul élvezhető,de még így is csúcs volt.Igyekeztünk mindent megnézni és minél több fotót készíteni és jómagam videót is,az eszközeink továbbra is áztak,ez így nem volt egyszerű.
 |
| A vár egyik szintjén esős körülmények között |
Voltam már pár várban életemben,ez semelyik másikhoz nem tudtam hasonlítani a különféle szintjeivel.Nekem nagyon tetszett és úgy éreztem a többieknek is.Fel is mentünk minden szintre,persze a legjobb a legfelső szinten volt.Az is jó volt,hogy rajtunk kivül senki nem volt a várban,legalábbis eleinte,mert aztán azért jöttek,de ez nem volt zavaró.Kilátásunk persze elsősorban Csókakőre volt és a környező tájra.Szemben velünk már a Bakony vonulatai húzodtak,de az esőben a párában alig-alig lehetett látni.
 |
| Kilátás a várból,nem éppen ideális körülmények között |
 |
| Itt látszódnak valamelyest a szintek.Alattunk Csókakő |
Az eső ellenére jó háromnegyed órát eltöltöttünk a pompás várban.Valószinüleg jó időben ez még több is lehetett volna,de így is hatalmas élmény volt.Az év végén majd az év várra címre ez a vár komoly esélyekkel pályázhat!A vár után visszaereszkedtünk a völgybe és folytattuk a túrát.Az eső pedig végre elállt és a túra folyamán többé már nem is esett.A szép völgyben haldva együtt ment a piros L és a kék jelzés egy darabon még.Hamar elértünk egy pihenős részt ahol asztalkák voltak.Úgy döntöttünk akkor itt megreggelizünk.Leülni a vízes padokra persze nem lehetett,így állva ettünk.A reggeli után folytatva a túrát a piros L jelzés hamar levált a kéktől és elindult fel a Csóka gerincre.Ezen mentünk tovább.
 |
| Emelkedés a gerincre |
Emelkedő következett,de nem mondhatnám vészesnek.Kerek négyszáz méterre emelkedtünk fel,itt az út kacskaringósan,de szinten ment tovább.Átszelve az erdőt a gerinc déli oldalában ment tovább nagyjából négyszáz méteres magasságban,helyenként remek kilátásokkal tarkítva.Mondhatni pompás volt!Az út persze nem tudta végig a szintet tartani hol ereszkedett kicsit,hol emelkedett,cikk-cakkban kacskaringósan haladt.A térkép ezt a szakaszt úgy jelezte,hogy nehezen járható,de eleinte én semmi nehézséget nem találtam benne.Aztán persze ez változott..
 |
| Itt szinten megy még az út |
Nehézséget aztán az egyre szaporodó kövek,az út féloldalas nyomvonala és a kidőlt fákon való átmászsás vagy átbújás jelentette.Akkor még nem éreztük,de később kiderült ezek alaposan ki is vették az erőnket.Ráadásul én amúgy sem voltam százszázalékos állapotban hisz éppen lábadozóban voltam egy betegségből.Persze hősiesen haladtunk előre rendületlenül.Legnagyobb sajnálatomra az út nem vitt fel a csúcsra a Csóka-hegyre hanem alatta a gerincen haladt.Kérdeztem a többieket felmenjünk-e egy ösvényen,de nem akarták.Végül is a kilátások itt is remekek voltak több ponton is.Egyre több és több hóvirágot is láttunk,sőt itt-ott már ibolyát is.
 |
| Voltak szép kilátások |
Az út aztán elkezdett ereszkedni lefelé a gerincről,tudtuk majd valahol becsatlakozik a zöld jelzésbe,azon szándékoztunk visszafele menni Csókakő irányába.Ám a piros L nem akart véget érni.Beértünk egy fantasztikusan szép erdőbe és itt egy széles kanyon szerűségben haladtunk lefelé.Egyre több és több az útra dőlt fa akadályozott a tovább haladásban,újfent vesztettünk az erőnkből ahogy ezeken átmásztunk,vagy átbújtunk alatta.Leérve egy völgybe ugyanez volt a helyzet és a piros L még mindig nem érte el a zöld jelzést.Kezdtem kissé kilenni...meg szerintem a többiek is.Egy némi emelkedő jött,majd egy kőves mező,ahol én azthiszem már jártam 29 éve,aztán nagy nehezen elértük a zöld jelzést.
 |
| Akadályok tucatjai kisérték a túránkat |
A zöld és a piros L találkozása volt az első olyan pont ahol akár változthattatunk volna a túra eredeti útvonalán.Itt lehetőség lett volna a közeli Mórra lemenni,de úgy az egész túra nem lett volna 10km sem.Nem ennyiért jöttünk,mentünk hát tovább a zöldön.Nem volt több útra dölt fa,megszüntek az ilyen akadályok,de jött helyette más...A zöld sáv jelzésű út rendkivül sáros volt és folyamatosan enyhén ugyan,de emelkedett.A dagonyázásban úgy éreztem elfogy minden erőm,rendkivül nehezen haladtam előre.Szerencsére ez a szakasz nem tartott sokáig.Elértünk egy leágazást amely maga a piros+ jelzés volt.Itt az utak találkozásánál ebédeltünk.
 |
| Tanácskodás az ebédszünetben a hogyan továbbról |
Ez volt egy újabb pont ahol lehetett változtatni a túrán.Össze is röffentünk mi legyen a továbbiakban.Gyuri már előre jelezte,hogy ő itt majd mindenképp a zöldön fog tovább haladni,mert ő Pestről jött és így éri majd el legkönyebben a hazafelé induló járatokat...ebben tudtam volna vele vitatkozni,de lelke rajta.Türelmetlenné is kezdett válni,hisz két órája volt még a buszig,azt mindenképpen elszerette volna érni Csókakőn.(volt még busz bőven...)Elöször úgy döntöttünk vele tartunk a zöldön,de láthatóan ő sietett így útnak engedtük,mondtuk mi is megyünk majd akkor a zöldön tovább de lassabb tempóban...
 |
| Szép erdőben halad a piros+ jelzés |
Itt ugye még volt az a lehetőség a zöldön való haladás mellett,hogy akkor a piros+ -ra térünk le,az majd belefut a kék+ -ba,amelyen ugyan némi kerülövel,de szintén elérhetjük Csókakőt.Nem siettünk választhattuk ezt is,de kivoltunk,fáradtak voltunk.Akkor hát maradjunk a zöldnél?De erre meg túlságosan hamar odaérünk Csókakőre és a buszig majd várhatunk vagy három órát...mi legyen hát?Ekkor egy hirtelen ötlettöl vezérelve az az ötletem támadt,hogy megyünk akkor a piros+ -on,aztán majd a kék+ -ba belefutva nem Csókakő felé fordulunk le,hanem ellenkező irányba Mórra!Oda megyünk le,így azért a 17-18km-ünk meglesz és Móron jobbak az esélyek a buszokra is.Valószinüleg több jár erre mint Csókakőn.Így is lett.Elindultunk tehát a zöld helyett a piros+ -on.
 |
| A kék+ jelzés |
Jó választásnak tűnt mert csodás erdőben ment az út,szünöben volt a sár,ráadásul hála az ebédszüneti pihenőnek újra erőre kaptunk így most küszködés nélkül tudtunk haladni.Még őzeket is láttunk!Aztán egy ponton a combomnál begörcsölt a lábam.Ilyen velem nagyon ritkán fordul elő,de most minden elözetes jel nélkül megtörtént a dolog.Percekig nem tudtam tovább haladni,de aztán amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment is.Nem soká elértük a kék+ jelzést ahol tehár nem Csókakő,hanem Mór felé fordultunk le.Rögtön belebotlottunk a Vértes táborba,ahol úgy tűnt éppen rengeteg a cserkész.A tábor mellett Szent Bernát szobra volt és egy kisebbecske tavacska.Ahogy ezeket csodáltuk a cserkészcsapat útra kelt,mellettünk haladtak el.Kérdeztem őket hová tartanak,mondták Mórra ők is.
 |
| A tavacskánál |
A kék+ ezekután aztán különösebb látnivalóval nem szolgált.Szép erdőn ment át ez is,itt-ott sáros is volt,de azért tudtunk jól haladni.Nem soká elértük a piros sáv jelzést amely Mórt kötötte össze Oroszlánnyal.Ez volt az a piros jelzés amelyen 29 éve éppen Oroszlány felé túráztunk...furcsa volt végig aztán a piros jelzés,mert sehol sem olyannak tűnt mint amilyenre emlékeztem...Ahogy ráléptünk a piros jelzésre egy hatalmasat estem..Több szempontból is szerencsém volt.Egyrészt puhára estem,egy sáros részre éppen így semmilyen sérülés nem ért.Másrészt ha sáros részre is estem,mindössze a nadrágom egy kis része lett csak sáros.Jót nevettünk,azt mentünk tovább.
 |
| Itt fut bele a kék+ a piros jelzésba |
A piros jelzés aztán teljesen jól járható volt,megszüntek a saras részek is és szinte végig enyhén lefelé vezetett.Teljesen másnak tűnt mint 29 éve...A lényegen ez nem változtatott hamar leértünk Mór közelébe ahol volt egy hely ahonnan még csodás rálátásunk volt a Csóka hegyre.Fura érzés volt úgy látni,hogy tudtuk ott jártunk fenn a gerincen.Innen már csak egy köpet volt Mór városa.Persze itt is teljesen más volt szinte minden mint amire emlékeztem.Talán ez így természetes is,majd három évtized távlatából,hisz azóta sem jártam erre.
 |
| A Csóka-hegy |
Mór úgy maradt meg emlékeimben mint egy jelentéktelen nem éppen szép város.Ezzel szemben most egy nagyon szép kisváros köszönt be nekünk.Nagyon szépnek tűnt az egykor lesajnált kisváros.Haladva szép házak,kápolnák árnyékában,beértünk egy szépséges parkba,mint kideritettük ez volt a Szent István park.A parkot körülölelték a szebbnél szebb épületek,a parkban meg volt minden...játszóterek,szobrok,kis tavacskák kis hídacskákkal,padok,szerelmesek lakatjai falak...szóval ott volt a szeren ezt elkell ismernek.Mór így aztán kellemes meglepetés volt,cseppet sem bántuk,hogy változtattunk a túra útvonalán.
 |
| A park egy része |
Úgy döntöttünk akkor itt fejezzük be ezt a kissé kaotikus,de kellemesen klassz túrát.Hazaérve megszámoltam,átnéztem,a túránk így 18km-es volt.Még megnéztük itt a közeli templomot meg elmentünk kiengedni a felesleges vízet magunkból,aztán kerestünk egy megfelelő buszmegállót a hazainduláshoz.Igazam volt,erre valóban több busz járt,de még volt 35percünk a következöig,hát lófráltunk még kicsit a környéken.Be estünk Landberg kastély udvarára amely szintén lenyügöző volt,itt sikerült egy vadmalackával fotózkodni,aztán valóban nem maradt más elmenni a buszhoz.
 |
| Mór fő temploma |
 |
| Fotó a malackával |
A busz Fehérvárra ment természetesen ahol átszálltunk egy Dunaújvárosba induló járatra.Közben sikerült megtudni,hogy Gyuri is rendben hazaért Budapestre.Kicsit aggódtunk érte amikor levált a csoporttól,de akkor szerencsére nem történt semmi baj.Újabb remek élménnyel lettünk gazdagabbak,amelyek rövidesen folytatódnak!
 |
| Végül is így alakult tehát a túra útvonala |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése