A mindenségen át...

Hivatalosan is elérkezett a tavasz első  napja: március 21.Csillagászatilag is tavasz van végre,ám idén erről a mindenség nem akar tudomást venni.Hiszen március 21.ide vagy oda, kint a természetben még tél van.A hömérséklet alig-alig akar napközben nulla fok fölé emelkedni.Reménykedünk benne,hogy már csak pár nap és beköszönt végre az igazi tavasz.Na de nem is erről akarok írni.

Március 21.

A mi családunkban ez egy szimbolikus nap.1894-ben ezen a napon született meg a nagyapám,éppen egyetlen egy nappal Kossuth halálát követően...Vajh...létezhet-e lélekvándorlás?A nagyapám akivel aztán sohasem találkoztunk,hiszen meghalt 11 évvel az én születésem előtt.Mégis álmodtam vele már párszor...Minden álom csodás volt és kellemes,szeretetet árasztott,egy csodás helyen voltunk mindig,egy tanyán...és minden egyes álmomban ez a hely köszönt vissza.Mindig jól éreztem magam,mindig jó volt "ott lenni".Talán így üzent nekem a mindenségen átról...

Azthiszem ha valaha is találkoztunk volna nagyon jól éreztük volna magunkat egymás társaságában,valami ezt sugallja...

A mindenségen át

Március 21.

Ezen a napon született az édesanyám is,aki ma lenne éppen 84 éves.

Vele kapcsolatban nem igazán szokok álmodni... 14 éve már,hogy elment,de ma is

világosak az emlékek.Szinte minden.

Olyankor álmodom vele,amikor már több hét telik el annélkül,hogy kilátogatnék a sírjához..

gondolom így szólít,hogy emeljem már fel a seggem,azt fáradjak már ki egy csokor virággal...de a mindenségen átról ő különösebben nem szok üzenni...

Érdekes mert nem érzek olyan melegséget és szeretetet mint nagyapám irányából...

Fura ez,mondhatnánk biztos azért mert ő ismert és mert tudja,hogy nem voltam jó gyerek,vagy éppen nem vagyok jó ember...ki tudja?

De így is biztos vagyok benne,ha újra találkoznánk,az a találkozás szeretettel teli lenne...

Szüleim sírja

Március 21.

Na és ezen a napon lenne 80 éves atyai jóbarátom túra mentorom,szeretett nagybátyám Sándor is...Ő anyám öccse és nagyapám akiről fentebb írtam,legkisebb gyermeke.

Ő is már tíz éve,hogy elment.

Vele szinte sohasem álmodom.... de akárhányszor eszembe jut,mindig valami kellemes borzongás és melegség fut végig a lelkemen.Vele kapcsolatosan csak szép emlékeim vannak,nem tudok olyant megemliteni amikor valami is rossz vagy kellemetlen lett volna.

Az első pillanattól jártuk az erdőket a hegyeket és meglehet ezek életem legszebb emlékei.

Ha odaát a mindenségben is találkozunk majd,biztos vagyok benne,hogy útjaink folytatódnak...

A kunyhó amely számomra egybefonodott Sándorral....

Na és ha hozzá veszem még,hogy a bátyám éppen csak lecsúszott március 21.-ről,akkor már elég érdekes ez a dátum.Pár órán múlott csak,hisz ő március 20.-án született,én meg egy héttel maradtam le az ős családi szimbolikus dátumról,hiszen én meg 14.-i vagyok.

Na de nem is ez a lényeg,hanem az,hogy ezen a szimbolikus napon rájuk emlékezem.

Találkozunk még.Találkoznunk kell...!

Rátok emlékezve...