Zénó - Az utolsó simi

 Munkahelyemre ha busszal érkezem,a hátsó kapunál tudok bemenni.Itt két cég van egymás mellett,a mienk és egy másik.De ezt úgy kell elképzelni,hogy a portánál a baloldali kerítés már a két céget elválasztó vonal.Itt a másik cégnél a porta mellett élt egy 10 x 10 méteres helyen Zénó a gyönyörű labrador.Már évek óta ott élt Zénó és sokszor megugatott amikor léptem be a kapun,hiszen hiába a másik cégnél volt az ő területe annak széle éppen a két céget elválasztó kerítés volt.Látott tehát mindig.Persze nem csak engem,hanem minden arra közlekedőt megugatott Zénó,végtére is ez volt a dolga.Nem volt agresszív kutya,hiszen ugatás közben is csóválta a farkát.Sajnáltam mindig mert be volt zárva abba a 10 x 10 méteres területre,bár úgy tudtam minden este kiviszik a szomszéd cég portásai egy sétára.Mindig köszöntem neki,de más úgy nem történt az évek alatt.A sajnálatot mindig éreztem és gyakran megfordult a fejembe,hogy jó lenne elvinni megsétáltatni.

Internetes kép,de ugyanilyen volt Zénó is

Aztán ugye Gergő elvesztését követően lettem egyre jobban érzékenyebb.Sok olyan dolog megviselt amire korábban figyelmet sem szenteltem...Így aztán Zénó szomorú sorsára is egyre inkább érzékenyebb lettem,kezdett a szívem megszakadni a fekete szépségért.Kánikulában vagy a legnagyobb fagyban is mindig ott volt bezárva azon a parányi területen.Sokszor a fűvet sem vágták le nála,mert tiszta füves volt amúgy az a rész.Nem tudtam,hogy a legnagyobb hidegben vajon be engedi-e a portás a fülkéjébe,hogy legalább ott melegedjen.Úgy láttam,enni és inni azért kap rendesen.Néha mi is dobáltunk be neki ezt-azt,elsősorban Reni a volt munkatársam hordta neki otthonról a kajákat,de aztán idővel Reni leszámolt a cégtől és Zénónak csak az jutott amit annak a cégnek a portásai adtak neki.Látszott sokat rajta,hogy szívesen mozogna,futna,de abban a lezárt ketrecben ezt nem tehette meg.Sajnáltam,nagyon.

Így várt minden reggel Zénó

Egyre jobban megviselt,hogy állandóan csak azt látom,hogy oda van bezárva szegény pára.Láttam a szemében egyfajta szomorúságot.Aztán a múlt decemberben amikor az Árva kutyák karácsonyán voltunk Ercsiben és ott is megszakadt a szívem a sok kis ártatlan életért,utána döntöttem el,hogy teszek valamit Zénóért.Hacsak valami apróságot is,de tennem kell érte valamit.Így attól a naptól kezdve mindig vittem neki a juti falatokat mikor mentem dolgozni.Ennek persze mindig örült és mindig szívesen fogadta.Minden nap vittem valamit és így persze hamar haverok lettünk.Délután mikor elmentem mindig oda jött egy simire,reggel meg mindig várt a sarokban mikor tünők fel és adom a juti falatját.Remekül elvoltunk és hamar a szívembe zártam.A két cég portásai is felfigyeltek rám,hogy mindennap viszem a kutyusnak a finom falatokat,de mindkét helyen rendesek voltak és már velük is rendszeresen beszélgettem.Ekkor tudtam meg olyanokat,hogy elviszik esténként sétálni,meg azt,hogy van olyan portás a cégnél aki nagyon is szíven viseli Zénó sorsát,így alighanem beengedték a melegre a fagyos éjszakákon is.Na és azt is megtudtam,hogy fiatal korában ütötték-verték szegényt és onnan hozták el aztán ide a szomszédos céghez.

Zénó is ilyen volt!

Pár hete aztán Zolika is felfigyelt rá aminek az lett a vége,hogy vele is összebarátkozott Zénó.Múlt pénteken ahogy mentünk haza,akkor is odajött egy simire hozzánk,mi meg megsimogattuk és elbúcsúztunk tőle.Megígértük,hogy hétfőn hozzuk a szokásos juti falatot neki.Eltelt a hétvége,mi ugye meccsen voltunk Adonyban.Hétfőn én értem előbb be a munkahelyre.Nem láttam senkit a sarokban Zénó nem várt.Mindig várt december közepe óta,így nem értettem hol lehet.Aztán már jött elém a szomszéd cég portása és mondta,hogy Zénó vasárnap délután elment...Hihetetlen szomorúság lett rajtam úrrá.Még elmesélte mi,hogy történt.Hogy egyszer már volt neki valami rohama,de akkor megtudták még menteni.Most elterült a földön és negyven másodperc múltán már nem mozdult többé.Ennyit mesélt a portás.A jutifalatot vihettem haza az én kutyámnak Rexinek,de ugye az ő adagját feleztem meg mindig Zénóval.

Ekkor ért be Zolika is a munkahelyre azt mondtam neki mi történt.Amúgy a portás is (feltehetőleg ő volt az amelyik szívén viselte Zénó sorsát) a könnyeivel küszködött,de én is,sőt Zolika is.Megkedveltük Zénót és nem is tudtuk,hogy beteg...

Az a pénteki volt az utolsó simi.Ha tudjuk,hogy az,nem engedjük el olyan hamar és könnyedén Zénót.Remélem keserves életét egy minimálisan megtuduk szépiteni és amikor átkelt a szivárványhídon magával vitte a juti falatok és a simijeink emlékét is!

Úgy tudom spirituális szempontból,hogy a kutyák egyből újra születnek máshol,más testben (ettől ez még lehet nem így van).Csak remélni tudom,hogy Zénó következő életében szerető gazdikra lel,akik őszintén szeretik,nem bántják és nem tartják bezárva.

Nyugodj békében drága Zénó!

Nyugodj békében Zénó és szeressenek nagyon következő életedben!