Úgy emlékszem ez volt az első alkalom,hogy a Nyárádi kunyhónál nyaraltunk.Fiatalok voltunk éppen elkezdtünk kamaszodni.Az élet szép volt.Túraatyám Sándor is még élete teljében volt.Ekkor még csak egy haveromat vittem le a Mecsekbe.Én ekkor már jártam itt többször is,de ez volt az első alkalom,hogy több napot is eltöltünk a kunyhóban.A sors úgy alakitotta,hogy ezen első alkalomkor többen is ott pihentünk a Nyárádi kunyhóban,hisz Sándor egész családja is ott volt velünk és barátja aki a szomszédja is volt meg annak társa.Így aztán remek hangulatban teltek azok a napok.A kunyhó körüli erdők ekkor még dúsak voltak,nem voltak úgy megritkítva mint manapság.Egyedül szinte gyerekfejjel nappal is félelmetes hatást keltettek az amúgy gyönyörü erdők...
 |
| A Nyárádi kunyhó és Vörösfenyő kulcsosházak, a kép nem ezen a kiránduláson készült! |
Hát még este!Baljós árnyak ereszkedtek ilyenkor a környékre és az egész egyben fenségesen szép volt,de félelmetes is!A napközbeni események úgy alakitották,hogy mi a városi fasza gyerekek vagy inkább a városi puhányok fogadtunk Sándorral,hogy éjszaka mindenféle lámpa nélkül lemerünk menni a közeli forráshoz vízet hozni.A közeli forrás a Nyomákói-kút volt a kunyhótól hát mit is mondjak,kb.700 méter távolságra.Tehát az út oda-vissza majdnem másfél kilométer volt.Igen ám,de az ekkor még dús,sűrű erdő szinte nappal is félelmetesnek tűnt mint írtam,hát még éjszaka!Nem tudom már mi volt a tét,tán az,hogy a másnapi túrán majd a vesztes fizeti a sört.Tehát ha lemerünk menni és hozunk vízet akkor Sándor,ha meg nem akkor mi.Jó kis kalandnak tűnt egészen addig amig el nem jött az este 10 óra és elkellett indulni a elöttünk tornyosuló fenséges de félelmetes erdőbe... mindenféle lámpa és világító szerkezet nélkül....
 |
| A Nyomákói-kút az erdő mélyén |
Nem akartunk beégni,hisz a többiek is ott voltak ugye,így közönségünk is volt.Elkellett indulni.A nappal még jó kaland félelmetesnek tűnt...de nekivágtunk.Behatoltunk a sürű sötét erdőbe,mind a mai napig jól járható jelzéssel ellátott út vezet amúgy a Nyomákói-kúthoz.Egyre inkább kezdtünk nem látni semmit.Az út enyhén lefelé vezetett be egyre jobban a sűrűbe.Persze beszarás közeli állapotban voltunk,hogy eltereljük figyelmünket a félelmünkröl elkezdtünk beszélgetni,főleg csajokról.Abban a korban voltunk amikor odahaza éppen elkezdtünk csajozgatni,így adta magát a téma.Jó ötlet volt,hisz a sötét erdőben egyszer csak elértünk a forráshoz.
 |
| A fenséges gyönyörü erdő néhol nappal is félelmetes |
Ám ez persze nem volt elég,megkellett várni amíg a kanna megtelik vízzel,ami legjobb esetben is kb.10 perc... A forrás pont egy még mélyebben fekvő helyen volt,így az eddigi koromsötétséget még szorozzuk meg hárommal,na olyan sötét volt itt.Már éppen hozzászokott a szemünk a sötétséghez amikor ezen a helyen még háromszor olyan sötét volt!A forrás csövét sem volt egyszerü megtalálni,de míg ezzel foglalkoztunk addig se féltünk...Megtaláltuk a csöböl folyó vízet alá tettük a kannát és leültünk mellé várva,hogy megteljen.Persze továbbra is beszélgettünk a csajokról.Bár féltünk,de ott az erdő mélye a sötétben is leírhatatlanul fenséges és kellemes volt!Annak ellenére,hogy féltem remekül éreztem magam.Nem is tudom éreztem-e ehhez foghatót még életem során.
A kanna végül megtelt vízzel mi pedig elindultunk vissza a kunyhóhoz,ezúttal kissé felfelé menetben egy teli kanna vízzel amit felváltva cipeltünk.
 |
| Sötét erdő |
Akkor nem tudtunk,de Sándorék elbújtak valahol a közelben,csendben lapítottak úgy figyeltek minket.Persze nem volt egyszerü dolguk,hogy megállják röhögés nélkül.Ha valaki elröhögi magát lebuktak volna,de ügyesek voltak.Olyannyira,hogy ráadásul aztán elöbb értek vissza a kunyhózoz mint mi.Persze Sándor ismerte az erdő minden zegét-zúgát,éjszaka is feltünés nélkül tudott ott menni.Mi visszafele is majd beszartunk a félelemtől,de folyamatosan beszélgetve haladtunk és így nem nagyon figyeltünk a félelmünkre,persze alig vártuk már,hogy visszaérjünk a kunyhóhoz.Aztán egyszer csak visszaértünk.Diadal érzet fogott el.Megcsináltuk.Sándorék meg eddig bírták,itt aztán már kitört belölük a nevetés.Ekkor mesélte el,hogy figyeltek azt majd beszartak amikor mi a csajokról beszélgettünk meg arról,hogy milyen fasza gyerekek vagyunk,hogy lemerünk menni a sötét erdőbe.Persze aztán mondta,hogy ügyesek voltunk.Mi pedig marhára büszkék voltunk saját magunkra.Így vált aztán ez a sztori az egyik legkedvesebb ifjú kori emlékemmé amely Sándor halála után csak még jobban felértéklelödött.
 |
| Rövidke éjszakai túránk (pirossal) az évek alatt az egyik legkedvesebb emlékemmé vált |
