Túra Szálkára

Már jártam/jártunk egy párszor a festői Tolna megyei településen Szálkán.Rendszeresen vissza-vissza is térünk.Ez a bejegyzés most az első ide tartó túrámról szól,amikor a híres szálkai szarvasbika szobor még gondolatban sem létezett.

Túránkat a szekszárdi autóbuszpályaudvarról inditottuk.Ide érkeztünk ugye és ez egy olyan túra volt amikor csajszik tartottak velem.A megyeszékhelynek titulált ám nagyon kicsi Szekszárd ligetes utcáin vezetett ki a kék jelzés a városból.Ha jót tudom itt fejezték be Rockenbauerék a híres sorozatukat ahonnan mi lényegében indultunk.Egy város nem attól szép vagy csúnya,hogy éppen kicsi-e vagy nagy,így a kicsi Szekszárd elnyerte tetszésünket.Fél Szekszárd már a dombos részre épült,így hamarosan elértük a dombokat mi is.Itt vezetett fel az út a helyi Kálvária-dombra amelyen állt egy kilátó.Hát ezt nem hagyhattuk ki.

Szekszárd Kálvária-kilátó

A kilátóba egyszerüsége révén egy kis lépcsősor vezet fel,az erkélyszerű kilátórészből pedig elsősorban kelet felé nyilik kilátásunk.Belátjuk szinte egész Szekszárdot a híres Gemenci részt és messze ellátunk az Alföldre is,Persze ehhez jó idő dukál,ekkori ottjártunkkor enyhén bevolt borúlva.

Kicsit elidőzgettünk itt,fotózkodtunk csodáltuk a kilátást majd hamarosan útrakeltünk.Letérve a kékről a piros jelzést választottuk,amely Szekszárd híres bortermelő vidékein vezetett át.Nem volt éppen túl látványos rész,látványt a szőlőföldek és a pincék,présházak jelentették,Persze ez is fantasztikus volt!

Kilátás Szekszárdra (a kép nem ezen a túrán készült,de szinte ugyanezt láttuk,csak még nem voltak zöldek a fák)

Aztán hamarosan az erdei részen találtuk magunkat,tavasz első napjai révén itt-ott elkezdtek nyilni már a virágok.Itt leragadtunk,mert a csajok nekiálltak virágokat gyüjteni...a túra meg nem haladt előre.Nagy nehezen aztán sikerült őket rábeszélni a folytatásra..Rövidesen kereszteztük,azt a kék jelzést amelyről a kilátónál tértünk le.Mi maradtunk az erdős részen a piros jelzésen.A kereszteződés amúgy olyan volt,hogy a kék elfordult nyugat felé,mi pedig akik eddig nyugat felé mentünk déli irányra váltottunk.Kicsit ingerszegény részen haladtunk át,látványt a távolban egy vaddisznó család adott,sok-sok kis disznócskával.

Ingerszegény de szép környezetben a dombság mélyén

Elértünk nem soká egy kulcsosház féléhez mellette egy kis rétecske volt.Itt pihentünk és fogysztottuk el a kajcsinkat.Szerencsére virágok itt nem nyiltak,így nem kellett virág gyüjtéssel tölteni az időt,na nem mintha nagyon zavart volna.A lánycsapatot igy sem volt egyszerü rábirni az út folytatására,elidőztek volna még a fűves réten.Aztán csak elindultunk,esőre állt az idő,de egyenlöre nem esett.Már nem volt messze Szálka,egy esetleges záportól ott valószinüleg védelmet találhattunk volna.Szép volt a téli álmából lassan-lassan ébredező természet az út további részén.

Pihi a réten

Aztán egyszer szinte teljesen váratlanul elértük Szálkát.Írtam már korábban,hogy ez egy "V" betűt formáló település,ha a magasból látnánk egy V betűre hasonlitana.Mi ha így nézzünk mint itt van -V- akkor a v betű jobb szárán érkeztünk be a településre.Egyre inkább küszöbön volt az eső,ha máshova nem,hát egy buszmegállóba betudunk állni ha szükséges.Itt találkoztunk elöször szembe jövő túrázókkal,gondoltam,na őket bizti kint éri az eső az erdőben.A telpülés központjába érve,vagyis a V aljára, eredt el az eső,bementünk ott a helyi csárdába,ahol védelmet találtunk az eső elöl.

Érdekes mert mikor évekkel később visszatértem a csárdának mintha nyomát sem láttam volna...vagy csak lehet nem egészen arra emlékesztem mint ami éppen fogadott.A lényeg azonban az,hogy a csárdában megebédeltünk és biliárdoztunk egyet még az eső el nem állt.Amikor ez megtörtént még lementünk a tóhoz.

Szálkai tónál (a kép nem ezen a túrán készült)

A tó ami igazából egy víztároló nagyon szép volt,az elejét jártuk be.Aztán lényegébe ez volt a túrának a végpontja is.Eddig jöttünk.Kellemes nem túl nehéz túra volt,a csajok is jól bírták végül is.A táv nem lehetett több 16km-nél,a szintkülömbség meg tán 250 méter lehetett.Jól éreztük magunkat az ébredező tavaszban,ekkor szerettünk bele a festői Szálkába is,ahova időnként a mai napig vissza-vissza térünk.

A Szálkai víztároló partján

Akkoriban még nem voltak meg az eszközeim videó készítésére,így ezen a túrán sajnon videó még nem készülhetett,így most csak a képek és a szöveg mesélnek.Mindenesetre ajánlom ezúttal is mindenkinek a Szekszárdi-dombságot,főleg olyanoknak akik szeretik az erdős,dombos részeket ám nem nagyon szeretnek felfelé menni meredek útakon.Nekik teremtette az Isten ezt a dombságot!

Az útvonal Szekszárdtól