A kilátós túránk a Budai-hegyekben viszonylag hamar véget ért (erről itt lehet olvasni).Bár beértünk a túra után a Déli pályaudvarra,de mivel még kora délután volt úgy döntöttünk,hogy kár lenne még hazavonatozni.van még időnk bőven,elindultunk fel a Budai várba.Átvágtunk a Vérmezőn és a Szél Kálmán térről mentünk felfelé a várhoz.
Nem kellett túl messze menni,hamarosan ott voltunk a Budai várnegyed északi bejáratánál.
Földanya szobra a vár közelében
Az északi kapu
Már a várkapu környékén rengetegen voltak.Többnyire jól öltözött turisták.Kicsit kilógtunk a sorból mert mi meg túrázáshoz voltunk öltözve és ugye túra után nem terveztük,hogy ide feljövünk.Igy itt-ott észrevettem az emberek rosszalló pillantásait,de aztán különösebben nem hatott meg.Szük és tágasabb utcák forgatagában sétáltunk a várnegyedben,hamarosan feltűnt a Mátyás templom.Furcsa volt,mert ebből az irányból még sose közelitettem meg,mindig csak amonnan.De pesze szépséges volt mint mindig.A templomnál aztán már hatalmas turistasereglet volt...
Feltünik a Mátyás templom
Embertömeg a Halászbástyánál
A templomba nem akartunk bemenni a túrarucinkban...de a Halászbástyát nem hagytuk ki.Rengeteg ember volt itt,főleg külföldiek,főleg szelfizgettek.Végül is feltudtunk menni a bástyára ahol ha lehet még többen voltak.Szombat délután volt amúgy,szeptember elején...Szinte közelharcot kellett vivni a kilátásért mert mindenhol álltak.Eleinte ez nem is sikerült,de aztán rendeztük sorainkat és beférköztünk egy helyre a kilátást megcsodálni.A kilátás persze fenetikus volt,de mi már tudjuk mint a Budai-hegység nagy kedvelői,hogy bizony nem innen nyillik a legjobb kilátás Budapestre,de azért tetszett.
Kilátás a bástyáról
Kilátás északi irányba
Elindöztünk itt egy kicsit,de a hatalmas embertömeg kezdett zavaró lenni,külömben is még mindig furán néztek ránk néhányan az öltözékünk miatt.Amúgy a túra ami reggel indult eleinte elég borús időben zajlott,mostanra a túra végén ideérve a várhoz már egészen fantasztikus idő volt.Mentünk tovább a várnegyed utcáin,a tömeg persze erre sem volt kisebb.Hamarosan elértünk a Sándor palotához a köztársasági elnök rezidenciájához.Itt található a Budavári sikló felső állomása is.Látva a tömeget ez teljesen esélytelennek tünt,így nem is keritettünk rá sort.
Kilátás déli irányban a bástyáról
Sándor palota
Bent a várban pedig éppen Borfesztivál zajlott ahova a belépö kopnyánként 3000 forint volt...na ezt sem eröltettük,így magába a várba nem mentünk be (amit két hónap múlva pótoltuk egy esti menettel itt - erről itt olvashattok).Nem volt mit tenni elindultunk vissza,de a várnegyed legnyugatibb utcáján ahonnan csodás kilátás bontakozott ki a Budai-hegyekre amelyeket éppen néhány órával ezelött jártunk be.Nekem pedig kitudja miért elkezdett fájni a lábam,de egyre erősebben...nem volt ez rám eddig jellemző,így nem értettem a dolgot,de ettől persze fájt.Amivel nem is volt gond egy darabig,de aztán lett...
A vár nyugati része
Végig érve az utcán csodás kilátásokat nézve lekellett menni vissza a Délibe.A várnegyedből innen hosszú magas lépcsők vezetnek le.Na itt lettek aztán gondjaim.Lábfájásom olyan erősnek bizonyúlt,hogy egyszerüen nem tudtam lefelé haladni a lépcsőkön.Csak lestem,mert ilyesmi még sosem fordult elő velem.Kínszenvedés volt lefelé az út pokoli fájdalmak közepette.A máskor talán 5perces út vissza a Vérmezőig most majd egy órás volt.Kínkeservesen aztán leértünk a Vérmezőre és sik telepen azért tudtam menni megfelelöen a fájdalom ellenére is.Szóval fura volt és kellemetlen.Elértünk egy hazainduló vonatot és ezzel zártuk be az eseménydús napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése