Legalábbis az álltalam eddig ismeretlen részein.Hála a jó égnek úgy alkult az emúlt években,hogy egyre gyakrabban jöttünk a Vértesbe is.Sokat bóklásztunk itt Gergővel remekebbnél remekebb túrákon át...Most a sors visszahozott ide amit persze cseppet sem bántam.Manó barátom talált ki egy itteni túrát,amely a hegység olyan részeit érintette ahol én még nem nagyon jártam.Négyen vágtunk neki a túrának a vértesi Kőhányáspusztára,ahova minő meglepő,de közvetlen buszjáratunk volt Dunaújvárosból,tehát át sem kellett szállni sehol.A Komáromba menő busz áll meg itt amúgy.Szóval én,Manó,Zolika és a Tizedes alkotta a csapatot mint az egy hónappal ezelőtti gemenci túránkon is.Fél kilenc előtt szálltunk le a buszról Kőhányásnál.
 |
| Az Avilai Szent Teréz templom |
Leszállva szomorúan tapasztaltuk,hogy bár hiába a szép napfényes idő,meglehetősen hideg kellemetlen szél fújt,igen élénken.Fagypont körüli volt a hömérséklet.Persze minket semmi sem tántoritott el.Átmentünk az út túloldalán lévő kis rétre ahol kereszt,kegyhely és egy templomféle állt.Mint megtudtam ez volt a Gánti Avilai Szent Teréz templom.Manó kellően felkészült,így egy kis melegítővel tudtuk inditani a túrát,mindenkinek öntött egy kis jó házi pálinkát.A kellemetlen időben ez igazán jól jött.Úgy tűnt a település egy utcából ál,ami igazából csak településrész lehetett inkább és Gánthoz tartozott.Nagyjából 5km-re lehettünk északra Gánttól.Túratársaimnak nem volt kifejezett terve a túrát illetően azt itt a templomnál a hideg szélben dolgoztuk ki.
 |
| Kőhányás egyetlen utcája |
Sikerült is kidolgozni az útvonal tervet,ezekszerint a kéken elmegyünk a gesztesi várig,majd onnan a sárgán le Majkpusztáig.Onnan pedig be Oroszlányba.Ha jut még rá idő akkor pedig kinézünk a Bokodi-tóig.Elindultunk hát az országos kéken a rendkivül kellemetlen szélben.Zolika nem készült fel kellően,hisz csak egy baseball sapkát hozott amit rendre lefújt a szél a fejéről.Mi többiek hoztunk meleg téli sapkákat.A Vértes az országúton átkellve a reggeli napfényben fenségesnek tűnt.Lassan beértünk egy erdőbe,egy völgybe.Itt már elviselhető szintre csökkent a széljárás.A völgy kisértetiesen hasonlitott a pár kilométerrel lejebb található csókakői Vár-völgyhöz.Ez a rész is fenségesen szép volt,a csitult szélben meg kellemes is!
 |
| Vár a Vértes |
 |
| A baseball sapka átka erős szélben... |
 |
| Menés a szép vértesi erdőben |
Kisebb emelkedők ugyan voltak,de szinte végig a völgyben haladtunk a gesztesi várig,a vár előtt mégis egy komoly lefelé menet következett.Ezekszerint hiába a völgy,mégis magasan lettünk volna?Leérve elöttünk fent a hegyen ott pompázott a gesztesi vár,idelenn pedig egy szép kis rét volt,a Vár-rét.Úgy döntöttünk elöször felmegyünk a várhoz,majd visszajövünk a rétre kajálni,hisz itt voltak a széltől védő kis beülök.Azt nem gondoltam elözötesen,hogy még a gesztesi várhoz is elfogok jutni.Ugye a várhoz lényegébe Gergővel is elkartunk még jönni anno,de mivel az évek óta már zárva tartott lemondtunk róla,így kikerült ugymondd érdeklödésünk szemszögéből.Ám most mégis itt voltam.A várhoz a hegyre egy erőteljesebb kaptató vezetett fel.Pompás hely volt az itt már újra megerösödő szélben is.Odalenn észak felé maga Várgesztes pompázott.A vár viszont nem volt jó állapotban.Omladozó falak jellemezték,el is volt keritve.Nagyon megközeliteni nem lehetett.Igazán kár ezért a pompás építményért,reménykedtünk benne,hogy idővel majd rendbe hozzák...
 |
| Elöször jutottam el a gesztesi várhoz |
 |
| ...ám örömöm nem lehetett teljes,a vár állapota kétségbeejtő állapotban van... |
A leginkább a Máré várhoz hasonlító várat körbejártuk.Itt-ott látszodott kétségbeejtő állapota.Hogy miért nem költenek rá,miért nem hozzák rendbe?A vár fénykorában még egy ifjúsági szálló is münködött odabenn.Bizony ha megfelelő állapotban lenne szívesen megszállnék ezen a pompás helyen...Löttünk pár fotót itt,majd elindultunk lefelé vissza a Vár-rétre,hisz itt mondunk búcsút az országos kéknek és térünk majd rá a Majkpusztáig vezető sárgára.Leérvén újra frissitettük magunkat a hideg időben egy kis pálesszel,majd nekiálltunk megreggelizni.Egy macsek bukkant elő a semmiből,akit megetettünk.Köszönte is szépen jóllakott.Mi pedig még a sárga elött felmentünk a közeli Kőfülkéhez is.
 |
| A Vár-rét |
 |
| Reggeli szüneten |
A Kőfülke meglehetősen magasan volt egy meredek hegyoldalon.El sem tudtam képzelni,hogyan fogunk oda felmenni.Aztán arébb kiderült volt egy felfelé vezető lépcső.Ám teli hassal a meredek hegyoldalban nem igazán volt egyszerű felkapaszkodni.Kapkodtam a levegőt mire felértem.A Kőfülke egy kegyhely féle volt,ráccsal lezárva.Odabenn egy Mária szobor vigyorgott szembe,mellette gyertyák sora és sok aprók kis kerámia szobor volt.Hát külön elismerés azon hívőknek akik ide felkapaszkodnak...Megfordulva szép volt amúgy innen a környék.Belehetett látni az alattunk húzodó völgyet és a szomszéd hegy tetején álló gesztesi várat.Miután megcsodáltunk mindent indultunk le,majd megkerestük a sárga jelzést és folytatodhatott a túra.
 |
| A Kőfülkénél |
A sárga eleinte enyhén emelkedett.Teli hassal alig tudtam haladni...ez azért rám eddig nem volt jellemző,de nem esett jól a haladás ezen a részen.Szerencsére az út aztán már szinten ment és az én bajaim is elmúltak.Hosszú kissé ingerszegény szakaszt hozott a sárga út.Itt ott persze szép erdőket átszelve,itt-ott némi kilátással Oroszlány irányába,de az összképet nézve kissé unalmas rész volt.Szerencsére a Tizedesnél is akadt pálinka...ám nála ilyen áfonya-alma izű volt és csak akkor ihattunk belőle ha féltünk.Rájöttünk,hogy tulajdonképpen egy elképesztően félelmetes helyen vagyunk...Rendkivül ízletes volt a Tizedes pálinkája,a hátralévő út folyamán rendszeresen azon kaptuk magunkat,hogy félünk...
 |
| Itt még a kéken,mert a sárgán nem nagyon volt mit fotózni,de ugyanígy mentünk ott is. |
Nagy sokára értünk le a sárgáról,mielőtt bementünk volna Majkpusztára a közeli Bányászati múzeumhoz is elnéztünk.Ám az zárva volt a környék pedig meglehetősen lepusztult.A környező Vértesre viszont itt helyenként klassz volt a rálátás.Nem sok időt fecséreltünk a zárva tartó múzeumra.Közel volt Majkpuszta,hamar oda is értünk.Itt is megáll amúgy a Komáromi busz,ez jól jöhet még a jövőben...Itt egy kolostor féle építmény állt,ami nem volt kicsi.Közepén egy templomtoronnyal.Sok kisebb házzal és egy nagy kastélyfélével.Gyakorlatilag olyan benyomást kelltett mint egy vár.Manó tájékoztatott,hogy itt egy remeteség volt,ugye az is egy rend,lényege az volt,hogy a remeteségbe tartozó tagok évente csak egyszer szólalhattak meg...Hát Zoli barátom alighanem alkalmatlan lett volna egy itteni életre...Amúgy remeteség éppen felújítás alatt állt,de a kastélyba belehetett menni,poton kétezer forintos/koponya árért...Hát ez ismét félelemmel töltött el minket és ezt orvosolni kellett...
 |
| A Remeteség egyik bejárata (zajlik közben a felújítás) |
 |
| A torony is állványozva |
 |
| Jómagam a kastélynál |
Láthatóan azonban az egész remeteség,a parkkal a létesitményekkel igen klassz lehet.Tetszett is.Majd ha készen lesz egy-két év múlva megpróbálok visszatérni ide.Annál is inkább mivel írtam,hogy megáll itt a Dunaújváros-Komárom buszjárat,elérése több mint egyszerű.Ám voltak még itt csodák ezen kivül is!Odalenn egy gyönyörű tó volt,kicsit feljebb attól meg egy kis kápolna és egy vízimalom is.Mindet megnéztük persze.A hideg kellemetlen szélben is megkapóan klassz helynek tűnt ez is.Egyre megerösödött bennem a gondolat,ha élek még,pár év múlva visszajövök majd.
 |
| A Majki-tó |
 |
| Itt kell egy fotó... |
 |
| A kis kápolna |
Aztán más már nem maradt elindultunk Oroszlány felé,innen már a piros jelzésen.Ami sajna Oroszlányig innen már betonút volt.Az egyre inkább fokozodó szélben nyilvánvalóvá vált,hogy a Bokodi-tóig már nem megyünk el.Szerencsére nem volt messze Oroszlány.Beévre egy buszmegállóban még utoljára féltünk egyet,aztán indultunk a belváros felé.Elöször voltam itt,a város Dunaújváros-Komló-Tiszaújváros keverékének tűnt...valami szociváros lehetett ez is.Nem tudtam eldönteni szép vagy ronda-e.Végül is nem volt oly ronda na.A főutcáig sok érdekes szobrot és emlékművet láttunk.Hatalmas lett már a szél...nem sok értelme volt tovább maradni.A fő utcában volt egy buszmegálló ahonnan Fehérvárra mentek járatok.Ám volt még negyven percünk,így elmentünk egy közeli igen kellemes vendéglőbe.Lehúztunk egy fröccsöt,ezzel zárult a vértesi túra.
 |
| Oroszlány,innen indultunk vissza |
Visszaérve nem soká jött a busz,ami egy Tatabánya-Pécs járat volt és érintette Székesfehérvárt.Fehérvárra érve elmentünk a Várfal pizzázóba ahol jól megkajáltunk,majd úgy indultunk haza az egyik buszjárattal.Hatra itthon voltam.A rendkivüli szél ellenére is egy igen jó kis buli volt.Csodálatos helyeket érintettünk és remekül elvoltunk,időnként persze féltünk is.Ezzel a túrával zárult az év és ezzel zárultak a tízes évek túrázásai amik nem semmi élményt hoztak...Ha isten is megsegít,folytatjuk!
 |
| Azért láttuk a Bokodi-tót is,ilyen a buszból nézve |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése