Másnap

...talán még egyszer álmodott

...talán ott mentünk fel a jeges Rám-szakadékon,izgulva de boldogan...

...vagy talán a Salabasina-árok varázsában nevettünk

...esetleg a Jakab-hegy szikláin kapaszkodtunk felfelé...

vagy talán Egyenes át sem tudtunk haladni mert az agyunkat is szétröhögtük...

...talán még egyszer boldog volt

...boldog mert olyan emlékei és kalandjai voltak mint amilyenek senki másnak

...boldog mert újra ugráltunk örömünkben amikor a csapatunk gólt rúgott...

...boldog mert a szalagavató várta a hétvégén ahol barátok közt lehet majd...

aztán másnap elindulhatunk egy új kalandra....

A kelő nap már holtan találta,ahogy én is.Szőrnyű álmom volt,álmomban a bátyám felesége halt meg.Megkönnyebültem ébredéskor,hogy csak álom volt.Ám hiába jelzett az ébresztő Gergő nem jött elő ahogy máskor,nem viharzott a wc-re.Fura volt,mert soha nem kellett ébreszteni,soha nem aludt el.Hiába szóltam,válasz nem jött.Átmenve a szobájában Gergő a szönyegen ült,háta az ágynak támaszkodva,szeme félig lecsukva....

Odamenve hozzá nem reagált semmire...

Ekkor már elkapott a pánik.Éreztem a teste hideg.

112,mentők...

újraélesztés...a telefonból irányitanak mit hogyan csináljak....

Megérkeznek a mentők,már ők csinálják.

Közben hozzátartozók értesitése akik rögtön ott teremnek...

Fél óráig küzdenek a mentők,én már tudom hiába...

Aztán közlik is,hogy nagyon sajnálják....

Nem tudom mi történik a következő órákban.

Arra eszmélek,hogy idegenek jönnek,egy hordágyra teszik,letakarják valami ponyva

szerűséggel úgy viszik el.Életem legborzalmasabb látványa...

Elviszik...

Fogalmam sincs mi történik ezután.Igazából mire kicsit magamhoz térek,már január vége van.Halvány lila duncom sincs róla mit csináltam,merre jártam,hogy éltem túl ezeket a heteket....

....talán szép élményeket vitt magával,hiszen csak szép élményeink voltak...

...talán jó érzésekkel gondol vissza erre az életére,mert minden gond ellenére is

boldogok voltunk,ezernyi csodákat éltünk át....

...talán a sok közül ez volt a legszebb élete....

...de elment és én itt maradtam

...búcsúnk talán csak átmeneti....

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.