Az utolsó nap

Egy teljesen átlagos hétfő reggel volt.Nekem tele volt már korán reggel a hócipőm a küszöbön álló délutános műszakkal.Vigasztaló volt a gondolat,hogy már csak két hét,aztán jöhet a vakáció és jöhetnek a túrák!Gergő is átlagosan ébredt,indult iskolába.Elszokatam kisérni délutános héten egy jó darabon,na nem azért mert egyedül félne vagy ilyesmi.Egyszerűen ezeken a heteken csak reggel és este találkoztunk,így legalább addig is beszélgettünk míg elkisértem.Ám ezen a napon valahogy nem volt kedvem hozzá.Nem volt jó kedvem,elég húzos délutános műszak várt rám,mondtam neki most ne haragudjon majd a hét többi napján elkísérem,azt majd dumálgatunk jókat ahogy szoktunk.El is indult rendben.Az ablakból nézve ahogy eltűnt a látóhatár mentén,újra előjött a rossz előérzetem,ami egész hétvégén kínzott,fokozatosan egyre jobban.Ekkor már bántam,hogy nem tartottam vele.De ezen a reggelen nem történt semmi baj.

Nem nagyon tudom mivel illúsztrálni az utolsó nap történéseit,hiszen nem készültek képek ezen a napon.
A képen Gergő iskolája,ide indult reggel.

Én miután elment megittam a kávémat,majd levittem a kutyust egy körre.Majd nem nagyon volt mitcsinálni,leültem a géphez.Szorongó érzéseim voltak,egyrészt a rossz előérzet miatt,másrészt a közelgő délutános műszak végett.Nem történt semmi rendkivüli délelött.Gergő még iskolában volt amikor én elindultam a munkába.A szokásos hülyeség fogadott odabenn.Aztán később mellém lépett a fönök,közölte mivel sok a szabim még,holnaptól nem jöjjek,menjek pihenjek egyet.Mondtam oké,mert szívből gyülöltem mindig is a délutános műszakot.Amint volt kis időm felhívtam Gergőt,közöltem vele holnaptól otthon leszek.Elkisérem majd minden nap és elé is megyek.Elégtétellel nyugtázta a dolgot.Én pedig végeztem tovább a munkámat.

Gergő és a fény....

Később újra elöjött a rossz előérzet.Éreztem valami nem kerek,de még nem tudtam mi...A szemem is elkezdett viszkedni,jobban mint valaha bármikor is... Szorongtam és kicsit már féltem is.Próbáltam elhesegetni a gondolataimat,igyekeztem jó dolgokra koncetrálni,a közelgő túrákra a jövő nagy túra terveire,így műszak végére némiképp meg is nyugodtam.

Hazafelé a buszon elterveztem a szabim.Mivel még Gergő suliban lesz a héten minden délelött én előveszem a régi filmeket és filmezek majd,nassolok élvezem kicsit a szabadságot a magam módján.Így aztán a buszról leszállva már nyugodtan és jobb kedvel jöttem hazáig.Fokoztam a jobb kedvemet,hogy a házhoz közeledve láttam,hogy Gergő ablaka vílágit és odabenn a sötétitő függöny mögött egy árnyék mozog.Gergő tett vett.Megnyugodtam,minden rendben.

Egyszer majd újra együtt álmodunk...

Megérkezve Gergő és a kutyus is jó kedvel fogadott.Gergő szája mint mindig be nem állt.Csak beszélt,csak beszélt egy folytában...Szombaton lesz a szalagavatójuk,azt mesélte,hogy készül rá,mi lesz a menü és persze,hogy mennyi lové kéne rá.Persze mondtam,hogy adok,csak érezze majd jól magát,a túra majd megvár.Vacsiztam,közben tovább özönlöttek felém a szavai... Aztán mondta lassan elmegy csicsikálni.Mondtam oké,én még fentleszek egy darabig.Nem sok időt tudtuk együtt tölteni az utolsó napon,de amit együtt töltöttünk az jó volt.Gergő izgatott volt,vidám és jókedvű a közelgő szalagavató és az év végi túrák varázsától.

Kellemes érzésekkel,jó kedvvel a szívében aludt el....