Hát nem is tudom mikor jártam itt utoljára,de talán a 2016 márciusi Pátkára vezető túrán,még természetesen Gergővel...Túránk most is onnan indult ahonnan szokott a pákozdi Hösök teréről.Fél kilenc után értünk ide az idei évre már megszokott csapattal.Van rá némi esély,hogy jövőre növekedhet a létszámunk,ha nem újfent szájkarate megy csak az érintettektől...Na de ez még a jövő zenéje.Leszállva a buszról Pákozdon a Hösök terén nincs más dolgunk mint átmenni az út túloldalára,már ott is a zöld+ jelzés,ami kivezet minket a faluból.Terveink szerint a mára már ikonikussá vált túrát készültünk újra megcsinálni.Nevezetesen fel az ingókövekhez,azt vissza Pákozdra egy másik útvonalon.Az egész túra mindössze 10km-es.A végén pedig úgy terveztem,hogy megnézzük végre a Miska huszár szobrát,amelyet sajnos a tavaly áprilisi Seregélyes-Pákozd túrán elmúlasztottunk.Akkor nem tudhattam,hogy nem lesz rá több alkalom,hogy Gergővel együtt megnézzük...így most már csak az iránta való tiszteletből és szeretetből is elkellett,hogy jöjjek ide.
 |
| A zöld+ jelzésen kezdtünk |
A zöld+ ismerös volt az elöző évekből,kijutva a faluból,egy-két száz méter után már ott is volt a parányi,ám mégis szép kis tavacska a Bella-tó.Itt mintha megállt volna az idő,nem sok változást véltem felfedezni a három és fél évvel ezelőttihez képest.A három hatalmas fa most is ott volt még szerencsére.Mondanom sem kell,hogy Gergővel jártam itt is utoljára...Zoli most volt itt elöször,neki minden új volt.A Bella-tó nyugodt és békés volt most is.Kicsit elidőztünk itt,majd folytattuk a túrát.
 |
| A parányi Bella-tó |
 |
| Az a három fa akkor is ott volt amikor Gergővel jártam itt... |
A tavacska után már a zöld sávon folytattuk tovább.Kissé nehezen találtuk meg hol is ágazik le,de Móni emlékezett rá.Innen váltott emelkedővé a túra,de nyugodtan jöjjön erre bárki,az emelkedő igen enyhe,nem is igényel különösebb erőfeszitést a haladás felfelé,aztán azon kapja magát az ember,hogy már fent is van 200-250 méter magasan.Az elmúlt napokban esőzések voltak,de ebből itt semmit nem lehetett észrevenni!Az út kiváló minőségű volt,semmi kivetni valót nem lehetett benne találni.Szeliden emelkedett a fensík felé,ahol a kövek találhatóak.Itt-ott már remek kilátásaink voltak a szomszédos lankákra és a magunk mögött hagyott falura.
 |
| Remek útviszonyok! |
 |
| A szomszédos lankák |
Könnyedén értünk fel a Fensíkra,ahol az útviszonyok továbbra is teljesen rendben voltak.Hamarosan szembeköszöntek a kövek is.Olyan köveket is felfedeztem amiket korábban nem,vagy amelyeket régebben figyelemre sem méltattunk.Most viszont odamentünk a közeliekhez,végig vizsgálgattuk mindet.Egyiknél már azthittem,hogy az a Pogány-kő,de még nem az volt.Sok kő van erre és csak kevésnek van neve,ezek elsője a Pogány-kő.Szóval még nem ott voltunk.Viszont felfedeztem egy pihenőt amely azóta létesült mióta utoljára erre jártunk.Korábban nem volt itt.Oda is mentünk,a pihenő Árpád pihenő névre hallgatott és lényegében nem állt másból mint egy szép faragott padból.A pad ugyan vízes volt,de úgy döntöttünk itt reggelizünk és megiszunk egy kávét.
 |
| Árnyékfotós és az Árpád pihenő |
A pihenőről csodás volt a kilátás a szélrózsa minden irányába.Jól kivehető volt a Velencei-tó,a másik irányban pedig a Pátkai-víztároló.Azon túl pedig a felhőben úszó Vértes nyúlványai...Fantasztikus hely volt!Kaja és kávé után itt is odamentünk a korábban figyelembe sem vett kövekhez is,majd felkapaszkodtunk végre a Pogány-kőhöz.Ez volt az első komolyabb kő együttes,a többi ehhez képest csak kismiska volt.Itt is megrohantak az emlékek...Gergővel anno fel is másztunk a Pogány-kőre,most ez nem sikerült.Azért körbejártuk,innen is jók voltak a kilátások.
 |
| A Pogány-kő |
Folytatva a túrát a pákozdi ingókövek legismertebb tagja köszönt szembe a Pogány kőtöl nagyjából 100-120 méterre: a Kockakő.Megkapó látvány volt ez is,mint mindig most is rabul ejtett a látványa.Itt már Gergő is jelzett végre odaátról.Gyengéd simogatás félét éreztem újfent a hátamon,tehát itt volt velünk!Számos fotót készítettünk persze itt,eljátszottuk azt amit anno Gergővel is,hogy próbáljuk arébb görgetni a látszatra éppen csak az élén álló követ,amely azonban holtbiztosan állt a helyén.A Kockakő fantasztikus látvány lehet minden természetbarát és túrázó számára.Aki nem volt még itt jöjjön el,könnyű túrával elérhető.
 |
| Feltűnik a Kockakő |
 |
| Egy fotó elöről... |
 |
| ...és egy hátulról |
Innen aztán már a sárga háromszögön megkezdtük ereszkedésünket lefelé.Elöször az Oroszlánszikla köszönt szembe,majd némi ereszkedés után elértük az ingókövek leglátványosabb tagját a Pandúr-kőt amely nem egy mindennapi látvány..Hatalmas kövek egymáson egy meredek hegyoldalon,amelyek egymást tartják,szemet meghazudtolva magabiztosan.Természetesen rámentünk a Pandúr-kőre,ahol szintén Gergőkémmel jártam utoljára...Itt is belecsaptunk a lecsóba,körbevizsgáltuk,ahova lehetett felmentünk,számos képet készítettünk.Egészen elképesztő méreteket öltő Pandúr-kő hozta a kötelezőt amit vártunk tőle.Zolika is itt érezte különösen,hogy nagyon megérte ez a túra,hisz csodákat láthatott.
 |
| A Pandúr-kő.A kép nem adja vissza hűen a méreteit |
 |
| Bohóckodás a Pandúr-kőn |
A Pandúr.kő alatt egy völgy volt ahová nem volt egyszerű a lejutás.Mondhatni ez volt a túra legveszélyesebb része.A jelzett út itt lefelé úgy tűnt csúszos,így próbáltunk keresni egy másik helyet ahol leereszkedhetnénk.Találtunk is,ám ez sem tűnt jobbnak mint a jelzés mentén lemenni.Mindegy belevágtunk.Nem volt már visszaút,lekellett jutni.Nekem nem igényelt különösebb erőfeszítést,mi sok ilyenen voltunk Gergővel.Ám a többiek szenvedtek.Móni mellett végig ott kellett lenni,nehogy megcsússzon azt lezúgjon,de aztán ügyesen megcsinálta.Zoli pókmenésben jövögetett lefelé,de végül is sikeresen lejutottunk a völgybe.Itt ment tovább az utunk.
 |
| Nem volt egyszerű lefelé |
Leérve egy csodálatos völgy fogadott.A neve az sajnos nincs meg,nem is tudom van-e neki egyáltalán.Dehát erre jöttünk máskor is.A természet még így december közepén is,hó nélkül is lenyügöző volt.Az idő meg több mint kellemes.Visszanézve lentről a fenti Pandúr-kőre a látvány fantasztikus volt.Ha erre felé közeliti meg az ember az ingóköveket jóval nehezebb a túra,mint arra amerre mi jöttünk.
 |
| Lentről a Pandúr-kő |
 |
| Beragyogja a napsugár... |
Az út kettészelte a völgyet és pontosan a közepén haladt.Éppen dicsértem az útviszonyokat itt is,amikor a sárga háromszög belefutott a sárga sávba.Itt mivel az autók kijárták és mély nyomokat hagytak,elég sárossá,dagonyázossá vált az út.Szerencsére ez nem tartott sokáig,jó ötszáz méter múltán már újra kifogástalan volt az út minősége.A jelzések is végig megfelelően felvoltak festve,Az út aztán egy ponton kiment a völgyből.Kár volt mert szép volt a völgy és nem egészen emlékeztem rá,hogy kimenne az út,de így volt.Itt már kisebb volt az oldalsó domb a kiérő út pedig a telkek alatt haladt tovább Pákozd felé.
 |
| Egész túrán 500 méter volt ahol nehezebb volt a járás |
Egy ugynevezett Csordás-kúton kivül már nem akadt különösebb látnivaló.Ez a kút egy nagy kör volt,mellette itatóval.Gondolatam állatok itatása történhet itt,ám nem volt semmi amivel a vízet kilehetett volna meríteni.Amúgy hiába jöttünk ugyanerre évekkel ezelőtt,erre a kútra nem emlékeztem.Innen aztán már nem volt messze Pákozd,hamar odaértünk a falu szélére.Mi sem természetesebb a lefelé vivő utca az Ingókő utca volt.
 |
| Visszaérkezés Pákozdra a sárga jelzésen,az Ingókő utcán |
Leérve a fő utcára éppen egy sörözöbe futottunk bele.Ez volt Piedone kocsmája azthiszem,ám a neve időközben megváltozott (sajnos) Oázis sörözöre.Bementünk persze és lenyomtunk egy jó babgulyást,meg egy jó forralt bort.Nagyon meleg volt odabenn,így gyorsan igyekeztünk kijönni a szabad levegőre.Még annyi volt hátra a túrából.hogy akkor felkeressük Miska huszárt.A következő utca vitt le és a sörözötől már nem is volt messze,tán olyan 350 méternyire.Hát eljutottam ide végre....sajnos,hogy Gergő nélkül és nálam jobban senki sem sajnálta,hogy akkor 2018 áprilisában ez kimaradt..
 |
| Feltűnik Miska huszár |
 |
| Miskával mögöttem és Gergővel a szívemben... |
.Most viszont itt voltam,Gergővel a szívemben és talán a lelke most is itt volt velem...A 12 méter magas szobor sem akármilyen látvány.Majd megismerkedünk vele részletesebben,egy közeljövőbeli bejegyzésemben majd.Annyi,hogy ez a szobor majdnem nálunk,a közeli Rácalmáson készült.Onnan szállították ide.Ezt is megnéztük minden szemszögből,jó sok fotót is készítve.A szobor mellett amúgy egy faház volt,ha jól láttuk akkor egy büfé volt.Be már nem mentünk,hiszen éppen a babgulyás után voltunk.
 |
| Ők is megérdemelnek egy fotót Miskával |
Hát lényegébe ennyi volt a lassan mostmár ősklasszikussá váló túra.Annyi maradt,hogy visszamentünk Székesfehérvárra,ott benéztünk a Media Markba és a plázába,azonban a természet nyugalma után a rengeteg ember rendkivül zavaró volt...Gyorsan felszálltunk egy Dunaújváros felé menő buszra és még világosban hazaértünk az év egyik legrövidebb napján... Végül is remek buli volt ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése