Mégegyszer ugyanarra

Pontosan egy évvel ezelőtt volt az utolsó sétánk.Vagyis hát,hogy igazán pontos legyek akkor a december 9. a jó.Akkor vasárnap volt,most is az van,igaz csak nyolcadika.Úgy gondoltam kell a lelkemnek,hogy ismét végig menjek az utolsó séta útvonalán.Az első hetekben,hónapokban rendszeresen végig mentem ezen az uton.Aztán május óta már nem.Most,hogy az évfordulója van,újra neki veselkedtem és azthiszem majd minden évfordulókor ezt teszem majd.
Ennyivel tartozom elveszett kisfiamnak...

A mi erdőnknél,innen indult tavaly is a séta

Változatos idő volt ma.Egy éve meglehetősen egyhangú volt az időjárás.Némileg borús volt,de nem volt hideg.Ma jó idővel nyitottunk,kellemes napsütéssel,szintén nem volt hideg.Amikor elindultam a sétára még sütött a nap,azt ahogy haladtam előre egyre inkább kezdett leereszkedni a köd.Ez a felső Dunaparton csúcsosodott ki.Aztán visszaérve a városba kezdett felszállni,és újra kisütni a nap.Azt mire az utcánkba értem ismét leereszkedett a köd.Hideg amúgy most sem volt.Emlékszem egy éve a sok szemét miatt voltunk kiakadva Gergővel,ám akkor csupán egy részen volt csak szemét,most viszont mindenhol...már itt a mi erdőnkben is.Gergő biztos kiakadt volna...

Tavaly ugyanekkor salakozták újra a sétányokat

Ahogy elindultam kérdeztem az ég felé fordulva:Gergő itt vagy?Ekkor kellemes simogatás félét éreztem a hátamon...tehát ott volt velem!Mentem előre,igazából semmi érdemleges nem történt,emlékeztem,itt-ott könny szökött a szememben,olyankor újra jött a simogató érzés...Ez már csak azoknak lehet érdekes,akik nem hisznek a túlvilágba,szerencsére nekem már inkább kellemes volt,hiszen ma már biztosra tudom,hogy van "odaát",ahogy azt már többször is írtam.A másik két erdőben amelyen keresztül mentem ha lehet a tavalyinál is több volt a szemét.Erre nem tudok már mit mondani,meg most nem is ez a téma.Sok túránk vezetett amúgy erre.A Csövek-völgye túrák mindig itt vezettek keresztül,de a dunavecsei,apostagi túrák is erre jöttek mindig.

Visszanézve a mi erdőnk keleti szélére

Misztikus hangulat ereszkedett az erdőkre a leszálló ködben.Titkon reménykedtem hátha látható lesz valahol Gergő lelke... de csak egy varjú követett egy jó darabon,meglehetősen rikácsolva.Vajon köze lehetett mindehhez?Mentem csak előre szomorúan,ezernyi emlék jött elő.Az jutott eszembe amikor erre mentünk kivétel nélkül mindig boldogok voltunk.Mindig örültünk az életnek,egyszerűen csak mindig minden jó volt... Most nincs így.Most minden rossz.Mindent odaadnék ha Gergő velem lehetne fizikai valójában,ha minden olyan lehetne mint régen...

A másik erdőben,igyekeztem úgy fotózni,hogy ne látszódjon a sok szemét

Az erdőkből kiérve a stadionnál lyukadtam ki.Tavaly ugye bementünk a készülő arénába.Most nem lehet bemenni,viszont teljesen kész a stadion.Tudom Gergő örülne neki,hiszen imádta ezt a helyet még félkészen is.Nem volt könnyű ez az év,nélküle jönni a meccsekre is,na meg a túrákra is ugye...Kicsi fáradtságot éreztem már,hisz ma már sétáltam egy óriásit,a helyi vásárba mentem ki,ami felért egy kisebb túrával.Éreztem fáj már a lábam.Egy évvel ezelőtt nem fájt.A stadion már készen pedig ott nevetett rajtam,mint aki aztmondaná: mi van öreg,Gergő nélkül már be sem tudsz jönni? Hát nem,sajna nem.Max csak akkor mikor meccs van.Mit volt mit tenni mentem tovább.

Az aréna azóta immár készen

Tavaly a stadion után a Lidl-be mentünk be.Egy kiló virslit vettünk.Amit aztán Gergő távozását követően nem tudtam megenni,megbüdösödött így kidobtam... Most kihagytam a Lidl-t.Emlékszem hónapokba telt az is,hogy betudtam menni újra... A Dunasoron menve a köd nem tudta eldönteni most mit is akar,leereszkedni,vagy felszállni.Olyan köztes állapotban volt.Tavaly nem volt ilyen gondunk.Mindegy volt végül is,mentem tovább.

A Dunasoron

A Dunaparton a köd ellenére meglehetősen sokan sétálgattak.Érdekes volt,hogy nem volt hideg.Mondjuk azért olyan nagy köd sem.Igaz a Duna fő ágát nem lehetett látni,de a Szalki-sziget déli részét még igen.Arra már nem emlékeztem tavaly ugyanekkor mennyien voltak itt.Sétálva tovább feltűnt a kilátó.Ezt tavaly még csak vártuk,úgy gondoltuk a büdös életben sem fog elkészülni soha,hiszen a tervezett átadás 2018 májusában lehetett volna.Azóta nem igen kezdödtek meg a munkálatok kilátó ügyben.Aztán...Gergő távozása után tíz nappal álltak neki...Ma már készen volt ez is.

A Felső Dunaparton

A kilátónál

A kilátón éppen cigánygyerekek ricsajoztak,megvártam mig elmennek aztán mentem csak ki rá.Sok látnivaló most nem akadt.A szemközti Alföld most ködben úszott.Gergő várta ennek is az elkészültét nagyon,de nem érhette meg az átadását.Persze azért tud róla.Odaátról is látni ám.Kimentem,de odakintről nem volt egyetlen emlékünk sem,ugye nem is lehetett.Így aztán indultam vissza a város felé úgy ahogy tavaly is csináltuk.

A városba visszaérvén

A városba érve újra napsütés fogadott.Keresztül vezetett a séta az adventi vásáron,na ez érdekelt a legkevésbé.Alaposan elfáradtam,mivel tavaly úgyis eddig tartott a séta érdemi része,gondoltam innen elmegyek busszal haza,hisz fájdogált a lábam.Tegnap este tettem le a melót amit holnap reggel újra kezdhetek.Nem volt már kedvem gyalogolni.Ám a busz az orrom elött elment.Így mégis gyalog jöttem hazáig ahogy azt tavaly is tettük.Hát ez volt az emlékezős sétám az első évfordulón.Év közben ezt már így nem igazán fogom megcsinálni,majd csak minden évfordulókor.De bejegyzés már nem lesz róla,minek ugyanazt leírni minden évben...Ha már a túra oldalról nézzük a dolgokat akkor a mai két nagy sétámmal azhiszem a 15km megvan.Végül is méltó emlékezés Gergőre...

A témához kapcsolódó írásaim:

- az eredeti bejegyzés ami az akkori sétánk után készült ide kattíntva olvasható.

Az utolsó séta bejegyzése pedig ezen a helyen található meg.