Gergő csillaga

 Van,hogy egy-egy esti séta alkalmával mikor leviszem a kutyust csak úgy spontán felnézek az égre.Persze ennek borult időben nem sok értelme van.Ám amikor csillagos az ég,akkor bőven lehet gyönyörködni és mintha a téli égbolt valahogy szebb lenne.Nem tudom már mikor figyeltem fel első alkalommal az "én" csillagomra.Az biztos,hogy egy kutyasétáltatás alkalmával történt a dolog.A szép csillagos égbolton kivül persze látni lehet a város felett elhúzó repülök fényeit is és olykor van,hogy nem tudom eltalálni,hogy az repülő (műhold) vagy valóban csillagot látok el.Persze ebben azért erősen segít ha mozog.

Hol lehet Gergő csillaga,létezik-e egyáltalán?

Az a csillag amire én felfigyeltem nem is egy csillag volt,hanem legalább hat.És úgy tűnt mintha körben állnának igen közel egymáshoz.Lehet hatnál is több volt.Éppen ezért nem tudtam eldőnteni valóban csillagok-e.Egész biztos nem repülő volt,de mi van,ha mondjuk az űrállomást vélem látni?Úgy tudom (bár ezekhez a dolgokhoz hülye vagyok),hogy a Föld körül kering egy ürállomás.Gondoltam talán az lehet,de persze korán sem voltam biztos benne.Pont itt lenne mindig az ürállomás Magyarország és Dunaújváros felett?Mert az "objektumot" egyre többet véltem látni,ha nem is minden este,de elég gyakran.Egyre jobban kezdett foglalkoztatni a dolog.Mi lehet az?Objektum,csillag,csillagok?És miért van az az érzésem mintha...minha engem nézne,vagy mintha azt akarná,hogy észrevegyem?Mitől ez az érzés?

Keresem jeled az égen...

Egyre többször néztem fel az égre és ha nem is mindennap,de sokszor ott volt...A furcsa érzéseket még tetézte az is,hogy egyszerűen nyugtatott!Igen mintha megnyugvás költözött volna a lelkembe.A minap aztán pizzát rendeltem és vártam a futárt.Kinéztem a sötét utcára az ablakomon és óhatatlanul is felnéztem az égre.Pontosan szemben velem odafenn ott voltak a "csillagjaim".Valahogy úgy éreztem ez nem volt véletlen...Próbáltam spirituális szemszögből értelmezni a dolgot.Mi van ha....ha azok ott Gergő csillagjai?Ha Gergő jelez általuk és nyugtat,hogy figyel,hogy ott van és szemmel tart?Mitől magyarázható a nyugtató érzés?Mi okozza ezt?Mondhatná a kedves olvasó,hülyéket hordok már megint össze itt.Mégis ezt érzem.A világ sokkal több mint amit tudunk róla és amit érzékelünk.Véletlenek pedig nincsenek ez a legalapabb szabály,amelyet rögtön az elején megtanultam....

Ott vannak azok!

Persze fingom nincs,hogyan tudna Gergő oda varázsolni nem is egy hanem legalább hat csillagot úgy,hogy azok lényegébe egy kört alkotnak?Lehet inkább csak az elmémre tud valamilyen hatást gyakorolni és azok a csillagok ott nem is léteznek?Mindegy,akármelyik dolog is áll fenn,akkor is nyugtatnak.És ha nyugtatnak akkor az nem csak úgy "véletlen" van ott!Gergő csillagai vigyáznak rám. (de jó is lenne)

Formán kivül a szürke Budapesten

Aki ismer vagy aki akár a blogomat is szokja olvasni az tudja,hogy legritkább esetben fáradok el úgy egy-egy túra után,hogy teljesen kitikadjak.Most azonban egy egyszerű városi séta szinte térdre kényszerített.Na persze voltak előzményei.Elég zűrös nehéz hetem volt benn a munkahelyemen,tetézte a dolgot,hogy a jó bakancsom végleg tönkrement.Így előkellett venni az újat amit adtak korábban.Ez persze nagyon kényelmetlen volt és alaposan megfájdult benne a lábam is.Így aztán idehaza hiába bújtam bele a kényelmesebb cipőmben a lábfájásom már az első perctől kínzott.Tetejébe meg felvettem a kényelmetlen bársony nadrágomat is,hisz most nem mehettem szabadidő vagy éppen túranaciban.Annál is inkább mivel Budapesten a volt exemmel találkoztam újra,akivel baráti viszonyt ápolunk.

Ő kért meg,hogy segítsek.Akart valamit venni ami csak egy bizonyos boltban volt kapható.Azért kérte a segítségemet,hogy odataláljon.Gondoltuk közben sétálunk és dumálunk egy jót.Végül is így is lett.Csak hát...

Hollóetetés a városligetben

Reggel fél kilenckor találkoztunk a Stadionok buszpályaudvar várótermében.Mivel nem egy városban lakunk ugye.Innen indult el a séta amelynek első részében lényegében még igazán baj nem volt.Éreztem ugyan a lábfájást,de nem tűnt túl vészesnek.A Stefánia úton indultunk el,ahol rácsodálkoztam a már elkészült új Puskás stadionra.Nagyon tetszett.Gergővel egész biztosan eljöttünk volna megnézni....de így egyedül nem tudom hogyan jöjjek el és nézzem meg belülről is...Na mindegy ez az én problémám.Szépen haladtunk a nagykövetségekkel tarkitott utcában,hamar odaértünk a városligethez.

Itt egy holló szegödőtt a nyomunkba,mivel nem hagyott ott minket,gondoltuk adunk neki a pogácsánkból.El is fogadta,de forró dróton lehetett a társaival,mert azonnal ott termett vagy tucatnyi holló akiknek szintén adtunk kis csámcsogni valót.Valóságos harc alakult ki köztük a kajáért....

Feltűnik Vajdahunyad vára

Itt kavartunk még kicsit a ligetben.Akadt közös témánk,hiszen exem Julcsi is alaposan benne van a spirituális dolgokban,így áttudtuk beszélni a Gergővel való túlvilági dolgokat is.Kellett ez a beszélgetés,részben ezért is jöttem el erre a "randira".Közben feltűnt a Vajdahunyad vára.Hátha már itt volt gondoltuk bemegyünk.Nem jártam itt vagy negyven éve...az egyedüli amire emlékeztem az Anonymus szobra volt.Őt persze most is láttam,a vár pedig elnyerte tetszésemet.Szürke,hideg idő volt de ez a hely kifejezetten tetszett.Úgy tűnt Julcsit is magával ragadta a hely szépsége.Ő is járt már itt,de ő csak pár éve.Frisebbek voltak az itteni emlékei.

Anonymus nem hiányozhat egy túrablogból

Lassan alaposan megnézve mindent sétáltunk itt.Ha jól emlékszem a mezőgazdasági múzeum volt itt,na és szebbnél szebb épületek,egy templomféle,valami torony és néhány szobor is.A hideg idő ellenére pár turista is kobászolt erre.Magyar szót persze nem hallottunk.Jó pár fotót készítettünk itt.Közben eszembe jutott,hogy odahaza minden szép fehér,a hó,dér,köd együttes hatásának hála,itt viszont minden szürke.Pedig milyen szép lehetne ez a hely fehérben... Aztán már nem volt mit tenni mentünk tovább.Dudaszót,ricsajt lehetett hallani valahonnan a közelből,mentünk a zaj felé.

A mezőgazdasági múzeum épülete

Vajdahunyad várában

Tetszett a vár!

Kiérve a Vajdahunyad várából még visszanéztünk egyszer.Kiderült innen volt a főbejárat.Innen is szép volt.Közben megleltük a zaj forrását.Az a közeli városligeti műjégpályáról jött ahol elképesztő élet volt.Vagy ezernyi ember volt ott,a pályán jégkorongos gyerekek garmadája oldalt a szülői sereg.Meglehetősen nagy zajt csaptak,ráadásul három-négy percenként egy erős de annál kellemetlenebb dudaszó is tarkitotta a müsort.Na de mi mentünk tovább,annál is inkább mert feltűnt a Hösök tere.

Élet a jégen...

Feltűnik a Hösök tere

A Hösök terén már rengetegszer jártam,de nem felejtettem el.hogy utoljára éppen Gergővel...Továbbra is spirituális dolgokra beszélgettünk,amikor az egyik szobron egy éppen olyan jelet láttunk amiről beszélgettünk...Véletlen lenne?Ugyan...Itt is csináltunk pár fotót.Én azért annyit nem fotózgattam,tudtam ebben a szürke időben olyan nagyon jók nem lesznek ezek a képek.Rácsodálkozva itt is a dolgokra az Andrássy úton vezetett tovább a sétánk.Ott éppen egy ferde hajlamú mókus adott valami müsort női ruhában,a társa meg vette kamerával...Mentünk tovább,a Terror házához érve újra Gergő jutott eszembe.Vele voltam itt is utoljára...Az Oktogonnál a Teréz körútra fordultunk és két utcával odább ott volt az az utca ahol az üzlet volt található amely Julcsinak kellett.Megvette ami kellett,aztán a Nyugati pályaudvaron könnyitettünk magunkon.Majd a WestEndbe betérve úgy döntöttünk megebédelünk.

A Margit-sziget keleti partjánál

Innen aztán a hideg és szürke pesti utcákon át,kibattyoktunk a Margit-szigetre.A szigeten sem volt melegebb,sőt...annak keleti partján sétáltunk kicsit,ahol némileg húzatos volt a levegő.Mivel itt volt a helyi futópálya is,rengetegen futottak erre a cudar időben is.Úgy döntöttünk beljebb megyünk a szigetre,ott legalább a huzat elmúlt.A nagy füves margitszigeti réteken találtuk magunkat.A hidegben nem sok hangulata volt.Érdekesen nőt fák köszöntek szembe.Majd a Ferences kolostor megmaradt romja is feltűnt.Ezt közelebbről is megnéztük,mert érdekesnek és szépnek tűnt.A kolostort IV.Béla alapította,egyes feltételezések szerint pedig utódja V.István.1270 körül épülhetett.Ezt is körbejártuk,körbefotóztuk minden szemszögből.

A kolostrorrom aszigeten

Julcsi jól bírta

Ebből a szemszögből is a rom

 A kolostorrom után tovább sétáltunk a szigeten.Itt már nagyon fájt a lábam,de próbáltam elviselni.Nem nagyon akartam lebőgni Julcsi előtt.Fáradt is voltam már,elvégre a Stadionoki buszpályaudvartól gyalog jöttünk idáig,ami azért nem semmi.Julcsi bezzeg most kitünően bírta.Elhaladtunk a Palatinus strand,majd a szigeti szabadtéri szinpad mellett is.A sziget északi részénél már nagyon kivoltam.Nehezemre esett a mozgás a kényelmetlen cipőben és nadrágban.Felmentünk a kilátóhoz hasonlító kútra,ami valóban,inkább volt kilátó mint kút.Innen a japán kerthez mentünk,ahol kisebb mesterséges tavak voltak.Érdekes volt,hogy az egyik nem,a másik viszont bevolt fagyva.Az elöbbinél a kacsák még a hideget is élvezték.

A kút ami inkább kilátó

A sziget északi részén felmentünk aztán az Árpád-hídra amelyen aztán besétáltunk Óbudára.A hídon minden eddiginél hidegebb volt.Szinte vonszoltam magam.Óbudán pedig a Szentlélek tér felé vettük az irányt.Szép volt,de kicsi.Aquincum erre benyuló romjai köszöntek még szembe.Majd egy kis vendéglőt találtunk,ahová javasoltam,hogy menjünk be,mert már nem bírtam szinte járni sem és kutyahideg is volt.Bentültünk jó félórát,így némi erőre kaptam,de messze voltam a tőlem megszokott szintől..Annyi maradt még,hogy a Flórián térnél felszálltunk az 1-es villamosra,majd azzal mentünk vissza a buszpályaudvarra.Ott megvártuk Julcsi buszát,majd nem maradt más hátra mint a búcsú.

Aquincum a Flórián tér alatt

Éreztem,hogy kissé csalódást okoztam Julcsinak,de számomra is megmagyarázhatatlan volt,hogy így kitikkadtam.
Ez abszolúlt nem volt rám jellemző eddig.Az igaz,hogy egy-egy városban sétálva jobban eltudok fáradni mint kinn a hegyekbe,de ez akkor is érthetlen volt.
Hát remélem lesz még alkalmam javítani valamikor.Hazafelé sem volt egyszerű utam.A vonatom csak Adonyig ment.Előtte lévő állomáson jelezték,hogy fa dölt a felső vezetékekre Rácalmásnál,így Adonytól pótló busz megy majd.Odaérve azonban az sehol sem volt még...Félórás várakozás után tudtam csak hazafelé venni az irányt.
Hát ez volt a séta a szürke Budapesten,ettől szürkébb talán csak én lehettem most...

Pirossal a sétánk útvonala.Kékkel a villamos út vissza

Mégegyszer ugyanarra

Pontosan egy évvel ezelőtt volt az utolsó sétánk.Vagyis hát,hogy igazán pontos legyek akkor a december 9. a jó.Akkor vasárnap volt,most is az van,igaz csak nyolcadika.Úgy gondoltam kell a lelkemnek,hogy ismét végig menjek az utolsó séta útvonalán.Az első hetekben,hónapokban rendszeresen végig mentem ezen az uton.Aztán május óta már nem.Most,hogy az évfordulója van,újra neki veselkedtem és azthiszem majd minden évfordulókor ezt teszem majd.
Ennyivel tartozom elveszett kisfiamnak...

A mi erdőnknél,innen indult tavaly is a séta

Változatos idő volt ma.Egy éve meglehetősen egyhangú volt az időjárás.Némileg borús volt,de nem volt hideg.Ma jó idővel nyitottunk,kellemes napsütéssel,szintén nem volt hideg.Amikor elindultam a sétára még sütött a nap,azt ahogy haladtam előre egyre inkább kezdett leereszkedni a köd.Ez a felső Dunaparton csúcsosodott ki.Aztán visszaérve a városba kezdett felszállni,és újra kisütni a nap.Azt mire az utcánkba értem ismét leereszkedett a köd.Hideg amúgy most sem volt.Emlékszem egy éve a sok szemét miatt voltunk kiakadva Gergővel,ám akkor csupán egy részen volt csak szemét,most viszont mindenhol...már itt a mi erdőnkben is.Gergő biztos kiakadt volna...

Tavaly ugyanekkor salakozták újra a sétányokat

Ahogy elindultam kérdeztem az ég felé fordulva:Gergő itt vagy?Ekkor kellemes simogatás félét éreztem a hátamon...tehát ott volt velem!Mentem előre,igazából semmi érdemleges nem történt,emlékeztem,itt-ott könny szökött a szememben,olyankor újra jött a simogató érzés...Ez már csak azoknak lehet érdekes,akik nem hisznek a túlvilágba,szerencsére nekem már inkább kellemes volt,hiszen ma már biztosra tudom,hogy van "odaát",ahogy azt már többször is írtam.A másik két erdőben amelyen keresztül mentem ha lehet a tavalyinál is több volt a szemét.Erre nem tudok már mit mondani,meg most nem is ez a téma.Sok túránk vezetett amúgy erre.A Csövek-völgye túrák mindig itt vezettek keresztül,de a dunavecsei,apostagi túrák is erre jöttek mindig.

Visszanézve a mi erdőnk keleti szélére

Misztikus hangulat ereszkedett az erdőkre a leszálló ködben.Titkon reménykedtem hátha látható lesz valahol Gergő lelke... de csak egy varjú követett egy jó darabon,meglehetősen rikácsolva.Vajon köze lehetett mindehhez?Mentem csak előre szomorúan,ezernyi emlék jött elő.Az jutott eszembe amikor erre mentünk kivétel nélkül mindig boldogok voltunk.Mindig örültünk az életnek,egyszerűen csak mindig minden jó volt... Most nincs így.Most minden rossz.Mindent odaadnék ha Gergő velem lehetne fizikai valójában,ha minden olyan lehetne mint régen...

A másik erdőben,igyekeztem úgy fotózni,hogy ne látszódjon a sok szemét

Az erdőkből kiérve a stadionnál lyukadtam ki.Tavaly ugye bementünk a készülő arénába.Most nem lehet bemenni,viszont teljesen kész a stadion.Tudom Gergő örülne neki,hiszen imádta ezt a helyet még félkészen is.Nem volt könnyű ez az év,nélküle jönni a meccsekre is,na meg a túrákra is ugye...Kicsi fáradtságot éreztem már,hisz ma már sétáltam egy óriásit,a helyi vásárba mentem ki,ami felért egy kisebb túrával.Éreztem fáj már a lábam.Egy évvel ezelőtt nem fájt.A stadion már készen pedig ott nevetett rajtam,mint aki aztmondaná: mi van öreg,Gergő nélkül már be sem tudsz jönni? Hát nem,sajna nem.Max csak akkor mikor meccs van.Mit volt mit tenni mentem tovább.

Az aréna azóta immár készen

Tavaly a stadion után a Lidl-be mentünk be.Egy kiló virslit vettünk.Amit aztán Gergő távozását követően nem tudtam megenni,megbüdösödött így kidobtam... Most kihagytam a Lidl-t.Emlékszem hónapokba telt az is,hogy betudtam menni újra... A Dunasoron menve a köd nem tudta eldönteni most mit is akar,leereszkedni,vagy felszállni.Olyan köztes állapotban volt.Tavaly nem volt ilyen gondunk.Mindegy volt végül is,mentem tovább.

A Dunasoron

A Dunaparton a köd ellenére meglehetősen sokan sétálgattak.Érdekes volt,hogy nem volt hideg.Mondjuk azért olyan nagy köd sem.Igaz a Duna fő ágát nem lehetett látni,de a Szalki-sziget déli részét még igen.Arra már nem emlékeztem tavaly ugyanekkor mennyien voltak itt.Sétálva tovább feltűnt a kilátó.Ezt tavaly még csak vártuk,úgy gondoltuk a büdös életben sem fog elkészülni soha,hiszen a tervezett átadás 2018 májusában lehetett volna.Azóta nem igen kezdödtek meg a munkálatok kilátó ügyben.Aztán...Gergő távozása után tíz nappal álltak neki...Ma már készen volt ez is.

A Felső Dunaparton

A kilátónál

A kilátón éppen cigánygyerekek ricsajoztak,megvártam mig elmennek aztán mentem csak ki rá.Sok látnivaló most nem akadt.A szemközti Alföld most ködben úszott.Gergő várta ennek is az elkészültét nagyon,de nem érhette meg az átadását.Persze azért tud róla.Odaátról is látni ám.Kimentem,de odakintről nem volt egyetlen emlékünk sem,ugye nem is lehetett.Így aztán indultam vissza a város felé úgy ahogy tavaly is csináltuk.

A városba visszaérvén

A városba érve újra napsütés fogadott.Keresztül vezetett a séta az adventi vásáron,na ez érdekelt a legkevésbé.Alaposan elfáradtam,mivel tavaly úgyis eddig tartott a séta érdemi része,gondoltam innen elmegyek busszal haza,hisz fájdogált a lábam.Tegnap este tettem le a melót amit holnap reggel újra kezdhetek.Nem volt már kedvem gyalogolni.Ám a busz az orrom elött elment.Így mégis gyalog jöttem hazáig ahogy azt tavaly is tettük.Hát ez volt az emlékezős sétám az első évfordulón.Év közben ezt már így nem igazán fogom megcsinálni,majd csak minden évfordulókor.De bejegyzés már nem lesz róla,minek ugyanazt leírni minden évben...Ha már a túra oldalról nézzük a dolgokat akkor a mai két nagy sétámmal azhiszem a 15km megvan.Végül is méltó emlékezés Gergőre...

A témához kapcsolódó írásaim:

- az eredeti bejegyzés ami az akkori sétánk után készült ide kattíntva olvasható.

Az utolsó séta bejegyzése pedig ezen a helyen található meg.

Az utolsó hétvége

Természetesen nincs már meg minden az utolsó hétvégéből.Nincs meg,hogy keltünk,hová mentünk,miket csináltunk.De a lényeges részek megvannak még emlékeimben,"papírra" is vetem őket most,nehogy a feledés homályába merüljön valaha is.Arra emlékszem,hogy kicsit untakoztunk.Mentünk volna túrázni éppen a baracsi a helyi repülő térhez vezető túrára.Ám nem mondtak a hétvégére jó időt.Némi tanácskozás után úgy döntöttünk,hogy majd jövő vasárnap pótoljuk ezt a túrát.Szombaton Gergőnek úgyis szalagavatója lesz,így a szombatba nem avatkozunk bele.Majd vasárnap,hisz mindegy lesz már,azt az egy-két napot utána kibírjuk,ő az iskolában én a melóba.Aztán jön a téli szabadság ideje és belecsapunk a lecsóba!Ettől a gondolattól aztán jobb kedvünk is lett.

Az erdőkben...( a kép nem ezen a hétvégén készült)

Délután úgy gondoltuk lemegyünk ide a helyi erdőbe sétálni egyet a kutyussal.El is voltunk mint a befőtt szokás szerint.Mikor más nem akadt itt is nagyon jó volt sétálni.Aztán nem tudom,de valahol mélyen olyan rossz előérzetem támadt... Nem tudtam mivel magyarázni a dolgot és egyenlőre azért még jó mélyen is volt,de volt... Sétálgattunk,örültünk a közeledő szabadságnak és a soron következő túráknak.A kutyus is élvezte,mindig is szerette ezt az erdőt,sőt azthiszem ezt a helyet szerette a legjobban.Itt szabad lehetett,szaladgálhatott kedvére a városi viszonylatban nagynak tűnő erdőben.
A séta véget ért és mi hazamentünk.Már besötétedett mikor jött jóbarátom Zolika.Mikulás csomagot hozott Gergőnek benne egy igen becses ajándékkal: egy termosszal.Gergő pedig nagyon örült neki.Én is,mert ez kellett téli túrázásainkhoz.Igaz Zoli egy böhöm nagy literes termoszt hozott,elég lett volna egy félliteres is.Na de ajándék lónak ne nézd a fogát.

Az utolsó kép rólad.Szívemben őrzöm némán....

Aztán Zolika kedvéért ugye,megkerestük a neten hol lép fel kedvence Csondor Kata a következő hetekben.Olyan helyet kerestünk ami könnyen elérhető Dunaújvárosból,így kirándulhatunk is egy jót.Gergő leleményessége lévén meg is találta.Kata december 23-án lép fel Cegléden.Megnézte azt is hogyan mi módon tudunk elmenni és visszajönni,magyarul meg is szervezte az egész ceglédi bulit.Meg is beszéltük,hogy akkor megyünk 23-án.Jó kis hétvégének ígérkezett az is,hisz előtte 22-én Dunaújvárosban meg Ismerős Arcok koncert lesz.Gergő készült erre is nagyon,imádta ugye a "Nélküledet" és azt látni az eredeti előadóval nem mindennapi élménynek ígérkezett.Mikor mindennel végeztünk úgy döntöttünk kimegyünk a helyi adventi vásárba,körülnézünk kicsit és iszunk egy jó forralt bort is.

A kép az utolsó sétán készült

Kifelé menet egy kiskutyára lettünk figyelmesek.Aki a város egyik legforgalmasabb útján szaladgált....újra előjött bennem a rossz előérzet...nem javított ezen,hogy egy fekete macska is átment elöttünk az úton.Mintha bajlós árnyak közelednének....A kiskutyát féltettük,féltünk elüti egy autó.A belvárosba érve iszonyatos kutyavísitást hallottunk....Gergő kiabált "ohh neeeee!"...előre rohant - de nem láttunk semmit.Nem tudtuk a kutyust ütötték-e el,de az a vísitás nem sok jót jelenthetett... Kiérve a vásárba semmi hangulatunk nem maradt.Körülnézés után persze ittunk egy forralt bort,Gergő is belekortyolt.Aztán kipróbálta a télapó oda kirakott szánját.Le is fotóztam,hazaérve láttam,hogy nem lett a legélesebb a kép.Na nem baj,majd ugyis jövünk még...A vásár végeztével Zolika hazament,mi is hazaestünk.Igy ment el az utolsó szombat...

Az agyamentek erdejében azon a bizonyos sétán

A vasárnap délelőtt nincs már meg.Mindenesetre nyoma sem volt a beígért rossz időnek ami miatt elhalasztottuk a túrát.Délután gondoltam egyet és elmentünk a Lidl-be egy jó kis kört sétálva ami felért egy kisebb túrával.Most is összekötöttük a kellemest a hasznossal.Mondtam Gergőnek benézünk az éppen felújítás alatt álló stadionba,megnézzük hol tart az építkezés.Ettől belelkesült,imádta a stadiont.Igazi kellemes kora téli,vagy késő őszi séta kerekedett a dologból.Ami idegesitő volt az a buszállomás melletti erdőben található sok szemét.Ez alaposan szúrta a szemünket.Ettől függetlenül remekül éreztük magunkat.A stadionhoz érve ez csak fokozódott.

A készülő arénánál

Mint mindig ezúttal is bejutottunk a stadionba,hiába volt az lezárva.Ismertük a kiskapukat.Láttuk szépen folyik a felújítás mégha nagyon az elején járnak is.Az épülő új klubházba is bejutottunk.Megnéztük a készülő helységeket,persze frissen rakott falakon kívül mást nem igen láttunk.Nagyon elvoltunk,de újra elő-elő jött az a rossz előérzet...Nem tudtam mire vélni,de mostmár kezdett zavarni.A stadion után benéztünk a Lidl-be megvettük ami kell.Utána egy darabon még a felső Dunaparton sétáltunk elmentünk oda ahol majd a kilátó megfog épülni,de ekkor még nem kezdödtek el a munkálatok.Hazafelé pedig újra az adventi vásáron keresztül vitt a sétánk.Hazaérve aztán a nap további alakulás már nincs meg az elmémben,alighanem tervezgettük a következő túráink útvonalát.

Hát így telt a hétvége,az unalmasnak indulóból is kihoztuk amit lehetett.Kellemesen tértünk nyugovóra,az elkövetkezendő hetek túráinak terveivel a fejünkben....

A stadionban az említett napon.

Ezek az utolsó felvételek Gergőről...

Minden kutya a mennybe jut...

Egymást érik a sorscsapások az életemben,nem tudom meddig bírom még ezt így...Ősszel ment el apósom,majd a tél elején kisfiam állandó túratársam hagyott itt.Tavasszal ifjú kori legjobb barátom,egy hete a testvérem költözött át abba a szebb világba,ma reggel pedig hű társam a kiskutyám hagyott itt.Próbálok talpon maradni,pont a túrák amik a kapaszkodót jelentik ebben a tragédiákkal teli időszakban,de ez már sok...Így már nehéz a túrákra is koncentrálnom,ja és nem beszélve,hogy jelenleg tüdő és mellhártya gyulladásom van,amit ugyan nem igazán érzek,mert fizikailag jól vagyok,de a leleteim rosszak és egyenlőre az orvos sem enged dolgozni.Hát ennek sem lesz jó vége,a következő sorscsapás az anyagi csőd lesz...

De tényleg.Mikor lesz már ennek vége?Ennyi rossz dolog ilyen rövid időn belül?Ki átkozott meg és miért?Én terveztem odaát leszületésem előtt az életemet,de így???Valóban nem volt más alternatíva?Elvesztem három közeli hozzátartozómat,elvesztem azt a két lényt aki feltétel nélkül szeretett?Mit vétettem?Meddig tart még ez?Lesz még valami jó is azért megmaradt életemben?

Mostmár újra együtt vannak...Gergő vigyáz mostantól rá...

A kis kutyusom 2007-ben került hozzám és lett az évek alatt hű társam.Nagyon eleven és szeleburdi volt,na és hangos.Egy két agyament szomszéd nem is szívlelte és hát olyan is volt,hogy feljelentettek miatta...Érdekes,hogy a ház elött a huligánok ricsajozása sosem zavarta ezeket a szomszédokat,csak a kutya ugatása...

Rengeteget sétáltunk.A kutyussal,Gergővel közösen.Bejártuk a várost.Rendszeresen lementünk a Dunára,a szigetre.Az erdőben ami itt van mellettünk napi szinten sétáltunk,de a közeli völgybe is gyakran lementünk,valamint a vasútállomást jártuk rendszeresen körbe.Ezek a séták voltak aztán életem legjobb sétái.Gergővel és a kutyussal...

A boldog napok egyikén a Szalki-szigeten

Na és olyan is volt,hogy eljött velünk túrázni.Elöször csak ide a helyi vidám park és jégcsarnok mögötti erdőbe és le a D28-as tavakhoz amelyről többször is szó esett már ebben a blogban.Élete fő túrája pedig az volt amikor elvittük Dunavecsére egy Duna menti túra kereteiben.Ezt rendkivül élvezte.Elfáradt a végére,de talán soha nem volt ennyire boldog.Ezt a sztorit itt ellehet olvasni.Tehát összeségében úgy gondolom egy boldog kis kutyus volt ,jó dolga volt neki,megkapta a kellő szeretetet és ő is adott nagyon sokat.Mikor egymás mellett aludtunk például,mindig megfogta a mancsával a kezem...

A zsiliphíd nem nagyon jött be neki...

Nehéz most mit írnom,talán nem is lehet.Megannyi emlék jön elő a mélyből...és hát rengeteg van.Szegény kutyám,sosem kérdezett,sosem panaszkodott ha elmentem valahova,ha nem tudtam vele lenni,egyszerüen csak örült neki ha megjöttem.Talán majd meglesz írva egy-egy sztori itt a blogban vele kapcsolatban is.Most nehéz egyet is kiemelni,meg a hangulatom sincs most ott a szeren ehhez.

Nehéz megmondani azt a pillanatot amikor romlani kezdett az állapota.Nem is tudom mikor.Egyszer csak azon kaptuk magunkat,hogy már nem tud a vasútállomáson körbejönni (ami úgy egy 4km-es séta volt).Így azt a sétát megfeleztük még Gergővel és úgy sétáltunk vele arra.Aztán már az erdőben sem tudott körbemenni (1,5km) így azt is megfeleztük.Gergő távozását ő is megérezhette,mert még nehézkesebb lett vele a séta.A vasútállomásra már nem tudtam vele kimenni,az erdőbe még igen,de a megfelezett kört is megfeleztem,így legalább valamennyit még tudott sétálni.

Imádott punnyadni

Nem rég még egyszer letudtam vinni az erdőbe,de nem sétáltunk sokat tán olyan 400 méternyit.Imádta az erdőt,ott volt a legszabadabb,de már nem ment a séta.Aztán már csak a ház körül sétálgattunk,de még ez is volt 3-400 méter.Végül pedig már csak ide a házhoz tudtam levinni.A lépcsőt sem bírta már,úgy hoztam-vittem a karomban a 25kilós kutyát.

Az utolsó napjain már nem tudott lejönni.Egy pókróc került alá oda piszkitott be,már ami megmaradt benne,mert semmi sem maradt meg.Már nem evett,inni még ivott,de szinte minden kijött belőle.A napokban tomboló kánikula felemésztette erejét.rendkivül szenvedett.Hála a betegállományomnak,java részt vele tudtam lenni.

Isten veled kis barátom!

Este már nehezen szedte a levegőt,a kis pókrócán szenvedett.Oda feküdtem mellé a szönyegre éjszakára.Egész éjszaka simogattam,néha elaludt máskor sírt és szenvedett.Az éjszakát túlélte.Aztán reggel,kedd reggel ahogy Gergő ő is elment... Utoljára még kinyújtotta a mancsait kicsit megremegett aztán nem lélegzett és nem szenvedett többé...

Kezdetét vette a nagy utazás...

Az erdőben amit imádott temettem el.Ott alussza örök álmát az út mellett ahol annyit futkározott,ahol annyira szeretett menni...

Remélem szépek az álmai...

Gergő vigyáz rád odaát mostmár...

Így válik egy videó felbecsülhetetlen kincsé...

Itt nyugszik a kutyus,kedvenc helyén az erdő mélyén...
(frissítve: július 13.)

Egy kis séta a szigeten

Szalki sziget.Fogalom túrázásaink történelmében és a város életében is.Pedig bárhogy is tagadjuk,nem is sziget hanem "csak" egy félsziget.De ezt a helyiek sohasem ismerik be,ez mindenkinek a városban és a környéken bizony egy sziget.Minden földrajzi tudásomat elövéve tudom bizonyitani,hogy ez akkor is egy félsziget.Ám ennek esetünkben aztán semmi jelentösége nincs,ráadásul a víz úgy öleli körbe (egy pontot kivéve),hogy akár szigetnek is vehetjük.Számtalan túránk érintette a múltban,vagy innen indult ki,vagy éppen ide érkezett.Sőt olyan is volt,hogy magán a szigeten túráztunk jókat.Igen.Pont négy éve annak,hogy elöször eljutottunk a sziget legdélibb pontjára Gergővel.Ebben semmi rendkivüli nem lenne,de...a sziget és annak déli része elvan zárva a nagyérdemű elöl.Mi keritéseken és tiltott területeken át,a dzsungelt legyőzve jutottunk el oda,ahová csak keveseknek adatik meg.Éppen most négy éve...

A Szabadstrand-öböl a sziget északi részén

Gergő sírjánál voltam kinn a temetőben és ha már évforduló akkor úgy döntöttem lejövök kicsit sétálni a szigetre.Most egyedül.Januárban voltam itt utoljára Zoli barátommal,azt megelözően éveken át csak Gergővel jártam erre.A sziget megannyi emlék szinhelye az életemből,hiszen pl. itt ismertem meg a legelső szerelmemet is évezredekkel ezelőtt...De most Gergő nyomait kutatva jöttem ide,hiszen ő az aki a legjobban hiányzik...mit is érdekelnek most engem egykori szerelmek...Csak a sziget északi részét szándékoztam bejárni,ez a népszerűbb és mint mondtam a déli levan zárva,egyedül oda nem merészkedem el.Csodálatosan ébredezett a természet a sziget északi részén.

Maga a szabadstrand

Nem voltak most sokan a szigeten a jó idő és a szombat ellenére sem.Ezek többsége horgász volt.Aki ismeri a blogomat az tudja,hogy nem vagyok jó véleménnyel róluk.Sok szemetet hagynak maguk után álltalában.Most azonban nem volt sok szemét,sőt szinte semmi.Nyugodtan tudtam sétálni is.Sokat jártunk itt Gergővel ugye és az esetek többségében idegesitő volt a tömeg.Most azonban valóban alig voltak lenn.A kis zsiliphídhoz mentem,amely nem túl régi,tán 15 éve épülhetett.Mindig eljöttünk ide.Innen a legszebb a rálátás az öböl felé...

A kis zsiliphíd

Kilátás a hídról

Sokat bohóckodtunk itt,fotózgattunk.Sőt volt olyan túra amit innen inditottunk.Volt olyan év amikor a híd alatt szinte kivolt száradva a meder,de olyan év is volt amikor víz alatt volt a híd.Most olyan normál közeli állapot volt,egy pirinyót talán magas vízállással.A sziget észak-nyugati csücskébe most sem tudtam kimenni,mint az elmúlt 5 évben egyszer sem.Mint mindig most is horgászok vertek ott tanyát.Pedig onnan is jó képeket lehetne lőni.A hattyúk akik télen itt voltak,most nyomuk sem volt...de azért minden nyugis volt.Mindig is szerettem ezt a helyet.

Kilátás a híd alól

Van pár pad és asztalka is a szigeten.A korábbi években mindig foglaltak voltak ezek,leülni sem tudtunk szinte az esetek nagy többségében.Most feltünő volt,hogy ezeknél nem volt senki...Mindegy mentem tovább.A csendet a kemping felöl jövő zene törte meg.Fiatalok buliztak odabenn.Legalább nem kinn,így szemét szerencsére nem marad utánuk...A sziget e részén amúgy jól járható és a jelzést jól látható turistaút vezet körbe.Célszerű lett volna ezt piros körtúra jelzéssel ellátni,de ki tudja miért piros + jelzés volt.

Most szabadok a padok

Lassan elértem a sziget leg észak-keletibb pontját.Mondhatni a kedvenc helyünk.Itt kezdödnek szembe a mi szigeteink...amelyeket annyira,de annyire szerettünk bejárni...Ugye a második szigetet el is neveztem Gergő szigetének..egyszer talán kitudok majd tenni oda egy emléktáblát...Most azonban lehetetlenség volt átmenni.A magas vízállás ezt nem tette lehetővé.Ugye vannak olyan évek amikor annyira alacsony a vízállás,hogy a holtágakban tudunk túrázni és rámenni a szigetekre.A tavalyi ilyen volt (van is róla bejegyzés).Hogy mikor lesz legközelebb a jó ég tudja...nagyjából három évente akad ilyen év.Persze igy is lenyügöző a táj az észek-keleti csücsökből.

Jelenleg elérhetetlenek a szigetek

Majd egyszer eljövök amikor lehetöség lesz rá és átkelek Gergő-szigetére.Most mentem tovább.Kiértem a nagy Dunához.Minden rendben volt vele.Uszályok parkoltak itt.Én meg már nem mentem tovább.Beértem volna az erdőbe ahol egy darabig még tudtam volna menni,aztán lett volna lezárva a sziget további része.Azon a négy évvel ezelőtti napon ez persze nem volt akadály.Most viszont lefordultam a szigetre bevezető útra amely épp itt ért végen a Duna fő ágánál.Elindultam kifelé rajta,erre megy a piros+ is.Még egy padra lettem figyelmes.Ennél a padnál/asztalkánál ültünk utoljára Gergővel az egyik itteni túránk után....

Ahol utoljára ültünk...

Hát tényleg nem tudok olyan helyre menni amelyről ne egy-egy emlék ugorna be.Persze most kifejezetten emlékezni jöttem le.Ez meg is történt.Ettől persze jobb nem lett,mert Gergő nincs itt velem,hiányzik nagyon,de kellett a lelkemnek ez a kis séta.Nem maradt más hátra,indultam ki a szigetről,azt egy helyijáratos busszal eljöttem haza.

Gergő azon a négy évvel ezelötti napon...

Egy kör az állomáson

Mégpedig egy olyan kör ami hosszú-hosszú éveken keresztül ha nem is mindennapos,de elég gyakori volt.Ide hoztuk ki a kutyust Gergővel és jártuk körbe az állomást,ami végül is felért egy kisebb fajta túrával.Hisz nagyjából egy óra alatt lehet körbejárni a területet,ami nagyjából 4km-es utat sejtet.Talán annyi azért nincs,de nem áll messze tőle.Szóval ide járkáltunk ki elég gyakran.A kutya szerette,mert itt sok helyen eltudtam engedni,nem fenyegetett az a veszély,hogy más kutyával összeugrik.Mi pedig Gergővel jókat beszélgettünk,hülyéskedtünk vagy éppen a kutyával játszottunk.Vagy éppen diót szedtünk.Rengeteg a diófa erre.Akkoriban jelentéktelennek tünő séták voltak ezek
.Ma már tudom,hogy milyen értékkel bírt...

Kellemes út vezet az állomásra

Ma már tudom,hogy ezeken a sétákon (is) nagyon boldogok voltunk.Remekül elvoltunk hárman mindig.Jöttünk télen,nyáron,esőben,fagyban,napsütésben,kánikulában.Az,hogy mi vonzott ide annyiszor megmagyarázhatatlan,hiszen ezen a területen szinte semmi szépség sincs...Mégis jöttünk mindig.Tizenegy éven át sétáltunk erre (persze másfelé is) így meghatározó útvonal lett az életünkben ez a jelentéktelennek tünő séta.Tegnap azon kaptam magam,hogy mennyire hiányzik ez a séta...Hisz ugye Gergő elment,a kutyus megöregedett,nem képes már ide kijönni...így kaptam magam és kijöttem egyedül...Hát nem volt kellemes egyedül...megrohatnak az itteni emlékek és átkoztam a sorsot,hogy miért kell most nekem egyedül itt mennem...

Nem sok szépség van erre,mégis szerettük

A sínek mindkét oldalán lehet sétálni.Elméletileg az egyik oldal ipari lezárt terület,de a 11év alatt,csupán egyszer zavartak csak ki.Az állomás épülettel szemközti oldalon sok gyümölcsfa van,főleg alma,meggy,cseresznye,dió.Tudtunk is szedni itt néha.Volt egy-két fa amelyre különösen vigyáztak és figyeltek a vasútasok,de a többség nem érdekelte őket.Már ezen az oldalon is szabadon tudtam szinte mindig engedni a kutyát.Sokszor megnyugodni is itt nyugodtunk meg ha valami kellemetlenség ért valamelyikünket.Szóval a hely nem éppen a szépségéről volt híres,mi mégis szerettük.

Volt,hogy ezekre is felmásztunk

Az út erre egy ponton beért a helyi garazsak mögé,itt aztán mindig sok volt a szemét,bántóan sok,de minket ez sem érdekelt,mentünk állandó sétánkon,jókat beszélgetve.Most,hogy egyedül mentem itt,a szemetet illetően semmi sem változott.Pedig hát utoljára mikor is...?Tán jó féléve járhattunk erre.Akkor a kutya már alig tudott jönni,így az egész körnek csak a felét jártuk be.Gergő meg akkor is vidám volt,ha valami a lelkét nyomta,bár azthiszem én mindig kellöen megtudtam vigasztalni.Most sétálva egyedül és ezekre gondolva azon kaptam magam,hogy megeredtek a könnyeim.Baszott szar itt most egyedül,már elnézést,de ezt az érzést nem tudom szebben kifejezni.

Éveink és sétáink a toronyba vesztek...

A garazsak mögötti rész.A kép csalóka.Nincs ilyen tisztaság itt!

Aztán volt itt egy szederbokor,ahogy sétálok látom,hogy ez még megvan.Ide járkáltunk ki szedert zabálni nyaranta...Arébb feltünik a vasutas öltöző épülete,mögötte van a cseresznyefa,ahol kezdetben vödörszámra szedtük a cseresznyét,de aztán a jóképességű vasútasokat ez zavarta,kiírtak valami gúnyosat a fára...attól kezdve nem szedtük többet.Persze a termés 60%-a a fán rohadt el.Na ezért sajnálták...a tipikus büdös bunkó magyarja...mert ez egy ilyen nép,ne szépítsük...Arébb volt a üzemcsarnok a kocsijavító.Azon túl meg a diófák tucatjai.Ott szerencsére soha nem zavartunk senkit.

Igy sétálva jöttek elő ezek az emlékek...

Az öltöző épület és a kis bodé mellett a bizonyos cseresznyefa...

A kocsijavitó mühely

Aztán a kocsijavító után lehet átmenni a síneken és visszafelé venni az irányt.Itt összeszükülnek a sínek tán 4-5 vágányra (sosem számoltam meg).A túloldalon meg egy igen nagy tágas tér fogad.Na ezt szerette a kutyám,de kegyetlenül.Eső után szerette főleg mert akkor megmaradtak a pocsolyák és ő meg futkározhatott bennük.Mi meg dobáltuk a köveket,fákat amik után elöszeretettel szaladgált.Mig fiatalabb volt ez volt számára a legkedveltebb hely.Mi meg itt már láttuk a kimenő és bejövő vonatokat is.Na erre mifelénk soha nem volt nagy forgalom.Megannyi emlék itt is...

Kis mérlegház és a tágas tér

A tágas tér után egy kis rámpa,amelyre mig Gergő kisebb volt redszeresen felmentünk,azt ott bohóckodtunk.Ezután érjük el az igazgatósági épületet,majd azon túl feltünik maga a dunaújvárosi vasútállomás fő épülete.Talán nem ez a legszebb állomás,de ide csak kizárólag szép és kellemes élmények fűznek.Hiszen túráink nagy többsége innen indult és ide ért vissza...ugye az esetek többségében mi vonattal mentünk.Most egyedül sétálva is azon kattog az agyam,hogy volt-e itt bármi olyasmi valaha is ami kellemetlen élmény volt?De ilyen nem volt,ide tényleg csak kellemes dolgok fűznek.Egy idő után már a jegyárusok is ismertek és automatikusan adták mindig a jegyet,kérnem sem kellett szinte.

A főépület

A főépület után tán kétszáz méterre érjük el újra azt a pontot ahol átkelhetünk a síneken,ez a déli átjáró,az előbb emlitett az északi volt.Miután itt átkelünk gyakorlatilag teljes a kör.Innen már csak haza mentünk.Nagyjából ilyenek voltak az állomásköreink,amire tényleg minimum hetente egyszer eljöttünk,de volt,hogy háromszor is.Valahogy hozzánk tartozott,itt senki sem zavart,itt nyugodtan futkározhatott a kutya,nyugodtan beszélgethettünk mi is Gergővel.Hát most egyedül ezekre visszagondolva...mindenki eltudja képzelni milyen is lehet...Hiányoznak ezek a séták is Gergővel és a kutyával,hiszen az életem része volt.

Egy szépség parkol épp az állomáson

Ha hazuról tettük meg a kört úgy egész biztosan volt már négy kilométer,hisz álltalában egy óra,vagy egy és egy negyedóra alatt tettük meg.Fűggött attól mennyit játszottunk a kutyával.Vagy jöttek-mentek-e a vonatok mi meg bámultuk.

Csodálatos idők voltak...borzalmasan hiányoznak....

Vonat jár ki Dunaújvárosból