A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vitorlázórepülőtér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vitorlázórepülőtér. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 23., szombat

Újra Kőhegy,újra Sorrento!

Nagyon szép emlékeim vannak a Budaörs környéki hegyekről.Csodás túrákat tettünk errefelé Gergővel.Nyolc éve is már,hogy megismertük a Kőhegyet és hét éve annak,hogy első alkalommal voltunk a Sorrento szikláknál.A hely csodája örökre rabul is ejtett.Na és az sem mellékes,hogy rengeteg turistaút fut a környéken amelyek fantasztikus helyeken visznek át.Így aztán mindig örömmel térek vissza erre a környékre.A téli túrák előzetes szervezésekor szóba sem kerül egy Sorrentos sziklás túra lehetősége.Aztán Vikivel beszélgetve a napokban jelezte,hogy eljönne újra velünk túrázni,csak találjuk ki hova merre mennénk.Így közösen hoztuk össze ennek a túrának a tervét.Viki aztán az utolsó pillanatban lemondta a túrát,mi viszont Zolikával már nem akartunk változtatni,így ez lett a soron következő túránk.Tetézte a bajokat,hogy nem mondtak kedvező időjárást arra a napra amikor menni akartunk.De már a folyton megszivató meterológusoknak sem hittünk,így neki indultunk december 22-én pénteken a budaörsi hegyeknek.

A Kőhegyre vezető lépcső kellemes emlékeket idéz...

Mivel Budaörs könnyen elérhető nem kapkodtunk.A reggeli fél hetes vonattal mentünk ami gyors vonat volt így félórával előbb fel értünk Kelenföldre mint terveztük.Ha így alakult elmentünk az itteni törzshelyünkre a közeli Lakat kocsmába egy reggeli italra.Ezt letudván meg elmentünk az aluljáró túlsó végél található buszpályaudvarra.Onnan indult a busz Budaörsre.Nem kellett sokat várni a 40-es busszal aztán hamar ki is értünk a kellemes hangulatú Budaörsre.Pompás időnk volt!Ezerrel sütött a nap és szél is alig volt.Hol az eső a viharos szél amit a nagy tudásúak jósoltak erre a napra?Na így higyjen nekik az ember... A vártnál is könnyebben elértük a Kőhegyre vezető lépcsősort.Maga a Kőhegy már a városból is látszódott természetesen,rajta a szép kis kápolnával!A hosszú,de nem vészesen meredek lépcsősoron is hamar felértünk és már ott is voltunk a Kőhegyen!

Zolika öröme,hogy felért a budaörsi Kőhegyre

Nem is tudom hányszor voltunk itt Gergővel.Kétszer biztosan,de az is lehet,hogy háromszor.Mindegy kettő alkalom jutott eszembe.Így felérvén természetesen Gergő körül jártak a gondolataim.Fájt,hogy nem lehetett már itt velünk....Zolikának tetszett a hely,szó mi szó szép is valóban..A kis kápolna a kövek,a kereszt a kőbe várjt lakások és a teljes 360 fokos panoráma azért rendesen odabasz az ember lelkének,már jó értelemben persze.Itt már a hegyen volt ugyan némi szél,de szinte kellemes volt.Persze ahogy Gergővel is anno,úgy Zolikával is körülnéztünk alaposan bejárva a hegy tetejét mindenfelé.Valóban csodás,fantasztikus hely ez.Aki nem járt még itt ne mulassza el!

A gyönyörű kápolna  Kőhegyen

Szemben a csodás emlékű Odvas-hegy

Nagyon megfogott a kilátást illetően az észak-nyugati irányban tornyosuló szemközti Odvas-hegy ahová szintén fantasztikus emlékek fűztek.Gergővel másztuk azt is meg 2017 januárjában hóban.Azt jöttünk le olyan helyen ahol épeszű ember nem jön le.Annyira fantasztikus kaland volt az...de most megint vérzett a szívem látva az Odvast,hogy Gergő nem lehet itt velem.Feljebb menve a Kőhegy legmagasabb pontjára már keményen fújt a szél,így sokáig nem is voltunk itt.Lemenve a barlanglakások mellett széltől védve reggeliztünk meg.Még felmentünk a kereszthez.szétnéztünk mindenfelé.Jó volt.A hegyről a kápolnáról is mindenről itt részletesen is írtam már itt a blogban pár éve.Akinek van kedve keresse vissza.Mi búcsút mondtunk a hegynek aztán indultunk lefelé.Ha egészségem kitart boritékolható,hogy jövök még ide.

A Kőhegy legmagasabb pontján azért volt cúg rendesen...

Alattunk maga Budaörs

Leérve elmentünk a Kálvária-hegy mellett is,mondanom sem kell,itt is jártunk Gergővel majd végre jelzett turistaútra értünk.A piros+ vezetett minket ki a városból,majd felfelé a hegyre.Anno akkor rég elég gyenguszok voltak erre a jelzések felfestései,most viszont kifogástalanok voltak!A városból kiérve volt egy emelkedős szakasz az erdőben,de nem volt olyan vészes.Meglepő volt,hogy senki sem túrázott erre.Pár éve amikor erre túráztunk Zolikával a Tizedessel és Pistivel elég sokan mozogtak a környéken.Most viszont senki.Talán az idióta időjósok ijesztették el az embereket?Továbbra is teljesen jó túraidő volt.Felérve csodás tájakon át az egykori vitorlázó reptérre,odafenn a fensíkon kemény szél volt ugyan,de itt az év szinte minden napján ez van.Ja még nem beszéltem az útvonal tervről.Szóval a Kőhegy megvolt már,onnan kapaszkodtunk fel ide a régi vitorlázó reptérre.Innen pedig majd a Sorrento sziklákhoz megyünk majd onnan eltúrázunk egészen a Normafáig.Persze itt az egykori reptéren is körülnéztünk,a kilátás innen is pazar.

Felfelé szép tájakon keresztül

Nehéz elképzelni,hogy ez egykor egy repülőtér volt...

A repülőteret letudva már jelzetlen úton indultunk a Sorrento sziklák felé.Egyre nagyobb lett a szél,de a nap sütött ezerrel.Egy völgyszerű katlanban erdőben haladtunk.Itt keményen susogott a szél ami egyszerre volt félelmetes,de csodás is.Leginkább attól féltünk,nehogy egy fa kidőljön mert rázta őket rendesen a szél.Itt jöttek először szemben túrázók,nem is kevesen.Végül kiértünk arra a sárga jelzésre ami szintén Budaörsről jött.Ezen jöttünk mi egykor Gergővel.Erre letérve mentünk tovább a Sorrento sziklákhoz.Itt volt az a csodás fenyőerdő ami annyira tetszett már akkor rég is.Továbbra is fújt a szél a sziklák pedig itt voltak a fenyvesben.Itt sem volt senki!Amikor Gergővel voltunk itt lassan hét éve akkor sem volt itt senki.Amikor viszont közel három éve a Tizedesékkel jártunk erre,akkor nagyon sokan voltak.Ahogy rég most is a sziklák ölelésében találtunk védelmet a nagy széltől.Továbbra is a fa kidőlésektől tartottunk.Ám azok állták a sarat,illetve a szelet.Kicsit körülnéztünk,de nem voltunk itt olyan sokáig.A sziklákról is volt már szó ebben a blogban,most nem térek ki rájuk részletesen.Legyen elég annyi,érdemes eltúrázni ide mindenkinek!

A Sorrento sziklák egy része

Immár harmadik alkalommal itt!

A sziklák után mentünk tovább a hegy oldalában haladó sárga jelzésen.A fenyves megszünt.A szél csitult!Elértük azt a pontot ahogy Gergő jobbról balra haladva cikázva tudott csak lemenni.A veszélyesen csúszó leejtő most sem tűnt könnyű feladatnak.Jut eszembe abban a bakancsban voltam amelyben akkor rég Gergő lement itt,esés nélkül ügyesen!Az én túrabakancsom kezdni a végét járni,mivel újra nincs pénz,így Gergő egykori bakancsát vettem elő.Én nem voltam olyan ügyes mint ő,mert lefelé menet a csúszos avaron seggre csücsültem.Mögöttem Zolika látva az én esésemet ovatósabbra fogta a dolgokat így nem esett el.Valószinű ha ő megy elöl ő csúszik el.Szóval Gergő meg itt ügyesen esés nélkül lement akkor rég...Perfect és respect...

Ingerszegény részek

Hosszú ingerszegény részek jöttek.A szél hol elcsitult,hol felerősösödött.Az erdőben haladtunk,elmentünk a Magoskői kőfejtő mellett,az emlékhelyet mindenesetre megnéztük.Majd pár kilométer után értük el a Csacsi rétet.Minő meglepő itt volt egy társaság akik főztek!Ez az erős szélben azért elgondolkodtató volt...Közen egyre inkább havas,jeges lett az út.Én meg csúszkáltam Gergő bakancsában.Hogy a fenében csinálta a fiam,hogy sosem csúszott szinte el?Megint csak tisztelettel adóztam emléke és nagyszerűsége előtt.Én nehezen haladtam,csúszkáltam.Zolika most vett egy vadiúj bakancsot amelynek ez volt az első túrája.Jelesre vizsgázott a bakancs.Csodálkozva mondta,hogy meglepi a dolog,mert eddig mindig ő csúszkált én haladtam jól.Most fordítva volt.Mondtam a jó bakancsom a végét járja,de talán majd egy-két túrát kibír majd.

Valahol az erdőben

A Csacsi rétnél

Mivel a Csacsi réten ott volt ez a társaság,megállni nem tudtuk.Haladva tovább még a három ismeretlen katona sírja adott látnivalót.Itt is jártunk már Gergővel mondanom sem kell.Ezután kereszteztük a kisvasút pályáját,majd a Normafához érve elég szar lett az idő.A nap eltűnt a szél keményen fújt.Kellemetlen volt.Na de célnál voltunk és a túra szinte egészén nem volt olyan rossz a idő.A kellemetlen időben a Normafánál csak a kilátást néztük meg gyorsan,próbáltunk még valami kajahelyet nézni,de nem találtunk kedvünkre valót.Végül is befejeztük a bulit,itt már nem volt jó az idő.A 21-es busszal lejöttünk a Déli pályaudvarig,ott pedig beültünk a Vagon étterembe.Most volt hely bőven.Lenyomtunk egy gulyást és egy bolognait.Ittunk kávét,forralt bort és limonádét is.Az ablakból láttuk,hogy odakinn szakad az eső.Jól időzítettünk tehát.

A három katona sírja

A Normafánál most nem volt jó lenni

A Vagon étterem

Kaja után mentünk vissza a Délibe.Félóra múlva indult a vonatunk.Mellbevágott az,hogy itt a vécézés már 300 forintba került!!! Hova jutott mi a tejjel mézzel folyó Orbánistán...(szégyen!)A vonatunk aztán elindult és ez is zónázó volt így már fél hatra hazaértünk.Kellemes jó túra volt 90%-ig elviselhető idővel.Csak túra végén kezdett az a szar idő lenni amit bejósoltak.

Ez volt az év 22.túrája.Ebben idén nem vagyunk túl erősek...Most 12 km-t mentünk,így tartunk összesen 328,1 kilométernél ami 14.91 km/túra átlagot eredményez.

Ha minden jól alakul idén még lesz egy túránk és akkor a december már nem is oly gyenge!

2021. január 16., szombat

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz és egy találkozó harminc év után...

 Szinte napra pontosan négy éve jártunk a Sorrento szikláknál Gergővel.Akkor hó volt és egy kicsit hideg,ám a túra mégis nagyon szuper volt.Az akkori kalandokról ide kattíntva olvashatsz amennyiben esetleg érdekelne...Aztán a sors (?) valamiért újra visszavezetett erre.Na és ha mindez még nem lett volna elég egy régi cimborám írt rám,majd hívott fel az elmúlt hetekben.Harminc éve(!) nem találkoztunk,ő volt egykori szerelmemnek a sógora.Ha annak a kapcsolatomnak ideje korán vége is szakadt,ővele természetesem semmi nézet eltérésem sem volt soha.Ő volt a királynő sógora ebben a történetemben .Úgy alakult,hogy jelezte eljönne erre a túrára.Korábban is szóba került,hogy összehozunk majd valamikor egy túrát,hát ennek most jött el az ideje.Pistivel a Széll Kálmán téren találkoztunk,mi ugye Dunaújvárosból érkeztünk Zolival és a Tizedessel.Harminc év múltán is megismertük egymást,majd a 22-es busszal kihúztunk Budakeszire.Innen indult a túra.

A Tizedes,Pisti és én útra készen

Kegyetlen hideget jósoltak mára kedvenc időjósaink,természetesen most is mellé durrantottak...Közel sem volt olyan hideg mint amit beígértek nekünk,nagyjából fagypont környékén mozoghatott a hőmérséklet.Tervünk az volt,hogy kihúzva Budakesziről a zöld+ jelzésen bemegyünk a Mária szurdokba,majd onnan a Makkos rétre.Ezután megyünk beljebb az erdőbe és a sárga jelzésbe becsatlakozva megyünk fel a Sorrento sziklákhoz.Onnan pedig az egykori vitorlázó repülőtér érintésével le Budaörsre.Olyan 12km-nek ígérkezett a terv és azt szinte tökéletesen el is találtuk.Pistivel harminc év után természetesen volt miről beszélgetni,így a buszon útközben Budakeszire abszolúlt nem figyeltem.Elöször jártam amúgy itt,ugye anno a mi Sorrentos túránk Gergővel Budaörsről indult.Na de nem sokára elértük a szurdokot.Örömmel láttam,hogy az erdei utak havasak voltak,így hosszú idő után kerülhetett ismét sor egy havas túrára.

A kegyhely a szurdokban

A Mária szurdok egy szépséges kis völgy völgy Budakeszi valagában.A jelzések jók voltak,több is akadt erre,de mi a zöld+-ra figyeltünk leginkább.Szép havas volt az erdő,az első komolyabb látnivaló egy szikla volt.Ez nem volt más mint egy kegyhely.Ezt megcsodálva egy rövid ideig még szép sziklás volt a szurdok,aztán lájtosabbra váltott.A telkek alatt haladt az út,a portákon itt-ott régi autók gyújteményébe szaladtunk bele és ezeket csodáltuk.Érdekes volt,de egy erdőben azért nem ilyesmit akarok elsősorban látni.Kanyargott a telkek alatt az út,mígnem elértük a Makkos rétet.Egy gyönyörű kellemes rét volt Budakeszi és az erdő találkozási pontjánál.Középpontjában egy nagy szép templommal,de voltak itt asztalkák,padok,pihenők.Na és rengeteg ember.Gyerekek szánkóztak,felnőttek túráztak,sétáltak.Míg meg úgy döntöttünk megreggelizünk.

A Makkos-rét egy szelete

Pistinél volt egy kis pálinka,mielőtt enni kezdtünk volna,lenyomtunk egy-egy felest.Ez jól jött,mert bár az a kegyetlen hideg nem volt,azért csak fagypont körül volt most is.Jót ettünk,majd visszamentünk a zöld+ jelzésre,amely már csak néhány méteren át kellett.Ugyanis a sárga jelzés keresztezte azt,mi pedig letértünk jobbra a sárgára.Ez vitt fel a Sorrento sziklákhoz.Persze addig még volt egy-két kilométer.Rengetegen mozogtak az erdőben.Az út enyhén emelkedni kezdett,egy tábla jelezte a Magoskői kőfejtőt.Kérdeztem a többieket kitérjünk-e megnézni,persze mondták,így megnéztük az igen közeli kőfejtőt ami szintén egy kis emlékhely volt.Nem tudtam megítélni kiknek az emlékhelye.Három oszlopon kis táblákba gravírozva sorra ott voltak a nevek egymás alatt.Zolika aztmondta túrázók emlékére.Nem vagyok biztos benne,valóban így volt-e,de akkor gondoltam Gergőnek is kéne oda egy kis táblácska...

A kőfejtőnél a többiek nézik az emlékhelyet

Zavaró tömeg kezdett itt lenni.Gyerekek rohangásztak,kamaszok fenhangon nevetgéltek.Ha már emlékhely,akkor talán nem így kéne itt viselkedni... Mint kőfejtő semmi extra nem volt,egy fal volt csak ott,ami talán leginkább lösznek tűnt.Egy tábla még jelezte a Magoskői kilátópontot,mivel nem volt túl messze oda is felmentünk.A kamaszok meg rögtön utánunk jöttek,három srác egy lánynak csapta a szelet.Mi meg felértünk a kilátópontra.Szép kilátásunk volt dél felé,minimálisan ugyan,de bezavartak a fák,de azért élvezhető volt.A kamaszok jelenléte azonban zavaró volt,így nem töltöttünk sok időt itt.Mentünk vissza a sárgára.

A Magoskői kilátópont

A sárga enyhén kapaszkodott.Elértünk egy kereszteződéshez,amiben megismertem azt a helyet ahol Gergővel jártunk éppen négy éve...Itt ment fel az út Csillebércre,amerre akkor mentünk és itt volt az a tábla amely akkor útbaigazított minket... Hát igen...mentünk tovább a sárgán,pont szemből jöttünk akkor Gergővel...így ezek már ismerős részek voltak.Az út következő szakasza pedig a Csodalány ösvény volt,amelyet egy tábla jelzett.Ez viszont nem volt itt négy éve,azóta nevezték el ezt a szakaszt.Szép völgy felett kanyargott az út.A Tizedes kicsit meglépett a mezőnytől,Zolika pedig megkezdte a csúszkálodását,amiből én viccet űztem kicsit.Ezt nem vette jónéven,így aztán olyanokat is mondott amit talán nem kellett volna,sajna ez elbaszta a további hangulatomat,de mentünk tovább.

A Csodalány ösvény

Jött az út első komolyabb emelkedője.Szerencsére nem volt hosszú.Egy pár jött lefelé,a lány ügyesen a fiú bénázva.El is esett.Nekem pedig eszembe jutott Gergő,hogy milyen ügyesen ment itt le akkor négy éve... De mi most felfelé mentünk.Nem volt túl köptető és mint mondtam nem volt hosszú,így viszonylag simán felmentünk.Itt már fentvoltunk a szirten és nem volt már messze a Sorrento.Viszont itt fenn már érezni lehetett a hideg kellemetlen szelet.Óriási tömeg volt a Sorrento szikláknál,ezt azért éreztem furcsának mert négy éve amikor itt jártunk Gergővel akkor csak mi voltunk itt.Négy év alatt ennyire megkedvelték az emberek a túrázást,ennyire megismerték ezt az amúgy nem túl ismert helyet?Némi fekete humorral,arra gondoltam biztos a mi akkori filmünk segített ebben.Persze természetesen nem így volt.Annak ellenére,hogy havas túrán voltunk,a sziklák mellett nem volt most hó.Bezzeg akkor régen...Nehezn tudtam csak fotózgatni az embertömegtől,de azért tudtam.A többieknek úgy tűnt tetszik a hely.

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz

Körbejártuk megvizsgáltuk,felmentünk,lementünk,szétnéztünk.Kivéve Zolikát aki végig lennmaradt... Egy csoport megkért,hogy fotózzam le őket is.Közben a mieink úgy el-el tűntek,hogy engem nem volt senki aki lefotózzon,így egy szelfit voltam kénytelen készíteni.Vagy húsz percet kobászolgattunk a kővek között a hideg szélben,mire újra összegyűlt a társaság.Megittuk a pálinka maradékát Zolika kivételével,ő nem kért...Azért örültem,hogy ide is sikerült visszatérni,így újra elmondhattam,hogy Gergő nyomában vagyok most is.Nagyon nagy kár volt,hogy ő most nem volt itt velem,ekkora már sajnos semmi hangulatom nem maradt,így jobban rám is tört Gergő hiányérzete.Na de mentünk tovább.

Búcsú Sorrentotól,visszajövök még!

Ugye akkor rég a sárgán jöttünk Budaörsről,hiba volt mert így kimaradt az egykori vitorlázó repülőtér.Most azonban nem hagytuk ki.Búcsút vettünk a sárgától és letértünk balra egy jelzetlen útra,ez vitt el a budaörsi kopárokhoz ahol az egykori repülőtér is volt.A pálinka ezen a részen kicsit kiizzasztott annál is inkább mert enyhén emelkedtünk.Rengetegen mozogtak erre is.Végül aztán elértük a kopárokat.Ugye a kopár hegyeket ahol nem igazán volt fa,nemhogy erdő...így aztán minden eddiginél erősebb és hidegebb szél fújt itt.Ez már kellemetlen volt.A látvány próbálta feledtetni velünk a hideg szelet,mert amúgy egy gyönyörű helyen voltunk.A kellemetlen szél ellenére itt is sok ember volt.Körbenéztünk itt is.A kilátás pazar volt délre és Budaörsre.

A kopárokon

Megnéztük a vitorlázó emlékművet és még a kilátást csodáltuk,aztán elindultunk lefelé most a piros+ jelzésen immár.Itt ott jeges,de jól járható út vitt le a városba.Olyan ismerős helyek köszöntek szembe mint az Odvas-hegy,ahová szintén szívetmelengető emlékek fűznek...Simán leértünk a városba,az út a városházához vezetett.Megkérdeztem a többieket van-e kedvük elmenni a közeli Kőhegyre ahol a szép kápolna is állt.Nem volt.Így busszal visszamentünk Kelenföldre ahol elköszöntünk Pistitől,abban maradtunk,hogy egy új találkozásig ne várjunk újabb harminc évet,ha erre túrázunk a jövőben szóljunk neki.

Elérjük Budaörst

Kelenföldön nem kellett sokat várni jött a vonatunk,még világosban négy órára haza is értünk.A túra távját majdnem eltaláltam,hiszen 11.6km-et mentünk.Szép volt minden,szél csak fenn a hegyen volt.Nem volt túl megerőltető túra,elvoltunk,bár Zolika kirohanását nem értettem,mert máskor is mindig is viccelődtünk.Hát azt ígérte letilt és töröl a facebookon,ezt majd meglátjuk,.Így a következő túra most kérdéses,hol és mikor és kivel,vagy kikkel...de sosem adom fel!