2018. március 5., hétfő

Végig a Kevélyeken

Nahát ,csak összejött végre.Már-már kezdtem valóban azt gondolni,hogy valami átok ül a Pilisen és ez a hegység valamiért nem kedvel minket.Hiszen jellemzően csak pilisi túráink maradtak el az utóbbi időkben ilyen vagy olyan okok miatt.A Kevélyek végigjárását már tavaly is terveztük,többször is,aztán úgy alakult,hogy ezt szántuk ide februrái bakancslistás túránknak.Ám február végén amikor jönni akartunk extrém hideg volt és tovább toltuk magunk elött ennek a túrának a lehetőségét.Úgy voltam vele,ha ezen a hétvégén sem sikerül akkor újra hosszabb időre elrakjuk ezt a túrát és majd elővesszük egyszer...Ám végül is összejött.Március 4.-én hajnalban négyen indulva elindultunk Pilisborosjenőre,túránk kiinduló pontjára.

Pilisborosjenő
Mondhatom az extrém hidegből erre a napra is maradt.Nem volt éppen kellemes a höérzetem,de pl.Zoli haverom kifejezetten ilyen körülmények között szeret túrázni.Pilisborosjenő kedves kis falucskának tűnt megbújva a Kevélyek árnyékában.Sajnos a nekünk kellő kék jelzést csak némi nehézségek árán találtuk meg és mikor megtaláltuk elsőre rossz irányba is indultunk el rajta,de szerencsére hamar észrevettük a bakit.Kissé érthetetlennek tűnt a számomra,hogy a buszmegállótól miért nem lehetett egy jelzést felfesteni ami felvitt volna az országos kékre.Mondjuk egy kék keresztet vagy négyzetet akár...Szóval a kis baki után már a helyes irányba mentünk.Fenségesen nézett le ránk a falu fölé magasodó Kevélyek,amelynek ugye hármom kúpja(csúcsa) van,kissé idézve ezzel a mecseki Hármashegyet.A Kiskevély ahová tartottunk 461 méter magas,a Nagy-Kevély amely uralta az előttünk lévő panorámát 535 méteres és az Ezüst-Kevély amely innen nem látszodott 416 méter magas volt.Ám a Kevélyek elött is akadt még bőven látnivalónk!

Elöttünk a Kis-Kevély
Elöször a falucska kálváriája került utunkba.A kék jelzésről ennek megtekintése minimális letérést jelentett csak így letértünk megnézni.A Kálvária egy kisebb dombon volt,két oldalt a stációkkal,fent a keresztekkel.Tél és hó révén a kálvária dombja kitünő szánkópályának szolgált az itt élők számára,akik ki is használták ezt.Kicsit irigykedve néztük a szánkozókat,bizony jó lett volna egyet lecsúszni nekünk is.A táj a Kálváriáról is fenséges volt.Még mindig a Kevélyek uralták a látóhatár java részét.

A Kálvária szánkópálya
Sokan voltak a környéken,de csupa-csupa kedves ember.Ez szinte végig jellemző volt a túránkra,hisz csupa kedves segitőkész emberekbe botlottunk.A Kálvária után visszatértünk a kék jelzésre amely egy lovarda mellett haladt el,majd beért egy kisebb de szép fenyő erdőbe.Itt a lovardánál is egy kedves ember segitségével,tudtunk egy olyan képet is csinálni amelyen mindannyian rajta voltunk.E nélkül ez ugye nem sikerülhetett volna,hisz valamelyikünknek fogni kellett volna a fényképezőt.

Velük csapattuk ezen a túrán
A fenyőerdő után hamar elértünk a Teve sziklához.Fenséges látvány volt,de abból a szemszögből ahonnan érkeztünk inkább nyúlhoz hasonlított mint tevéhez.Köröskörül pedig függöleges dolomítfalak emelkedtek amelyek kb. 20-30 méter magasak voltak.Fenséges látvány volt a környék.Mint megtudtunk ezek itt 220 millió éves csodák voltak!Itt a Teve sziklánál aztán persze ereszd el a hajam módjára mindenhogy fotózkodtunk,körbejártuk azt.Mi Gergővel fel is mentün rá.Nagyon klassz hely volt!Az ilyen helyekről nem szeretek elmenni,de a túrának folytatódnia kellett.

Innen nézve inkább egy fekvő nyuszi mint teve...

A Teve sziklánál
A szikla után valahogy lekeveredtünk a kék jelzésről,de így jártunk jól,mert a jelzés nélküli út egyenesen az Egri várhoz vezetett!Talán aki nem ismeri ezt a környéket azt gondolhatja,hogy megörültem.Hogy jön a képbe az Egri vár a Pilisben? A magyarázat egyszerűbb mint gondolnád: itt forgatták 1968 táján a híres Egri csillagok c. filmet.A várat pedig diszletként húzták fel és miután a forgartás befejezödött azt nem bontották le.Így aztán csakugyan olyan mint egy igazi vár és Egri vár a neve.Noha én elneveztem kamu Egri várnak,de ez a lényegen nem változtat.A lényeg az,hogy ez is érdekes látnivaló volt!

Az Egri  vár a Pilisben
Valóban azt a hatást keltette a vár,hogy valamikor a középkorban épülhetett,pedig csak ötven éves falak között járkáltunk.Természetesen itt is jól megnéztünk mindent,körbejártuk meg keresztül kasul.Végül is remek volt!A bástyán pedig elfogyasztottuk reggelinket is,valamint Zoli hozott termoszban egy liter forralt bort,amellyel óriási sikert is aratott.Az ízletes forró nedű felmelegitette a lelkünket a fagyos márciusi télben.Rendkivül kellemes volt!Még Gergő is élvezte.Ökörködtünk még egy sort,vicces képeket csináltunk itt-ott a várban,aztán folytattuk a fagyos idő ellenére is egyre kellemesebbé váló túrát.

Bizonyság,hogy itt forgatták az Egri csillagokat

Ökörködés
Könnyen visszataláltunk a kék jelzésre,de a java csak most következett.Elvégre még mindig a Kevélyek lábainál voltunk és hát fel kellett menni oda.Nekivágtunk.Nem volt persze egyszerű felfelé,de olyan vészes sem volt.Négyszáz méteres magasságban bontakozott ki az első kilátásunk.Csodás volt fentről a környék.Hamar felértünk aztán a Kevély-nyeregre ahol egy kisebb esőbeállós pihenőre akadunk.Nosza akkor itt meg megkávéztunk.Hasonlóan kellemes volt mint a forralt bor.Úgy gondoltam itt fenn a Kis-Kevélyeken megyünk egy 2km-es kört mielött nekivágnánk a Nagy-Kevélynek,megnézve a Mackó barlangot is.Továbbra is a kéken haladtunk,amely kezdett lefelé vinni...ez azért volt gáz,mert tudtuk,hogy majd vissza fel is kell jönni.Ám egy csodás erdőben hatalmas hóval egybekötve vezetett a kék.Helyenként tán 30cm hó is volt,szerencsére az út kivolt taposva,így nem okozott nehézséget a haladás.

Kávézás

Gergő a hó mélységét méri
Aztán eljött a pont amikor búcsút kellett venni a kék jelzéstől amely idáig vezetett minket.A sárga jelzés fodult vissza a nyeregre.Itt következett a túra legnehezebb szakasza.A Kis-Kevélyek meredek megmászása nem volt egyszerü,de mindenki ügyes volt,így jól haladtunk felfelé.Néhány száz méter után elértük a Mackó barlangot.Bementünk hát megnézni.Némileg idézte a tatabányai Szelim-barlangot,de csak némileg.Egy 11 méter széles és 4 méter körüli magasságú terembe értünk be,majd egy hosszabb folyosó vezetett be a barlang gyomrába,amely olyan 25 méter után véget ért.Illetve volt egy apró nyílás lentebb,de azon már nem fértünk be.Fenségesen szép volt a barlang is!

A barlangban
A barlang után a sárgán kevésbé meredek úton hamar visszaértünk a nyeregre.Itt búcsút vettünk a sárga jelzéstől és örvendtünk vala a pirosnak,amely innen fog minket vezetni mostmár végig.A Kis.Kevély után megkellett mászni a Nagy-Kevélyt.Ám ez nem volt már olyan vészes.Hamar fel is értünk a Kevélyek legmagasabb ponjára,ahonnan csodás kilátás nyílt dél felé.Látni lehetett fentről a Budai-hegység vonulatát,alattunk Pilisborosjenőt az Egri várat is.Nyugat felé is volt némi kilátás,alattunk feltünt a Kis-Kevély,távolabb viszont elveszett a párában a Pilis-tető.Újabb csodás helyen voltunk!

Alattunk a Kis-Kevély

Odalenn Pilisborosjenő
A Nagy-Kevély másik oldalán feltünt az Ezüst-Kevély.Pompás kilátás volt innen is.Elidöztünk még kis időt a hegyen aztán mentünk tovább.Kicsit elvesztettük a piros jelzést a sziklák között,de egy újabb arra járó kedves túrázó útbaigazitott minket.Itt ugyan jeges volt az út,de azért jól járható.Útközben újabb pihenőre bukkantunk,itt megettük maradék kajánkat.Meglehetősen hideg volt már itt,így sok időt nem vesztegettük mentünk tovább.Innen szinte már teljesen jól járható volt az út végig.Az Ezüst-Kevély is klassz volt,itt-ott bontakozott ki némi kilátás,az út másik oldalán pedig hatalmas kövek-sziklák vigyorogtak ránk.Itt már nem álltunk meg.Hideg volt.

Erszkedés a Ezüst-Kevélyeken

A Kis-Kevély után még volt a Kőhegy,itt valahol is volt egy barlang,de ezt már nem kerestük fel.Kezdett fáradni a társaság.A Kőhegyen egy ponton az úton szép kilátás nyílt Békásmegyerre.Majd a leérő út Budapestre még keresztezte a Budakalász-Üröm országutat,majd a Puszta-hegyen talátuk magunkat már Budapesten a Békahát utcában.Felháborító dolog fogadott itt minket.Az út mellett vagy kétszáz méteren rendkivül sok volt az ide kidobott szemét...Gratula ezúton is az itt élőknek!
Ezután beértünk újra egy kellemes erdős részbe,azthiszem ez volt a Róka-hegy és még mindig 200 méter körüli magasságban jártunk.

Érdekesen növő fa a Róka-hegy erdejében
A Róka-hegy kellemes erdeje után hamar leértünk a városba,innen már gyerekjáték volt elérni túránk végpontját a Csillaghegyi HÉV megállót.Itt fejeztük be a túrát.Amely úgy számoltam a kisebb eltévedéssel nagyjából 21 km lehetett.Kellemes volt,sok-sok csodát láttunk,sok szép helyen voltunk.Nekem ez a hideg ugyan nem igazán jött be,de a havas hegyek és erdők fenséges hangulatot árasztottak.Valóra vált tehát végre egy Pilisi túra is,így talán mégsem haragszik ránk ez a hegység...
Ha minden jól alakul,folytatás két héten belül a Vértesben!



Túránk útvonala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése