2024. május 2., csütörtök

Volt egyszer egy ballagás...

 Ha én elfelejtenék bármit is,az internet nem felejt.Ha nem is jut éppen eszembe,jön az értesítés és máris ott van előttem az egész történés.Minden ahogy volt,ahogy akkor történt.Bizony kerek hét éve,hogy Gergő elballagott a középiskolából.A már akkor is keményen megcsappant családunk még élő tagjai azért eljöttek az eseményre.Csütörtök volt emlékeim szerint és jó volt az idő.Szerencsés húzás volt az iskola részéről,hogy a csütörtöki napot választotta a ballagás napjának,mert másnap pénteken kemény ítéletidő volt,de csak egy napig tartott.Minden szépen és rendben lezajlott a gyerekek szépek voltak a műsor megható.Persze a tanulók örömére vagy éppen bánatára hamarosan következett a vizsga időszak.

Gergő ballagásán 2017-ben

Gergő aztán a nehézkesen legyűrt vizsgák után még elment továbbtanulni az érettségire.Sajnos aztán nem tudta elvégezni azt az iskolát ideje korán bekövetkezett halála miatt.De ekkor hét éve még minden szép és jó volt.Büszke voltam a nagy szép fiamra akiből úgy érzem sikerült remek embert nevelni.Természetesen Gergő ajándékokat is kapott ebből az alkalomból,én azt mondtam neki kérjen amit akar és én igyekszem teljesíteni.Gergő nem lett volna az aki,ha nem egy túrát kért volna ajándékba.Úgy akarta,hogy most terven kivül vigyem el valahova és túrázzunk egy remek helyen valahol.Összegyüjtöttünk tíz legszebb és legjobbnak ítélt túrát és sorsolás alapján döntöttük el,hogy melyikre menjünk.Erről az eseményről amúgy van bejegyzésem a blogban már, ide kattíntva elolvasható.

A virágos fiú mellett áll Gergő

Hogy-hogy nem az a túra nyerte a sorsolást amelyet a legjobban szerettünk volna,hogy nyerjen.Azóta sokat gondolkodtam ezen.Hiszen tudjuk,hogy véletlenek nincsenek,a sorsolásban meg nem volt semmi manipuláció.Hogy nyerhetett a legjobban kívánt túra?Valószínűleg úgy,hogy ez már leszületésünk előtt elvolt döntve!A Mecsekbe mentünk a kunyhóhoz...a csodás Csepegő és Farkas-árokba.Valóban felejthetetlen túra kerekedett belőle és ez volt az utolsó alkalom,hogy Gergővel közösen a kunyhónál jártunk..Alighanem így akarták az égiek,hogy egyszer még jussunk el ide közösen,ezért is nyerhetett ez a túra a mi rögtönzött sorsolásunkon.

A kunyhónk a Mecsekben,utolsó közös ott jártunkkor készült kép...

Na,de kanyarodjunk vissza a ballagáshoz amely e sorok írásakor hét éve volt.Annyi minden már nincs meg belőle elmémben.Megy asz osztály,körbejárja az iskolát az osztályfönök vezetésével,erre emlékszem.Aztán felsorakoznak az udvaron ahol egy kisebb műsor keretein belül búcsúztatják a ballagó diákokat.Emlékszem előadják Demjén Ferenc gyönyörű dalát a Felnőtt gyermekeket,de rém hamisan.Mindegy,így is megható és felemelő.Aztán a fotózkodás mindenhol.Emlékezetes képpé avanzsál az a kép ahol Gergő a bátyámmal van közös képen.Felbecsülhetetlen értékké válik ez a kép,annak tudatában,hogy két év és egy hónap múlva már egyikük sem él..

Felnőtt gyermekek...
Gergő aztán a sikeres vizsgák után továbbtanult.Furcsa,de azt az új osztályt jobban szerette mint ezt amelyikből ekkor elbúcsúzott és talán Gergőt is jobban szerették ott mint itt.Na persze itt sem volt olyan rossz azért.Már az érettségit és az újabb ballagást tervezgettük amikor egy téli hajnalon Gergő földi útjai véget értek...Hiszem és vallom,hogy a sok szép emléket magával vitte odaátra,ennek a ballagásnak és a kisorsolt túrának is a gyönyörű élményeit!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése