Egyenesen át 2023 - Gergő emléktúrája

 Ez akkor is az ötödik emléktúra,ha idén már volt egy pótlás.Májusban Móni érezte úgy magát,hogy eljöjjön súlyos betegsége után a fia emléktúrájára.Azonban akkor tekintettel Mónira a túrát megfeleztük.Most viszont azon agyaltunk,hogy szinte megduplázzuk majd a túrát.Ráadásul szakítva a hagyományokkal,ezúttal nem Nagyvenyimről indítottuk a túrát,hanem a korábbi végcéltól Perkátától.Tehát ellenkező irányból készültünk megcsinálni a túrát.Megfejeltük ezt azzal,hogy nem Nagyvenyimen szándékoztuk befejezni,hanem rádobtunk még kilenc kilométert és a végállomás idehaza Dunaújváros lett!Természetesen nem Móni javult meg ennyire.A túrát most is Zolikával csináltuk meg.

Start ezúttal Perkátáról

A túrára minden év októberében kerül sor.A hónapon belül viszont változtak mindig is az időpontok.Volt már,hogy hónap végén,de olyan is,hogy a hónap elején rendeztük meg az emléktúrát.Ha emlékeim nem csalnak az első (akkor még nem emléktúra) Egyenesen át túra az 2017 október 17-én volt.Most október 22-én vasárnap keltünk útra.Háromnapos ünnep volt,ráértünk mert hétfőn nem kellett dolgozni.Korán sem kellett kelni,hiszen a végállomás lényegében az otthonom volt most.Nem voltunk így visszafelé buszhoz vagy vonathoz kötve.Azonban Perkátára még ki kellett menni.Ezt sem kapkodtuk el,hiszen csak a 9.40-es járattal mentünk ki.Ezzel is kiértünk 10 óra 5 percre.A megállónál lévő boltba Zolika még bevásárolt egyet.Aztán indulhatott fél 11 előtt.Rögtön felkapaszkodtunk a dombon álló Győri kastélyhoz.Innen indult most hivatalosan a túra.

A Győry kastély

Perkáta egyik legszebb része

Dunaújvárosban reggel mikor indultam pompás gyönyörű napfényes idő volt.Ehhez képest Perkátán kellemetlen meglepetés fogadott.Sötét fellegek közeledtek vészjóslóan észak-nyugat felöl.Ennek ellenére hideg nem volt.Körbejártuk a kastély környékét,majd indultunk.A hátsó utakat fedeztük fel erre amerre még nem mentünk.Ezzel annyit értünk el,hogy kb.200 métert megspóroltunk míg kiértünk abba az utcába amely kivezett a faluból arra amerre mi szándékoztunk menni.Ugye eddig az emléktúrákon mindig szemből jöttünk.Furcsa volt most ellenkező irányból haladni a túrán.A bajlós árnyak ahogy kiértünk a településről fölénk értek és bizony vészjóslóan elkezdett esni az eső is.Amikor beakartunk bújni egy dúsabb fa alá,elállt...azonban a fekete felhők felettünk maradtak a következő két kilométeren.Újabb csapadék viszont nem esett.

Kiérve a településről

Megpihentek a fekete fellegek a rét felett

Átmenve a perkátai szőlőhegyen elértük az a bizonyos nagy rétet amely a korábbi években erre felé tartva a túra utolsó nagy momentuma volt.Itt vettünk most déli irányt.Azonban a rét felett megállt a fekete felhő és eltakarta a napot.Így kevés esély ígérkezett szép képeket készíteni...Mintha valaki szándékosan megállította volna itt a felhő vonulást...határozottan ez az érzésem támadt.Na,de ki és miért?Gergőnek nem tetszett volna valami?Tán az,hogy ellenkező irányból mentünk?Mást nem tudtam elképzelni,de ez sem tűnt hihetőnek.Gergő sosem haragudott volna ilyesmikért!Szóval nem tudtam eltalálni miért állt meg a felhő a rét felett.A rét amúgy nem változott.Most is mint eddig nagyjából 1 kilométer hosszú volt.Ennek bal szélén ment az út majd a vége felé átment a jobb szélre és ott ment be az erdőbe.Most is látni lehetett innen (ha visszanéztünk) a nem túl távoli Meleg-hegyet a Velencei-hegység legmagasabb csúcsát.

Zoli mintha valamit majszólna

Átkelve a réten közelítve a rét végén lévő erdőhöz,kezdtek végre elhúzni a fekete fellegek.Az erdőbe érve már kicsit világosabb volt.Sőt elő-elő bújt a nap is.Október vége kezdett lenni,nehéz volt megítélni hol tart a természet.Sok helyen még zöldek voltak a fák az erdőben,de sok helyen meg már sárgultak.Az út szerencsére ugyanaz volt mint eddig mindig,mint a legelső itteni túrán is,amikor Gergővel trappoltunk ebben a csodás erdőben...csak pont szemből jövet.A mélykútpusztai erdő a rét végén most is hozta a kötelezőt.Csodásan szép volt!Itt mindig lassabban megyünk mert ez a túra legszebb szakasza.Most sem kapkodtunk.Élveztük az erdő szépségét.Már fehér felhők voltak felettünk,de ezek is sokszor eltakarták még a napot.Arra gondoltam magamban,hogy ezt az erdőt elnevezem Gergő eredejének.Annyi mindent elneveztem már róla,erdőt még nem.És ez az erdő pedig kiérdemelte,hogy a valaha élt legnagyszerűbb túrázó nevét viselje.Így jövőre már úgy fog bekerülni a krónikába ,hogy Gergő erdeje.

Gergő erdeje

Gergő erdejében

Egyenesen át

Dűhitőnek hatott,hogy az egyik fára egy jóképességű karakter egy férfi nemi szervet rajzolt...Minden jót kivántam neki,majd a hosszú egyenes úton haladva a nöi börtönnél értünk ki a szépséges erdőből.Itt volt az a jól ismert hely,ahol az út egyik oldalán a börtön a másikon a temető volt...Tökéletes párosítás.Emlékszem,hogy meglepödtünk ezen Gergővel amikor először láttuk.Ma már meglepődést nem okozott.Az erdei temető pedig kifejezetten misztikus hatású volt.Elérve a Mélykútra vezető országutat ráléptünk a zöld jelzésű turistaútra,pontosabban az lépett rá a mi utunkra,mert mi maradtunk ugyanazon ahol eddig.A táj viszont innentől más jelleget öltött.

Út a börtön és a temető között

Aztán változik a tájkép!

Nagyjából a túra egyharmada volt meg,ideje volt megpihenni kicsit.Így ugyanott ahol tavaly is,egy az útra merőleges fasornál egy kivágott faágra leülve kajáltunk meg is pihentünk kicsit.Élénk szél fújt most is ahogy tavaly,de a nap nem akart igazán sütni.Utolértük a fekete felhőket amelyek megint kicsit megálltak.Úgy tűnt csak az erdőt nem szeretik... Kaja után mentónk tovább egyenesen előre Nagyvenyim felé.Itt már nem voltak erdők,csak végtelen mezők.Ezeket szelte ketté a mi immár jelzett turistaútunk!Helyenkét két szép őszi fasorral kísérve.Egy tök ártatlan és egyszerű helyen közben megcsúsztam és estem egyet.Nem ütöttem meg magam,csak ismét vidáman konstatáltam,hogy a kemény helyeken sosem esek,de a legkönnyebbek viszont igen.

Kajahely

Van,hogy én is esek..

Mentünk tovább,szinte nyílegyenes út vitt be Nagyvenyimre.A faluig különösebb esemény már nem történt.Venyimen kutyák üdvözöltek a külömböző telepek kereítései mögül,nem tűntek agresszívnak.A Rátgéber-tónál kötöttünk ki.Rátgéber-tó - Gergő tava.Természetesen ahogy mindig a történelemben,most is megálltunk.Szemügyre vettük a tavat ahogy mindig.Láthatóan minden rendben volt vele,több víz is volt benne mint egy éve.Gergő halála utáni napon,vagy még aznap erre még nem emlékszem,ide jöttem ki és itt kapott el akkor életem legnagyobb zokogása és fájdalma...Most egy fokkal azért kellemesebb volt itt lenni,noha törtek elő a Gergővel itt megélt emlékek.Letudva a tavat hamar elértük a Szent Bernát arborétumot.

Gergő tava

Megérkezés az arborétumba

Eddig minden egyes alkalommal itt kezdődött ez a túra és valószínűleg jövőre újra itt fog majd kezdődni.Most viszont ide érkeztünk,de a túrának még nem volt vége,hiszen ahogy írtam a távot megfejeltük még kilenc kilométerrel,így elmegyünk majd egészen Dunaújvárosig!Ám itt megkellett,hogy pihenjünk.Több okból is.Először is mert ikonikus hely túrázásaim történetében.Megszámlálhatatlan sokszor voltunk itt Gergővel,de a többiekkel is már.Másodszor mert egy nagyszerű,kellemes csendes hely ahol jól esik megpihenni.Vannak az arborétumban sétányok,de most leültünk egy padra és pihentünk.Egy kicsit kezdtünk fáradtnak tűnni.A csodás kert így is élvezhető volt,főleg mert mókusok adtak számunkra hatalmas müsort!A fákon futkároztak örült sebességgel!Nagyon jót mókáztak és szemmel láthatóan remekül elvoltak.

Itt pihentünk

A pihenőt letudva indultunk tovább.Nagyvenyim utcáin trappoltunk tovább,a főtér közelében egy pékség nyitva volt.Vettünk ezt-azt amit a helyi víztoronynál lévő kis parkban elfogyasztottunk.Meglepődve tapasztaltuk,hogy az itteni játszótér eltűnt...!Ki a jóistent zavarhatott ez a kis játszótér itt?Komolyan mondom elképesztő világot élünk és az a baj,hogy ezt a földet a mindenség legbunkóbb,legajadékabb faja uralja: az ember.Ki is akadtam a játszótér eltűnésén rendesen....így inkább mentünk is tovább.Útközben még ismerösökkel találkoztunk akikkel váltottunk pár szót,majd kiértünk Nagyvenyimről.

Mögöttünk Nagyvenyim

Előttünk Dunaújváros

A Nagyvenyimtől Dunaújvárosig tartó út is nyugodtan része lehet az emléktúrának,hiszen ezen a szakaszon is számtalanszor túráztunk Gergővel.Ugyanarra mentünk amerre mindig.Itt többször előfordult,hogy szemből vagy ebből az irányból jöttünk,mentünk.A végtelen mezőkön vezetett az út mögöttünk Nagyvenyim,előttünk Dunaújváros látképével.Egy erdős-fás része volt ennek a szakasznak nagyjából 350 méter hosszú.Szomorú volt látni az ide kihozott szemét tengert.Elképesztő mennyiségű szemetet hoztak ki ide a szarháziak.Erre már tényleg nem tudok mit mondani.Mivel ez Gergő emléktúrája volt nem akartam ezeket most lefotózni,de majd egy erre vezető más túrán lefogom fotózni.Végül aztán befordultunk a célegyenesbe.Ez az út már elvitt a városhoz.

Szerencsére nem csak szemét volt erre...

Célegyenes

Az út itt felvitt az M6-os sztráda fölé.Ezen a hídon is mindig megpihentünk Gergővel és néztük a kilátást.Most ideérve nem túl nagy örömmel láttuk,hogy vannak a máskor nyugis hídon.Egy ember telefonált még a híd előtt,fent meg egy autó parkolt benne két huligán kinézető sráccal.Sebaj arébb azért megpihentünk.Közben először a nap folyamán igazán jó idő lett.Ezen átkozodtam egy sort,hiszen ha ilyen időnk lett volna a mélykútpusztai erdőben,csodás képek készülhettek volna...Az autó közben elment,a telefonálós embert meg nem láttuk,így kicsit körbenéztünk.Jó a kilátás innen a végtelen mezőkre.Aztán kis pihenő után indultunk tovább.Már közel volt a város.

Az M6-os feletti hídon

Jó lett az idő

A maradék szakasz kissé sáros volt és egy helyen Zolika majd térdig merült a sárban.Más esemény már nem történt.A helyi (kettes) park centert érintve hatoltunk be a városba és a vasútállomásnál kötöttünk ki.Úgy tekintettük,hogy akkor ez itt a túra végpontja,még akkor is ha hazáig még elkellett azért menni.Itt végződött tehát ez a korábbi évekhez képest másmilyen Egyenesen át túra.Így is jó volt,az útvonal remek volt!Az időjárás viszont alaposan szopatósra vette ezen a napon.Sajnos a túra végére lett jó az idő.Így vagy úgy sikerült ismét megfelelő módon emléket állítani Gergőnek.

Ez volt az év húszadik túrája!Most 23 kilométert mentünk,így összesen tartunk 299,1 kilométernél,ez pedig 14,955 km/túra átlagot jelent.Gergő emléktúrája ezentúl is meglesz tartva minden év októberében,valamint ha Móni állapota olyan lesz,vele csinálunk egy pótlást az elkövetkezendő egy év folyamán valamikor,valószínűleg tavasszal.Jövőre elighanem visszatérünk a szokásos útvonalra,de ez még változhat.

Egyenesen át 2020 - Gergő emléktúrája

Aki követ vagy aki olvasgassa a blogomat,akár csak a napokban az már tudja milyen jelentőséggel bír,immár évről évre a szokásos Egyenesen át túránk.Ezt nyílvánítottuk Gergő hivatalos emléktúrájává is,aki még nem tudja miért,nem kell sokat visszalapoznia a blogban,hogy miért pont ez a túra az ami.Most nem részletezném.Minden évben nagyjából október harmadik hétvégéjének környékén szoktuk megejteni.Most ez akkor elmaradt,hiszen a Mecsekben és a Gemencben nyomtuk most októberben,az emléktúra így az utolsó októberi napra maradt.Ez persze semmit sem vont le jelentőségéből.Most is útra keltünk Gergő nyomában,méterről méterre azon az útvonalon amelyen ő is járt két+három éve.

Gergő természetesen velünk volt!

Mivel a közeli Nagyvenyimre mentünk nem kellett korán indulni.Csak a kilenc órási busszal libbentünk ki,9.17-kor így is leszálltunk a buszról Nagyvenyimen.Hivatalosan a nem messze lévő Szent Bernát arborétumból szándékoztunk indítani most is a túrát.Az emléktúrára természetesen Gergő édesanyja Móni és az egyik legjobb barátom Zoli kisért el most is.Persze ez sem véletlen,velünk túrázott Gergő a legtöbbet.Sokat gondolkoztam rajta,már korábban is,hogy meg-e hírdessem ezt a túrát,hátha eljönne olyan barátja,osztálytársa,ismerőse is Gergőnek,akik szerették,kedvelték őt.De úgy gondolom,most is csak a szájkarate menne,eljönni meg aligha jönne el bárki is.Na de mi meg közben odaértünk az ikonikussá vált arborétumhoz,ahol már őszi színekben pompázott a természet. 

Az arborétumnál

Az előző években mindig jó idő volt ezen a túrán.Most mikor negyedszerre került sor az Egyenesen át túrára,most nem volt jó idő.Erősen elvolt borúlva,szemerkélt az eső és viharos szél fújt.Na jó annyira viharos éppen nem volt,de igen erős.Ráadásul északi szél,mi meg észak felé szándékoztunk éppen menni... Bementünk az arborétumba ahol már legszebbik arcát mutatta az ősz.Megcsináltuk a film kezdő jeleneteit,fotózgattunk és Gergőre emlékeztünk.Ezek végeztével pedig elindultunk az arborétumból ahol már oly sokat jártunk a múltban.

Nagyvenyim temploma az arborétum területén van

Elöször a Rátgéber tó mellett haladtunk el,amit ugye Gergő tavának kereszteltem el,hiszen ez lehet az a tó amelyet legtöbbet érintettünk közös túrázásaink folyamán.A tó a borús időben elég szomorkásnak tűnt,már-már olyannak mint Gergő elvesztését követő napon,amikor kijöttem ide és mérhetetlen zokogás kapott el.Akkor.Szóval majdnem olyan volt most is a kis tavacska.Sok időt most nem fecséreltünk rá.Mentünk tovább és itt már rá is tértünk a zöld jelzésre.Ez vitt ugye majdnem teljesen egyenesen Perkáta útunk végcélja felé.Eleinte az útviszonyok nem voltak éppen a legideálisabbak.Sok volt a sár és úgy kellett átlavirozni ezeken a részeken.

Gergő tava

Nem éppen ideális útviszonyok...

Nagyjából egy kilométeren át volt ilyen a terep,aztán már különösebb problámáink nem akadtak az úttal.Voltak ugyan még sáros részek,de azok aztán már könnyen kikerülhetőek voltak.Nagyobb problámát jelentett az erős szembeszél.Az eső szerencsére már elállt.Amikor fák határolták két oldalt az útunkat akkor nem volt vészes,akkor nem fújt be úgy a szél,de ahol nem volt semmi,ott erősen érezhető és zavaró volt.Korábban sosem volt jellemző erre a túrára a rossz idő.Na persze olyan égbekilátóan most sem volt rossz.A szokásos helyen egy erdősávnál ahol szoktunk most is megkajáltunk.Egy bokor mögé bújva kerestünk menedéket a szél elöl.Ez nagyjából sikerült is.

Gergővel a szívemben...

Itt is emlékeztünk Gergőre,aztán indultunk tovább.Következett egy útkereszteződés.Itt vettünk búcsút a zöld jelzéstől,az letért balra Mélykútpuszta felé,mi pedig folytattuk egyenesen át.Itt egy darabig betonút volt ami a börtön melletti temetőhöz vezetett.Mivel pont halottak napja előtt voltunk,akadt rajta forgalom is.Balra ott volt az az épület ahol tavaly szélcsendben egy ablak csapkodott...most a nagy szélben egy ablak sem produkált hasonlót... Elértük azt a részt ahol az erdő kezdödött.Itt volt az,hogy jobbra a börtön,balra a temető volt.Mivel a temetőbe bőven akadt most ember,nem fecséreltünk rá időt.Majd jövőre betérünk.Figyelmünk így most inkább a börtön felé terelödőtt.

A börtön

A börtönből két meg három éve is hangok szűrödtek ki,mozgás volt észlelhető.Tavaly viszont semmi.Most sem észleltünk semmi mozgást,se zajt,így közelebb mentünk.Láttuk ugyan,hogy fenn a kerítésen két kamera is ficereg.Nem tudtuk eldönteni üzemel-e még a börtön.Móni aztmondta igen,mert az unokatesója itt dolgozik,ráadásul ez itt női börtön.Nem tudtam eldönteni igaza van-e,hiszen lövésem sem volt a dologról.Mindenesetre én eddig úgy tudtam,hogy a közeli Bernátkúton van a női börtön.Közelebb mentünk a kerités azon részéhez ahonnan belehetett látni.Semmi mozgás,semmi zaj nem volt továbbra sem.Aztán...mikor elkartunk menni onnan,folytatva a túrát valami hátborzongató zaj szürődött ki... Zörgés szerű zaj volt valami ahhoz hasonló mintha radiátorokat ütöttek volna evőeszközőkkel... hallottuk,de látni továbbra sem láttunk senkit.Úgy döntöttünk talán jobb menni,mert a zaj közben meg erősödött...

A börtönnél még a zaj előtt...

Nem tudtuk eldönteni miféle zaj lehetett.A rabok jelzetek mert láttak az ablakból?Mi nem láttunk senkit és minden ablak zárva is volt.Akkor...?Tán Gergő jelzett odaátról,mint tavaly a zörgő ablakkal és az élére állított 50 forintossal?De...ő meg nem jelezne úgy amitől megijedünk...szerintem.Szóval nem tudjuk miféle zaj volt ez,mindenesetre eljöttünk és a börtön után tértünk be abba az erdőbe amelyet annyira szerettünk Gergővel is,hiszen az egyik legszebb erdő amelyikben valaha is jártunk.Most sem okozott csalódást.

Beérve az erdőbe

Eleinte volt itt egy-egy sár,de aztán teljesen jól járható volt az itt már jelzés nélküli út.Érdekes volt mert az erdő egyes részein úgy tűnt még nem ért ide az ősz,hisz zöld volt minden.Más részeken meg azt tapasztaltuk,hogy már a finálé is lezajlott.Mindenesetre az a aranysárga szín amely a korábbi években jellemezte az erdőt most nem volt jelen.Ettől függetlenül az erdő lenyügőzöen szép volt most is!Elértük az első komolyabb kanyart a túránk során.Itt voltak egy kisebb dombon azok az érdekes törzsű fák amiket annak idején Gergővel is megcsodáltunk.Míg a többiek pihentek egy fatörzsnél addig én most is feljöttem ide.

Míg ők pihentek...

...én feljöttem a fákhoz

Ezekután folytattuk a túrát a csodálatos erdőben.Ami a korábbi években nem volt az most ezerszámra: gomba! Elképesztő mennyiségű gombát találtunk itt.Persze mivel egyikünk sem értett hozzá,nem tudtuk eldönteni melyik ehető és melyik nem.Szedni így nem mertünk,de biztos volt közte olyan is ami fogyasztható.Egy pörköltre valót összelehetett volna szedni.Az út az erdő gyönyörű volt annak ellenére,hogy nem volt olyan sárga mint az elöző években.Itt az erdőben ráadásul a szelet sem lehetett érezni.Kétség sem férhetett hozzá,hogy ez volt a túra legkellemesebb szakasza.

Gombafesztivál

Haladtunk az erdőben,mindenfelé gombák és gombák... korábban sosem láttam erre a kis élősködőket,most ezerszámra.Valóban mindenféle akadt.Az erdőre inkább volt jellemző a zöld szín mint az ilyenkor megszokott sárga.Máshol meg már szinte kopaszak voltak a fák.Elértük azt a kereszteződést ahol négy út találkozott.Itt mindig lefotóztuk Gergőt... A négy út közül kettőt benött kicsit a fű,alig ismertem rájuk.A mi útunk volt jó,ahonnan jöttünk és amerre mentünk.Ha már itt mindig lefotóztuk Gergőt,akkor most is csináltunk képeket,Gergő fotójával a kezünkben és a szívünkben.

Gergővel az erdő mélyén

Egy nyuszi futott át előttünk az úton,majd nem sokkal később még egy.Közben találtunk egy lábszár csontot.Vajon milyen állaté lehetett?Valószinüleg valami nagyé.Tán szarvasé,a jó ég tudja.Lassan kiértünk az erdőből,még Móni lett figyelmes arra a kis árokra amelynél két éve ökörködtünk még Gergővel.Az erdő utáni hatalmas rétre érve láttuk,hogy a szél alaposan kitisztitotta a levegőt,hiszen tökéletes rálátásunk volt a 15km-re lévő Velencei-hegységre.Volt olyan év amikor látni sem lehetett.Most minden eddiginél jobban volt átható!A réten is rengeteg gomba volt.Lehet ezek a perkátai gombafesztivál gombái lehettek?Aligha.Hiszen nincs is Perkátán gombfesztivál.

Kiérve a rétre

Átlósan szeltük át a rétet,majd az út újra egyenesre váltott.Csodáltuk a szép rétet amely olyan volt mint valamilyen szavanna... jó lenne elhozni egyszer ide a kutyámat,biztosan jól érezné magát.Emberek érkeztek a távolban.Távcsővel kémleltem nem-e cigányok,mert akkor letérünk valamerre.De egy békés család volt gyerekekkel,kutyákkal.Alighanem gombászni jöttek.Elértük a rét túlsó végét.Az út elfordult jobbra Perkátának.Célegyenesbe értünk.A faluba érve a szokásos kép fogadott.Móni kissé elfáradt ezért az egyik buszmegállóban pihentünk egyet.Majd folytatva a túrát odaértünk a szokásos ismert részekhet,a templomhoz,a Győri kastélyhoz...

A Győri kastély

A kastély mögötti parkban fejeztük be a túrát,annál a játszótérnél és edzőparknál ahol mindig is szoktuk.Móni elkészült erejével,nem értettük,hiszen a korábbi években jól bírta.A terep sem nehéz.Lehet a szembeszél vette ki az erejét?Kicsit bohóckodtunk most is,de messze nem annyit mint korábban.Mivel nem volt jó idő és kezdett sötét is lenni,lesétáltunk a buszhoz.Az jött rendesen és délután négy órára már itthon is voltunk.Most sem volt rossz ez a túra,annak ellenére sem,hogy nem volt jó idő.Újabb és újabb szépségekkel ajándékozott meg minket a teremtő ezúttal is.Nem éreztem Gergőt úgy mint tavaly.Vagy nem jöttek most jelek úgy odaátról vagy mi nem figyeltünk most ezekre.A zaj a börtönnél mindenesetre érdekes volt...

Püspökszentlászló legendája

A Mecsek az a különös hegység ahol szinte mindennek van valami legendája,mondája vagy éppen valami története.Ezeket összesiti a Mecseki népmodák gyüjtemény.A márciusi rész egyik kedvenc helyükről szól amit Gergő is nagyon szeretett.Püspökszentlászlóra látogatunk.Ennek a csodás helynek is megvan a maga legendája.

Harangláb Püspökszentlászlón

Úgy tartja a régi hagyomány, hogy Szent László király egykor Baranya megye vidékén időzve a mai Szent László falu helyére is elvetődött, és itt heves zivatar érvén el, hogy ez ellen magát megvédhesse a sziklák közt lévő barlangba húzódott, s az esemény emlékére később ott egy kápolnát építtetett, amelyet aztán Szent László kápolnának neveztek el. 1721-ben a vizita megemlíti, hogy a hegyek között Szent László templomának romjai nagy kőhalmazban fekszenek, mely mellett egy fakunyhóban egy remete él. Évenként Szent László napján az összegyűlő nép részére misét tartanak. A remete által összegyűjtött adományokból 1725-ben Nesselvel pécsi püspök óhajára, templom épült. Szentlászló 1767 körül népesült be, németajkúakkal. Esterházy László püspök 1797-ben a kápolna mellett templomot és hozzá püspöki nyaralót építtetett, "mely e vad bérceket még ékesíti".

Szen László Szentlászlón

Így ír Püspökszentlászlóról a Mecsek lexikon:

Hosszúhe­­tény­­hez tartozó, attól mintegy 3-4 km-re északra fekvő kis község, a Zengő északnyugati tövében, festői környezetben. Nevének eredetét a néphagyomány Szent László királyhoz köti. A király bölényvadászat közben nagy vihar elől itt talált menedéket. Hálából kápolnát építtetett, mellé falu települt. A török időkben elnéptelenedett, a 18. század elején németek telepítették újra. Ma üdül­­őfalu, hétvégi házakkal, vendégházakkal. Gyönyörű természeti környezete és történelmi hangulata népszerű kirándulóhellyé tette. Itt üzemel a Bazsarózsa kul­cso­s­ház és a jezsuita alapítású Ifjúsági Életrendezés Háza. Látnivalói: a volt püspöki nyaraló (ma egyházi továbbképző központ), az arborétum, a Mária kápolna, a Ferenc kápolna és a Szent László szobor, amelyet Csukás Zoltán pécsi bádogosmester rézlemezekből alkotott 1903-ban. Mondás szerint a faluban csak egyik oldalán sütik a palacsintát, (mert az utcájának csak az egyik oldalán vannak házak). A K■, S, Z■ jelzés vezet erre. Püspökszentlászlói arboré­tum (Keleti-Mecsek): a püs­­pök­szentlászlói kastély park­ja, amelyben Hetyey Sámuel püs­pök 1898-ban arborétumot hozott létre hat holdas terü­leten. Zengő északi lejtőjéhez simuló kis völgy párás levegője kedvez a kb. 25 fajta fenyő és 80 fajta egyéb növény fejlődésének. Az arborétum bejelentéssel láto­gat­ható. Püspökszentlászlói kápolna és püspöki kastély (Keleti-Mecsek): A német betelepedés után a régi kápolna már csak rom volt, a ferencesek 1725-ben helyreállították. 1797-ben Ester­házy Pál László pécsi püspök át­épít­tette a kis templomot, (zsindely kupolával és Szent Lászlót ábrázoló oltárképpel), és mellé egy klasszicizáló, késő barokk kastélyt is emel­te­tett. Hetyey Sámuel püspök 1898-ban restauráltatta az épületet és arborétumot telepített a kertjében. Utóda, gróf Zichy Gyula püspök tataroztatta az épület­együttest, és mesterséges tóval és szökőkúttal gazdagította a kertet. Rövid ideig itt volt házi őrizetben Mindszenty József bíboros hercegprímás. Ma egy­házi továbbképző köz­pont­ként működik. 

A püspöki kastély

Püspökszentlászló mindig is közel állt a szívemhez,a szivünkhöz.Sándorral jártam itt elöször a nyolcvanas években,aztán Gergőt is sikerült elhoznom ide háromszor is.Minden alkalomkor nagyon jól érezte magát...Remélem eljutok még ide a jövőben is...

Végig a Réka-völgyön és a medvehagymák földjén

A Mecsek az más.Más mint a többi.Itt tisztább a levegő,zöldebb a táj,szebbek az erdők.Mindig ide jövök a legszívesebben.Az itt megtett túráim az összes közül a legkiemelkedöbbek.Persze,hiszen itt kezdödött minden,itt szoktattak rá a természet és a túrázás szeretetére.Így hát nagy örömmel ébredtem az év első mecseki túrájának hajnalán,már nagyon korán 3/4 4-kor.Korán elkellett indulni,hisz a Kelenföld környéki vasúti pályaszakasz felújítása miatt az egész Dunántúl vasúti közlekedése kaotikussá változott és hát már korábban is írtam a Kelet-Mecsek elérése normál körülmények között sem egyszerű Dunaújváros felöl.Na de a lényeg,hogy útrakeltünk mégpedig úgy,hogy autóval elvittek minket a Sárbogárdi vasútállomásra.Onnan indult a vonatunk Szekszárdra,ahol buszra szálltunk át.Még ezzel nem volt vége,mert Bonyhádon átkellett szállni egy másik buszra,ezzel értük el túránk kiinduló pontját Mecseknádasdot.A túrát hála a korai indulásnak reggel fél 9 előtt megtudtuk kezdeni.

Mecseknádasd főteréről kezdtünk

Itt Mecseknádasdon találkoztunk a baknacslistás csoport tagjaival és végül is négyen vágtunk neki a túrának.A tervünk az volt,hogy végig megyünk a hosszú Réka-völgyön,majd a Réka kunyhónál pihenünk egy nagyot,Ezután felkerekedünk és átgyalogolunk Püspökszentlászlóra,majd ha jut rá idő felmegyünk a Zengő oldalába a medvehagymákhoz,na és ha még esetleg jutna rá idő,akkor kimegyünk a Nagy mezőre Hosszúhetény mellé a bazsarózsák otthonába.Ez utóbbira kevés esély volt.

Kellemes időben indultunk el,már az első métereken kristálytiszta volt a levegő...hiába na,ez a Mecsek.

A Mecsek csodálatos

Mondhatni a szokásos útvonalat követtük túránk első méterein,a Mecseknádasdot Óbányával összekötő út mentén gyalogoltunk a Stein malomig.Itt tartottuk meg reggeli szünetünket (mint mindig ha erre járunk).A kristálytiszta patak mellett élvezetes volt a reggeli.Innen aztán a szokásos útvonalat elhagyva nem Óbánya felé mentünk,hanem letértünk balra a piros+ -ra,ez vezetett végig a Réka-völgyön.A völgy a mecseki völgyek szokásos szépségével fogadott.Szembeötlő volt,hogy sok volt a kidőlt fa a völgyben.Ez itt-ott akadályt is jelentett mert rávoltak dölve az útra.Ezek leküzdése nem volt egyszerő.Gyuri barátunk az egyik akadály leküzdésénél hatalmasat is esett.Szerencsére puhára,így nem történt baj.Ám az akadályoknak még messze nem volt vége...

Akadályverseny,fent...

...aztán lenn

A lenyügöző szépségű völgyben ugyanis 13-szor keresztezte az út a patakot!

Tudni kell a Réka-völgy a Mecsek leghosszabb völgye,nagyjából 6km hosszúságú.Dél-nyugat - észak-kelet irányban helyezkedik el a Kelet-Mecsek déli részén.Mint minden magára valamit is adó völgyben,ebben is egy patak fut végig,ezzel is mégszebbé téve a völgyet.Ám míg a társaknak mint pl.az Óbányai,vagy a Hidasi völgynek nem igazán keresztezi a turistaútja a patakot,itt bizony azt tizenháromszor is megteszi!Nekünk persze ez csak egy jó kaland,de kevésbé a túrázás világában mozgó embereknek ez komoly akadály is lehet.Szerencsére mind a 13-at sikeresen leküzdöttük.

Át a patakon,13 közül az egyik

Sikeresen legyürtük mint a 13-at!

A völgy rendkivüli szépségű volt és még mindig nem ez volt a Mecsek legszebb völgye!Még dobogós sem lehet olyan társak között mint a Csepegő-árok,vagy az Óbányai-völgy...de mondom így is rendkivüli szépségű volt.Az akadályok miatt ugyan egy kicsit nehezen volt járható,de 95%-ban sík terepen ment az út.Egy helyen volt emelkedő.Voltak túráink amelyek keresztezték a Réka-völgyet a múltban,de ez volt az első alkalom,hogy végigmentem a hosszú völgyön.Ahogy hatoltunk be a Mecsek belsejében,egyre több és több túrázó jött szembe velünk.Úgy tünt egyik sem a müanyag fajtából való volt,így nem voltak zavaróak és mindenki köszönt is!

Megy a túra a Réka-völgyben

Aztán elértük a Réka kunyhót egy a Nyárádi kunyhóhoz is hasonlatos kulcsosházat.A ház elött szép rét volt és padok,asztalkák és hál isten egy forrás is.Rengeteg túrázó mozgott erre,köztük egész biztos egy müanyag is akadt,mert egy autó ott parkolt a házikónál.Sosem értem mi a fas.nak kell ilyen helyre autóval bejönni?Turistaútak keresztezték itt egymást a kunyhónál,az egyiken valami tájfutó bajnokság zajlott,mert rengeteg futó is itt szaladt el.Itt tartottuk második nagy pihenönket.Több csoport is érkezett ide,mindenki ezen a csodás helyen pihent meg.Elidöztünk mi is kicsit itt a friss forrásvíz közelségében.

A Réka kunyhónál

A kunyhónál búcsút vettünk a piros+ -tól és a kék négyzeten (kék4) folytattuk tovább.Amúgy ha már jelzések a Mecsekben ez többnyire kitünő.Mármint a jelzések felfestése és az útbaigazitó táblák megfelelő helyre való kihelyezése.Azonban a Réka-völgyben mindez épphogy elérte az elégséges szintet...tehát van még hova fejlödni itt is.A kék négyzettől kezdve viszont nem volt gondunk többé a jelzésekkel.Emelkedö következett,na nem igazán durva,de a kajaszünet után kissé nehézkessé vált a mozgásunk és a melegnek hála elkezdtünk izzadni is.Szerencsére hüvös árnyt adó erdőben haladtunk,mi lett volna ha még a nap is ránk süt...hamar elértük a Zengő-kőt.Egy kis emlékkö volt ez,egy csodás zöld réten.Volt még itt egy kis esőbeálló is.A környezet szépsége pihenésre késztetett itt is.Pihentünk hát kicsit a csodás helyen a jó levegőben.

A Zengő-kő

Innen aztán nagyon könnyen lejutottunk Püspökszentlászlóra.Könnyen és gyorsan.Már lefelé vezetett az út.Elöször úgy döntöttük felkapaszkodunk a falu fölé magasodó Szent László szoborhoz,hiszen többször láttuk már azt,de fent még sosem voltunk.Ideje volt felmenni.Némi emelkedö következett ide fel amely azért rövid volt.Fentről csodás volt a világ na és persze a szobor is.Persze a fő dolog a falu felett uralkodó Zengő látványa volt.Legkedvencebb hegyem vígan mosolygott vissza ránk.Lefelé jövet onnan,egy szoknyás nő ment fel.Szexi számomra ha ilyen helyre szoknyában jönnek a nők...így aztán néztem is utána...

A Szent László szobornál

Természetesen ezekután a kastélyparkot most sem hagytuk ki ami ugye egy arborétum.Azthiszem a gyönyörü áprilisi időben isten kertje sem lehetett ennél szebb...A kastélyba ugye tavaly Tibor barátomnak köszönhetően bementünk,most mivel Tibor valahol az Alföldön horgászott éppen,ez elmaradt,de nem bántuk.Az arborétum most felülmúlhatatlan szépségű volt!Körbejártuk persze,az egyik padnál megettük a maradénk kajánkat,egy csomó fotót készítettünk és egyszerüen csak elültünk a csodás helyen élveztük ezt a nyugalmat és szépséget...

A kastélypark egy része

Gergővel már sokadszorra itt...amikor én voltam ennyi idős Sándorral jártam erre sokszor

Innen mindig nehéz eljönni,most sem volt másként,pedig a csodáknak még messze nem volt vége!A Hettyey -forrásból frissitettük víz készleteinket,majd keresztül vágtunk a csodás falun,amelynek nyugalma sajna kezd alábbhagyni..hiszen egyre több és több a turista erre,ami nem baj,de az már nagyon zavaró volt,hogy ezek 80%-a autóval érkezett ide....rendkivül rombolta a táj szépségét a sok autó...!A faluból amúgy jó a rálátás a Zengőre és a Hármashegyre is.Sem a híres haranglábnál,sem a falu elején található helységnév táblánál nem lehetett nyugodtan fotózkodni a sok zavaró autó miatt...

Püspökszenlászlói harangláb

Kiérve a faluból az elején,ami nekünk most a vége volt a püspökszentlászlói-völgyben vitt az út.Itt is a sok idejövő mümájer az autóival volt rendkivül zavaró...szerencsére letértünk a völgyböl,az álltalunk annyira szeretett kék háromszög jelzésre (kék3).Ez az az út ami a medvehagyma tengerhez vezet,ez az az út amely a legszebb a világon...Jártunk már erre többször és fogunk is még.Tavaly ugyan korán érkeztünk még nem nagyon kezdödött el a medvehagyma virágzás,most viszont a lehető legjobbkor érkeztünk!A Zengő oldalába felvezető út mentén ugyanis nem ezer,nem millió,hanem kb.egy milliárd virágzó medvehagyma fogadott!Nem nagyon lehet jelzökkel illetni azt a látványt ami itt fogadott...

Alakul a medvehagymás...

Ennél szebbet a világon nem lehet látni...nincs kép,nincs film ami ezt visszatudja megfelelöen adni,ezt látni kell!Szerencsére nem mozgott erre senki rajtunk kivül és remélhetőleg a sok autóval érkező mümájer ide soha nem talál fel!Nincs is itt számukra semmi érdekes.Számomra azonban minden kétséget kizáróan ez a világ legszebb helye!Viszonylag gyors tempót szokunk diktálni túráink során Gergővel,a többiek olykor ránk is szólnak,hogy lassítsunk.Itt azonban szinte a megállásig lasítottuk a tempót.Élvezet volt minden egyes méter...nem lehetett és nem is lehet soha betelni ezzel a látvánnyal!

Medvehagyma tenger

Egy milliárd medvehagyma között...

Jól esik ide befeküdni...

Kedvem is támadt lefeküdni a medvehagyma tengerbe!Fantasztikus érzés volt,elkapott a szabadság érzete...és ilyenkor érzi úgy az ember,hogy sok gond,baj ellenére a világ egyszerüen csodálatos!El is tudtam volni itt aludni egy jót,de menni kellett tovább...búcsút vettünk a csodálatos helytől és felérve a sárga3 -ra most nem fel a Zengő irányába,hanem le Hosszúhetény felé fordultunk.Azthittük ezzel vége a csodáknak.Ám kedvenc hegyem most sem okozott csalódást,mert a csodáknak még mindig nem volt vége!

Mivel a medvehagyma szezon mellett a bazsarózsa szezon is most van és a világon fellelhető állománya 90%-a ezen a környéken él,éppen azon kezdtünk szomorkodni,hogy nem igaz,hogy egy bazsarózsát sem találunk...

Erre tessék:

A világ egyik legszebb csodája...

Egyszer csak ott volt elöttünk négy!Három együtt,egy pedig kicsit odébb árválkodott.Szerencsére a hülye magyar nagy százaléka azt sem tudja miről van szó,mert ha tudná nem élnének itt biztonságban,boldogan ezek a csodák...Ez egy olyan ritkaság és nemzeti kincs amiből alig-alig van néhány a világon...na persze nem itt.Mert ezen a tájon él többségük....és itt mosolygott ránk rögtön négy...Te aki olvasod,ha egyszer erre tévedsz,le ne tépd,mer külömben én tépem le a kezed amivel letépted!Természetesen fokozottan védett,eszemei értéke 250 ezer ropi...ha letéped büncselekményt követsz el!

Innen aztán levezetett a sárga3 a faluba,helyenként remek kilátással a szélrózsa minden irányába.Meleg volt már nagyon,délután négy felé járt az idő,de élvezetes volt ez az útszakasz is!

Fehérorgonás kilátás a Hármashegyre

Hosszúheténybe leérve a jelzett út rögtön egy pompás kocsmához vezetett!Mivel még volt egy óránk a buszig ami Pécsre vitt minket,beültünk egy igazi jó hideg sörre.Az élmény felülmúlhatatlan volt... Kitünő sör egy kitünö helyen egy kitünő túra végén.Hát kell ennél jobb?Ennek végeztével kiültünk a buszmegállóba.Megvártuk a buszt,azzal pedig belibbentünk Pécsre.Ott átmentünk a közeli vasútállomásra,onnan pedig a Sophiane IC-vel eljöttünk haza,azaz egész pontosan Sárbogárdig.Onnan pedig autóval hazahoztak minket.

Pompás nap volt.A Mecsek más mint a többi...most is az év eddigi legjobb túráját adta.

Írány haza az IC-vel

Túránk útvonala.A pirost elhagytuk a kék vitt fel a medvehagymáshoz.A zöld elmaradt.