Egyenesen át 2020 - Gergő emléktúrája

Aki követ vagy aki olvasgassa a blogomat,akár csak a napokban az már tudja milyen jelentőséggel bír,immár évről évre a szokásos Egyenesen át túránk.Ezt nyílvánítottuk Gergő hivatalos emléktúrájává is,aki még nem tudja miért,nem kell sokat visszalapoznia a blogban,hogy miért pont ez a túra az ami.Most nem részletezném.Minden évben nagyjából október harmadik hétvégéjének környékén szoktuk megejteni.Most ez akkor elmaradt,hiszen a Mecsekben és a Gemencben nyomtuk most októberben,az emléktúra így az utolsó októberi napra maradt.Ez persze semmit sem vont le jelentőségéből.Most is útra keltünk Gergő nyomában,méterről méterre azon az útvonalon amelyen ő is járt két+három éve.

Gergő természetesen velünk volt!

Mivel a közeli Nagyvenyimre mentünk nem kellett korán indulni.Csak a kilenc órási busszal libbentünk ki,9.17-kor így is leszálltunk a buszról Nagyvenyimen.Hivatalosan a nem messze lévő Szent Bernát arborétumból szándékoztunk indítani most is a túrát.Az emléktúrára természetesen Gergő édesanyja Móni és az egyik legjobb barátom Zoli kisért el most is.Persze ez sem véletlen,velünk túrázott Gergő a legtöbbet.Sokat gondolkoztam rajta,már korábban is,hogy meg-e hírdessem ezt a túrát,hátha eljönne olyan barátja,osztálytársa,ismerőse is Gergőnek,akik szerették,kedvelték őt.De úgy gondolom,most is csak a szájkarate menne,eljönni meg aligha jönne el bárki is.Na de mi meg közben odaértünk az ikonikussá vált arborétumhoz,ahol már őszi színekben pompázott a természet. 

Az arborétumnál

Az előző években mindig jó idő volt ezen a túrán.Most mikor negyedszerre került sor az Egyenesen át túrára,most nem volt jó idő.Erősen elvolt borúlva,szemerkélt az eső és viharos szél fújt.Na jó annyira viharos éppen nem volt,de igen erős.Ráadásul északi szél,mi meg észak felé szándékoztunk éppen menni... Bementünk az arborétumba ahol már legszebbik arcát mutatta az ősz.Megcsináltuk a film kezdő jeleneteit,fotózgattunk és Gergőre emlékeztünk.Ezek végeztével pedig elindultunk az arborétumból ahol már oly sokat jártunk a múltban.

Nagyvenyim temploma az arborétum területén van

Elöször a Rátgéber tó mellett haladtunk el,amit ugye Gergő tavának kereszteltem el,hiszen ez lehet az a tó amelyet legtöbbet érintettünk közös túrázásaink folyamán.A tó a borús időben elég szomorkásnak tűnt,már-már olyannak mint Gergő elvesztését követő napon,amikor kijöttem ide és mérhetetlen zokogás kapott el.Akkor.Szóval majdnem olyan volt most is a kis tavacska.Sok időt most nem fecséreltünk rá.Mentünk tovább és itt már rá is tértünk a zöld jelzésre.Ez vitt ugye majdnem teljesen egyenesen Perkáta útunk végcélja felé.Eleinte az útviszonyok nem voltak éppen a legideálisabbak.Sok volt a sár és úgy kellett átlavirozni ezeken a részeken.

Gergő tava

Nem éppen ideális útviszonyok...

Nagyjából egy kilométeren át volt ilyen a terep,aztán már különösebb problámáink nem akadtak az úttal.Voltak ugyan még sáros részek,de azok aztán már könnyen kikerülhetőek voltak.Nagyobb problámát jelentett az erős szembeszél.Az eső szerencsére már elállt.Amikor fák határolták két oldalt az útunkat akkor nem volt vészes,akkor nem fújt be úgy a szél,de ahol nem volt semmi,ott erősen érezhető és zavaró volt.Korábban sosem volt jellemző erre a túrára a rossz idő.Na persze olyan égbekilátóan most sem volt rossz.A szokásos helyen egy erdősávnál ahol szoktunk most is megkajáltunk.Egy bokor mögé bújva kerestünk menedéket a szél elöl.Ez nagyjából sikerült is.

Gergővel a szívemben...

Itt is emlékeztünk Gergőre,aztán indultunk tovább.Következett egy útkereszteződés.Itt vettünk búcsút a zöld jelzéstől,az letért balra Mélykútpuszta felé,mi pedig folytattuk egyenesen át.Itt egy darabig betonút volt ami a börtön melletti temetőhöz vezetett.Mivel pont halottak napja előtt voltunk,akadt rajta forgalom is.Balra ott volt az az épület ahol tavaly szélcsendben egy ablak csapkodott...most a nagy szélben egy ablak sem produkált hasonlót... Elértük azt a részt ahol az erdő kezdödött.Itt volt az,hogy jobbra a börtön,balra a temető volt.Mivel a temetőbe bőven akadt most ember,nem fecséreltünk rá időt.Majd jövőre betérünk.Figyelmünk így most inkább a börtön felé terelödőtt.

A börtön

A börtönből két meg három éve is hangok szűrödtek ki,mozgás volt észlelhető.Tavaly viszont semmi.Most sem észleltünk semmi mozgást,se zajt,így közelebb mentünk.Láttuk ugyan,hogy fenn a kerítésen két kamera is ficereg.Nem tudtuk eldönteni üzemel-e még a börtön.Móni aztmondta igen,mert az unokatesója itt dolgozik,ráadásul ez itt női börtön.Nem tudtam eldönteni igaza van-e,hiszen lövésem sem volt a dologról.Mindenesetre én eddig úgy tudtam,hogy a közeli Bernátkúton van a női börtön.Közelebb mentünk a kerités azon részéhez ahonnan belehetett látni.Semmi mozgás,semmi zaj nem volt továbbra sem.Aztán...mikor elkartunk menni onnan,folytatva a túrát valami hátborzongató zaj szürődött ki... Zörgés szerű zaj volt valami ahhoz hasonló mintha radiátorokat ütöttek volna evőeszközőkkel... hallottuk,de látni továbbra sem láttunk senkit.Úgy döntöttünk talán jobb menni,mert a zaj közben meg erősödött...

A börtönnél még a zaj előtt...

Nem tudtuk eldönteni miféle zaj lehetett.A rabok jelzetek mert láttak az ablakból?Mi nem láttunk senkit és minden ablak zárva is volt.Akkor...?Tán Gergő jelzett odaátról,mint tavaly a zörgő ablakkal és az élére állított 50 forintossal?De...ő meg nem jelezne úgy amitől megijedünk...szerintem.Szóval nem tudjuk miféle zaj volt ez,mindenesetre eljöttünk és a börtön után tértünk be abba az erdőbe amelyet annyira szerettünk Gergővel is,hiszen az egyik legszebb erdő amelyikben valaha is jártunk.Most sem okozott csalódást.

Beérve az erdőbe

Eleinte volt itt egy-egy sár,de aztán teljesen jól járható volt az itt már jelzés nélküli út.Érdekes volt mert az erdő egyes részein úgy tűnt még nem ért ide az ősz,hisz zöld volt minden.Más részeken meg azt tapasztaltuk,hogy már a finálé is lezajlott.Mindenesetre az a aranysárga szín amely a korábbi években jellemezte az erdőt most nem volt jelen.Ettől függetlenül az erdő lenyügőzöen szép volt most is!Elértük az első komolyabb kanyart a túránk során.Itt voltak egy kisebb dombon azok az érdekes törzsű fák amiket annak idején Gergővel is megcsodáltunk.Míg a többiek pihentek egy fatörzsnél addig én most is feljöttem ide.

Míg ők pihentek...

...én feljöttem a fákhoz

Ezekután folytattuk a túrát a csodálatos erdőben.Ami a korábbi években nem volt az most ezerszámra: gomba! Elképesztő mennyiségű gombát találtunk itt.Persze mivel egyikünk sem értett hozzá,nem tudtuk eldönteni melyik ehető és melyik nem.Szedni így nem mertünk,de biztos volt közte olyan is ami fogyasztható.Egy pörköltre valót összelehetett volna szedni.Az út az erdő gyönyörű volt annak ellenére,hogy nem volt olyan sárga mint az elöző években.Itt az erdőben ráadásul a szelet sem lehetett érezni.Kétség sem férhetett hozzá,hogy ez volt a túra legkellemesebb szakasza.

Gombafesztivál

Haladtunk az erdőben,mindenfelé gombák és gombák... korábban sosem láttam erre a kis élősködőket,most ezerszámra.Valóban mindenféle akadt.Az erdőre inkább volt jellemző a zöld szín mint az ilyenkor megszokott sárga.Máshol meg már szinte kopaszak voltak a fák.Elértük azt a kereszteződést ahol négy út találkozott.Itt mindig lefotóztuk Gergőt... A négy út közül kettőt benött kicsit a fű,alig ismertem rájuk.A mi útunk volt jó,ahonnan jöttünk és amerre mentünk.Ha már itt mindig lefotóztuk Gergőt,akkor most is csináltunk képeket,Gergő fotójával a kezünkben és a szívünkben.

Gergővel az erdő mélyén

Egy nyuszi futott át előttünk az úton,majd nem sokkal később még egy.Közben találtunk egy lábszár csontot.Vajon milyen állaté lehetett?Valószinüleg valami nagyé.Tán szarvasé,a jó ég tudja.Lassan kiértünk az erdőből,még Móni lett figyelmes arra a kis árokra amelynél két éve ökörködtünk még Gergővel.Az erdő utáni hatalmas rétre érve láttuk,hogy a szél alaposan kitisztitotta a levegőt,hiszen tökéletes rálátásunk volt a 15km-re lévő Velencei-hegységre.Volt olyan év amikor látni sem lehetett.Most minden eddiginél jobban volt átható!A réten is rengeteg gomba volt.Lehet ezek a perkátai gombafesztivál gombái lehettek?Aligha.Hiszen nincs is Perkátán gombfesztivál.

Kiérve a rétre

Átlósan szeltük át a rétet,majd az út újra egyenesre váltott.Csodáltuk a szép rétet amely olyan volt mint valamilyen szavanna... jó lenne elhozni egyszer ide a kutyámat,biztosan jól érezné magát.Emberek érkeztek a távolban.Távcsővel kémleltem nem-e cigányok,mert akkor letérünk valamerre.De egy békés család volt gyerekekkel,kutyákkal.Alighanem gombászni jöttek.Elértük a rét túlsó végét.Az út elfordult jobbra Perkátának.Célegyenesbe értünk.A faluba érve a szokásos kép fogadott.Móni kissé elfáradt ezért az egyik buszmegállóban pihentünk egyet.Majd folytatva a túrát odaértünk a szokásos ismert részekhet,a templomhoz,a Győri kastélyhoz...

A Győri kastély

A kastély mögötti parkban fejeztük be a túrát,annál a játszótérnél és edzőparknál ahol mindig is szoktuk.Móni elkészült erejével,nem értettük,hiszen a korábbi években jól bírta.A terep sem nehéz.Lehet a szembeszél vette ki az erejét?Kicsit bohóckodtunk most is,de messze nem annyit mint korábban.Mivel nem volt jó idő és kezdett sötét is lenni,lesétáltunk a buszhoz.Az jött rendesen és délután négy órára már itthon is voltunk.Most sem volt rossz ez a túra,annak ellenére sem,hogy nem volt jó idő.Újabb és újabb szépségekkel ajándékozott meg minket a teremtő ezúttal is.Nem éreztem Gergőt úgy mint tavaly.Vagy nem jöttek most jelek úgy odaátról vagy mi nem figyeltünk most ezekre.A zaj a börtönnél mindenesetre érdekes volt...