Kutakodva emlékeimben,a régi november elsejékről természetesen az ugrik be,hogy ilyenkor rendszerint a temetőbe mentünk.Gyerekkoromban még tiszteletét tette valamelyik rokon és úgy mentünk ki a nagyszülők sírjához.Majd ahogy teltek az évek sajnos egyre inkább a közeli hozzátartozóim sírját kellett meglátogatni.Apáméval kezdödött,aztán anyámét,majd nővéremét,bátyámét és sajnos Gergőét...Aznap este mindig gyertyákat gyújtogattunk,mindenkinek volt egy saját gyertyája és mi mindig figyeltük melyik ég legtovább.Mégis van két olyan november elsejénk amely eltér a többitől,eltér az átlagtól.Most Gergő emléktúrájának előestéjén és két nappal mindenszentek előtt ezek elevednek fel...
 |
| Álltalában a temetőbe visz ilyenkor az út,de akadt kivétel... |
Ezek egyike 2014-re nyúlik vissza...és mi Gergővel nem a temetőbe mentünk ki sötétedésre,hanem a stadionba!Ugyanis fontos mérközést játszott a csapatunk.Persze a temetőt nem felejtettük el,de arra már nem emlékszem,hogy előtte vagy utána egy nappal mentünk-e ki?Meccs volt és mi már akkor sem hiányozhattunk onnan.Ráadásul még friss volt a világítás,ez volt Dunaújváros történetének második villanyfényes mérközése.A Pécs érkezett és mi újonc csapatként éppen kezdtünk elmozdulni az utolsó helyről.Ebben egy győzelem óriásit segített volna még...
 |
| Az első gólunknál...(fotó dpase.hu) |
Kemény meccs volt és nem játszottunk jól.De ha jól nem is játszottunk,szívvel igen.Sosem láttam még így küzdeni saját csapatomat.Az ellenfél vezetett 1-0-ra,de egyenlítettünk,majd 2-1-re is az ellenfél vezetett,de azt is kiegyenlitettük!Aztán a hetvenedik perc táján csereként pályára lépett kedvenc játékosunk Goldslove aki amúgy színesbörű volt.Nagy gólvágó volt,de korábban a harmad és másodosztályban ment csak neki.Itt az NB I.-ben láthatóan nem tudta megszokni a légkört.Gólt ekkor még nem szerzett az idényben.Hatalmas meccs lett közben a derbiből,óriási izgalmakat éltünk át.Aztán egy támadásnál Goldslove-hoz került a labda,valahogy csetlett.botlott,de mindig nála maradt a labda,egészen addig amíg kapura nem lőtt.Ahogy rárúgta a nem túl erős lövés a Pécs kapujában kötött ki!Góól!Mi vezettünk 3-2-re!Azt a gólörömöt azt az extázist amit akkor átéltünk a többi hazai szurkolóval,azt nem lehet überelni...ez volt minden idők legnagyobb gólöröme mindkettőnk számára.Sosem felejtem el...
 |
| Életünk góljánál.Gegő örül,de én is látszódom. |
Nem tudom ki volt az a fotós aki azt a képet csinálta,de örök hálám neki.Hiszen így megmaradt valami abból az extázisból...Hát így örültünk.A mérközést aztán megnyertük 3-2-re.A végén pedig lementünk pacsizni a játékosokkal.Óriási,fergeteges ünnep volt.Nem a jó játékunknak köszönhettük a sikert hanem szó szerint a szívünknek.Óriásit küzdött a csapat és a közönség hálás volt.Évek múlva is minden november elsején eszünkbe jutott a meccs.Volt,hogy Gergővel éppen a temetőbe menet beszélgettünk róla.A régi nagy meccsről amely 2014 november elsején volt.
 |
| A pacsizás.Balról a második kar Gergőé a negyedik az enyém |
A másik szokásostól eltérő november elsejénk pedig 2016-ban volt.Ekkor túrázni indultunk (természetesen Gergővel). Nem volt jellemző sosem a múltban,hogy ezen a napon túrázunk.Ekkor ha jól emlékszem több napos ünnepet hozott november elseje és az itt sincs meg,hogy elöző vagy az eztkövető napon mentünk-e ki a temetőbe.Így vagy úgy november elsején túrázni mentünk a Csepel-szigetre,le egészen a Tassi zsilipig.Alighanem azért választottuk ezt a napot a többnapos ünnepen mert erre ígérték a legjobb időt.Aztán...jól megszívattak most is.
 |
| Gergő a tassi zsilipi túrán |
Elvolt erősen borúlva és nem volt jó idő.Na jó egy túrához azért tűrhető volt.A túra maga nagyszerű volt most is.Makád érintésével jutottunk le a zsilipig.Az utolsó kilométerek betonúton vezettek,egy túrázónak ez maga a halál.Meg is fájdult a lábunk erősen,de a táj szépsége és érdekessége ezt feledtette velünk.A zsilip előtt pedig még lementünk a Csepel sziget legdélibb pontjáig.Fantasztikus volt.Ezután mentünk vissza a zsiliphez,amely szintén remek látvány volt.
 |
| A Tassi zsilip |
A zsiliphez megkértük a mamáékat,hogy jöjjenek el értünk kocsival,mert Tassról nem volt busz még kerülövel és átszállással sem,amivel ekkor hazajuthattunk volna.Ám a megbeszéltekhez képest vagy negyven perccel előbb odaértek.Nekünk meg így nem volt időnk alaposabban körülnézni.Gergőnek nem is tetszett a dolog,azzal vigasztaltam,hogy eljövünk még ide.Sajnos nem jöhettünk többé...
Ezen sorok írása után,holnap lesz Gergő 2020-as emléktúrája.Ugye aki olvas az tudja,hogy az Egyenesen át túrát nyílvánitottuk ugymondd Gergő "hivatalos emléktúrájává" és ezt minden évben még menni tudunk megcsináljuk,minden októberben.Arról,hogy miért ez lett,három bejegyzéssel ezelőtt írtam.Most nem fejtem ki bővebben.
Holnapután november elsején pedig elindulok Gergő sírjához gyertyát gyújtani és virágot vinni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése