Éppen ma van 43 éve,hogy szegény elvetemült bátyám odáig merészkedett,hogy kivitt egy focimeccsre.Ha tudja mi sül ki ebből,lehet sosem vitt volna ki.De kivitt és ezzel kezdetét vette egy nem mindennapi történet.Az elmúlt négy évtizedben csak kevésszer hiányoztam a nézőtérről és ha veszek egy évi harminc meccses átlagot,ez akkor közel 1300 mérközés!Azthiszem azt elmondhatom magamról,hogy nem vagyok divatszurkoló hiszen a 43 év alatt egyetlen csapatnak szurkoltam csak.Csupán a csapatnév változott,de az alap ugyanaz volt mindig.Hosszú ideig Dunaújvárosi Kohásznak hívták a csapatot,majd következett egy másfél évtizedet átölelő Dunaferr SE időszak.Ez volt a legsikeresebb korszak.Majd jöttek a hanyatlás évei amikor már mindenféle neve volt a csapatnak,mint pl.Dunaújváros FC Prelasti meg ilyenek.Egy rövid ideig voltunk ismét Kohász.Majd elérkeztünk napjainkig amikor is Dunaújváros PASE a csapat neve.Bár azt mondják ez nem jogútodja a Kohásznak és a Dunaferrnek,de mindenki annak tekinti,hiszen ma is fel-fel csendül a lelátón egy-egy Hajrá Kohász kiáltás.
 |
| A régi stadion.Ma már fura,hogy egyáltalán lehetett itt meccs... |
Az a bizonyos első meccs ami napra pontosan 43 éve volt még a régi Kohász stadionban került megrendezésre.Telt ház volt,hiszen a Ferencváros érkezett hozzánk amelynek a neve már 1977-ben is jólcsengett... Én még kis porbafingó kölyök voltam,mai fejjel meglepő volt,hogy a tesóm bemert vinni a zsúfolt stadionba.Abba a stadionba amelyről ma alig tudnánk elképzelni,hogy itt focimeccset lehetett egyáltalán rendezni.De lehetett és nem nagyon volt még ülőhely,álltak az emberek.A félidőben 2-0 arányban vezetett a Ferencváros,mi meg a szünetben kimentünk a büfébe.Ahol persze hosszú sor volt,így míg sorba álltunk elkezdödött a második félidő.Amelynek elején a Dunaújváros rögtön tizenegyeshez jutott.Hördült is nagyot a tömeg,mi meg elfelejtve a sorban állást,rohantunk fel a lelátóra.Tesóm a nyakába vett,ahonnan jól láttam,hogy belötte a hálóba a labdát a Dunaújváros.Azthiszem ez volt az a pont vagy mérföldkő ahonnan beleszerettem az egészbe.A tömeg gólöröme magával ragadott,mint a második félidő további része.Ugyanis a csapat fordított és 3-2-re megnyerte a mérközést!
 |
| Dunaújváros történetének legjobb csapata |
Tehát ezzel vette kezdetét a történet.Attól fogva minden héten ott voltam a régi stadionban.1989 augusztusáig kivétel nélkül minden alkalommal!Szerepelhettünk akárhogy.Mert már ekkora is megéltünk mi itt mindent.Jó szereplést az NB I.-ben,kiesét az NB II.-ből,vegetálást az NB III.-ban...Semmi sem tántorított el.1989-ben csak azért maradtak abba a meccsre járásaim mert behívtak katonának.Persze amikor idehaza voltam épp és a csapat játszott akkor kimentem.A leszerelésem után hosszú NB II.-es évek jöttek,majd 98 táján feljutottunk újra az NB I.-be.Ezek voltak aztán az aranyévek.Az ezredforduló évében magyar bajnokságot nyert a Dunaújváros és igazán büszke voltam.Óriási élményekben volt részem.
Ám az aranyévek is elmúltak,következtek a böjt évei,sőt a megszünésé is!2009-ben megszünt az egykori Dunaújvárosi Kohász.Ez azért is volt szomorú,mert közben felépítettek egy új stadiont (ami a mai napig nincs kész 100%-san).
 |
| Az új stadion |
A kertek alatt aztán született egy új klub a városban amely 1998-ban alakult és 2010 környékére kinőtte így magát a város vezető futballegyesületévé.Ekkora ráadásul már az NB III.-ban bontogatta szárnyait.ahonnan felkerült az NB II.-be,de onnan kiesett egy év után.
Ekkoriban volt az,hogy többet hiányoztam kicsit a kelleténél a lelátóról.Szerencsére aztán 2013 környékén észbe kaptunk.A csapat nagy harcban volt az NB III.-ban az újabb feljutásért,ezt már nem nézhettük tétlenül.Ekkor kezdtünk Gergővel kijárkálni a meccsekre.Ahogy engem is azon a 1977-es napon,úgy Gergőt is elvarázsolta az egész milliő akkor azon a 2013-as napon.Pedig ekkor nem volt már teltház.Innentől kezdve újra kint voltam minden egyes meccsen.Jöttek a sikerek NB II. majd NB I.,aztán újra a visszaesés,de mindig ott voltam és Gergő is haláláig mindig minden meccsen ott volt velem!
 |
| A Dunaújváros csapata napjainkban |
Gergő elvesztése után óriási erőfeszitésembe került újra kimenni...de megtettem és teszem ma is,úgy is,hogy egyre több olyan meccs van,hogy nincs kivel mennem,így egyedül vágok bele.Hiányozna ha nem mehetnék,hiszen az elmúlt 43 évben szinte mindig ott voltam (sőt olykor idegenbe is elmentem).Itt aztán tényleg megértünk már mindent.Voltunk fenn a legmagasabb csúcson és lenn a pokol legmélyebb bugyraiban.Viszont sosem vehetik el már tőlem a gól örömét a győzelem mámorát a meccsek izgalmát...
Az egész tehát éppen 43 évvel ezelőtt kezdödött.
1977 október 1.-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése