Hát akkor elérkezett végre a nap,hogy felkeressem a Zengő űj kilátóját.Ugye már számtalan szó és bejegyzés volt ebben a blogban a Zengő új és régi kilátójáról.Ígéretet tettem is rá,hogyha elkészül majd az új akkor még az idén felkeresem majd.Áprilisra terveztem jó szokásunkhoz híven a zengői túrát,de a koronavírus okozta kijárási korlátozás ebben akkor meghíúsított.Járvány most is van,sőt erősebb mint tavasszal,viszont nincs (még?) kijárási korlátozás,így semmi sem tartott már vissza,hogy megvalósítsam ezt az ígéretemet.Eredetileg két héttel korábban akartunk jönni,de akkora ítéletidőt mondtak (nem volt az!),így elhalasztottuk akkor két hétre a túrát.Most viszont minden adott volt egy újabb jó bulihoz,az idő több mint remek volt.Nem hiába a túrázásoknak leginkább kedvező október volt végre.Reggel fél hétkor indultunk Dunaújvárosból busszal,a lassan egyre jobban összeérő csapattal: jómagam,Zolika,Manó és a Tizedes barátaimmal.
Harangláb Zengővárkonyban
Egy átszállással fél tíz után már Zengővárkonyban is voltunk.Innen indult a túra.Terveink szerint majd bemegyünk a szelídgesztenyésbe,majd Pécsváradon körbejárjuk a várat ezúttal kivülről,onnan pedig megkezdjük kapaszkodásunkat fel a Zengőre.A kilátó és a kilátás megcsodálása után pedig leereszkedünk Hosszúheténybe ahol elfogyasztjuk majd immár szokásos babgulyásunkat.Hozzávetőleg ez egy 12-14km-es túrának ígérkezett.Belevágtunk hát.Zengővárkonyra magára nem sok időt vesztegettünk,éppen csak azt néztük meg ami utunkba került,ezek leglátványosabb eleme egy harangláb volt.Gyorsan kiértünk a faluból.
Reggeli szüneten
Hamar feltűnt a Szelídgesztenyés.Egy-két száz méterre volt csak,sőt magát a települést jelző táblát már kitették ide a Szelídgesztenyés mellé.Mielőtt behatolhattunk volt egy szép ligetes részre lettünk figyelmesek,ahol padok és asztal is volt.Úgy döntöttünk akkor itt megreggelizünk mielőtt belevágnánk a nagy kalandba.Így is lett.A reggeli végeztével behatoltunk a gesztenyésbe.Szép volt persze mint mindig.Nekem eszembe ötlött,hogy utoljára itt is Gergővel jártam 2014-ben... A gesztenyés fő eleme persze maga a Rockenbauer sír volt amely a túrázók zarándokhelye.Szomorúan állíptottam meg,hogy négyünk közül volt egy személy aki nem tudta ki az a Rockenbauer Pál...(nevet most nem mondok).Fotózgattunk,majd Manó és a Tizedes megpróbált pár gesztenyét gyűjteni.Kevés sikerrel.Lényegében mindannyiuknak tetszett a Szelídgesztenyés.
A Rockenbauer sírnál
Miután tiszteletünket tettük Rockenbauer Pálnál (én,túrázásaim történetében már harmadszor) folytattuk a túrát Pécsvárad felé.Egy kis időre elvesztettük ugyan a piros+ jelzést ami vezetett minket,de aztán hamar megtaláltuk újra.Pécsvárad pár száz méterre volt csak.Odaérve kicsit kanyargott az út az ugymondd "peremkerület" részén,de könnyen odataláltunk a várhoz.Ehhez lekellett térni kicsit a piros+ -ról.A várhoz érve már előre lefixáltuk,hogy most nem megyünk be.Én meg Zoli tavaly jártunk itt,Manó is egy-két éve.A Tizedes sajnálta kicsit a dolgot,de aztán belenyugodott.A vár mögötti/alatti park lenyügőzöen szép volt,tele vagy hatvan szoborral.Elöször azthittem ezek hasonlóak mint nálunk az acélszobor park,de közelebb menve egyikhez felfedeztem,hogy ezek nem acélból készültek,hanem fából (...)
A vár alulnézetből
Az egyik szobor és a vár
Megkerültük - körbejártuk tehát a várat,még megnéztük a kálváriát és a templomot,majd következhetett a túra érdemi része.Kapaszkodás a Zengőre.Választhattunk: vagy a piros+ - on megyünk tovább,vagy ide a várhoz is betérő sárgán.Mivel innen még sosem ment fel egyikünk sem a Zengőre nem tudtuk melyik a könnyebbik.Mert azzal tisztában voltunk,hogy könnyű éppenséggel nem lesz a felfelé vezető út.A piros+ még kavargott kicsit a városka utcáin a sárga viszont egyenesen vezetett fel a rengetegbe.Így ez utóbbi mellett döntöttünk.A piros+ odafenn amúgy belefut ebbe a sárgába egy ponton.Elhaladtunk feltehetőleg a helyi brikett-telepen mielőtt emelkedésbe kezdett volna az út.Aztán már ott is voltunk.A Zengő erdejében!
A csodás zengői erdő
Október közepét írunk lassan és bizony késik az ősz.Nem is keveset!Ilyenkorra már javában zajlik az őszi színjáték,de itt is mint odahaza még minden zöld volt...Hiányoltam a sárguló fákat,de egyenlőre nyoma sem volt.Ettől persze még lenyügőzöen szép volt a zengői erdő.Az út rendkivül jól járható volt.Aztán utak tömbkelege halad itt mindenfelé.Szerencsére a jelzések jól voltak felfestve,így nem tévedtünk el.Egyenlőre szelíden emelkedett a sárga jelzés.Azonban tudtuk ez nem lesz mindig így...Ez amúgy az a sárga ami ugye felmegy a Zengőre,lereszkedik a másik oldalon elképesztő meredekséggel,majd megy be a Mecsekbe,hogy átvigyen a Miske tetőn,felvigyen a Cigány-hegyre,a Dobogóra és megérkezzen a Nyárádi kunyhóhoz....Tehát mondhatni a legkedvesebb mecseki utam amelynek számos részén jártunk már.Itt viszont még nem.Egy ponton aztán ahogy gondoltuk odalett a szelíd emelkedés és meglehetős fingatósba kezdett az út...
A Viki pihenő
A többiek a pihenőidőn
A kilátóig már bizony ilyen volt.Fingatós emelkedők.Meglepő volt,hogy most az eddig szinte minden túrán hátul kullogó Zolika ment elől és ő bírta a legjobban a terepet.A Csepegő-árkos szenvedése után most kiváló kondiban volt.Mi hárman meg szenvedtünk felfelé.Nehezen bírtuk.Jól jött egy kis pihi a Viki pihenőnél.Meglepő tömeg kezdett lenni közben a Zengőn.Immár elnyerte a hozzá méltó népszerűséget a hegy!Számomra ez persze zavaró volt.Vágytam a régi idők zengői nyugalma után.Erre most semmi esély nem volt.Valóban tömeg volt fenn...Na de sebaj,a pihenő után még akadt fingatós rész,de egyszer csak ott volt a kilátó...!
Első találkozás az új kilátóval
Első látásra beleszerettem.Persze hiányzott a régi filling,a régi kilátó és annak nyugalma.Bár ott volt benne az új kilátóban a régi is.Ugyanis ahogyan korábban már írtam párszor,az új kilátót a régi köré építették.A régi geódéziai mérőtorony köré húzták fel ezt az acélvázat,ami szerintem meglehetősen jól sikerült.Ami nem kicsit volt zavaró az a tömeg.Óriási tömeg volt a Zengő új kilátóján és annak környékén.Ráadásul akadt néhány jóképességű akik megint kiakartak tűnni a tömegből,az egyik asztalkánál (ahol annak idején Gergővel is ettünk) röhögött óriási fenhangon...legszívesebben hozzábasztam volna egy 20 tonnás tekercset a melóhelyünkről... Érdekes volt,hogy még amig a régi kilátó volt szinte nem járt itt senki.Most meg...többen voltunk mint egy MTK meccsen.Na de indultunk fel a kilátóba.
Felfelé
Új kilátó lévén,természetesen kiváló állapotban volt,a lépcsők és a szintek rácsos elemekből álltak,a vázak rendkivül erősnek tűntek.Hét szint volt ha jól számoltam,mint anno múltkor a Gizella királyné kilátóban is.Ez azonban magasabb volt öt méterrel és néggyel a régi kilátó tetejétől is,a maga 22 méternyi magas kilátószintjével.Óriási tömeg volt odafenn.Ahogy haladtam felfelé a hatodik szintnél ugye elértem a régi kilátó tetejét.Szívem újra megdobbant,hisz megannyi szép emlék fűzött ide...Jártam itt a régi cimborákkal,Sándorral és Gergővel is.A régi kilátó a szívem egy darabja...Na de mentem fel a legfelső szintre.
A régi kilátó és annak teteje az új kilátóból
Odafenn is óriási volt a tömeg.A védő korlát a szinttől meglehetős magasan volt,így a kilátószint rendkivül biztonságos volt!Persze kisgyerekek nem nagyon látnak ki,de fő a biztonság ilyen magasságban.Nehezen fértem oda megcsodálni a kilátást,de sikerült.Felsejlett a történelem legszebb kilátása a Mecsek hegységre!Na és persze a környékre.Nem volt a legtisztább idő,de türhető azért.A teljes hegységet lehetett látni és nagyjából 25-30 km távolságra a környéket is.A Dráva ezúttal nem látszodótt és persze nem lehetett látni a Badacsonyt sem,pedig úgy tartja a fáma tiszta időben lehet.Mint írtam nem volt 100%-os tiszta idő.
Kilátás a Hármashegyre
Kilátás a Mecsekre
A Mecsek ismert részei persze jól látszódtak: a Hármashegy,a Misina, a Miske tető,a Cigány-hegy,a Dobogó,a Réka-völgy és sok más is.Ismert élmények,emlékek köszöntek szembe.Órákig eltudtam volna itt lenne a tömeg ellenére is.Imádtam mindig a Mecseket,a Zengőt.És új volt a kilátó,de ott volt alattunk a régi is.Sajnos hiába az alig három hónapja átadott építmény a sok fasz már belekarcolta itt-ott a nevét meg sok minden ökörséget.Szerencsére ez nem tudta elrontani az élményemet azért.Csodáltam a szentélyt odafentről.Ugye a régi kilátóból ezt már nem lehetett,mert a fák elérték annak magasságát.Bízunk benne ilyen magasra már nem fognak nőni azok a fák.
A Mecsek tetején
Na de a többiek elindultak lefelé,így lassan én is búcsút mondtam ennek a csodának.Ötödszörre voltam a Zengőn és ha rajtam múlik jövök még,hogy láthassam ezt a csodát újra és újra.Leérve sem csitult a tömeg.Két nő lépett hozzám segítséget kérni.Nem tudom,de ezekszerint rám lehet írva,hogy ismerem a Mecseket.Útbaigazítást kértek én pedig útbaigazitottam őket.Mi meg búcsút vettünk a kilátótól.Megkezdtük ereszkedésünket lefelé.Közben mivel közeledett a Bocz kereszt,meséltem a többieknek a Báránylesről,ami egy népi hagyonmány és itt van a színhelye a keresztnél,minden év húsvét hajnalán (talán volt már róla szó a blogban is).Tetszett nekik,olyannyira,hogy szeretnének is eljönni majd.De ez még a jövő zenéje...Elértük tehát a keresztet.Mondanom sem kell gondolom,hogy itt is Gergővel jártam utoljára még 2017-ben...
Búcsú a Zengőtől
A Bocz kereszt
Nem kellett többé felfelé menni.A fingatós részek megszűntek.Ám lefelé ahogy a lábunk tartotta a testünket a meredek utakon,kissé fárasztó volt.Persze nem panaszkodni jöttünk,nem is panaszkodtunk.Ez már a sárga háromszög jelzés volt,ezt már jól ismertem.Egy ponton csatlakozott be az a kék háromszög jelzésű út amit annyira szerettünk,hisz itt található az a medvehagymás amelynek virágzásakor nincs szebb hely ennél a világon.De most mentünk lefelé a sárgán ahol egykor Gergővel,egykor meg Sándorral mentünk.Tavaly meg Zolival meg Mónival.Most október lévén,medvehagyma már nem volt,csak a zöld erdő.
Ahol becsatlakozik a kék3
Lefelé még egy traktor(!) szolgált látnivalóval,ami a turistaút mellett volt az erdőben és úgy tűnt a földből nőtt ki.Lejebb pedig az a pont ahol mindig megálltunk,akárkivel is voltunk erre.Itt volt csodás rálátásunk a Hármashegyre.Most is mint mindig nagyon szép volt.Most is készült itt fotó mint mindig.Most is megmutatom mint mindig.
A Hármashegy
Tudtam a sárga háromszög oda vezet a Tavasz vendéglőhöz ahová pont tartottunk.Ám egy ponton nem is értem hogyan elvesztettük a jelzést és Hosszúhetény egy másik utcájában kötöttünk ki.Gondolkodtam hogy a pinyóba,hiszen nem elöször jártam itt...Valószinűleg az történhetett,hogy annyira beszélgettünk,hogy nem figyeltünk az útra,így a jelzés valahol letért.Tragédia persze nem történt,annyiból volt kellemetlen,hogy így nagyjából még ötszáz méternyit gyalogolhattunk a vendéglőhöz.Na de megérkeztünk és ezzel bevégeztetett a túra.Betértünk kedvenc helyünkre,voltunk már itt ugye valamennyien,legutóbb a Mecseket átszelő túrán pár hónapja.Beültünk és elöször leöblitettük az út fáradalmait,ki-ki sörrel vagy fröccsel.
Egészségetekre!
Ezután következhetett a nap csúspontja a babgulyás.Itt készítik a világ legfinomabb babgulyását,most azonban nem volt olyan finom mint szokott.Ennek oka,hogy nem volt marhahús a készleten,helyette csülökből csinálták,így meg olcsóbban adták.Persze azért finom volt így is.A falatozás után jöhetett a következő sör,majd kávé és egy adag palacsintát is lenyomtunk.Több mint két órát eltöltöttünk most is itt.Újra megvoltunk elégedve.Jövünk még ide az biztos.Volt még 50 percünk a buszig,így elsétáltunk a közeli templomig még.
A hetényi templom és környéke
Megcsodáltuk a templomot és környékét,majd még egy utolsó pillantást vettünk a Zengő kilátójára,mert innen lehetett látni a csúcson.Majd elsétáltunk a buszmegállóig.Jött a busz rendesen.Hazafelé Pécsről csak vonatpotló busz volt Dombóvárog,onnan már vonattal mentünk Szabadegyházáig,ott meg most elértük a Dunaújvárosba menő buszt.Így fél 11-re hazaértünk.Hát újra egy pompás nap volt,egy oltári jó buli,rengeteg látnivalóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése