Igazából valahova a Budai hegyek környékére terveztünk erre a napra,de sorra jöttek a hírek,hogy a fővárosban a legnagyobb a vírusveszély,így ezekben a koronavírusos időkben most nem kockáztattunk.Átvarriáltuk és a híradások alapján legbiztonságosabb Tolna megyére esett a választásunk,a későbbre tervezett gemenci erdei túránkat előrébb hoztuk.Mivel háromnapos hétvége következett a nemzeti ünnep apropóján,már csak azt kellett kitalálni melyik nap menjünk.A vasárnap eleve kiesett mivel hazai pályán játszik a csapatom,a meccsről pedig nem hiányozhatok.A szombat és péntek közül pedig ez utóbbira ígértek jobb időt,így délutános műszak után kevés alvással,reggel ott találkoztunk a buszmegállóban,ahol a már szokásos fél hetes busszal indultunk el szekszárdi átszállással Pörbölyre,a gemencei túrák talán legjobb kiindulópoontjára.Most Zoli és Móni tartott velem,Manó és a Tizedes a Vértes felé vették az utukat,velük majd egy másik alkalommal megyünk újra.
Az ökoközpont utáni első méterek
Negyed tízkor szálltunk le a pörbölyi vasútimegállónál a buszról,pár méterre volt innen a ökoturisztikai központ.Innen indítottuk tavaly novemberben is a gemenci túránkat.Mielőtt nekivágtunk volna,most is beültünk egy kávéra a kisvasút restijébe.Majd még ökörködtünk egyet az ökoközpontban.Ezután még mindig nem vágtunk bele a túrába,hanem kitértünk a vadmegfigyelőhöz mint tavaly.Móni akkor nem volt itt,nem látta a vadakat,így kimondottan a ő kedvéért tettük ezt.A központtól a vadmegfigyelő pár perc séta csupán.Az állatok pedig egy nagyjából 350 x 250 méteres elkeritett részben vannak.Főleg vadisznók,őzek és szarvasok.Ide is érkeztünk,körbejártuk,annyi állatot nem láttunk mint tavaly.De azért akadt.Tavaly csak mi voltunk itt,most elég sok ember,talán ez volt az oka,hogy nem jöttek annyira elő az állatok.
Őzike fogad minket
Persze azok most is kedvesek,aranyosak voltak.Sok odajött hozzánk a kertéshez.Ezek legkedvesebbike egy vaddisznó volt,aki messziről kiszúrt minket,hívtuk őt,hogy jöjjön oda hozzánk,ezt készséggel megértette és odajött.Aztán pózolt ott nekünk,majd végigkisért a kerités mentén.Aranyos volt,de a kerítés védelme nélkül aligha találkoznék vele szívesen az erdő rengetegében.De most is igaz volt,hogy az állatok szeretete öszintébb és kedvesebb mint az emberé... Nehéz szívvel mondtunk búcsút neki.Reméljük találkozunk még azért.
Kedvenc kis malackánk
Indulhatott a túra!Terveink szerint egy nagyjából 16km-es kört szándékoztunk menni a Gemenci erdőben,érintve a szép dunai holtágakat,mint Cserta Duna,a Vén Duna és a Rezéti Holt Duna.Majd a túrát pedig itt fejeznénk be ahonnan elindultunk,az ökoközpontnál.Az első métereken egy töltésen vitt a kék jelzés,ami betonút volt.Szerencsére ez a rész nem tartott sokáig talán egy kilométeres ha lehetett.Itt még be sem tért az út az erdőbe,annak szélén haladtunk el.Persze nem ez volt a Gemenci erdő déli határa,hiszen elnyúlik az még dél felé pár kilométert.Egyszer majd arra is eljövünk.Az ősz némi késéssel,de elkezdte színesre festeni a természetet,amely leginkább itt a Gemenci erdőben a legszebb.
Az első métereken
Aztán egyszer csak véget ért a betonutas rész,a jelzés pedig behatolt az erdőbe.Teljesen jól járhatóak voltak az erdei utak.Itt-ott előfordult némi dagonya,de 95%-san jó volt az út.Az erdő pedig már az első métereken lenyügöző volt!Valóban megkezdödött végre az őszi színelőadás,amelyet annyira szerettünk mindig is Gergővel... Az út pár kilométeren át szinte tökegyenes volt.Akár itt is meglehetett volna rendezni az Egyenes át túránkat is.Beszélgetésbe elegyedtünk Zolival,Móni némileg lemaradt,csodálta az erdőt,fotózgatott.Egyszer csak egy puffanást hallottunk.Hátranéztünk Zolival,hát Móni esett egy ólajtónyit.Gondolkodtam vajon mitől,hiszen ritka jól járható út volt,semmi bucka vagy akadály...Elmondása alapján egy fa mégis kiállt valahol,abban botlott meg...Szerencsére komolyabban nem ütötte meg magát.
Hosszú egyenes,de szépséges út
Nagy sokára érkezett el az első kanyar.Lehetett legalább három kilométer hosszú az egyenes szakasz.Lényegtelen,mert szépnek nagyon szép volt.A kanyar után rögtön ott volt egy dunai holtág.Alighanem ez lehetett a Cserta Duna.Az út itt már kanyargott,erre-arra.Az erdő a levegő pedig több volt mint kellemes,ez mellé pedig párosult egy kiváló túraidő.A Cserta Duna is szép volt.Térkép nélkül mentünk amúgy mint mostanában szinte mindig.Elöre felmértem a terepet,ha elakadtunk valahol,akkor pedig elővettem egy telefonos alkalmazásomat,ami útbaigazitott.Mert a jelek felfestése azért messze volt a tökéletestől.Igaz láttunk már sokkal rosszabbat is.Kis hídakon mentünk közben át.Móni már megéhezett,mondtam,ha lesz valahol pihenő majd ott eszünk.Ám egyenlőre az nem volt.
A Cserta Duna
Szépen haladtunk,persze különösebb nehézséget nem okozott az út.Mónira egy ponton rájött a híg fosás.Pottyantós híján,kénytelen volt bemenni a sűrűbe elvégezni a dolgát.Kicsit kezdte régi formáját idézni,amikor is sokat nyüglödött.Ez sokat javul Gergő elvesztése után,de most mintha kezdett volna visszasüllyedni oda ahova rég...Jó persze,híg fosás volt már,hogy mindannyiunkra rájött valahol,ezzel nem is volt gond.A kék jelzésen haladtunk,majd bejött utunkba a piros is.Ez visz le amúgy az erdő déli részére,egyszer majd alighanem arra fogunk menni,ahonnan ez jött.De most mentünk még a kéken.Becsatakozott közbe a kék+,de ez csa eddig vezetett,bele a kékbe.Arra szándékoztunk is menni tovább,de közben feltünt a pihenő.Mielőtt folytattuk volna utunkat a kék+ -on,tartottunk egy reggeli szünetet.Jó persze már benne voltunk alaposan a délelőttbe.Ez amúgy az a pihenő volt ahol tavaly Manóékkal is megpihentünk.
A pihenő
Ez a pihenő amúgy már a Vén Duna partján volt és amennyire megtudtam ítélni,a Cserta Duna éppen a Vén Duna egyik ága volt,abba torkollott bele.Megkajáltunk,azt lepróbáltam menni a Vén Dunához,de egyfelől mindenhol dzsindzsás akadályozott meg benne,ahol meg nem ott vagy horgászok voltak,vagy a tavalyinál magasabb vízállás akadályozott meg benne.Így érdemleges kép a Vén Dunáról most nem tudott készülni sajnos.A pihenő után visszatértünk akkor tehát a kék+ jelzésre.Szemből jöttünk tavaly Manóékkal erre.Rögtön elöször egy kis fahídra mentünk fel.Alattunk volt a Cserta Duna a torkolat meg alig pár méterre volt innen.Odalenn pedig egy kenus csapat próbálkozott átmenni a híd alatt.Szűk lehetett odalenn a hely,mert szerencsétlenkedtek egy sort,de aztán sikerült nekik.Mi meg csodáltuk fentről a természetet.
A Cserta Duna a hídról
Folytattuk a túrát immár a kék+ jelzésen.Erre jöttünk tavaly,mondhatni már ismerös volt.Ám mégis....ugye többször is volt olyan túránk már,amelyen visszafelé mentünk mint elözőleg amikor arra jártunk.Ilyenkor néha teljesen más a kép,teljesen másként hat az emberre a dolog a táj,hiába jártál már itt,nem az a megszokott kép fogad mint előzőleg és ez olykor bezavarhat nem tagadom.Persze kellő odafigyeléssel így sem lehet gond.Az út olyan volt mint eddig,jól járható,kevés dagonyával.Móni is ügyesebb volt már ezen a részen,nekünk pedig nem okozott gondot Zolival.Egyes részekre emlékeztem tavalyról,egyes részekre meg nem,de a gyönyörű erdőben igazán kellemes volt menni.
Móni ügyesen lavirozott a dagonyánál
Egy ponton mégis megzavart ez a visszafelé irányba haladás dolog,de lehet csak mi merültünk bele a beszélgetésbe jobban.Zolikával ez nem gond,hiszen tudja fosni a szót.Tény elvesztettük a kék+ jelzést (ami persze erre meglehetősen gyengén is volt felfestve).Akkor esett le a dolog amikor elértük a Rezéti Holt Dunát.Hiszen az a bal kezem felöl volt.Annyi tájékozodó képességet pedig már szereztem az évek alatt,hogy tudtam,ha vele párhuzamosan megyek nyugati irányba,akkor a holtágnak a jobb kezem felöl kell lennie.De a bal kezem felöl volt...Sikerült korrigálnunk a hibát,vagy 150 méterre ezelőtt nem vettük észre,hogy az út amarra tért le.Így arra vettük az irányt és lőn csoda,utána aztán a holtág már a jobb kezem felöl volt!
Útközben Zoli és Móni
Az út aztán eljött a Rezéti Holt Dunától,vissza az erdőbe,hogy majd később újra elérje azt.Az útnak erre a részére megmondom az őszintét nem emlékeztem.Pedig alig 11 hónapja jártam erre.Ez persze nem tartott vissza semmitől.Folyton jeleztek a táblák útközben egy Káposztás névre hallgató tavat,de sehogyan sem találtuk.Most itt volt az út mellett valami...nem tudtuk megállapítani,hogy tó-e vagy ez is egy holtág lehet-e.Mindenesetre mi elneveztük Zolikával Káposztás-tónak.Nem biztos,hogy az volt,de mi kineveztük annak.Örvendtünk vala neki.
Ez volna vala a Káposztás tó?
Ezután aztán újra kiért az út a Rezéti Holt Dunához,ahol egy nagy rét volt.Erre már emlékeztem,ahogy arra is,hogy itt megy el a gemenci kisvasút is.Pont jött is kettő járat amig itt voltunk.Mindkettőn full teltház volt.Tehát a gemenci kisvasút úgy tűnik roppant népszerű.Lehet egyszer eljövünk majd kisvasútazni is.Itt is volt pihenő,így itt is megpihentünk.Tavaly itt mi voltunk csak,most emberek tucatjai mozogtak erre is.Jó persze ünnep volt,szuper idővel.Tavaly itt gyönyörű képeket csináltam a holtágról,most indultam hasonlóért.Ám jóval magasabb volt a vízállás mint tavaly,így nem tudtam a vízhez közel menni,képek tehát most itt sem nagyon készültek...
Újabb pihenő
A gemenci kisvasút
Én is itt voltam mielőtt elfelejteném...
A pihenő után újra a kékre tértünk rá,itt már emlékeztem mindenre.Egy töltésen haladt az út vissza az ökoközpontig ami nagyjából egy 4km-es szakasz volt.Itt már dagonya sem volt,az erdő eddig is szép volt,de itt mutatta talán legszebbik arcát felénk.Lényegében ez is egy egyenes szakasz volt,igaz ezen már akadtak kanyarok is.Móni közben kezdett rendesen fáradni.Pedig hát ez egy meglehetősen könnyű terep volt.Jó nem túrázott már velünk jó pár hónapja,de akkor is..Mi még megcsodáltuk az utolsó métereket mielőtt kiértünk volna a fantasztikus Gemenci erdőből.
Ökörködés az utolsó métereken
Vagy ez a Káposztás tó?
Aztán kiértünk.Újra ott voltunk a ökoközpontnál.Sok volt az ember erre,de nem zavaróan sok.És mindenki normálisan viselkedett.Bementünk újra a központba.Kicsi pihenő volt itt is,majd bespájzoltunk italokból az útra,még egy kávét lenyomtunk és elvégeztük a dolgainkat is.Rengeteg poloska volt a kisvasútállomáson,valóságos invázió.Mondjuk akad idahaza is.Itt végzödőtt tehát a túra.Annyi maradt még,hogy kimentünk a közeli vasútállomásra,mert busz már nem,vonat viszont ment még vissza Szekszárdra.Így megvártuk a vonatot és visszalibbentünk vele Szekszárdig.
Vonatra várva...
Szekszárdon még volt 50 percünk a buszig,így kicsit sétáltunk a belvárosban.Szép volt,de egy kicsit nyomasztó.Nem sok élet van a kicsiny megyeszékhelyen.Aztán visszamentünk a buszhoz.Jött az esti jól megszokott gyorsjárat,ami a sztrádán haladva egy óra alatt Dunaújvárosba is ért.Egy újabb kellemes túra volt,egy csodás helyen,egy alakuló csodás őszi színjáték közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése