A természetjárók által csak félistenként tisztelt Rockenbauer Pál 1987 november 26-án hunyt el,halálának 34.évfordulóján a Turista magazinban megjelent megindító írást teszem most közzé változtatás nélkül:
Ez a pusztulásában is fenséges, végtelen nyugalmat és békességet árasztó ligeterdő immár több mint három évtizede zarándokhely a természetjárók számára. Itt minden az elmúlásról szól, mégis valamiféle megmagyarázhatatlan, léleknyugtató hangulat az, amit az évszázados fák elszáradt törzsei közt sétálva érez az ember.
A zengővárkonyi Szelídgesztenyésben alussza örök álmát Rockenbauer Pál
A Zengővárkony és Pécsvárad határában elterülő, több száz éves szelídgesztenyés egykor a Mecsek legmagasabb hegyének, a Zengő erdeinek pereméig nyújtózott. Anekdoták szerint még a törökök elől menekülő magyarok ültették a fákat, ezért egészen a közelmúltig tucatszámra voltak fellelhetőek a 300–400 esztendős kort is elérő matuzsálemek.
A gesztenye biztos gyarapodást jelentett a zengővárkonyi családoknak, a férfiaknak munkát adott, a hajadonoknak hozományul szolgált, éppen ezért féltőn óvták értékes termést adó fáikat. Az évszázadok során egyre több történet kapcsolódott a gesztenyéshez, így a fák a helybéliek számára a hagyományok, a folytonosság és a túlélés jelképévé is váltak.
Sírja a túrázók zarándokhelye
Az 1974 óta védett szelídgesztenyést még az eredetihez közelítő állapotában láthatta és filmezhette le 1986 őszén az ...és még egymillió lépés című filmsorozat forgatásakor a legendás televíziós, Rockenbauer Pál és maroknyi csapata.
Megkapóan szép képsorok mutatják be az akkoriban még erejük teljében lévó,évszázados matuzsálemek alkotta,csodálatos őszi színekben pompázó,mediterrán ligeterdőt,amelnyek hangulata oly mértékben ragadta magával Rockenbauer Pált,hogy ezt a csoda szép gesztenyést választotta örök nyughelyéül.
Sinkó László baritonja szokatlanul szomorúan cseng ennél az epizódnál:
"E kedves szép fák sátoros lombja alatt a napsütéses déli lejtő mediterrán békessége,nyugalma marasztaló.Épp a legjobb hely...megpihenni."
A sorozat tévébe kerülését Rockenbauer Pál már nem érhette meg, éppen ezért hangoznak oly dermesztően ezek a mondatok a filmet figyelmesen követő néző számára. Rövid, burkolt, ám annál fájdalmasabb búcsú ez a képernyőn keresztül egy nagyszerű embertől.
A legjobb hely megpihenni...
Zengővárkony szelídgesztenyése 1987 óta zarándokhely. Minden évben, november vége felé turisták tucatjai látogatnak el a gerecsei vörös márványból készült síremlékhez. Van, aki csupán pár percre érkezik, majd egy néma főhajtást követően indul is tovább. Vannak, akik beszélgetnek egy jót, anekdotáznak, mesélnek, és vannak olyanok is, akik több órát töltenek a gesztenyésben sétálgatva, nézelődve, emlékezve, mert a múltat idéző hangulat bizony elvarázsolja az arra fogékonyakat. Az egykori lombok alatt gondozott környezetben magányosan álló vörösmárvány síremlékre egyre többször süt be a napsugár, a valamikor oly terebélyes matuzsálemek már szinte mind elpusztultak.
Hatalmas törzseik állva halnak meg, de az elszáradt, évszázados torzók holtukban is őrzik csemetéiket, és az új sarjak élni akarásának látványa parányi reményt hoz az elmúlás csendes szomorúságába.
Jómagam is lerótam már tiszteletem párszor Rokenbauer sírjánál
Nehéz megmagyarázni, még saját magunknak is, hogy mi az, ami elhoz ide egy késő őszi hétvégén, egy nyirkos, ködös novemberi napon. Talán egy nagyszerű ember emléke, akit idő előtt nyelt el a nagy magyar ugar, talán az emlékezés csendje, amely ablakot nyit egy mára megszépült, jobbnak gondolt, régi világra, talán az ismerősökkel való találkozás, talán egy kép, talán egy mondat. Egy biztos: a szépen gondozott síron több mint harminchárom esztendő múltán is mindig friss a virág.
 |
| Barátaimmal a sírnál 2020-ban Eddig tart a megkapó írás a Szelídgesztenyésről és az országos kéktúra névadójáról Rockenbauer Pálról.Természetesen túrázásaim történetében már jó párszor megfordultam a sírnál,sőt a többi Rockenbauer emlékhelyen is az országban.Volt,hogy a barátaimat is lehoztam ide és természetesen Gergőt is.Az viszont kicsit fura,hogy Sándorral nem jutottam el ide,de vele másmilyen csodákat éltem meg.Hasonlóan a többi természetjáróhoz és túrázóhoz én is félistenként tekintek Rockenbauerre.Filmsorozata a mi bibliánk,amely végigkíséri életünket...  |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése