Kőhányásról Gántra

 Hát emberemlékezet óta nem volt ennyi szünet két túra között.Jó persze,volt közben Gergő emléktúrája október végén és egy kisebb túránk amelyre elvittük Rexit is.De akkor úgy mondom két nagy túra,amit régen bakancslistás túrának hívtunk Gergővel.Szóval két nagy túra között rég volt ennyi szünet.Szeptember 18-án volt az utolsó ilyen nagyobb túra.Most november 27. volt,azaz kerek 70 nap után vághattam ismét neki a rengetegnek.Az okok ismertek,korábban levannak írva,most nem térek rá ki.Lényeg,hogy végre újra mehettem.Volt egy tervem,nevezetesen eredetileg a Vértesben szerettem volna Csákvárról Gántra menni,a híres gánti bányavidék érintésével.Ám Manó javaslatára átírtuk a forgatókönyvet és így a Kőhányásról induló OKT-s túrát választottuk Gántig.Ebbe viszont a bánya rész nem fért bele.Mindegy örültem,hogy mehetek.

Újra Kőhányáson

Úgy tűnt,hosszú idő után öten megyünk a túrára.Utoljára ilyen 2018 márciusában volt a Kevélyek túrán.Négyen Dunaújvárosból vágtunk neki busszal az útnak.Pistivel aki a fővárosban lakik úgy volt megbeszélve,hogy Csákvárra lemegy busszal és majd ott száll át arra a buszra amivel mi jövünk.Ám Pisti nem volt sehol.Kiderült elaludt (..) így akkor maradtunk négyen.Én,Zolika,a Tizedes és Manó.Ez a csapat is régen túrázott már így együtt,hisz előbb Manót érte baleset,majd a Tizedesnek volt egy sérv műtétje.Reggel fél kilencre értünk a már jól ismert Kőhányásra.Szerencsére megáll itt a Dunaújváros - Komárom buszjárat,így átszállnunk sem kellett.Mi Zolival másodszor voltunk már itt,Manóék pedig már harmadszor.Innen indult 2019 utolsó túrája amikor is a gesztesi várat és a majkpusztai remeteséget érintve Oroszlányba mentünk.Most ellenkező irányba indultunk méghozzá az országos kéken.Magamban ezzel is emléket állítva Rockenbauer Pálnak aki épp tegnap volt 34 éve,hogy távozott közülünk...

Tájház Kőhányáson

Ám mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandban végigmentünk Kőhányáson,ezt múltkor nem tettük meg.Akkor hideg volt és nagy szél.Most csak hideg,szél nélkül.Manó azt mondta,ez egy egyutcás falucska jó ha van 1km hosszú.Nos 100 méter is alig volt,így könnyen végigjártuk.Érdekessége volt a tájház,valamint az Eszterházy kápolna ami az első amit meglát az ember ha erre téved.Valamint volt egy étterem,ami lehet látogatóközpont is.Pár házból állt a közigazgatásilag Gánthoz tartozó település rész.Állandó lakosa nem volt,de az egyik házból így is hangosan bömbölt ki a rádió.A falu végén pedig rég nem látott dolgokba botlottunk.Két pottyantós vigyorgott ránk.Zolikával mi természetesen elkezdtünk itt ökörködni.

Pottyantósok a falu végén

Manó és a Tizedes leszarta,hogy mi ökörködünk a pottyantósoknál,ők belevágtak a túrába,aminek az lett az eredménye,hogy szinte az egész túra folyamán előttünk mentek 4-500 méterrel.Bevallom ez kissé szarul esett,mert haverok vagyunk vagy mi és együtt illett volna mennünk szerintem,dumálgatva,kacarázva stb. Úgy tűnt rohannak,ennek sem láttam értelmét,mi Zolival nem azért szoktunk túrázni,hogy átrohanjuk rajta.Így aztán ez egy 2x2 személyes túrává avanzsált...A pottyantós buli után ráálltunk mi is az OKT-ra.Ősz vége felé járt,a fákon gyakorlatiag már nem volt levél.Friss avarba mentünk szinte egész túrán,de az idő nyirkos volt,így csúszott az út,de mentünk baj nélkül.

Zolika ballag

Az elején az erdőn keresztül még felsejlett a Vértes vonulata,de később mondhatni inger szegénnyé vét az út.Persze azért szép volt a vörös színű avar.A jelzések kifogástalanul fel voltak festve,nem volt problémánk velük.Úgy tűnt a gerincen haladunk.Az erdő így is csodaszép volt!Az út eltekintve a csúszos részektől meg jól járható.Jókat beszélgettünk útközben,Manóék pedig nem voltak a láthatáron sem.Egy ponton egy fantasztikusnak tünő vörös völgybe láttunk le.Elneveztük Vörös-völgynek az avar vöröses színe miatt.Nem sejtettük,hogy pár méter múlva a mi turistautunk éppen lefelé veszi az irányt ebbe a völgybe.Lefelé az út még az eddigieknél is jobban csúszott,oda kellett figyelni,hogy ne vágodjunk el.Itt-ott meg az útra dőlt fákon kellett átverekednünk magunkat.

Akadályversenyen a völgyben

Volt ahol át kellett mászni rajtuk,volt ahol átbújni,máshol meg meglehetett kerülni.A völgy végül is szép volt,leérve belebotlottunk a kék L jelzésbe.Tehát itt lesz valahol a Csáki (Oroszlánykő) vára.Már ami megmaradt belőle.Úgy döntöttünk megnézzük,nem nagy kitérőt jelentett,de a várhoz felkellett mászni a hegyen.Felérve meglepetésünkre ott volt Manó és a Tizedes.Ám nem vártak meg,míg mi megnéztük a várat.Továbbra 2x2-es volt a túra.A vár nem volt különösebben nagy eresztés.Néhány kő és kőfal maradt meg belőle és egy földsánc.Persze azért felkapaszkodtunk és megnéztük milyen.Majd alkalom adtán kivesézem a vár történetét itt a blogban,most erre nem térek ki.Fentről láttunk egy másik vöröslő völgyet alattunk,később kiderült ez beletorkollott a mi völgyünkbe.

A Csáki vár falán

A várfal és Zolika

Lejövet Tizedeséknek újra nem volt semmi nyoma.Tovább a kéken haladva láttuk,hogy bejön a mi völgyünkbe az előbb említett másik völgy.Majd egy kisebb erdei pihenőt láttunk,mellette a táblán meg ott volt minden ami a Csáki várról tudható.Nem tudom,de ezt nem inkább odafent kellett volna kitenni?Mindegy,megnéztük majd mentünk tovább.Egy betonúthoz értük ahol egy tábla jelezte a Természetvédelmi terület végét.Ezt olvasva feltűntek Manóék.Mögöttünk!Hát ez meg,hogy lehet?Kiderült a szemközti hegyen valami barlangot néztek meg,amiről mi megfeledkezdtünk.

Ritka pillanat ezen a túrán:együtt a csapat

Ritka pillanatok következtek ezen a túrán: pár száz méteren át együtt mentünk mind a négyen!A betonút rész mindössze tíz méterig tartott,majd a jelzés újra bement az erdőbe.Majd kacsázgatva újra egy völgybe ért.Ez nem volt vörös,viszont látványosan körül ölelték a hegyek.Mi Zolival újra megálltunk fotózkodni.Manóék pedig mentek tovább.Újra következett a kétszer kettő...  Újra vagy négy-ötszáz méterre nőtt a távolság köztünk,de ez nem szegte kedvünket.Nem volt viszont jó az idő.Ki-ki kukucskált a nap,de hideg volt és a napsütés ellenére az eső is eleredt,de szerencsére nem tartott sokáig.Ritkább erdő következett,de itt volt némi zöld szín is.Majd egy ponton tábla jelezte,hogy eddig 7,5km-t jöttünk,Gánt meg még 5,9-re van.Alattunk viszont ott volt Mindszentpuszta.Egy kitérőt ez is megért.Odalenn ismét Manóékba botlottunk.

Mindszentpusztán végre összeálltunk egy közös képre

Megittuk a Tizedes által hozott pálinkát majd kajáltunk egyet.Kellemetlenül hideg volt!Mindszentpuszta pedig mindössze négy házból állt.Láthatóan csak az egyik üzemelt,valószinűleg kulcsosházként.Egyet épp felújítottak,egy meg romosan ott volt.Bementünk a felújitottba,üres helyiségeket találtunk,alighanem ez is egy kulcsosház lesz majd.Mentünk a kaja után tovább,némi emelkedésbe kezdett az út,egy darabig újra négyen mentünk együtt,de egy újabb vörös erdőbe értünk.Mi újra fotózkodtunk Manóék meg húztak újra előre.Az út hátralévő részén már nem is értük be őket.A vörös erdő is egy gerincen volt ahonnan újra egy völgybe értünk le.Egy hosszú egyenes szakasz következett itt.

Lefelé az újabb völgybe

Sokára értünk ki az erdőből.Szemközt feltűnt a Vértes keleti vonulata,arébb pedig alattuk maga Gánt.Itt kiértünk valami fensík félére,itt nem voltak fák és cudar hideg volt ezen a szakaszon.Most először talán ebben az évben kegyetlenül neki álltam fázni!Szaporáztuk a lépteink a közeli Gántra.Nyilvánvaló volt,hogy a bányára nem jut idő,pedig ha Gánt akkor elsősorban ez érdekelt volna...Közeledett a település és a hideg ellenére is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Így a fázás ellenére azért csodáltam ám!

Gánt határában

Gánt szép kis település volt,de sokat nem láttunk belőle.Hamar oda értünk a Vértes vendéglőbe.A megbeszéltek szerint itt lesznek majd Manóék és itt majd ledobunk egy ebédet.Belépve nagy volt benn a tömeg ( a koronavírust itt szerencsére leszarták).De egy pincér segített és bevitt egy belső terembe ahol ott ültek túratársaink.Leülve megmelegedhettem én is.Majd ledobtunk pár italt és egy jó ebédet amit Manó fizetett.Igy vegyük úgy megbocsájtottunk neki(k),hogy ez most egy ilyen 2x2-es túra volt.Végül is a túra így kellemesen végződött.Kijövet pedig még volt kis időnk Gánton körülnézni.Manóval egyetértettünk abban,hogy tudnánk itt élni.Kellemes hely volt!

Gánt elnyerte tetszésünket

Végül a buszmegállóban befejeztük a túrát.Pontosan 15,4km-t mentünk mindennel együtt.A busz jött és hazafelé Fehérváron ugyan átkellett szállni,de sima volt az út hazáig.Meglehetősen korán,már öt előtt Dunaújvárosban voltunk.A túra egyrészt nekem annyira ez nem jött be,de örültem mint majom a faszának,hogy újra mehetek és ha ezt az oldalát nézem akkor mégiscsak bejött.Kissé zavart engem ez a 2x2-es felállás most,de mindegy,a másik zavaró tényező meg a kellemetlen hideg volt.Nem tudom mikor fáztam utojára túrákon,de most fáztam.Mindegy végül is jó volt és bízok benne ezzel a túrával a kényszerszünetem is véget ért.