Nem igazán vagyok vers rajongó,néha akad egy-egy vers ami úgy megragad,tetszik,megmarad bennem.Most is ez történt.A Tudatos tudat oldalán találtam ezt a szép szerzeményt és azért szentelek neki egy blogbejegyzést,hogy maradjon nyoma,ha hónapok,évek múlva vissza olvasgatom a blogot és a feledés homályába merül,akkor újra előjöjjön és a felszínre törjön.Na meg azért is,mert passzol Gergőhöz és mindahoz amit átéltünk az elvesztése óta.
Most arról mesél a pirkadat,
Hogy álmomban újra láttalak.
Egy pillanatra tűntél fel,
Kézen fogtál, de nem a kezeddel,
Lelkem az érintésedben veszett el.
Most is érzem a nyomát,
Értem kimondatlan szavát.
Még egyelőre be kell érjem,
Hogy a fényed akkor égjen,
Mikor a ruhám éjjel megpihen,
Így haladva végig egy életen.
Ha a testemtől kerülök távol,
Akkor mutat többet magából,
A világ, melyben most létezel,
Mi tőlem már nem vesz el.
Most arról mesél a pirkadat,
Hogy láthattam az arcodat.
Fényesebbnek, mint valaha,
Ez örömömnek otthona.
Együttlétünk múló pillanat,
Láthatom a korlátokat.
Melyet az ébredés emel,
Aztán magával visz el.
Most a legtöbb, mi adathat,
Hogy megmutattad magadat.
Lássam, itt leszel velem végig,
Míg el nem érek én is, az égig.
Most arról mesél a pirkadat,
Együtt álmodtuk az álmomat.
Mely felvette a legszebb ruháját,
Hogy mutathassa igazi hazáját.
Annak, ahol örök minden,
Hiába tűnik messze innen,
Jelt ad mindig magáról,
Egy képeslapot odaátról.
Most arról mesél a pirkadat,
Hogy a lelked nekem itt marad.
S átölel, mikor nagyon várom,
Varázsporát hinti ez az álom.
/Medek Tamás/
 |
| Az élet a halál után is folytatódik és találkozunk odaát! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése