Meccstúra extrákkal

 A február után a március sem alakult rosszul.Bár arra aztán legmerészebb álmomban sem gondoltam,hogy több meccstúránk lesz mint hagyományos túra.Na,de így alakult.Március utolsó hétvégéjén folytattuk volna a balatoni kéktúrát az ötödik szakasszal,de olyan fokú esőzés volt a héten és még szombaton is,ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a túrázást.Így a túrát elhalasztottuk.De azért,hogy ne egész hétvégén otthon üljünk,kitaláltuk,hogy elmegyünk Fehérvárra.Ott játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk a maroshegyi pályán.Mivel múlt héten Mezőfalvára kisértük el őket ahol nyertünk hat nullára,szinte kedvet kaptunk egy következő meccstúrához.Ahogy szoktuk meccs előtt körülnézünk erre-arra.

Ebéd Fehérváron

Nem kellett korán indulni,a fél 12-es vonattal mentünk egy pusztaszabolcsi átszállással.Majd alkalom adtán írok erről a pusztaszabolcsi vasútállomásról,mert ott egy igen kemény kaland vagy kihívás az átszállás.Ez a téma majd megér egy bejegyzést!Na,de erről majd...most végül is épp,hogy elértük a Fehérvárra induló vonatot.Azzal pedig fél egy után oda is értünk Székesfehérvárra.A meccs négy órakor kezdődött.Több mint három óránk volt csavarogni.A fehérvári állomás előtt három felé mennek az utcák.Jobbra,balra és közép felé.Hol a jobb,hol a bal oldali kell nekünk,függve attól hova megyünk.Mivel a középső utcát nem szoktuk használni,így most azt választottuk.Elindultunk és pár méter után belebotlottunk a Provance nevezetű önkiszolgáló étterembe.Zoli javasolta,hogy akkor itt meg is ebédelhetnénk.Így is lett.Kifejezetten kellemes hely volt,ízletes kajával.Én tarhonyát ettem zúa pörkölttel,Zolika rántott sajtot valami zöldséges katyvasszal.Majd egy kávét is lenyomtunk.Ezután mentünk tovább a középső utcán és végül a Fehérvár áruháznál kötöttünk ki.Innen pedig át a romkert és a belváros felé vezetett az út.

A városkapu vagy mi a neve?

Ha ez az országalma mesélni tudna...sok számomra kedves emberrel látott már itt...

Meglehetősen fos időnk volt.Elvolt borúlva és élénk szél fújt,de túl hideg nem volt.Átvágtunk a belvároson anyóka orrát most is megcsavarva,majd a busz pályaudvarnál fordultunk vissza irányba,ugyanis Maroshegy Fehérvárnak egy dél-keleti városrésze.Még mindig rengeteg időnk volt a meccsig így kényelmesen araszolgattunk előre.Kiérve a belváros vonzáskörzetéből áthaladtunk a vasút alatti aluljárón.Erre volt a Sóstói stadion is,vagy mostani nevén a Mol Aréna.Eszembe jutottak az emlékek,mert sokat jártam erre.Tesómmal is,régi haverokkal,de Gergővel is,na és Zolikával is voltam már itt.Hamarosan aztán jobbra letérvén el is értük a szép új fehérvári stadiont a Mol Arénát.A mi meccsünk nem itt volt,de ha már itt voltunk kicsit körülnéztünk és fotozkódtunk.

A Mol Aréna Székesfehérváron

Az edző szobra

Arra gondoltam,ha bejutnánk a vármegye kupa döntőjébe,a döntő éppen itt kerül sorra majd.Akkor bizony eljönnénk,hiszen nem láttam az új arénát még belülről,csak a régi stadionban jártam még itt benn.Szóval ha bejutunk eljövünk,annál is inkább mivel ingyenes lesz!Most megnéztük kivülről az arénát.Utoljára akkor voltunk itt,mikor a covid első hulláma után feloldották a kijárási tilalmat és eljöttünk a Sóstói tanösvényre túrázni.A tanösvény amúgy a stadion mögött van.A bejáratnál ott volt Kovács Ferenc mesteredző szobra.Ő volt az edző amikor a Videoton bejutott az uefa kupa döntőjébe 1985-ben.Még fotózkodtunk párat,aztán eszünkbe jutott a kilátó a stadion mögött.Akkor a covid után levolt zárva.Most Zolika javasolta,hogy menjünk nézzük meg.

Jómagam a stadionnál

A Sóstói kilátó

Valóban ott volt a kilátó és láttuk,hogy van valaki odafenn.Ezekszerint nyitva van!Odamentünk hát és valóban nyitva volt.Félő volt,hogy odafenn erős szél van,de ez nem tartott vissza.Hosszú csigalépcső vezetett fel,pihenőszintekkel tarkítva.Majd kitérünk a kilátóra a kilátós sorozatomban.Mire felértem valóban nagy-nagy szél fújt odafenn.Zolika mosolya nem is volt őszinte.Én kimertem menni a kilátószintre és pár fotót sikerült csinálni.Jó innen a kilátás.Elsősorban magára a stadionra,de a Sóstóra is,na és a város is látszik.Erősen markolni kellett a kamerámat,nehogy kifújja a szél a kezemből.Végül is a lényeget láttam.Majd jóidőben visszajövünk még,talán épp majd a vármegyekupa döntőjének napján ha szerencsénk lesz...

Kilátás a Sóstóra

Kilátás a stadionra

Zolikával a kilátóban

Lejöttünk és mentünk tovább Maroshegyre ami innen már nem volt túl messze.Egy cirkusz volt a szomszédban ahonnan kellemes szagok áradtak ki...átmentünk a Székesfehérvár - Balaton vasútvonalon és már ott is voltunk Maroshegyen.Láttam van ott szemben egy Interspar áruház és az mellett van a pálya ahol mi játszunk.Elmentünk arra az áruház felé,de ott az út levolt zárva és képtelenség volt ebből az irányból megközeliteni a pályát.Sebaj.Megkerültünk egy szomszédos áruházat amit nem figyeltem meg mi volt,mert nem érdekelt.Megkerülve ott is voltunk a pályánál,de nem láttunk bejáratot (ott volt a szemünk előtt egy kiskapu,de ezt csak belülről vettük később észre),így a pályát is megkerültük és annak a túlsó sarkában volt a főbejárat.Am elsőre feltűnt,hogy nem kértek belépőt...Ingyen nézhettük meg a meccset!

Nem igazán azok vannak a pályán akik odavalók..

Két pálya volt egymás mellett és úgy tűnt a rosszabbikon játszunk.Sebaj.A pályán amin nem volt meccs több száz madár élte kis életét...Húgyoztunk egyet majd egy kis lelátón helyet foglaltunk a csapatok már melegítettek.Közben pár dunaújvárosi drukkerrel találkoztunk.Úgy tűnt többen is vagyunk mint a hazaiak.Na persze ez az Ikarus Fehérvárnak csak a harmadik csapata...nem nagyon érdekli a helyieket.Viszonylag kellemes idő lett a nap is kibújt néha.Kezdődhetett a mérkőzés.Fontos volt,hogy nyerjünk hiszen élet-halál harcban vagyunk a Mórral a bajnoki címért.

Zajlik a bemelegítés

Kezdődik a meccs!

Hiába kezdtük jól a meccset és kerültünk mezőnyfölénybe,helyzetünk nem volt.Közben a hazai csapat magához tért és kiegyenlítetté vált a játék.A félidő végén pedig két hatalmas ziccert hagyott ki az Ikarus. Nulla-nulla volt az első félidő ez nekünk nem kedvezett.A második félidőben kapujához szögesztük az ellenfelünket,de nem akart sikerülni a gól...Kezdtünk egyre kapkodósabbak és idegesebbek lenni.Nem játszottunk jól,de nagyot küzdöttünk és végül a 82.percben találtunk végre egy gólt! Vezettünk egy nullra!

Izgalmas volt a meccs!A fehérek a mieink.

Közben feltámadt a szél és hideg lett.A hazai csapat meg nem adta fel,nekiállt támadni az egyenlítésért.Komoly helyzetek alakultak ki a kapunk előtt és csak a jó napot kifogó kapusunknak volt köszönhető,hogy megtudtuk nyerni a mérkőzést!Nagyon nehezen...de nem sikerülhet mindig minden tökéletesen.Jó az egy nulla is!A nagy rangadók meg ezután jönnek majd.Mi fogtuk magunkat és lassan visszasétáltunk a vasútállomásra,ugyanarra a Mol Arána felé.A vasútállomáson aztán szembesültünk vele,hogy nem megy vonatunk csak vonatpotló buszunk.Mire erre rájöttünk és kimentünk a buszhoz az éppen már húzott el...Mit volt mit tenni,irány a buszpályaudvar! A baloldali utca kellett most.Volt 25 percünk,így fokoztuk a tempót és végül elértük a buszt.Este kilencre értem haza.Győztünk,minden más nem számított!

Győztünk,ez a lényeg!

Ezzel a meccstúrával zárult a március,ami elsősorban a kellemetlen időjárásáról marad emlékezetes...Az első túránkon a Zsidó-pokolban még jó idő volt.De aztán fáztunk rá egy hétre Shíva menedékében.Mezőfalván eláztunk az esőben a meccsen,itt meg nem volt épp melegünk.De azért jó volt.Várható áprilisban is meccstúra,reméljük a csórit összetudjunk úgy hozni,hogy túra is meg meccstúra is lesz.Ezenkivül vannak terveink áprilisra,jó lenne ha végre már a tavasz is megérkezne!