Amikor Gergővel négy éve elöször jártunk a Tolnai-hegyhátban,a dombság legészakibb részét jártuk be.Nagyon megtetszett a dombság és úgy terveztük,hogy majd fokról-fokra fedezzük fel a nagyjából 40km hosszan elterülő dombvonulatot.Így is indult a dolog,mert a következő itteni túrán egy kicsit délebbre,de még mindig a dombság északi részén túráztunk.Úgy gondoltuk,majd megint egy kicsit délebbre folytatjuk legközelebb.Ám valahogy elhaltak a Tolnai-hegyháti túrák.Ma már tudom,óriási hiba volt ezt hagyni...Amikor pedig újra elkezdtük volna,akkor sajnos Gergő távozott ebből a világból.Úgy tűnt többé nem jövök a Tolnai-hegyhátba... A dombság az egyik legkönnyebben elérhető túracélpont a mi városunkból és nagyon messze sincs (főleg az északi része).Jól jött Manó barátom terve tavaly,hogy jöjjünk el a dombságba.Eljöttünk az emlékezetes Dús - Annafürdő - Kurd túrára tavaly májusban.Elképesztően szép tájakon keresztül haladtunk akkor.Már tudtam,ide elfogok jönni újra és újra.A dombság valóságos kincsesbánya és örvendetes,hogy az emberek még nem is igazán fedezték fel,így nincs az a tömeg amely lassan egyre gyakoribb az ország kedvelt túrahelyein.
Döbröközi vármaradványok
Tavaszi terveinket újra alaposan keresztülhúzza a kormányunk koronavírus elleni korlátozásai.Egy év múltán sem múlik a járvány.Nyolc órai kijárási tilalom van még 2021 márciusának végén és egyenlőre nem is látni az alagút végén a fényt...Így szinte az egész tavaszi terveinket újra kell gondolnunk.Na és lehetőleg olyan célpontokat keresni ami vonattal elérhető és haza is térhető.Mivel a buszokon sem lehet már jegyet venni..aplikációk ide meg oda,a legutolsó apró faluból ez nem bíztosít hazajárást.Erre az esetre pedig a legtökéletesebb célpont a Tolnai-hegyhát.Manó barátom javaslatára pedig újra ide érkeztünk március utolsó hétvégéjének reggelén.A dombság legdélibb részén szándékoztunk túrázni.A régi terveim némiképpeni újra éledését véltem felfedezni a dologban,amikor még azt terveztük Gergővel,hogy a dombságot fokról-fokra fedezzük fel.Ennek apróbb szépséghibája,hogy pont a középső rész maradt ki.Egyelőre.. Persze ez most cseppet sem zavart.Nem kellett korán indulnunk,így fél tízkor szálltunk le a vonatról a Tolna megyei Döbröközön.
Manó már az első métereken is előttünk
Döbröközt Dombóvártól észak-keletre találjuk meg pár kilométerre.A Budapest - Pécs vasútvonal mentén fekszik.Egyszer majd külön is írok erről a varázslatos vasútvonalról,hiszen szinte mindegyik állomásáról varázslatos túrák tehetők mindenfelé.Leszállva a vonatról a meterológus barátainkat éltettük újfent.Egész héten jó időt jósoltak mára és bár nem volt rossz idő meglehetősen élénk szél fújt ami kicsit kellemetlen volt.Úgy döntöttünk mielőtt belevágnánk a kalandba teszünk egy apró kitérőt a közeli vármaradványokhoz és a települést kettészegő Kapos folyóhoz.Zolival és Manó barátommal jöttünk ezúttal.Hamar elértük az egykori várat.Nem sok minden maradt meg belőle,három toronyszerű fal és egy apróbb kőves valami és maga a földsánc ahol állt.Ennek ellenére persze nem volt rossz.Korábban még a létezéséről sem tudtunk így örültünk,hogy eljutottunk ide is.
Vármaradványok Döbröközön
A vár megcsodálása után lementünk a közeli Kapos folyóhoz.Mivel régi kedves ismerős volt,örültem neki,hogy újra látom.Ugye még Gergővel való túrázásaim történetében találkoztunk kétszer is a kis folyóval,egyszer Kaposváron és egyszer Pincehelyen.Most itt Döbröközön randevúztunk. újra.Tervezek a jövőbe amúgy oda is egy túrát ahol a folyó beleömlik a Sióba,de ez még a jövő zenéje.A folyócska most is szép volt,így itt is fotózkodtunk és felmentünk a közeli hídra ami átszelte azt.Innen még jobb képek készülhettek a Kaposról.Ennek végeztével álltunk rá túraútvonalunkra.Terveink szerint felmegyünk a Hegyhát dombjaira majd azon megyünk végig egészen Dombóvárra ahol még megnézzünk a Konda patak völgyét.Ez nagyjából 16km-es túrát sejtetett,persze benne volt a pakliban plusz mínusz egy-két kilométer.Dombóváron pedig elkellett érnünk a negyed ötös vonatot,ez bíztosította,hogy még este nyolc előtt haza tudjunk érni.
A Kapos folyó
Még egy helyi játszótéren megreggeliztünk.A település szép volt,főleg a Kaposon túli rész látszodott szépnek,de oda most nem mentünk el.Örvendetes volt,hogy már az első métereken kifogástalanok voltak a jelzések.Ez abszolúlt nem volt jellemző korábban a Tolnai-hegyhátra,most azonban ez így volt az egész túránkon végig!Rögtön a településről kiérve a sárga jelzésen egy szurdikba értünk.A löszmélyút a dombság egyik sajátossága,anno annak idején az északi részen is volt részünk ilyen csodákba.Haladva a jelzésen a szurdik úgy lett egyre látványosabb és izgalmasabb.Már itt tudtuk,hogy telitalálat volt a túraútvonal kiválasztása.Elképesztő gyökerek kandikáltak ki a szurdik tetején na és felettük a fák...néha úgy tünt ha rálehelünk már attól leszédülnek.Fantasztikusan szép szakasz volt!
Alakul a szurdik
Gyökerek...
Egy másik út becsatlakozik
Haladva a szurdikban fokról fokra lettek egyre magasabbak a falak két oldalt.A leglátványosabb ilyen szakasz ebben a dombságban (és alighanem egész hazánkban) alighanem Miszla és Nagyszékely között van amúgy.Volt szerncsénk ott járni 17 nyarán Gergővel.A jelzések továbbra is kifogástalanok voltak.A szurdik pedig látványos és szinte sajnáltuk amikor kiértünk ebből a szakaszból.Enyhén emelkedett a szurdikban az út de nem meredeken így nem volt különösebben megerőltető sem.Viszont itt nem lehetett a szelet érezni,így kicsit a mellényeinkben izzadósra fogtuk a dolgot.Kiérve a dombtetőn nyílt némi kilátásunk kelet felé,nyugatra meg egy virágzó gyümölcsös váltotta a tájat.Szép volt!Ezután pedig elöször ezen a túrán beértünk egy erdőbe.Itt futott bele a sárga jelzés a pirosba.Ez vitt tovább végig a túránkon.Arébb kicsivel meg egy egykori vadász vagy erdészház romjaiba botlottunk bele.Vagy esetleg kulcsosház lehetett.Kár volt érte,hogy ilyen állapotba került.
A romos házhoz érve
Elöről jobban látszik az állapota,nagy kár érte...
Maga az erdei szakasz nem volt olyan hosszú talán egy-két kilométer talán kettő és fél.Kiérve az erdőből aztán ott találtuk magunkat Teletabi földön!Egy hatalmas zöld fensík volt előttünk,amelyen enyhén emelkedett az út újra.Arébb pedig,feltehetőleg a legmagasabb részen meg egy egészen elképesztően fantasztikus kilátás fogadott elsősorban kelet és dél felé.Szinte az egész Mecsek hegységre fantasztikus rálátásunk volt!Az egyik legszebb hely volt amelyen valaha is jártam!Tényleg telitalálat volt ez a túra!Teljesen jól látszodtak a közeli Kelet-Mecsek csúcsai,a Hármashegy,a Zengő,a Dobogó tömbje,de láttuk a hegység egyéb részeit a távolban a Misinát a Tubest és a Jakab-hegyet is.Tehát az egész hegységet jól belehetett látni.Varázslatos hely volt!Bár itt újra élénken fújt a szél,de a kutyát nem érdekelte.Elször egy kisebb háromszögelési pontra álltunk fel,majd felmásztunk egy vadászlesbe is jobban megnézni ezt a csodát.A Mecsek mellett jól láthatóak voltak a Tolnai-hegyhát déli lankái és völgyei.Nincsenek szavak ennek a tájnak a szépségére!
A vadászlesből,odalenn Zoli és Manó,de aztán ők is feljöttek
Azt sajnáltam csak,hogy Gergő nem lehetett itt velem.Jó lett volna vele is átélni ezt a csodát.Persze ahogy mindig most is reménykedtem benne,hogy a lelke velem van... Sajnos olyan képeket itt nem sikerült csinálni ami hűen visszaadja ennek a helynek a varázsát.Remélem majd a videóban látható valamennyire (ezt még e sorok írásakor nem tudom).Lassan alig észrevehetően lefelé kezdett ereszkedni az út.A zöld lankás rész kisért minket,egy kisebb erdőbe beértünk ugyan,de aztán újra zöld lankákon mentünk.Leértünk egy országuthoz,ezzel véget ért ez a csodás szakasz is.De innen is látszottak a Kelet-Mecsek egyes csúcsai.Az országuton ment tovább a piros jelzés ami továbbra is kifogástalanul felvolt festve.Az út is ereszkedett,így rálátásunk volt egy közeli tóra és a távoltban Dombóvárra.Betonúton túrázni sosem jó,de a táj szépsége itt is feledtette velünk a kellemetlenségeket.
Betonos szakasz
Leérve a tóhoz láttuk,hogy az cseppet sem kicsi,de ugyanakkor a környező dombok árnyékában csodálatosan szép.Hattyúk úszkáltak beljebb nagy nyugalomban,hiszen rajtunk kivül nem volt itt senki.Közben az út túloldalán is volt egy másik tó,de ahhoz nem tudtunk odaférközni mert levolt kerítve (...) és épületek is megakadályoztak annak szemügyre vételében.Így maradtunk ennél a tónál,ez is minden igényt kielégített!Tovább haladva a beton aztán láttuk,hogy beérünk Tolna megyébe!Tehát ezekszerint már Baranya megyében voltunk!Ez fel sem tűnt,itthon éztem már meg a térképen: maga a piros jelzés volt a dombság egy részén a megyehatár!Szóval akkor úgy fogalmazunk visszaértünk Tolna megyébe.
A tavacska
Meglehetősen vagy is hát viszonylag nagy volt a forgalom ezen az országuton.De inkább az volt kellemetlen,hogy egy olyan szakasz volt ahol alaposan meglehetett nyomni a gázt.Így aztán úgy húztak el mellettünk a kocsik mint az állatok.Jó három kilométeres szakasza volt ez a betonútas szakasza a túránknak.Mielőtt beértünk Dombóvárra kereszteztük a vasútvonalat és újra a Kapos folyót itt is.Itt is a felette átívelő hídról tudtunk képeket csinálni.Majd beérve a városba rögtön az első utcába kellett letértünk balra.Ez rohadt hosszú volt...itt már érezte a lábunk a sok betont.A tótól amúgy fokoztuk a tempót,hogy legyen még idő a völgyre és a vonatot is elérjük.
A Kapos Dombóvárnál
Végül aztán letértünk a Kórház utcába.Majd a Fő utcába és ott volt alattunk a Konda patak-völgye.Közben még egy emlékműre lettünk figyelmesek,mely szerint itt született Buzásznky Jenő az Aranycsapat egykori játékosa.Na ezt sem tudtunk idáig.Mielőtt a völgybe lementünk volna,találtunk egy pihenőt.Mivel erős tempót diktáltunk,ideje volt pihenni.Meg is ettük a megmaradt kajánkat majd lementünk a szép völgybe amelyet Dombóvár szívében lehet megtalálni.Itt aztán volt minden.Kis tó,nagy tó,kis híd,nagy híd,patak,fák,sétányok,emlékművek stb.Nagyon szép hely volt,sokan is mozogtak erre.Amit lehetett azt bejártuk itt.Igazán ideális hely lehet ez itt azok számára akik mondjuk egy randi keretében akarnak sétálni.Hát mi ebből kinőttünk már,így csak megnéztük a helyet mint érdekességet.Amúgy rég óta elszerettem volna már ide is jutni,ez most összejött.
A nagyobbik tó a Konda patak völgyében
Fotó a köveknél Manó és én
Bliriáns szépségű hely volt ez is,olyan ahonnan nem szívesen távozik az ember.Időben ideértünk és volt még egy óránk a vonatig.Az állomásig az utat olyan húsz percesnek ítéltem,így még volt időnk itt sétálgatni.Nyugágyakra lettünk figyelmesek.Hát ezeket ki kellett,hogy próbáljuk.Csináltunk is pár fotót itt,majd az alagút túloldalán ott volt az ismert grafiti a két szem,amelyről mindig is azonosítottam ezt a helyet.Végül aztán nem maradt más elindultunk a vasútállomásra.Most végigmentünk a völgy sétaútján majd egy-két utcára letérve el is értük a vasútállomást ahol ott volt a jól ismert hatalmas gőzmozdony,amelyet Gergővel is mindig megcsodáltuk valahányszor erre jártunk.Ide fűzödik amúgy egyik legmulatságosabb kalandunk is,most ezt nem írom le,hiszen levan valahol a blogban.
Pihi a nyugányakon
A két szem ölelésében
A mozdony ahová a legmulatságosabb élményünk fűz Gergővel..
A vonatot elértük és sima volt az út hazáig.Időben a kijárási faszság előtt haza is értünk.Egy nagyon-nagyon jó túrát csináltunk végig amely akár esélyes is lehet az év legjobb túrája címre.A Tolnai-hegyhát tájaival eddig sem volt gond sosem.Most is elképesztően szép helyeket érintettünk,a terep sem volt vészes,a jelzések felfestése pedig végig kifogástalan volt.Soha rosszabb túrát! Viszont a tavaszi terveinkkel hadilábon állunk,előfodulhat,hogy csak az utolsó pillanatban derül ki hová megyünk míg tartanak ezek a járvány ügyi baromságok.Mondanám,hogy a Tolnai-hegyhátat meleg szívvel ajánlom mindenkinek,mert nem akármilyen szépségű.De nem ajánlom,ennek a dombságnak éppen az a vonzereje,hogy még érintetlen a sokaság elől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése