Az első bajnoki cím

 Éppen most márciusban 25 éve,hogy városunk csapatai begyűjtötték az első magyar bajnoki címet.Ennek úttörője pedig a jégkorongcsapat volt.A kilencvenes években óriási népszerűségnek örvendett városomban a jégkorong.Nem csoda,hiszen egy a városi gyerekekből összeverbuvált társaság indult egy olyan úton,amelyet sikerek és népszerűségek öveztek.Persze nem volt ez olyan sima út.Gyermekeink azért sorra hozták az utánpótlás és az ifjúsági bajnoki aranyakat.Aztán 1993-ban érett a dolog odáig,hogy elinduljanak a felnőtt bajnokságban.A szinte még kölyök csapat már az első felnőtt bajnoki mérkőzésén letette névjegyét.Hiszen a többszörös magyar bajnok Ferencváros ellen 6-1-es hátrányból állt fel és egyenlítette ki a mérkőzést!Aztán már a felnőtté válás első évében sikerült begyűjteni a bronzérmet,amelyet a következő évben megismételtünk.Hát így kezdődött a történet és ezekután elkezdődött a 1995/96-os szezon.

Ez már a második aranyat begyűjtő csapat,a játékosok nagy része ott volt az elsőnél is

Akkoriban még nem volt meg a fedett jégcsarnok,a nyitott pályán mégis rendre teltház előtt játszott a csapat.A mérközések előtt egy órával már kikellett menni,hogy legyen szabad helyünk a mini jégkorong stadionba,ahol szinte minden alkalommal 4 ezer néző buzdította a csapatot.És ekkoriban szó szerint buzdította!Nem volt megállás,nem volt csönd.Szurkolás volt ezerrel,szuper hangulattal még a vesztes meccsek után is.Persze akkoriban vesztes meccs alig-alig akadt.Örülök,hogy ott lehettem minden meccsen és részese lehettem ennek a csodának,mert életreszóló élményt jelentettek az akkori évek.A 95/96-os szezon alapszakaszát természetesen megnyertük,de kellett játszani még egy döntőt is.Pontosabban egy két győztes meccsig tartó döntőt,ami legrosszabb esetben még ugye három meccset jelentett.Ellenfelünk,ki más mint a többszörös bajnok Ferencváros volt.

Négyezer ember érkezett Dunaújvárosból bíztatni a csapatot!

Mit ad isten a döntő(ke)t az akkor még létező Budapest Sportcsarnokban kellett megrendezni a kíírás szerint.Ez a Ferencvárosnak gyakorlatilag hazai pályát jelentett.Pontosabban csak jelentett volna.Mert az a négyezer ember aki odahaza szurkolt minden meccsen,az eljött,elkísérte a csapatot a döntőre is!Így aztán hiába volt 8 ezer néző a csarnokban,annak fele dunaújvárosi volt és bíztatásban sokszor felülmúlta a ferencvárosi szurkolókat!Tíz busz és számtalan autó indult Budapestre.A konvolyt természetesen rendőri felvezetés bíztosította.A döntő első meccsén nem volam ott akkori haverjammal Gyulával és Robival.A találkozót simán 4-1 arányban megnyertük,mi ezt a tv előtt izgultuk végig.Így a két győzelemig tartó párharcban máris volt egy győzelmünk.A második meccs rá két napra volt.Ezen az volt a kérdés egyenlít-e a Ferencváros és lesz egy harmadik meccs,vagy mi nyerünk és ezzel behúzzuk a bajnoki címet is.Óriási volt tehát a tét és erről már nem maradtunk le mi sem!

Ünneplés a jégen...

A szitu ugyanaz volt.Nyolcezer néző annak fele dunaújvárosi,fele pesti.Egyik szurkolótábor a csarnok egyik a másik a másik oldalán.Tíz busz vagy száz autó fel Pestre ismét.Az egyik buszon mi is ott voltunk!Ekkor léptem be az akkor az ország első számú sportcsarnokába elöször.Lenyügőzőtt a szépsége (sajnálatos is,hogy pár év múlva leégett).A szemközti fradi tábor akkor ijesztő volt és durva,de nem törödtünk vele,bíztattuk a saját csapatunkat.Rosszul kezdtünk,hiszen az első harmadban 3-1-re a Ferencváros vezetett.Megfordult a fejünkben,hogy lesz harmadik meccs is.Ám aztán a második harmadban egyenlítettünk és a mindent eldöntő harmadik harmad már 3-3-as állásról indult!Az utolsó felvonásban aztán nem bírt velünk a Ferencváros és 6-3 arányban megnyertük a mérközést,fergetes bíztatás közepette!Óriási ünnepség kezdödőtt már ott a csarnokban!Persze a pestiek ezt nehezen viselték,páran próbáltak is átjönni balhézni a mi szektorainka,de a rendezőség a helyzet magaslatán volt.Ünnepeltünk ezerrel!Aztán a buszhoz menve kővekkel dobáltak minket,a rendörök páncéljai védtek csak meg a tragédiától.Odahaza aztán a Bartók téren már semmitől sem veszélyeztetve éjfél tájban több ezer emberrel közösen kezdödőtt meg a fergetesen nagy ünnepség!

Ünnep otthon

A csapat ugye később érkezett meg,már volt tán éjjel egy óra is,de ez senkit nem zavart,a környékbeli lakókat sem úgy,hogy sokan másnap reggel dolgozni mentek... A csapat megérkezése után óriási buli kerekedett a dologból,szinte minden játékos,edző mindenkivel kezet fogott,mindenki mindenkinek gratulált.Felcsendült a székely hímnusz amelyet akkor és itt hallottam elöször (mivel az edzőnk és pár játékosunk székely volt).Lenyügőzőtt annak szépsége és nagyszerűsége,talán még el is bőgtem magam.Éjjel három körül érhetett véget a buli.Emlékezetes este/éjszaka volt amelyet aki ott volt soha nem felejt el.Ennyi tehát dióhéjban a város első bajnoki aranyának története a mi szemszögünkből.1996 márciusa volt.

A húszéves évfordulóra 2016-ban,aztán rendeztek egy emlék/gála meccset a dunaújvárosi jégcsarnokban,amelyen természetesen teltház volt.Ott voltunk és ekkor már ott volt velem Gergő is,így legalább egyszer ő is láthatta szülőföldjének első aranycsapatát.Ezt a meccset amúgy 2-1-re nyertük meg.

Film a történtekről