2019. november 16., szombat

Túra a Kamaraerdőben a Memento parkhoz és tovább...

Nehéz behatárolni a Kamaraerdő pontosan hova is tartozik.Nem is tudom,hogy mondhatom-e,hogy még a Budai-hegység része.Igazából nem is Budapest része,noha például a wikipédia azt írta,hogy igen.Igazából a XI.a XXII.kerületek és Budaörs álltal határolt területen találjuk meg.Legmagasabb pontja a 224 méter magas Vadász-hegy.
Bár leírást nem találok róla,de némi jó indulattal akár még odasorolhatom a Budai-hegységhez.Nincs annak dél-keleti nyúlvánaihoz messze,pár kilométerecske csupán és hát dombos részen helyezkedik el maga az erdő.Tele van jelzett turistautakkal,kellemes ösvényekkel,így hívja magához a vándort.Sokan mozognak is erre.Régóta terveztük már Gergővel,hogy eljövünk,de valahogy mindig kimaradt,elmaradt,húztuk,halasztottuk,míg már nem volt többé lehetőségem Gergővel eljönni ide többé...Nem szeretnék mégegyszer ilyen hibába esni,így most elhívtam az idei túratársaimat,akik boldogan benne voltak egy kimozdulásban.

A Kamaraerdő ugymondd főbejárata
Próbáltam azt az útvonalat megvalósítani amit Gergővel is terveztünk.A 41-es villamos végállomásától átmennénk az erdő egy részén,érintve a Memento parkot,majd onnan le egészen a Camponáig Budatéténybe.Ez volt tehát a terv amit sikerült is megvalósítani.Na de akkor lássuk a részleteket.Nem kellett korán kelni,a fél kilences vonattal indultunk Dunaújvárosból,tíz óra elött szálltunk le róla Budafokon.Mivel elöző budapesti kiruccanásaikból maradtak BKK jegyek,nem kellett azzal tölteni az időnket,hogy szerezzünk azokat be.A vasúti megállótól elsétáltunk a 41-es budafoki elágazási megállójához,ahol volt egy kis presszó.Bemelegitettünk itt egy kellemes kávéval,majd megvártuk a villamost és húztunk ki vele annak végállomásáig.

A Nagy-rét
Nem hoztam magammal térképet,ahogy Gergő sem használt már utolsó túráin,hisz aznélkül is eltalált remekül mindenhova...Rendkivül egyszerű dolgunk volt,követni kellett végig a kék "m" jelzést (Mária zarándokút).Erre rátett egy lapáttal még,hogy az első pillanattól kezdve kifogástalanul fel is voltak festve a jelzések.Beérve az erdőbe meglehetősen sokan mozogtak erre,családok kisgyerekekkel és főleg futók.Mindez nem volt zavaról.Elöször egy hosszú egyenes út vitt minket,majd néhány száz méter után elértük a Nagy-rétet.Furcsáltam kicsit,arra számítottam messzebb lesz.Itt megpihentünk,na nem azért mert háromszáz méter után kifáradtunk volna,csak mivel voltak itt asztalkák,padok,így elfogyasztottuk a reggelinket a kellemes helyen.

Kajaszünet
Gyerekzsivalytól volt hangos a rét.Kicsivel odébb fözőcskéztek,ott szaladgáltak a gyerekek is.A kajcsi végeztével indultunk tovább.Az őszi erdőben lassan és szelíden emelkedett az út,de nem igényelt különösebb erőfeszítést felfelé haladni előre.Az ősz még tartott itt,de a finálé már lezajlott.Szép volt az avaros erdő a kissé borús,de kellemes időben.Néha egy másik jelzett út haladt velünk párhúzamosan,aztán elvált mellölünk.Mi pedig onnan tudtuk csak,hogy feljebb jöttünk,hogy amikor visszanéztünk,láttuk alattunk a mélységet.Nem lehetett észrevenni,hogy feljöttünk.Ám az erdő talán túlságosan hamar,véget ért...

Erdő a finálé után.Nem lehetett észrevenni,hogy felfelé mentünk.
Budafokon a Rókales utcában találtuk magunkat.Kicsit távolabb egy hatalmas víztorony vigyorgott ránk.Az utca egyik oldalán házak voltak,a másikon egy hosszan elnyúló kertészet.A kertészetben pedig tehenek tucatjait láttuk!Na de ezek nem élő tehenek voltak.Ilyen hogyan is mondjam,makett tehenek.Hogy mi célból azt nem tudom,nyilván csak a diszités részei voltak.Nem kellett itt sem sokat menni amikor is feltűnt a Memento park.
Közelebb volt ez is,mint gondoltam.

A budafoki víztorony

Tehénke egy kicsit Helénke....vagy fordítva?
A víztorony a budafoki víztorony volt.Mielőtt elértük volna a Memento parkot,egy tanösvényt láttunk dél felé indulni.Nem is tudom miért,de nem vetetük bele magunkat.Mint kiderült ez volt a Tétényi-fensík tanösvény.Majd egyszer talán bejárjuk,most nem fecséreltünk rá időt,pedig belefért volna...annál is inkább mert minden sokkal közelebb volt mint ahogy azt előzetesen gondoltam.Mindegy,megérkeztünk végül is a Memento parkhoz,ugye aki nem tudja miről is van szó,azoknak itt van a néhány nappal ezelőtti bejegyzésem.A főbejárat igen látványos volt,de mielőtt bementünk volna megnéztük a főbejárattal szemben felállított takapzatra helyezett Sztálin csizmája szobrot.

Sztálin csizmája
A talapzatra hátulról fellehetett menni.Felmentünk hát.Olyan volt mint egy kilátó.Bár különösebb kilátásunk ugyan nem volt,a park főbejáratára lehetett főleg rálátni.A csizma még felettünk volt ahová már tovább felmenni nem lehetett.A csizma amúgy ha jól tudom,az egykori ledöntött Sztálin szobornak a csizmája,de lehet rosszul tudom.Lejövet a talapzat alatt különféle helységekre bukkantunk,ahol máv raklapokra helyezett fejek tucatjai ijesztgettek minket!

A talapzatról a park főbejárata,a háttérben a víztorony
Persze nem ijedtünk meg annál is inkább mivel ezek is szobrok voltak.Volt egy Sztálin fej és sok-sok Lenin fej...Alighanem valami raktárféle lehetett ez itt.Volt még egy olvasó szobor is,meg egyéb álltalam fel nem ismert szobor is.Hogy ezeknek a fejeknek mi lesz a sorsa,vagy ez-e a végleges sorsuk,hogy itt rohadnak,nem tudom...Elbohóckodtunk velük kicsit,azért azt nem ajánlom,hogy valaki sötétben keveredjen be ide...a fejek még hagyján...de előferdülhet itt akár valami hajléktalan esetleg drogos emberke is...

Vigyorgunk Sztálinnal,a háttérben Lenin meg rajtunk nevet...
Miután kiélvezkedtük magunkat bementünk a parkba ahova egy kicsit borsosnak éreztem a belépő árát,de szerencsére szép kártya szabadidős részével lehetett fizetni.A park végül is azt kell mondjam elnyerte tetszésemet.Eszembe jutott Gergő...ide is tervezgettünk mindig egy kirándulást ami nem jött össze.Reméltem a lelke velem volt most is.Csak reménykedem,mert érezni most sajnos nem éreztem.Nem küldött ezúttal jeleket a túlvilág...A park bejáratánál egy 56-os rádión szóltak a régi kommunista zenék...mintha valóban visszamentünk volna az időben.

Készülödés befelé

Az első méterek a pénztár után...
Odabent a kommunista idők szobrainak sokasága köszönt szembe.Látványosabbnál látványosabbak voltak,a kör alakú sétányokon lehetett a közelükbe menni és megnézni őket.Természetesen mindet sorra vettük,szinte mindegyiket lefényképeztem.Remek alkotások voltak!Gergő anno nagyon szerette a szobrokat bárhol is jártunk,szerintem ezt itt nagyon élvezte volna szegény...Némelyik szobor hatalmas volt.

A leghatalmasabb szobor tán 5-6 méter magas is volt.

Osztyapenkó és Steinmetz a főváros egykori őrzöi
Legalább félórát nézelödtünk a parkban.Amúgy bőven volt látogatója a helynek,annak ellenére,hogy Budapestnek a szélén található.Ami meglepő volt,hogy ezek java külföldi turista volt,magyar szavakat alig-alig hallottunk.Nehéz szívvel jöttünk el a parkból,remek élmény volt.A másik oldalon a 7-es út haladt el a park mellett,ezen a nagy forgalom mellett nem volt egyszerű átkelni.Sokadjára sikerült.Itt ért be a kék m jelzés a budatétényi utcákba.
Ám a jelzések itt is kifogástalanul felvoltak festve!

Alattunk Budafok
Az első látnivaló itt egy tisztás volt ahonnan volt némi rálátásunk az alattunk elterülő Budafokra.Itt lehetett szembesülni vele elöször,hogy bizony fent vagyunk a tétényi-fensikon.Tovább haladva lefelé az utcákon a jelzés meglehetősen kanyargósan ment.Azon kaptuk magunkat,hogy valószinűleg valami gazdag negyedbe csöppentünk,hiszen elképesztő paloták köszöntek szembe.Fő látnivaló erre egy kisebb és egy nagyobb templom volt.

A kisebb...

...és a nagyobb templom
Aztán szelídültek a dolgok,városi hétköznapi emeletes házakra váltott a dolog.Itt meg...rengeteg macska szolgáltatta a látnivalót!Mondtuk is,hogy több macskát láttunk mint télen a macskakiállításon.Ráadásul nem is akármilyen macskák voltak ezek,hanem némelyikük elképesztően kövér!Nem is emlékszem láttam-e valaha is ennél kövérebb macskákat.Hát úgy tűnt erre még a macskák is jobban élnek mint mifelénk az emberek...Érdekes nevű utcák következtek:Sárgabarack,őszibarack utca...Ezután értünk be egy lakótelepre,ahol már panelházak sora volt.Innen már lehetett látni odalenn a Camponát és a Való világ kupolát.Lépcső vezetett le tovább.

Odalenn a Való világ kupola

A lépcső
Leérve a Való világ kupola köszönt elöször szembe,pesze ez a kutyát nem érdekelte.Engem annyiból,hogy innen is bevillant egy emlék.Gergővel még kicsi korában jártunk itt...Feltűnt túránk végpontja is a Campona.Sokkal-sokkal hamarabb letudtuk ezt a túrát mint azt vártam.Nagyjából tíz kilométeresnek becsültem,de lehet annyi nem volt,csak olyan nyolc körüli.Mindegy,nehéz nem volt.A Camponánál véget ért a túra.Nem volt más,bementünk a plázába.

Végállomás:Campona
A hatalmas plázában az "Az" dvd után nyomoztunk,de eredménytelenül.Aztán elmentünk a főzelék sarokba és alaposan bezabáltunk.Gondolkodtunk még a tropikárumon,de a 2700 Ft-os koponyánkénti árat kissé sokaltuk...még futottuk egy kört majd a pláza környékén sétáltunk egyet.A jelzés persze itt még a kupola előtt elköszönt tőlünk.Itt ami még látnivaló akadt az az RTL klub épülete volt,elmentünk oda megnézni azt is,de semmi extrával nem szolgált.

RTL klub Magyarország
Annyi maradt még,hogy elmentünk a budatétényi vasúti megállóhoz és megvártuk a vonatunkat.Sima út volt hazafelé be is aludtunk kicsit Zolival.Nem volt rossz nap,viszont maga a túrát ismét elmétereztem kicsit mint a múltkor az Alföldön.De ez most nem hosszabb volt,hanem rövidebb.Legalább két kilométerrel.Sose legyen nagyobb tévedésem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése