Hangulattalanul - Őszi összefoglaló

Azthiszem az őszre különösebb panaszom nem lehet.Hiszen tíz ilyen-olyan buli,túra,kirándulás jött össze és hosszú-hosszú idő után ez volt az első olyan évszak amikor nem ért semmilyen tragédia,nem vesztettem el senkit (csak maradjon is így)...Ám mégis ha egy szóval kellene jellemeznem az őszt akkor az a hangulattalanság lenne.A hangulatom valahol útközben ugyanis elveszett.Pedig rengeteg remek,jobbnál jobb helyre eljutottam most is,tele klasszabbnál,klasszabb élményekkel,ám mégis...Gergőt ugye amikor tavaly decemberben elvesztettem,fogalmam sem volt róla hogyan rakom magam újra össze.Aztán épp ezek a túrák,kirándulások (és persze a spirituális élmények) rángattak ki a mély letargiából és azt vettem észre,hogy újra van kedvem túrázgatni,útrakelni,mégha Gergő elvesztése pótolhatatlan űrt hagyott a szívembe úgyis...Aztán ahogy mentünk be az őszbe hiába a jó bulik,valahogy egyre inkább ment el a kedvem újra mindentől,az óraállítással járó korai sötétedés csak még jobban tetézte ezt.Talán a közelgő évforduló teszi,nem tudom...Na de nézzük az ősz részletesebb krónikáját.

Szeretett kunyhómnál,ezernyi emlékkel a szívemben...

Nyár végén összeállt egy őszi terv a fejembe,ezt részben sikerült megvalósítani is,sőt terven kivüli túrákat is sikerült összehozni.Szeptember elején végre valahára sikerült megvalósítani a Sándor emléktúrát,persze nem abban a formában ahogy eredetileg szerettem volna és a sors különös kegyetlensége lett,hogy ez már Gergő emléktúrának is minősült.Természetesen a legalapabb,legősklasszikusabb túrát választottam ennek,ami persze nekem volt csak az,velem tartó túratársaimnak nem.Ettől függetlenül teljes mellszélességel mellémálltak és egy kellemes élmény kerekedett ebből is.Szászvárról indulva a Nyárádi kunyhó és több klasszikus mecseki forrás érintésével jutottunk el a Máré várhoz,amelybe hat év után tudtam újra bemenni.Végül is remek kirándulás volt,fájt persze a szívem de azért jól éreztem magam.Nem javított kedélyállapotomon viszont szeretett kunyhóm a Nyárádi kunyhó állapota.Amely szinte az összedölés állapotára jutott...

Hat év után sikerült újra bejutni a Máré várba

Rá egy hétre mentünk ki a rácalmási Tökfesztiválra ahogy az elmúlt években szinte mindig (tavaly kivételével).Kapóra jött,hogy Zoli barátom örökölt itt egy házat egy kiskutyástul.Itt tettünk,vettünk egy darabig majd este jártuk be a kisvárost és mentünk el a helyi kúriába egy Rúzsa Magdi koncertre.Végül is elvoltunk,de itt is bennem volt Gergő hiányérzete.
A koncerten amúgy iszonyatos tömeg volt így csak a hátsó sorokba tudtunk beférközni ahonnan maga a színpad már messze volt,így inkább hallgattuk mint láttuk a produkciót.

Mindennap sírhatsz egy újabb folytót - Rúzsa Magdi koncert

Szeptember vége felé hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk a közeli Ebédleső-hegyre.Ugye remek túrát tettünk ide tavaly februárban Gergővel,Zolival és még két taggal,így gondoltam visszanézek milyen nyár végén,ősz elején erre a táj.Hát lehet nem kellett volna...A télen jól járható utakat alaposan benőtte a növényzet,helyenként kínlódás volt a járás.Nagy nehezen értünk csak fel az Ebédleső-hegyre.Odafenn már jó volt a terep és a lefelé út is Soltra.Ám eltévedtünk,no nem nagyon,egy úttal elnéztük a dolgot.Persze így is sikerült Soltot elérni.Azért ez sem volt rossz buli...

Az Ebédleső-hegy csúcsán a kilátóval és a távolba füstölő Dunaújvárossal

Októberben hála az ismételt apadásnak eljutottam újra a helyi szigetvilágba.Elöször tudtam bemenni Gergő halála után arra a szigetre amelyet róla neveztem el.Itt is vele jártam utoljára... A medreken ezúttal nem lehetett teljesen végigmenni,csak az eleje volt kiszáradva,így a Macskalyukig ezúttal nem sikerült eljutni.Azért örültem,hogy végre betudtam menni Gergő-szigetére.Ugye tervezek ide majd valami táblácskát kirakni,hogy ez Gergő-szigete.Jövőre megpróbálom már megvalósítani.

Gergő szigetének partján

Már a tavaszi "sivatagi" túrán rájöttem,hogy az Alföld nem az aminek látszik az utakon,buszból,autóból,vonatból...hanem egy fantasztikus hely.Így aztán örültem Manó barátom invitálásának egy újabb alföldi túrára amely az ország legnagyobb mocsarához vezetett a Kolon-tóhoz.Összekombináltuk a kellemest a hasznossal,így a túrát Akasztóról inditottuk,megnéztük a Stadler stadiont és a közeli Csonka tornyot is.Zoli tartott még velünk.Fantasztikus Kiskunsági tájakon vezetett a túra remek hangulatban.Ám elméreteztük magunkat.A túrát elözetesen 18km-nek saccoltuk,ám az olyan 26 volt inkább.Így alaposan elfáradva értük el Izsákot és a vízkészletünk is elfogyott.Az Alföld volt az a hely amely valahogy nem került bele Gergővel való terveinkbe (hiba volt!),így ezen a túrán éreztem ugymondd legkevésbé a hiányát,persze ez így rossz szó rá,mert hiányzott ő most is,inkább úgy mondom most volt a legelviselhetőbb....

A Csonka torony

Egyenesen át...ennek a túrának már hagyományai vannak,így mi sem természetesebb mint,hogy ezt a túrát választottam Gergő "hivatalos" emléktúrájává.Ugye két éve voltunk elöször ezen a túrán akkor csak Gergővel.Meglepődve fedeztük fel,hogy ez a környék legremekebb túraútvonala.Nevezetesen a Nagyvenyimtől Perkátára vezető útszakasz 90%-ban egyenesen haladva szebbnél szebb mezőföldi tájakon vezet át.Ezért is neveztük el Egyenes át túrának.A következő évben,tavaly már elhívtuk Zolit és Gergő édesanyját is a túrára amelyből aztán a valaha volt legvidámabb túra kerekedett.Szinte végig nevettük az utat.Már akkor megbeszéltük Gergővel,hogy ezt a túrát minden év októberének derekán megcsináljuk,mert annyira tetszett.Azzal nem számoltam,hogy ez idén már emléktúra lesz...Elhívtam azokat akiket tavaly,így méltón emlékeztünk meg Gergőről ezen a túrán (is).Persze nem lehetett olyan vidámság mint egy éve,de elvoltunk azért.Jövőre is megcsináljuk.

Gergő emléktúráján,emlékezve rá...

A régi szép időkben mindig úgy csináltuk Gergővel a meccstúrákat,hogy már reggel útrakeltünk és az adott településen ahol játszott a csapatunk alaposan körülnéztünk,kirándultunk egyet.Most is így történt.A csapat most Csepelen játszott a Szabadkikötőben így ismét rávettem a többieket tartsanak velem.Úgy gondoltam bepótoljuk a nyáron elmaradt Sas-hegyi bulit,ám aztán az 1200Ft/koponya árat sajnáltuk egy 900 méteres túráért...mert a Sas-hegyen csak így lehet túrázni.Helyette a Gellért hegyre mentünk fel,ott kobászoltunk egy jót,majd elmentünk a Csepeli hévig,azzal húztunk ki Csepelre.Egészen a Kelenföldi vasútállomástól a csepeli hévig gyalog mentünk,így ez felért egy túrával úgy,hogy közben a Gellért hegyet is megmásztuk.A meccsen győztünk én örültem,hogy eljutottam már másodszor egy idegenbeli meccsre,mert azthittem Gergő távozása után ilyen már sosem lesz.

Lányok várnak ránk a Gellért hegyen

Az őszi finálé megtekintése is hagyomány volt már,nem akartam ezt elveszni hagyni...Eredetileg a többiekkel szerettem volna ezt megélni az Óbányai-völgyben,de ez idén nem jött össze.Így jobb híján egyedül mentem ki november 2.-án a Rácalmási-szigetre.Azt jártam körbe.Ez volt az a túra ahol a legjobban éreztem Gergő lelkének jelenlétét.Végig "simogatott" éreztem a kellemes bizsergést a hátamon egész túrán és beszéltem is hozzá,éreztem hallaja minden szavam,aztán még sírtam is....de ott volt Gergő ez egészen biztos!Sajnos a sziget déli részén alapos erdőírtás zajlott,így már nem akadályoztak a kilátásban a szigeti erdők,szabad kilátásom volt a Macskalyukra.A szigeti cölöphíd is kétségbeejtő állapotban volt,így nem távoztam túl jó élményekkel erről a túráról,de legalább a hagyomány megmaradt.

A cölöphíd ahogy a reményeim egyre inkább romokban...

Egy régi tervünket valósítottam meg.Gergővel évek óta elakartunk jutni a budafoki kamaraerdőbe és a Memento parkba.Ezt november közepén sikerült.Itt is túra elméretezés történt,de ez most kevesebb volt annál,mint ahogy saccoltuk.Az erdő szép volt és maradtak még itt utak amiket majd beakarok járni.A Memento park meg igen látványosnak bizonyúlt.Itt nem éreztem Gergő jelenlétét,de bízok benne ott volt velünk...A túra aztán a budatétényi utcákon vezetett le a Camponához,ahol egy jót kajáltunk.

A Memento park egy darabja

Az ősz utolsó bulija a Gemenci erdőbe vezetett.Ezt is régóta terveztük Gergővel,de eljutni nem sikerült ide.Ismét Manó barátom invitálására mondtam igent,ahova velünk tartott még Zoli barátom és Manó egy jó haverja a Tizedes,akit közvetlensége lévén hamar megkedveltünk.A túra Pörbölyről vezetett Bajára a Gemenci erdő déli részén át,dunai holtágakat érintve.Csodálatos volt,arra gondoltam milyen kár,hogy Gergővel nem jutottam el ide...Elvoltunk remekül a túra végén pedig Baja is megfogott,hiszen egy csodaszép várost ismertünk meg ahová határozottan vissza akarok majd még jönni!Ahogy a Gemenci erdőbe is.Hát ezzel zárult az ősz.

Haverokkal a Gemenci erdőben

Tehát összeségében mint írtam az őszre tulajdonképpen semmi panaszom nem lehet.Jobbnál jobb bulik kerekedtek mindenből,de én mégis olyan hangulattalan lettem a végére.Nem is tudom mi teszi ezt,valószinűleg Gergő halálának közelgő évfordulója lehet a lúdas...ahogy mentünk bele az őszbe egyre jobban rám talált a hiányérzete,amely persze eddig is megvolt,de ez a korai sötétedés csak fokozta ezt.Hát ez van...Az ősz mint mindig remek volt,persze nem lehetett olyan remek mint az elöző években....