2019. november 25., hétfő

Elöször a Gemenci erdőben

Bár nagyon sokszor terveztük Gergővel és valószinűleg a 2019-es bakancslistánkban már benne is lett volna a Gemenci erdő,végülis Gergő elvesztésével ez nem válhatott valóra.Le is mondtam róla,úgy gondoltam,hogy lehetséges,hogy talán majd egyszer eljövünk,de érezhetően már nem érdekelt úgy a dolog.Aztán a dolgok véletlen(?)szerűségének hála mégis eljutottam a Gemenci erdőbe.Az élmény után sajnáltam,hogy ezt nem ketten közösen Gergővel éltük át....de talán ott volt most is,a szívemben egészen biztosan.

Manó barátomtól eredt az ötlet amit már november eleje felé meglibbentett.Persze örömmel mondtam rá igent,ráadásul hosszú idő után újra négyen indultunk egy túrára.Zoli barátom jött még velünk és Manónak egy haverja akit csak Tizedesnek hívott.Vele hamar összehaverkodtunk,rendes gyereknek tűnt és benne volt a túrázás világában.

Az útvonalunk csak a legvégén fixálodótt le.Eredetileg a Pörbölyi öko központól indulva Szekszárd-Keselyűsig túráztunk volna ami egy 18-20km-es utat jelentett volna,de kiderül onnan nincs mivel visszajönni,így a terv annyiban módosult,hogy végállomásnak Baját jelöltük ki.Ami egy kb.15km-es túrát ígért.Vasárnap reggel fél hétkor indultunk Dunaújvárosból busszal.


Öko központ...
Meglehetősen lassan ment a busz Szekszárdra ahol átszállva a Siófok-Baja járattal mentünk tovább Pörbölyre.Ez a busz már száguldott,így kilenc óra után kicsivel szálltunk le Pörbölyt elhagyva a vasúti átjáró elötti öko központi megállónál.Nem kellett sokat gyalogolni a központig ahol a gemenci kisvasút déli végállomása is volt.Macskák köszöntöttek minket,akik meglehetősen szelídek voltak,de valószinüleg egyszerüen csak lusták voltak odébb menni.Semmi élet nem volt a központban a büfé is csak tízkor nyitott.Mivel társaim meglehetősen szomjaztak egy kávéra,úgy döntöttünk megvárjuk a tíz órát.Addig körbe nézünk itt.Így is lett.Szép hely volt élet nélkül vasárnap reggel.

A gemenci kisvasút pörbölyi állomása
Nem volt nagy hely a központ hamar megnéztük,körbejártuk,de még mindig volt félóránk a büfé nyitásig.Manó mivel már járt itt,felvetette az ötletet,hogy menjünk el a közeli vadleső helyre amely pont ellenkező irányba volt mint amerre a túránk vezetett.Jó menjünk.Pár száz méterre volt és egy vaddisznó turistajelzés vezetett oda már itt is egy gyönyörű erdőn át.Odaérve egy vaddisznó fogadott,persze kerítés védte őt tölünk (...),de szelídnek tűnt,végig jött velünk jókat röfögve.Úgy tűnt ő itt az egyetlen állat,de viszonylag nagy területen arébb feltüntek a társai is,ők nem jöttek közelebb.Arébb volt egy többszemélyes vadles,vagy inkább kilátó arra felmenve láttuk,hogy arébb őzek meg szarvasok is vannak.
Fantasztikus helynek tűnt.Közelebb menve ők sem zavartatták magukat,folytatták mindennapi tevékenyésgüket,nem szaladtak el.Valószinüleg megszokhatták már itt az emberek közelségét.

Manó a vaddisznóval

A vadkilátónál

Ez gyönyörű ugye?
Megérte ez a kitérő.Körbejártuk ezt a vadasparkot azt visszamentünk az öko központba ahol ekkor már nyitva volt a büfé.Igy megvolt a frissitő kávé,indulhattunk végre.Több mint egy órás késssel indult tehát a túra,ami persze nem volt baj,csak tudtam Baján ránk fog sötétedni.A gemenci erdő már az első métereken elképesztően gyönyörű volt az ősz végén is.Nem is tudtam mihez hasonlítani,talán az álltalam eddig ismert helyek közül leginkább a Rácalmási-sziget erdejeihez hasonlíthatott némileg.Egy töltésen ment az út,elég jól járható volt ezen a szakaszon.Manó és a Tizedes ment elöl,mi Zolival hátul.Elöttünk is voltak túrázók akik aztán egy idő után eltüntek a szemünk elöl.Az országos kék vezetett minket,ami kifogástalanul volt felfestve!

Elöl Manó és a Tizedes pont a megyehatáron
Később aztán kezdett sáros,vízes lenni a talaj.Ugye az elmúlt hetek esőzéseinek köszönhető ez és,hogy míg lombosak a fák addig ide nehezen jut be a napfény,nehezen szárad.Ettől függetlenül jól haladtunk,a gemenci erdő lenyügözött minket.Sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide.Amúgy maga a töltés volt itt Tolna és Bács-Kiskun megye határa.Eszembe jutott az is,hogy rengetegszer volt olyan szitu,hogy maga a turistaút volt a megyehatár,mint itt is.Egy tóhoz pontosabban kettőhöz értünk,amik inkább kráterekhez hasonlítottak mint tóhoz,de a térkép tóként jelezte.Úgy tudom nevük nem volt.Itt tartottunk egy kajaszünetet.

Tó vagy kráter?
Folytatva a túrát mi sem változott.Észak.kelet felé tartott a kék,helyenként kicsit már nehezen volt járható.Hamarosan feltűnt a kisvasút sínje,egy darabig párhuzamosan halad a turistaúttal,majd kereszteztük azt.Egy kicsit eztán változott az erdő jellege,úgy tünt vastagabbak a fák és őserdő hatását keltette a dolog.Ez a rész nem tartott sokáig,mert kiértünk egy gyönyörü rétre a  Rezéti Holt-Dunához ami a kisvasút egyik megállóhelye is volt egyben.A hely gyönyörű volt a dunai holtággal amely lehetett itt olyan széles mint maga a Tisza!Kanyar ívet írt le elöttünk a Rezéti Duna.Szépségére nincsenek megfelelő szavak...

A rét a vasúti megállóval

Az első pillanat amikor megpillantjuk a Rezéti-Dunát.
Lementünk a holtághoz,itt jobban lehet gyönyörködni a redkivüli szépségű tájban.Hihetelennek tűnt,hogy ez itt a Duna holtága.Ugye mifelénk is vannak holtágak,azok is szépek,de ennek a nyomába sem értek.Valóban egy kanyart írt le a Rezéti-Duna.Egy kidőlt korhadt faágra felmászva csodáltuk a természet eme remekművét.Nagyon élveztem a túrát a Gemenci erdő szépsége minden elözetes várakozásomat felülmúlta.Hosszú perceket elvoltunk itt mielőtt tovább indultunk volna.Fényképek sora készült persze itt.Aztán búcsút vettünk a kéktől amit itt egy időre elhagytunk (majd később újra találkozunk) és a kék+ jelzésen folytattuk tovább.

A holtágnál

Legújabb túratársammal a Tizedessel,úgy tünik remekül megértjük egymást
A kék+ felfestései már nem voltak kifogástalanok,voltak ugyan fehér mezők a fára festve de maga a kék+ jelzés benne,rendre levolt kopva.Mivel nagyon sok így volt,arra gondoltam ez szándékosan van így.Vagy felfestik majd újra,vagy új jelzést kap majd az út.Majd kiderül.Amúgy a Tizedes volt a túra navigátora,ő vezette a túrát,mondhatni kifogástalanul.Én örültem,hogy most nem nekem kell,nem kell ezzel is foglalkoznom,élvezhetem ennélkül a táj szépségét.Persze ott volt azért a figyelmem és ha kellett kisegítettem a Tizedest,vagy közös erővel kisegítettük,de ezt nem kellett sűrűn.A talaj ezen a szakaszon igazán nehézzé vált.Rendkivül sok volt a pocsolya,a sár,a dagonya.Nehezen haladtunk.Elöttünk egy kisfiú az apukájával és a kutyájukkal bringatúráztak erre,rendkivül megszenvedték az útnak ezt a részét.Mi is hozzáteszem.Majd két kilométert tartott ez a sáros szakasz,persze itt is,erre is szép volt minden,de most a figyelmünket az kötötte le,nehogy elessünk.

Szép erre is minden....

...de az út kissé nehézkes
Hosszú volt a kék+ szakasz és nehéz.A végénél egy újabb dunai holtágnál találtuk magunkat,de ez már nem a Rezéti volt hanem a Vén-Duna.Szépségben ez sem maradt el az elözötöl.Itt is lementünk a vízhez pár fotó erejéig,majd lassan végérvényesen véget ért a kék+ jelzés ami belefutott abba amelyből kiágazott - az országos kékbe.Az utolsó méterénél még egy kis hídon kellett átkelni ami egy újabb dunai holtág felett vitt át,amely a Cserta-Duna volt.Jóval szűkebb volt eddig megsimert társainál és belefolyt a Vén-Dunába.Nem lehet leírni szavakkal a táj szépségét...

Vajon mi olyan érdekes?A Tizedes,Zoli és Manó is ezerrel fotózgat...

A Cserta-Duna adja a látnivalót!
Innentől újra a kék vezetett minket kifogástalanul felfestve ismét,ám magával hozta a pirosat is.Mi azért a kéket vettük alapul.Egy erdei pihenőhöz értünk a Vén-Duna partján amely ismét nagyon szép volt,ízléses,tökéletesen belepasszolva a környezetbe.Alkalmas hely akár bográcsozni is.Valószinűleg tartom,hogy jó időben jönnek is ide emberek.Most szerencsére nem volt senki.Nem is beszéltem még az időjárásról.Kitünő túraidőnk volt,sütött a nap ezerrel és a hömérséklet nem mehetett 11-12 fok fölé.Kellemes volt,mondhatni ideális.A piehő után újabb rendkivüli szépségű tájon vezetett a kék jelzés és itt már az út is kitünő volt.

Hangulatos erdei pihenő

Továbbra is szép az út
Vagy egy kilométeren át párhuzamosan haladtunk a Vén-Dunával,majd az folytatta útját a már csak pár méterre lévő nagy Dunába,mi pedig dél felé fordultunk.Beértünk egy nyaralós részbe amely valószinűleg Bajának egy külsö területe lehetett már.Nem szokványos nyaralók sora köszönt szembe néhény utcával,főkén magasra épített,főleg cölöpökre épült nyaralókkal.Sokat lehet erre az árvíz...mi abban az utcában maradtunk amelyen a jelzés vitt.Sajna itt ért egy apróbb baleset,na nem engem.Egy hatalmas pocsolya köszönt szembe,ezt kikerülvén kimentünk oldalra a fűre az egyik kerítés mellé.A fű végénél beton járdácska volt.Mivel ekkor Manó ment elöl,rálépve a járdára megcsúszott és hatalmasat esett.(bármelyikünk így járt volna ha elöl ment volna,most Manó volt az áldozat).Kicsit megütötte magát és kicsit sáros is lett.De mentünk tovább.Az út felvitt a Tür István hídra amely Baja dunai hídja volt!

A bajai hídon

Az "igazi" Duna a bajai hídról
A hídon átkelve már Baján találtuk magunkat.Búcsút vettünk az újabb csodák felé haladó kéktől és már a sárga jelzésen mentünk be a városba.A meglehetősen csúnya ipartelepen át menve a Sugovicánál találtuk magunkat és innentől kezdve egy csodálatos mesevilágba érkeztünk.Persze onnan is jöttünk.Baja egy rendkivül csodálatosan szép város.Már a Sugovica is lenyügöző volt,ami szintén nem más mint egy dunai holtág amely több szigetet is körbe ölel.Elsőként kimentünk a Sugovica-Duna sarkához ahol egy kilátó állt.Erre felmenve csodás kilátás nyilt a már alkonyodó időben elsősorban dél felé.

A Sugovica alkonyatkor

A kilátó

A kilátás (a telefonom már nehezen boldogult a fényviszonyokkal)
A Sugovica partján sétáltunk vissza a belvároshoz.A jelzésektől végleg elköszönve.A Sugovicán is sok csoda volt,arébb hídak,vízimalom,vizíszinpad,ez a nem tudom pontosan minek hívják,egy olyan szerkezet ahol függeszkedve drótkötélpályán átkelhetünk a tulsó partra stb...a belváros közelében pedig vendéglátóhelyek sora.Beültünk az egyikbe,egy túrós rétesre és kis borozásra.A teraszra ültünk ki ahol a lemenő nap fényében már kezdett hideg lenni.Így is legalább félórát elidöztünk ott.Ezután indultunk be a belvárosba.

Talán ez lehet a városháza
A belvárosban láttuk csak igazán milyen szép város is Baja.Egy bibi volt,nem értettük,hogy a csodás Szentháromság térre miért engedik be az autókat.A belváros szép hangulatos sétáló utcáin még a már besötétedett délutánban is jó volt sétálgatni.Azthiszem Baja méltó rá,hogy majd visszatérjek és jobban bejárjam a várost,akár a helyi Petőfi-szigetet is,vagy a Pandúr-szigeti tanösvényt,vagy akár a Sugovica partját végig.Valóban gyönyörű város!
Más aztán már nem maradt mint elmenni a busz pályaudvarig amiről szintén nem mondhatok semmi rosszat.Modern,tiszta és értelmezhető minden.Itt végzödött tehát az első gemenci túrám,azthiszem Zolié is.Manó meg a Tizedes már jártak a Gemencben,viszont ők meg még Baján nem voltak.

Baja gyönyörű!
Azhiszem jól sikerült túra volt.A Gemenci erdő szebb mint ahogyan elözetesen gondoltam.Telis tele remek útvonalakkal.Ha egészségem engedi,egészen biztosan visszatérek még,már talán jövőre,hisz maradt még bőven felfedezni való.Baja pedig szintén gyönyörü hely.Nagyon jóléreztük magunkat egy remek csapattal,bőven benne a pakliban,hogy így négyen máskor is túrázunk még,sőt jelentkezgetnek új tagok is,ezeknél persze mindig kérdés,hoy csak hangemberek-e vagy komolyan gondolják.A Gergő utáni érában nekem amúgy sincs már sok választásom,örülök ha valahová oda tudok csapódni,vagy ha hozzám csapódnak...Remek nap volt!

Útvonalunk pirossal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése