Ennek a blognak az egyik legnépszerűbb bejegyzése a somlyói eltemetett viaduktról szóló írásom volt.Ha esetleg nem ugrik be miről van szó,van egyáltalán nem tudsz róla semmit ide kattíntva megnézheted a sztoriról írt írásomat.Most úgy tűnik,hogy a történetnek lehet folytatása!Az alábbi írás a Nógrád megyei hírportálon jelent meg november harmadikán.Nézzük hol tart jelenleg az ügy.A cikket Palchuber Kinga írta.
Idestova hat évvel ezelőtt Pócsa Sándor elindította a somlyói viadukt feltárását: s aligha akad ma olyan ember, aki nála többet tudhat a kilencven éve eltemetett híd múltjáról. A lokálpatrióta tavaly szakmai és anyagi segítség híján lemondani kényszerült álmáról, ám most egy fiatal csapat kezdeményezésének köszönhetően megcsillant a reménysugár, hogy Salgótarján oly régen a föld alatt szunnyadó csodáját a felszínre hozzák…
 |
| Nem mindennapi dolgot rejtegetnek a salgótarjáni tájak... |
A somlyóbányai viadukt építőmesterei több mint száz éve – a Kőröshegyi-völgyhíd átadásáig – Közép-Európa legnagyobb vasbeton hídját építették fel Salgótarjánban. Pócsa Sándor elhivatott lokálpatriótaként hat évvel ezelőtt határozta el, hogy az ívhidat – legalábbis annak egy részét – megpróbálja kiszabadítani meddőhányó sírjából.
– Az interneten 2013-ban találtam rá egy képre a sokak által már elfeledett hídról. Ez adta az ötletet, hogy a már 90 éve földbe zárt híd egyik részének láthatóvá tételével is újra felírhatnánk Salgótarján nevét a térképre – mondta portálunknak Pócsa Sándor, aki akkor hatalmas elszántsággal kezdett bele egy társadalmi munka megszervezésébe, ám az ásatáshoz végül nem kapták meg a szükséges engedélyeket.
 |
| Róla van szó... |
A lokálpatrióta a kezdeti nehézségek ellenére mégis tovább folytatta harcát a viadukt „feltámasztásáért”, s megépítette annak 1:45 arányú mását.
– Ezután önállóan is hozzáfogtam a híd kiásásához, azonban biztonsági okok miatt még az általam feltárt részt is vissza kellett temetni. Sorra kerestem fel a város vezetőit is, mindhiába. Csupán egy tájékoztató tábla kihelyezését sikerült elérni, amely legalább azt jelzi: egyszer volt, hol nem volt egy legendás építménye a megyeszékhelynek. Ezt idén tavasszal önerőből hoztam helyre, mert meglátszott rajta az idő nyoma… – mesélte Pócsa Sándor. A lelkes lokálpatrióta tavaly szakmai és anyagi segítség híján lemondani kényszerült a völgyhíd feltámasztásáról.
Sándor viadukt mellé temetett álma most azonban újra felpislákolt, ugyanis egy lelkes fiatalokból álló csapat a hozzá hasonló elképzelésekkel újból kísérletet szeretne tenni arra, hogy Salgótarján egykori csodáját a világ elé tárja.
– Az újdonsült viadukt kutatók óriási elszántsággal és komoly elképzelésekkel vannak felvértezve. A napokban már találkoztam is velük, s megdobbant a szívem: a régi önmagamra emlékeztetnek! S amennyiben megfelelő támogatókra találnak, biztos a siker! – hangsúlyozta a lokálpatrióta.
 |
| Igazi kincset rejt a föld... |
Pálfalvai István, a kezdeményezők szószólója érdeklődésünkre elmondta: szeretnék, ha Salgótarjánban végre történne valami, amire büszkék lehetnek a helyiek.
– Hihetetlen, hogy a város egyik legizgalmasabb turisztikai látványossága a lábunk alatt van eltemetve! Nekünk nem kellene mást tennünk, csak összefogással kiásni a föld alól, hogy turisták tízezrei járhassanak a csodájára. Olyan szép helyen élünk, a turizmus mégis kihasználatlan! – tette hozzá Pálfalvai István, aki csapatával úgy gondolja: először a híd nyomvonalát kellene kitisztítani, majd a viadukt egy ívét a felszínre hozni.
– A napokban terepszemlét tartottunk a helyszínen: a hidat a bányából kitermelt meddő fedi mintegy 60°-os dőlésszögben, amit benőttek a fák. A viadukt környékén több ígéretes feltárási próbálkozás nyomait is megtaláltuk, s felvettük a kapcsolatot Pócsa Sándorral is, aki támogatásáról biztosított bennünket – emelte ki István, aki a legnagyobb közösségi oldalon egy eseményt is létrehozott A somlyói viadukt kiásása címmel. A csapat szeretné felmérni, hogy érdekli-e a projekt a városlakókat.
– Bízom benne, hogy sikerül megmozdítani az embereket és minél többen csatlakoznak hozzánk. A közös megmozdulást 2020. április 25-én szeretnék megvalósítani – húzta alá István.
A szándék, az akarat, a kitartás eredményre vezethet, ám ahhoz, hogy a híd felébredjen Csipkerózsika-álmából nem elég néhány ember: egy egész város összefogására és segítségégre lenne szükség. Salgótarján, ha élsz a lehetőséggel, hamarosan valóban lesz mire büszkének lenned!
 |
| Fotóritkaság:emberek a viadukt alatt |
Kilencven éve tűnt el szem elől
A híd 18 méter magasan, hét ívével kétszáz méter hosszan szelte át a völgyet. Ezen keresztül a helyi bányából szenet szállítottak a Zagyva-rakodóra. Korának egyedülálló látványossága azonban nem ékesíthette sokáig a nógrádi szénmedencét. Ahogyan a kezdetben virágzó szénbányászat hanyatlani kezdett, úgy pecsételődött meg a viadukt sorsa is. A Teréz-tárót ötvenmillió mázsa szén kitermelése után, 1929-ben bezárták, az oda vezető völgyet pedig meddővel töltötték fel. A híd melletti alagutat berobbantották, s a viadukt lassanként eggyé vált a természettel. A hatvanas évekre már alig emlékeztetett néhány jel arra, hogy egykor a monumentális vasszerkezet ott állt, tekintélyt parancsolva. Ezzel egy ország kincsét, Salgótarján múltjának egy darabját zárták el több mint százezer köbméternyi földdel a külvilágtól…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése