Július van,mint már korábban is írtam,mindig is ez volt túrázásilag a leggyengébb hónapunk,úgy tűnik ez most is így van.Talán hétvégén már útrakelhetek,de még ez sem biztos.Legfőbb jelenlegi túratársam ugyanis kórházban van,pénteken úgy fest kijöhet,de természetesen nem állítok be úgy hozzá,hogy akkor szombaton menjünk túrázni.Szóval ha nem akad senki,akkor egyedül én sem vágok bele most.Akkor marad egy meccs szombaton is.Azért jó lenne már útra kelni.Írni sincs ilyenkor nagyon miről,így egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve,azon gondolkodtam hol is volt a legjobb Gergővel való közös túrázásaink során?Nehéz meghatározni...
 |
| Kőtenger a Somoskői vár alatt |
Nagyon-nagyon sok hely lehet esélyes erre a címre.A Rám-szakadék,a Zsongorkő,a Kovácspataki-sziklák,a Mecsek bármely pontja és még sorolhatnám akár napestig.Ám mégis valahogy a somoskői kőtenger jut eszembe,merő véletlen (amik ugye nincsenek) ez a blog főképe is Gergő távozása óta.Azóta nem változott és nincs is szándékomban lecserélni egyenlőre.Ahogy Gergő áll a Kőtengeren már a jelenlegi Szlovákia területén.Magabiztos,elszánt,kész a túra folytatására és legfőképp....boldog.Igen úgy érzem boldog volt itt,ő is és én is.A felhőtlen,a gondtalan szabadság érzése uralkodott el rajtunk valamint a táj és a túra nagyszerűségének érzete...
 |
| Talán igen,elképzelhető bizony,hogy itt volt a legjobb... |
Nem mondom,hogy ez volt a legjobb túránk,inkább úgy mondanám az egyik legjobb.Hiszen azért bőven akadnak ám vetélytársai.De az egész annyira buli volt,annyira jó...az az egész nap,2017 június 18.-a volt...Hajnali kettőkor keltünk,hogy még időben odaérjünk Somoskőre,hogy még egy jó túra is beleférjen és még haza is tudjunk jönni (hogy aztán másnap hajnali kettőkor érjünk vissza az ágyba....).Hála az égnek volt olyan tömegközlekedés akkor,ami ezt lehetővé is tette,Kilenc körül már Somoskőn voltunk,ami nagyjából 200km-re van Dunaújvárostól.Itt néztük meg aztán többek között a Kőtengert is sok minden mással együtt.A túra részletes krónikája amúgy ezen a helyen elérhető.Emlékszem a kőtengert botladozva,bukdácsolva de bejártuk.Ebbe semmi különleges nincs,csak hát ezeken a köveken menni nem olyan egyszerű ám és én voltam itt elözőleg párszor,így egyszer sem jártuk be a kőmezőt.
 |
| Én is itt voltam ám... |
Dobáltuk kicsit a kőveket,mert valahol azt olvastuk,hogy üvegszerű hangokat ad ahogy leér a másik kővekre,de nem hallottuk,hogy ilyen lenne.Aztán bosszankodtunk,mert valami jóképességű egy kisebb gödröt ásott a mezőn a kőveket félre dobva.... átmentünk az erdőbe ahol még bőven voltak kővek,de megnéztük a határkőt mert itt húzodott a trianoni gúnyhatár Magyarország és Szlovákia határa.Aztán fotózkodtunk a kőtenger kellős közepén (ezeket a fotókat láthatjátok most),majd az jutott eszembe,hogy jó lenne innen nem elmenni...Most veszem észre,hogy e sorok írásakor ugyanaz a poló van rajtam ami a képen is.Az a nem létező véletlen ugye....
 |
| Ekkor láttam (eddig) utoljára a Kőtengert |
Nehéz szívvel mondtunk búcsút a kőtengernek.Meg sem fordult a fejemben,hogy ketten együtt többé már nem fogunk itt lenni...A túra folytatódott újabb csodák felé és valóban nagyszerűen éreztük magunkat.Az élmény életre szóló volt.Azóta nem voltam a Kőtengeren és vajmi kicsi az esélye,hogy valaha is eljutok még ide,bár ez is benne van...A felhőtlen szabadság és boldogság érzete meg a kőtenger csodája mindenesetre végig kiséri az életem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése