Az utolsó falu

Az utolsó falu nem volt különösebben szép.Sőt ha magát a szépségét nézem,szerintem tán még átlag alatti is volt.Persze nem jártam be az egész települést,abból szűröm le csak amit láttam: nem volt egy normális park,egy normális főtér.
Én ugyan még boltot sem láttam,persze az egész biztosan volt.Na és azért volt egy jó kis kocsma is,ahová túráink végén rendre betértünk egy italra.Az utolsó falu szépsége nem magában a faluban rejlett hanem a környékben.Nem véletlenül.Két hegység határán állt,pont a két hegység legmagasabb csúcsainak közvetlen lábánál egy völgyben.A környező táj leírhatatlanul gyönyörű volt...Talán nem véletlenül vezettek ide útjaink...

A falu első háza lejövet a Dobogókőről.Háttérben a Pilis-tető

Első találkozásunk Pilisszentkereszttel a Rám-szakadékos túra végén volt.Ekkor jártunk elöször a Rám-szakadékban 2016 nyarán és ekkor másztuk meg elöször a Dobogókőt.Micsoda remek túra volt,a nyár közepén júliusban!Lehetett volna a túránk végét máshol is kijelölni,akár a Dobogókőn,vagy akár visszamehettünk volna Dömösre is ahonnan indult a túra,de valamiért nekünk Pilisszentkeresztre kellett érkezni.A falu a Pilis és a Visegrádi-hegység határán egy csodás völgyben terült el.Északról a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa a Dobogókő vigyázott rá.Délről pedig a Pilis legmasabb csúcsa maga a Pilis-tető őrizte nyugalmát.Ezzel az itteni csodáknak még nem volt vége...

Gergő első találkozása Pilisszentkereszttel

Nem hát,hiszen ide torkollik be a településre az ország egyik legszebb szurdoka a Dera-szurdok is,sőt a közelben van a szentkút is.Ugye így már mindenkinek világos,hogyha a település maga nem is volt a legszebb a környék csodáinak hála,túrázásaink történetének egyik legjelentősebb településévé vált.Persze hiszen sok túristaút érintette,így kiváló túrakiinduló és végpont is lehetett.Mi is erre építkeztünk pár túránk során.Hisz vagy innen indítottunk túrát,vagy ide érkeztünk.És persze további terveink is voltak Pilisszentkereszttel kapcsolatosan.

A település egyik utcája

Van is pár videóm a gyújteménybe,amelynek vagy nyitó,vagy zárójelenete ide kapcsolódik,sőt olyan is,hogy mindkettő.Mindig is szívesen jöttünk ide,hiszen mind a Pilis,mind a Visegrádi-hegység nagy-nagy kedvenceink közé tartozott és mint mondtam itt találtunk kocsmát amely ugye minden túra végén jól jön (mert voltak olyan települések ahol még ez sem volt).Azon a verőfényes csodás novemberi napon is,kiérve a Dera-szurdokból,ide érkeztünk.

Piliszszentkereszet tárt karokkal várt...

Nem tudom már mit kerestünk,vagy mi célból,de nem a központba hanem a falu szélén található buszmegállóba érkeztünk,ami így ugye a falu utolsó megállója volt.Lehet ez volt közelebb kiérve a szurdokból?Vagy már nem tudom,ez nincs meg,hogy miért ide jöttünk.Lehet azért mert az akkori filmünk zárójelentét úgy gondoltuk itt nyugisabb lesz felvenni
.A fene sem tudja már...A lényeg most a buszmegállón van.
Hiszen itt végződtek közös túrázásaink örök túratársammal Gergővel...

Jó volt itt mindig!

Az utolsó találkozás...

A megállóról persze nem készült kép,hiszen ki a fene akar egy buszmegállót fényképezni?Minek?Persze ha tudom,hogy ez a hely lesz túrázásaink végének szimbóluma... de ezt ugye nem tudhattam.Hiszen biztos voltam benne,hogy jövünk még ide.Sajnos már nem jövünk,ketten együtt közösen már biztosan nem.Gergő nem sokkal ezután váltott dimenziót és tért át egy szebb és jobb világba.Az utolsó falu ma is őrzi lépteit...

Búcsú,ketten együtt már nem jövünk ide...