Nem szúrt a hegyestű!

Kereken egy hónap telt el utolsó túránk óta...Régen maradt ki ennyi idő két túra között és bár a július nem arról híres,hogy ilyenkor váltsuk meg a világot,ezt azért mégis soknak érzem.Na de eljött végre egy újabb túranap.Sok agyalás ment hova is menjen a következő túra,ment a kavarc mert Zolika kórházba került,Móninak nem volt mostanság kedve a nagy hőségekben,így maximum Manóban vagy a Tizedes haveromban bízhattam,hogy kitalálnak valamit.Nem kellett csalódnom:Manó előállt egy újabb ötlettel.Így mivel más nem jött,most ketten vágtunk neki a Balaton-felvidéknek.Célunk pedig a Hegyestű volt,ami egy nem szokványos hegy.

Ezzel a vonattal jöttünk

A célpont nem volt messze,ám ismerve a magyar viszonyokat amelyek visszafelé fejlődnek,az utazás nem volt egyszerű.Lényeg a lényeg,fél tízkor szálltunk le a vonatról a zánkai vasútállomáson.Nem igérkezett nagy távolságúnak a túra,hiszen a Hegyestű kb.4km-re volt a falutól,úgy terveztük megmásszuk,utána pedig elmegyünk Köveskálra,ami a Hegyestű csúcsától hat kilométerre lehetett.Tehát mindössze egy jó 10km-es túra várt csak ránk.Rögtön az állomásnál már ott volt a sárga jelzés ami a hegyre vezetett.Nem kellett nagyon keresni.El is indultunk,de mielőtt belevágtunk volna,ha már Zánkán voltunk,lementünk a Balatonhoz is.

Csodás Balaton

A Balaton mint mindig most is gyönyörű volt.Már a vonatból is csodáltuk amúgy.Kicsit nézelödtünk,majd úgy terveztük iszunk egy kávét,sok büfé volt a közelben.Ám...olyan horrorisztikus árak voltak,hogy ezt inkább kihagytuk.Mentünk a sárgán kifelé Zánkáról.Egy-két emlékmű és egy templom adta az aktuális látnivalókat.Mondjuk a templomtól már kibontakozott egy szép kilátás a környékre.

Zánka temploma

Ezt megcsodálva aztán kiértünk a településről.A sárga jelzés itt pár száz méteren maga volt az országút,amely pedig igen forgalmas volt.A Zánkát Tapolcával összekötő úton szerintem nagyobb forgalom volt mint nálunk odahaza az M6-os sztrádán...Kicsit idegestitő is volt,ám egyre jobban bontakozott ki a fenséges táj,ami el is terelte a figyelmünket a kellemetlen dolgokról.Már látni lehetett a Hegyestűt is,igaz az igazi érdekesség a hegy másik oldalán volt,az még rejtve volt.A Balaton-felvidék hegyvonulata csodálatosan szép volt...Végre a sárga jelzés is letért az országútról,így már nyugodtabban mehettünk tovább.

Már nyugodt uton.Szemben a Hegyestű

Bár a jelzések felfestésével idáig megvoltunk elégedve,a biztonság kedvéért mi is dobtunk egy sárgát,erősítve ezzel is a jelzést.Végre nyugodtság volt,a forgalom sem zavart.Ám elöttünk egy némileg meredeknek tünő emelkedő vigyorgott a pofánkba.Sebaj.Ha hegyes vidéken túrázol,felfelé is kell menni,ez alap.Mentünk is fel,már magán a Hegyestűn,annak keleti azaz Balatonra néző oldalán.Kicsit fingató volt persze,de gyürtük hősiesen.Visszanézve pedig egyre jobban kibontakozó csodás kilátásunk volt a Balatonra.Egy ponton ugyan elvesztettük a jelzést,de egy kislány útbaigazitott,hogy egy utcával arébb tér le jobbra,majd újra fel.Szerencsére ez csak 50-60 méteres tévedés volt a részünkről.Kicsit a szőlőskertek ölelésében haladt az út,majd betért az erdőbe,persze folyamatosan emelkedve.

Már a Hegyestűn,egy kilátópont

Hol erdős rész jött,hol hétvégi telkes,majd egy placcon sok-sok autó parkolt.Ez már jelezte a cél közeledését.Sokan is mozogtak már erre.Az emelkedőn bár nem volt kifejezetten nagy meleg,azért megizzadtunk.Szerencsére ezután már hűs erdei szakasz jött.Igaz betonút,rengeteg autóval...Mi a jó fenét kereshetett egy hegyen ennyi autó?Hát azt,hogy megérkeztünk a hegy másik oldalára a geólogiai bemutatóhelyre...Ott benn is volt parkoló,oda igyekezett a jó nép...
 A helyre amúgy 800Ft-os belépőt kellett váltanunk.

Tömérdek ember volt akiknek 98%-a autóval érkezett.És akkor ne legyen kiakadva az egyszerű mezei túrázó....Kicsit a hűvösbe megálltunk,megvártuk míg lehülünk és lemegy rólunk az izzadtság,aztán felmentünk a csodához...

A Hegyestűi bazaltorgona

A Hegyestű az egykori vulkán,a félbevágott hegy...Addig-addig bányászták itt a bazaltot,mígnem a hegy fele eltűnt...és feltárulkozott a hegy belseje...ez aztán annyira szép volt,hogy a bányászatot abbahagyták és a helyből egy turisztikai,kiránduló célpontot alakitottak ki.Rendkivül látványosnak bizonyúltak a bazaltorgonák...és mint a példa mutatja emberek tömbkelegét vonzotta.Nem is lehetett úgy fotózni,hogy emberek ne lógjanak be a képbe,de nem érdekelt.Fenséges szépségű hely volt!A csodálkozás után feljebb mentünk,mert volt egy szint feljebb,onnan is jó rálátás volt a bazalorgonára másik irányba meg a fantasztikusan szép tájra...

Eljutottam ide is...

Szemben a Badacsony

Még nem volt vége,meredek hosszú lépcsősor vezetett fel a csúcsra.Természetesen nem hagyhattuk ki.Egyre jobban is jobban bontakozott ki a pompás panoráma ahogy haladtunk felfelé.Odafenn rengeteg ember volt és kicsi hely...Egy kilátóterasz félét alakitottak ki,ám meglehetősen kicsit.Alig lehetett elférni,ráadásul a környezetbe nem illő borzalmas vaskerítés védett a lezuhanástól...ennél egyszerűbbet is kilehetett volna ide találni.A kellemetlenségeket leszámítva,teljes százszázalékos panorámánk volt.Jól látszott minden.A Balaton,a Tihanyi-félsziget,a tanúhegyek,a Somogyi-dombság a távolban és a Balaton-felvidék hegyvonulata,a Káli-medence és a környék települései.A csúcs 338 méter magasan volt.

Manó a csúcson

Zoli a csúcson

Azt szokták mondani,hogy a csúcson kell abbahagyni...ám dehogy hagytuk abba.Kigyönyörködés után elidultunk lefelé.Hatalmas embertömeg jött fel és ment le...zavaró volt!Leérve mégegyszer megcsodáltuk a bazaltorgonát,a parkolóba érve pedig elfogyasztottuk a kajánkat.Na és itt ittunk végre egy kávét is.Itt sem volt olcsó,de még mindig olcsóbb volt mint Zánkán a Balaton mellett...Még kicsit hüsőltünk az egyik padon,néztük a sok mümájert,akik autóval érkeztek,majd a közösségi hálóra kitették,hogy újabb bakancslista célpont teljesítve.

Még egy pillantás a csodára

Indultunk.Búcsút vettünk a sárga jelzéstől és a piros T-n és az országos kéken folytattuk innen tovább.Együtt ment a két út,egy darabig még ugyan velünk jött a sárga is.A jelzések felfestésére nem lehetett panaszunk.Nem azt mondom,hogy kiváló volt,de majdnem.Végül is minden igényt kielégitő.Hűs erdőkön át vezetett le minket a Hegyestűről,annak dél-keleti oldalához.Itt újra betonutas rész követezett,de nem hosszú.A sárga végleg elhagyott minket,majd az országos kék is.Bejött a piros T mellé a zöld mária és kék kereszt jelzés.Együtt vittek tovább az országutról újra letérve Köveskál felé.

Mögöttünk a Hegyestű

Az út már a Káli-medence területén haladva bliriáns szépségű tájakon vezetett át...Nagyrészt már szinten ment,apróbb emelkedőkkel,de felfelé már nem kellett menni.Mögöttünk a Hegyestű pompázott,elöttünk a Badacsony,a Gulács,a Szent György-hegy,távolabb pedig a Keszthelyi-hegység.Csodálatosan szép tájon mentünk át,szinte le sem lehet írni milyen szép volt...Nem is kapkodtunk ezen az útszakaszon.Melelttünk egy kombánj aratott a búzamezőn,arébb már a badacsonyi bor illatát igéző gyönyörű szőlőföldek köszöntek szembe...

Ezt (is) láttuk Köveskál felé menet

Lassan elértük Köveskált.Egy temető jelezte és egy szép kőhidacska a falu közeledtét.Bár aztán kiderült,hogy még egy kicsit odébb van azért,na nem nagyon,csak egy-két száz méterrel.Közben otthonról telefonáltak,hogy odahaza szinte egésznapos eső van,addig itt egy szem csapadék sem hullott,a nap is sokat sütött,olykor néha azért beborúlt,de eső nem volt.Haladtuk be a faluba,ahol még sosem jártam.Na nem mintha ennek a túrának a korábbi részének bármelyikén is jártam volna korábban...

Gyönyörű kőhíd Köveskál határában

Beérve Kőveskálra egy szakaszon szép de elhanyagolt,elhagyott kőkerités kisérte utunkat.Eszembe jutott,hogy akár itt is forgathatták a Remény rabjai c.film azon jelenetét mikor Red a kövek alól bányássza elő a dobozt amit Andy hagyott neki.Ahhoz volt hasonlatos hely volt.Beréve a faluba pedig a csodaszarvas fogadott! Egy nagy szarvasbika szobor vigyorgott ránk,kiderült a csodaszarvas szobra a helyiek ezzel akarták szimbolizálni,hogy a település már a honfoglalás környékén is létezett!

A csodaszarvas

A falu szép utcáin vezettek a jelzések,mígnem leértünk a központba.Na nem volt egy nagy település.Bementünk még a templomkertbe,majd egy másik templomot is megnéztünk.Egy étteremre lettünk figyelmesek,az volt a neve,hogy "Mi a kő".Gondoltunk majd eszünk egy kis babgulyást.Aztán hamar rádöbbentünk,hogy most nem Hosszúhetényben vagyunk...Elöször is itt is hatalmas tömeg volt,sok autó,noha a Balatontól már 7km-re voltunk nyugatra.Másodszor a legolcsóbb dolog amit enni lehetett 3 ezer forint felett kezdödött...(a hosszúhetényi fenséges babgulyás 950Ft volt),harmadszor nem is volt babgulyás...Hát úgy döntöttünk a mohó balatoni vendéglátós belölünk nem fog meggazdagodni...

Köveskál katolikus...

...és református temploma

Még volt valamivel több mint egy óránk a Zánkára visszainduló buszig,így beültünk egy fagyizóba,ahol lehetett kapni fröccsöt is,így fröccsöztünk és kipihentük ennek a nem igazán megerőltető ám nagyon szép túrának a fáradalmait.Jó buli volt,jó túra.Elsősorban a Hegyestű és a bliriáns szépségű tájak tették azzá.Na aztán jött a busz,Zánkán pedig elértük a vonatot.Rendkivül nehéz és kényemetlen utazásunk volt Székesfehérvárig a Tapolca-Budapest vonaton...amely túlzsúfolt volt,lassú,kényelmetlen.Ráaádsul gyorsvonati pótjegyet kellett rá váltani,úgy hogy szinte minden állomáson megállt...és 43 perces késéssel érkezett Fehérvárra....Fehérvártól aztán már sima utunk volt hazáig.Hát ennyi a Hegyestűi túra története.
A Balaton-felvidék pedig több mint csodálatos,elhatároztuk Manóval,hogy jövünk még ide.