Már ötvenkét napja...hogy elmentél.A hiányod elviselhetetlen és felemészti a lelkem utolsó épen maradt darabjait is...Nem tudok másra gondolni azóta se,csak Rád!Még mindig nem hiszem el,hogy velünk történt ez a borzalom és hiába kérdem,hogy miért,választ nem kapok...Annyi minden várt még ránk.A csodás tájak,a hegyek a völgyek,erdők...rengeteg dolgunk volt még,rengeteg tervünk,álmaink...Minden este úgy fekszem le,hogy reggelre véget ér ez a rémálom,de reggel az ébredés újabb csalódást okoz.
 |
| Mi nem válunk el soha, Csak Te előre mentél! |
Voltam azóta túrázni,szerintem tudod...és szerintem ezt szeretted volna,hogy menjek,csináljam tovább.Mit is mondhatnék erről?Még mindig túrázni a legjobb jelen helyzetemben,de az,hogy nem voltál ott velem ahogy mindig az rendkivüli szomorúsággal töltött el a túrákon.Nélküled ez nem ugyanaz.Nem tudok örülni a túráknak sem így,nem vagy ott és menés közben is csak Rád gondolok...hogy milyen jó volt itt veled vagy,hogy milyen jó lenne itt veled...Átbeszélnénk az utat,a csapatot,mindent...jókat nevetnénk ahogy szoktuk és együtt lehetnénk abban a büvős csodás szeretetben ami körül ölelt minket,amelyben erősebbek voltunk mindenkinél és mindennél....Apa és fia.
 |
| A Balaton-felvidék térképe lett volna az egyik ajándékom karácsonyra,hiszen kellett volna ez évi terveinkhez...Mindig összeszorul a szívem ha látom a boltban... |
Hiszem,hogy van és létezik az "odaát" és így azért tudsz rólam,figyelsz és vigyázol rám.Mindig azthittem én tanitalak téged,de Te tanitottál meg mindenre,talán általad lehetek jobb ember,általad örülhetek minden kis dolognak ami még megadathatik...Rettenetesen hiányzol kisfiam,nem ismertem nálad jobb embert,aranyosabb tisztább lelket.Bárcsak itt lennél velem örökre...átkozottul kevés időt kaptunk,de ebben a kevés időben is élmények százai értek minket és átölelt a szeretet...
Mi nem válunk el soha.
Csak Te most előre mentél...
