A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabadság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabadság. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. július 15., szerda

Ahol a legjobb volt

Július van,mint már korábban is írtam,mindig is ez volt túrázásilag a leggyengébb hónapunk,úgy tűnik ez most is így van.Talán hétvégén már útrakelhetek,de még ez sem biztos.Legfőbb jelenlegi túratársam ugyanis kórházban van,pénteken úgy fest kijöhet,de természetesen nem állítok be úgy hozzá,hogy akkor szombaton menjünk túrázni.Szóval ha nem akad senki,akkor egyedül én sem vágok bele most.Akkor marad egy meccs szombaton is.Azért jó lenne már útra kelni.Írni sincs ilyenkor nagyon miről,így egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve,azon gondolkodtam hol is volt a legjobb Gergővel való közös túrázásaink során?Nehéz meghatározni...

Kőtenger a Somoskői vár alatt
Nagyon-nagyon sok hely lehet esélyes erre a címre.A Rám-szakadék,a Zsongorkő,a Kovácspataki-sziklák,a Mecsek bármely pontja és még sorolhatnám akár napestig.Ám mégis valahogy a somoskői kőtenger jut eszembe,merő véletlen (amik ugye nincsenek) ez a blog főképe is Gergő távozása óta.Azóta nem változott és nincs is szándékomban lecserélni egyenlőre.Ahogy Gergő áll a Kőtengeren már a jelenlegi Szlovákia területén.Magabiztos,elszánt,kész a túra folytatására és legfőképp....boldog.Igen úgy érzem boldog volt itt,ő is és én is.A felhőtlen,a gondtalan szabadság érzése uralkodott el rajtunk valamint a táj és a túra nagyszerűségének érzete...

Talán igen,elképzelhető bizony,hogy itt volt a legjobb...
Nem mondom,hogy ez volt a legjobb túránk,inkább úgy mondanám az egyik legjobb.Hiszen azért bőven akadnak ám vetélytársai.De az egész annyira buli volt,annyira jó...az az egész nap,2017 június 18.-a volt...Hajnali kettőkor keltünk,hogy még időben odaérjünk Somoskőre,hogy még egy jó túra is beleférjen és még haza is tudjunk jönni (hogy aztán másnap hajnali kettőkor érjünk vissza az ágyba....).Hála az égnek volt olyan tömegközlekedés akkor,ami ezt lehetővé is tette,Kilenc körül már Somoskőn voltunk,ami nagyjából 200km-re van Dunaújvárostól.Itt néztük meg aztán többek között a Kőtengert is sok minden mással együtt.A túra részletes krónikája amúgy ezen a helyen elérhető.Emlékszem a kőtengert botladozva,bukdácsolva de bejártuk.Ebbe semmi különleges nincs,csak hát ezeken a köveken menni nem olyan egyszerű ám és én voltam itt elözőleg párszor,így egyszer sem jártuk be a kőmezőt.

Én is itt voltam ám...
Dobáltuk kicsit a kőveket,mert valahol azt olvastuk,hogy üvegszerű hangokat ad ahogy leér a másik kővekre,de nem hallottuk,hogy ilyen lenne.Aztán bosszankodtunk,mert valami jóképességű egy kisebb gödröt ásott a mezőn a kőveket félre dobva.... átmentünk az erdőbe ahol még bőven voltak kővek,de megnéztük a határkőt mert itt húzodott a trianoni gúnyhatár Magyarország és Szlovákia határa.Aztán fotózkodtunk a kőtenger kellős közepén (ezeket a fotókat láthatjátok most),majd az jutott eszembe,hogy jó lenne innen nem elmenni...Most veszem észre,hogy e sorok írásakor ugyanaz a poló van rajtam ami a képen is.Az a nem létező véletlen ugye....

Ekkor láttam (eddig) utoljára a Kőtengert
Nehéz szívvel mondtunk búcsút a kőtengernek.Meg sem fordult a fejemben,hogy ketten együtt többé már nem fogunk itt lenni...A túra folytatódott újabb csodák felé és valóban nagyszerűen éreztük magunkat.Az élmény életre szóló volt.Azóta nem voltam a Kőtengeren és vajmi kicsi az esélye,hogy valaha is eljutok még ide,bár ez is benne van...A felhőtlen szabadság és boldogság érzete meg a kőtenger csodája mindenesetre végig kiséri az életem...

2016. december 19., hétfő

Hídtúra

Egy gyermekkori álom megvalósulásának jött el az ideje.Régóta vágytam már a Budapesti hídakon végigmenni.Úgy,hogy délről kezdjük és haladunk észak felé.Amikor én elöször megálmodtam ezt még hárommal kevesebb híd volt a Duna fővárosi szakaszán.Az évek múlásával megépült a déli M0-ás híd amely Hárosi illentve Deák Ferenc-híd névre hallgat.Megépült a Lágymányosi/Rákóczi és a Megyeri-híd is.A Hárosi-hídat eleve kilöttük,túl messze volt egy ilyen túrához és azt sem tudtam van-e rajta gyalogos járda.Kilőttük a Megyeri-hídat is,hasonló okokra hívatkozva,bár azon van járda biztosan.Az Északi-vasúti híddal úgy voltunk ha nem leszünk fárdatak oda még elmegyünk.Tervünk az volt,hogy a Déli vasúti hídtól inditjuk a túrát,az egyik hídon megyünk Pestről-Budára,a sorban következő hídon meg Budáról-Pestre és így tovább.Elindultunk hát...

Rákóczi-híd
Erősen közeledtünk a télhez mégis jó idő volt.Be-be borulgattott,de hideg nem volt.Rögtön első lépésként óriási kapufát lőttünk...a Déli vasúti hídon ugyanis nem lehetett átmenni.Le volt zárva a gyalogosforgalom elöl...Így túránkat a mellette lévő Rákóczi-hídról kezdtük annak is Budai oldaláról.
Így aztán a Rákóczi - Petőfi-híd távolságot a pesti oldalon tettük meg.Sok érdekkeség és látnivaló akadt útközben de mindenáron csak a hídakra akartunk most összpontosítani.A Rákóczi-híd amúgy nagyon szép volt és viszonylag jó állapotú.Következett a Petőfi-híd amin Pestről mentünk Budára.Minden hídnak amúgy az északi oldalán mentünk,ettől csak a Margit-hídon szándékoztunk majd kicsit eltérni.A Petőfi-híd csalódás volt,egyáltalán nem volt szép és állapota sem volt a legtökéletesebb.Rá férne a felújítás!Budán mentünk a Szabadság-hídig.Az egyik legszebb dunai hídon kellemes volt az átkelés,jó állapotban volt,szép volt.Pesten sétáltunk az Erzsébet-hídig ami szintén egy szépséges híd.Ám ridegnek tűnt,túlságosan nagy forgalom volt rajta így hangos volt.Következett a Lánchíd amihez a budai oldalon mentünk el.

Nem a Petőfi a legszebb híd...
A Lánchíd szinte ragyogott a novemberi napsütésben és egész véletlen pont a születésnapján jártunk itt.November 20-a volt és a hídat pont 1849 novemmber 20-án adták át.Felköszüntöttük hát.Amúgy a híd története lebilincselő érdemes utána nézni!Ha csak annyit mondok,hogy sem a tervező,sem a kivitelező Adam Clark,sem Széchenyi sem volt ott az avató ünnepségen,már ez elég infó kell,hogy legyen,hogy utánanézzetek miért is...Ráadásul a híd megálmodója Széchenyi soha nem is ment át rajta...A hídon óriási volt a turista forgalom,szinte alig lehetett elférni,de valahogy azért sikerült átmenni.Ezen a hídon töltöttük a legtöbb időt hisz szépsége rabul ejtett.

A Szabadság és az Erzsébet-híd a Petőfi-hídról nézve

Ragyog a Lánchíd a novemberi napsütésben
Mivel a pesti oldalon mentünk a következő hídig a Margit-hidig,benéztünk a Kossuth térre ami útba esett.Itt éppen örségváltás volt,sajnos csak a végét kaptuk el.A Margit-hídon a déli oldalon kezdtük az átkelést mivel erre volt jobb a kilátás.A híd felénél mentünk át az északi oldalra,csak azért,hogy megnézzük az Éjjel-nappal Budapest sorozat fő helyszínét a Margit-híd Budai hídfőjénél álló házat.Olyan volt mint bármelyik másik ház...Budán mentünk az Árpád-híd felé,két híd között eddig ez volt a leghosszabb út,kissé el is fáradtunk mire odaértünk.Úgy döntöttünk az Északi-vasúti hídat kihagyjuk.Az Árpád-híd sem éppen a szépségével ejtett rabul minket,sőt egyáltalán nem ejtett rabul...Fő látnivalót a pesti oldalon épülő Dagály uszoda jelentette,itt lesz majd a 2017-es vízes vb.A Dagály közelében fejeztük be ezt a túrát.Ugye már csak azért is nehezebb volt mert végig aszfaltozott utakon kellett menni,túrázóknak nem kell magyaráznom ez miért rosszabb mint egy erdei turistaút...

Lánchíd
A túra távja nagyjából így 10km lehetett.Végre ezt is sikerült megvalósítani.Valószinü ezt többé nem fogjuk igy végcsinálni,maradunk a hagyományos túráknál.Ennek is megvolt a maga szépsége,hiszen végig a Duna parton Budapesten nem kell mondanom mennyire szép és érdekes...Hát ennyit erről dióhéjban a videókban megtaláljátok a részleteket,érdemes belenézni!






Túránk útvonala