Éjszaka Budapesten

Nem sok kedvem volt ehhez a bulihoz,hogy öszinte legyek,de aztán egész jó kis müsor kerekedett belőle.Csondor Kata koncert várt ránk,az Add tovább c.dal megszületésének tízedik évfordulója alkalmából Budapesten a Duna Palotában.Természetesen elkellett kísérnem Zoli barátomat,hiszen míg ő nem ismeri ki magát Budapesten,ellenben velem aki ismerem a várost mint a tenyeremet.Nem indult jól a dolog,hisz Zolika elkésett a tervezett találkozóról,így lekéstük azt a vonatot amivel menni akartunk,nem volt más megkellett várni az egy óra múlva induló következőt.Már sötétben értünk fel Budapestre.A koncert hétkor kezdödött.Villanyossal kimentünk a Margit hídig,onnan pedig a budai oldalon lesétáltunk a Lánchídig.Azon mentünk át,hiszen a Duna Palota ott volt a túloldalon.

Pezseg az élet Budapesten,de inkább úgy fogalmaznék: ideg beteg kapkodás folyik...

Átérve még volt időnk,így körül néztünk a Zrinyi utcában ahol a palota is található.óriási adventi vásár volt a környéken.Nem mentünk azért sokat,úgy gondoltunk majd koncert után,amit úgy hírdettek,hogy tízkor lesz vége.Ez pedig azt jelentette,hogy nem tudjuk elérni az utolsó hazafelé induló buszt.Így már előre megbeszélve úgy terveztük csavargunk egyet az éjszakai fővárosban.Visszaérve a palotába az meglehetősen elitnek tűnt belülről,kifejezetten szép volt!Sok rendezvény volt odabenn,pl. a koncerten kivül egy céges buli is.Érdekesség,hogy a csodálatosan szép színházterem a második emeleten volt!

Ez most igazán klassz volt!

Nem nagyon voltam  jó véleménnyel eddig Katáról,én különösebben nem kedvelem őt,azért járok csak a koncertjeire,hogy Zolikát elnavigáljam.Azonban most elkell ismerni alaposan kitett magáért.Elöször is gyönyörű volt,igazán!Szebbnél szebb ruhakölteményekben jött ki a színpadra,ahol szinfónikus és egy könnyű zenei zenekar is kísérte,sőt maga Szakcsi Lakatos Béla is!Elképesztően színvonalas müsort adott,itt most aztán élvezhető minden perc.Remekül szórakoztunk..Ám a koncert a meghírdetett három óra helyett csak két órás volt.Esély nyilt elérni az utolsó buszt is.Ám mivel Zoli már jól ismeri Katát ugymondd bepróbálkozott.Sikerrel is járt!Kapott egy cd-t amit dedikált neki Kata és tudott vele pár percet is beszélgetni.Így jó érzésekkel távoztunk a palotából.Még mindig volt esélyünk elérni az utolsó buszt,ráadásul én éjszakai műszak után voltam nem is bántam volna...

Teljes siker

Ám Zolika "kierőszakolta",hogy maradjunk,mondván egyszer élünk,csapjunk bele a lecsóba.Legyen.Így az óriási adventi vásárban kezdésként kicsit forralt boroztunk és megettünk egy-egy rétest.Hallottam vagyis olvastam olyan dolgokat,hogy Budapest a világ legszebb karácsonyi díszes fővárosa.Ezt nem hittem el,de sétálva az utcákon bekellett látnom ez bizony igaz.Nagyon szép volt a belváros valóban,nyomtuk a sétát az utcákon,egy burger kingbe betértünk kajálni,de minösithetetlenül fos volt.Színvonalatlan,drága,elképesztően kis adagot adtak méregdrága pénzért,a kávé és a kóla ízetlen volt.Erre szoktam mondani: kurva gyenge!

Óriási karácsonyfa a bazilika elött

Az utcák tényleg fantasztikusan szépek voltak és meleg volt!December vége felé ez egészen elképesztő volt,megnéztük +8 fok volt!Mivel nem laktunk jól a burger kinges szarsággal,az oktogonnál bementünk a mekibe is.Itt Gergővel jártam utoljára...akkor kellemes helynek tűnt,most azonban azt kell mondjam ez is egy fos volt.Még ülöhely és álló sem volt szinte!A kaja egy fokkal jobb volt mint a burger fosba,de a hely minösithetetlenül szar volt.Héé Budapest!Hova lett a színvonal?Az utcákon éjfél után is óriási tömeg és óriási élet volt!A oktogontól újabb sétára vetemettünk.
Kimentünk egészen a Margit szigetre!

Nem volt semmi éjjel két óra magasságában a szigeten járkálni.Itt azért nagyobb nyugalom volt mint a városban.Egy padnál azért pihentünk,mert kezdtem erősen fáradni és a lábam is egyre jobban fájt már.

Karácsonyfa éjjel fél háromkor a parlamentnél

A sziget után hülye fejünkkel visszamentünk a belvárosba,újra az utcákat jártuk.Még mindig folyt az élet Budapesten,ami leginkább okádós fiatal mókustojások színesítettek.Egy idő után a környéken már nem láttunk józan embert.Úgy döntöttünk átmegyünk Budára,hátha nyugisabb.Újra a Lánchídon mentünk át és elsétáltunk a Margit hídig.Egy kis eső bepróbálkozott,de továbbra is szokatlanul enyhe volt az éjjel.A lábaim már nagyon fájtak.Visszaérve a Margit körútra folytatódott a séta.Már negyed négy felé járt az idő,a vonatunk 4.55-kor indult a Déliből.Ide tartottunk,de már azthittem sosem érünk oda.

A Lánchídon

Végül is nagy nehezen 4.20 körül elértük a Délit.Már nem volt erőm tovább menni.A hajnali óra ellenére tudtuk venni üditőt és egy-egy hotdogot az útra.Szerencsére a vonat már bent állt,így felszálltunk rá.Elfogyasztva a kaját így rögtön bevágtam a szunyát.A hazaút nagy részét átaludtam.Végül aztán rendben hazaértünk.Összeszámoltuk,úgy saccoltuk,hogy 16-18km-et sétálhattunk a budapesti éjszakában...Hát nem volt semmi,de ilyen is kell.

Részlet a koncertből

Pesti kiruccanás

Mondjuk úgy hivatalos ügyben kellett Budapestre mennünk.Jó szokást szerint összekötöttük a kellemest a hasznossal így tettünk egy nagy sétát a városban.Olyan helyekre amelyek bár ismertek mi mégsem nagyon szoktuk őket felkeresni,egyszerű okból: túrázásainkhoz ezek a helyek nem kellenek.A Blahára érkeztünk fél kilenc körül,majd az Erzsébet körút felé vettük az irányt.Meglepő volt,hogy szombat reggel lévén alig voltak az utcákon.Aztán nézegettük az üzleteket szinte mindegyik csak 10-kor nyitott!Nyilván ezért volt még pangás.Hamar elértünk az Oktogonig itt kellett elintéznünk azt a bizonyos ügyet,de az a hely is csak 10-kor nyitott..így bóklásztunk a környéken.Az Andrássy útra fordulva ráleltünk a terror házára.

Gergő a vasfüggönynél

Be ugyan nem mentünk (ez sem volt még nyitva),de elötte is akadt látnivaló: a vasfüggöny és a berlini fal egy-egy darabja.Ezeket megcsodálva aztán mentünk tovább.Nem volt messze a Nyugati pu. és a West End pláza sem.Ebbe bementünk,de itt sem volt nyitva szinte semmi tízig...Meglepö volt ez számomra,mert nálunk odahaza Dunaújvárosban kilenckor már kinyit minden.Lófráltunk kicsit a plázában,de nekem ez nagyon müanyagnak tűnt.Nem vagyok oda a plázákért,nem az én világom.Kimentünk az egyik teraszra is ahol a müanyag hatás mégjobban érvényesült.Nem is maradtunk sokáig itt.

A müanyag teraszon

Indultunk vissza az Oktogonra a dolgunkat elintézni.Mivel lassan elütötte a tízet az óra a korábbi pangásnak is vége volt.Elképesztő embertömeg volt már az utcákon!Hamar elintéztük a dolgunkat így kezdetét vehette a séta.Úgy döntöttünk az Andrássy úton megyünk a Duna irányába,de annak is a hüvös felén.Megszámlálhatatlanul sok volt erre a turista és rengeteg a jó nő.Nem gyöztük hova kapkodni a fejünket.Szép szobrok mellett és az éppen felújitási munkálatokra váró Operaház mellett haladtunk el.A nagy melegben az út hüvös oldalán kifejezetten kellemes volt sétálni.

Ő volt a nap legszebb nője...

Elértük az Erzsébet teret,itt volt a régi buszállomás ami átkerült aztán a Népligetbe.Itt is tömérdek volt a turista.Megláttuk arébb a hatalmas óriáskereket,úgy döntöttük megnézzük közelebbről is.Remek látvány volt az biztos!Úgy döntöttem megyünk egy kört.Odamentünk hát megnézni az árakat,gondoltam ha nem olyan vészes megyünk egy kört.A nem olyan vészesre max 1500-ra gondoltam koponyánként.Aztán odaérve leesett az állunk...2700Ft/fő volt egy menet....gyerekek....azért hol élünk már....Elképesztő.Így persze nem ültünk fel rá,bármennyire is vonzó volt.

Az óriáskerék

Tovább mentünk a Duna felé gyönyörü nők árnyékában.Odaértünk a Lánchíd pesti hídfőjéhez ahol szintén brutális turistatömeg volt,de ez most nem volt amúgy zavaró.Láttuk,hogy a híd levan zárva az autós forgalom elöl és szabadon átlehet kellni rajta gyalog!Hát ezt nem hagyhattuk ki!A Lánchíd közepén keltünk át rajta!Hatalmas élmény volt!Noha én már mentem így át a hídon,de még igy is nagy élmény volt újra így átmenni.Mindig is nagy kedvencem volt a Lánchíd amely méltán a világ egyik legszebb hídja.Ez az érzés áthatja az embert ahogy átkel rajta.

Gergővel a hídon

Átérve a hídon a budai oldalon is minden levolt zárva az autós forgalom elöl.Valami magyar ízek fesztiválja rendezvény zajlott itt éppen.Megláttuk,hogy az alagút is nyitva a gyalogos forgalom számára!Mielőtt behatoltunk volna kihasználtuk itt a Clark Ádám téren azt,hogy gyalogosan mehetünk olyan helyeken ahol máskor elképzelhetetlen.Tűzoltó zenekar húzta a talpalávalót.Különös kellemes hangulata volt így a környéknek.Na de nem maradt más hátra várt minket az alagút!

Gergő az alagútnál

A Clark Ádám téren

Az alagútban még soha nem mentem át én sem,nemhogy gyalogosan,de autóval vagy busszal sem!Így egy újabb hatalmas élmény várt ránk!Valóban fantasztikus élmény volt annak ellenére,hogy maga az alagút nem volt egy nagy szám.Falai apró mozaik kockákkal voltak kirakva és hát nagy forgalom idején aligha szerencsés itt gyalogosan átkelni.A fél méter széles járda nem nagyon alkalmas erre.Na és persze a nagy kánikulában az alagútban több mint kellemes volt a klima.

Az alagútban

Átérve az Attila utcánál találtuk magunkat ahol egy kellemes szökőkútnál lemosakodtunk.Itt volt Déryné szobra ahol természetesen fotózkodtunk.Majd kiérve a Krisztina körútra elindultunk a Déli pályaudvar felé.Hamar el is értük azt.Így azt kell mondjam az Oktogontól ezen az útvonalon amelyen jöttünk,nem egy vasziszdasz a Déli pályaudvarig eljutni.A Déliben hatalmas sor volt a jegypénztáraknál a vonatunkig pedig volt még húsz perc...félő volt nem érjük el.Persze tragédia nem történt volna,mert egy óra múlva ment a másik.Végül is elértük és indultunk haza.Maradhattunk volna még hisz délután egy felé járt az idő,de este meccs volt,haza kellett érni,elvégre onnan nem hiányozhattunk!

Dérynével

Kellemes kirándulás kerekedett a dologból,annak ellenére,hogy most nem kifejezetten ebből a célból jöttünk.Végül is az Andrássy út,a Lánchíd,az alagút mind-mind hatalmas élmény volt!Sajnos az esti meccsről ez már nem mondható el,hiszen kikaptunk...

Hídtúra

Egy gyermekkori álom megvalósulásának jött el az ideje.Régóta vágytam már a Budapesti hídakon végigmenni.Úgy,hogy délről kezdjük és haladunk észak felé.Amikor én elöször megálmodtam ezt még hárommal kevesebb híd volt a Duna fővárosi szakaszán.Az évek múlásával megépült a déli M0-ás híd amely Hárosi illentve Deák Ferenc-híd névre hallgat.Megépült a Lágymányosi/Rákóczi és a Megyeri-híd is.A Hárosi-hídat eleve kilöttük,túl messze volt egy ilyen túrához és azt sem tudtam van-e rajta gyalogos járda.Kilőttük a Megyeri-hídat is,hasonló okokra hívatkozva,bár azon van járda biztosan.Az Északi-vasúti híddal úgy voltunk ha nem leszünk fárdatak oda még elmegyünk.Tervünk az volt,hogy a Déli vasúti hídtól inditjuk a túrát,az egyik hídon megyünk Pestről-Budára,a sorban következő hídon meg Budáról-Pestre és így tovább.Elindultunk hát...

Rákóczi-híd

Erősen közeledtünk a télhez mégis jó idő volt.Be-be borulgattott,de hideg nem volt.Rögtön első lépésként óriási kapufát lőttünk...a Déli vasúti hídon ugyanis nem lehetett átmenni.Le volt zárva a gyalogosforgalom elöl...Így túránkat a mellette lévő Rákóczi-hídról kezdtük annak is Budai oldaláról.

Így aztán a Rákóczi - Petőfi-híd távolságot a pesti oldalon tettük meg.Sok érdekkeség és látnivaló akadt útközben de mindenáron csak a hídakra akartunk most összpontosítani.A Rákóczi-híd amúgy nagyon szép volt és viszonylag jó állapotú.Következett a Petőfi-híd amin Pestről mentünk Budára.Minden hídnak amúgy az északi oldalán mentünk,ettől csak a Margit-hídon szándékoztunk majd kicsit eltérni.A Petőfi-híd csalódás volt,egyáltalán nem volt szép és állapota sem volt a legtökéletesebb.Rá férne a felújítás!Budán mentünk a Szabadság-hídig.Az egyik legszebb dunai hídon kellemes volt az átkelés,jó állapotban volt,szép volt.Pesten sétáltunk az Erzsébet-hídig ami szintén egy szépséges híd.Ám ridegnek tűnt,túlságosan nagy forgalom volt rajta így hangos volt.Következett a Lánchíd amihez a budai oldalon mentünk el.

Nem a Petőfi a legszebb híd...

A Lánchíd szinte ragyogott a novemberi napsütésben és egész véletlen pont a születésnapján jártunk itt.November 20-a volt és a hídat pont 1849 novemmber 20-án adták át.Felköszüntöttük hát.Amúgy a híd története lebilincselő érdemes utána nézni!Ha csak annyit mondok,hogy sem a tervező,sem a kivitelező Adam Clark,sem Széchenyi sem volt ott az avató ünnepségen,már ez elég infó kell,hogy legyen,hogy utánanézzetek miért is...Ráadásul a híd megálmodója Széchenyi soha nem is ment át rajta...A hídon óriási volt a turista forgalom,szinte alig lehetett elférni,de valahogy azért sikerült átmenni.Ezen a hídon töltöttük a legtöbb időt hisz szépsége rabul ejtett.

A Szabadság és az Erzsébet-híd a Petőfi-hídról nézve

Ragyog a Lánchíd a novemberi napsütésben

Mivel a pesti oldalon mentünk a következő hídig a Margit-hidig,benéztünk a Kossuth térre ami útba esett.Itt éppen örségváltás volt,sajnos csak a végét kaptuk el.A Margit-hídon a déli oldalon kezdtük az átkelést mivel erre volt jobb a kilátás.A híd felénél mentünk át az északi oldalra,csak azért,hogy megnézzük az Éjjel-nappal Budapest sorozat fő helyszínét a Margit-híd Budai hídfőjénél álló házat.Olyan volt mint bármelyik másik ház...Budán mentünk az Árpád-híd felé,két híd között eddig ez volt a leghosszabb út,kissé el is fáradtunk mire odaértünk.Úgy döntöttünk az Északi-vasúti hídat kihagyjuk.Az Árpád-híd sem éppen a szépségével ejtett rabul minket,sőt egyáltalán nem ejtett rabul...Fő látnivalót a pesti oldalon épülő Dagály uszoda jelentette,itt lesz majd a 2017-es vízes vb.A Dagály közelében fejeztük be ezt a túrát.Ugye már csak azért is nehezebb volt mert végig aszfaltozott utakon kellett menni,túrázóknak nem kell magyaráznom ez miért rosszabb mint egy erdei turistaút...

Lánchíd

A túra távja nagyjából így 10km lehetett.Végre ezt is sikerült megvalósítani.Valószinü ezt többé nem fogjuk igy végcsinálni,maradunk a hagyományos túráknál.Ennek is megvolt a maga szépsége,hiszen végig a Duna parton Budapesten nem kell mondanom mennyire szép és érdekes...Hát ennyit erről dióhéjban a videókban megtaláljátok a részleteket,érdemes belenézni!

Túránk útvonala