Legutóbbi túránkon köszönt szembe a dolog.Előzetesen felmérve a terepet,olvastam egy bizonyos Duzzogóról.Ám sehol sem találtam róla infót,hogy pontosan hol is lehet ez a bizonyos objetum.Aztán ahogy mentünk Iszkaszentgyörgyön a kastély mögötti erdőben,egyszer csak ott volt a Duzzogó.Megígértem részletesen utána járok miről is van szó,mi ez a Duzzogó.Nyilván nem a duzzogásra való hely,bár kétségtelen arra is alkalmas!
A Duzzogó fala
A Duzzogó-forrás századokon keresztül ontotta az állandóan 28°C-os, értékes ásványi sókat tartalmazó vizet. Az egzotikus környezetű fürdőt Pappenheim Siegfried gróf építtette az egykori Atya nevű falu felé vezető út mentén.
Ekkor még meleg vizű forrásokban bővelkedett a környék. A Forrófői és a Duzzogói források egy forrásrendszert képeztek, az erdőben több apró forrás tört fel szabadon az égerfák között. Télen szinte gőzölgött az erdő ezen a részen. A források hozamára jellemző, hogy három malmot is meghajtott a vizük.
Micsoda építmény lehetett!
A fürdőt másfél ölnyi magas, borostyánnal futtatott kőfal vette körül. Belül a fal mentén rózsalugas futott körbe. A déli oldalon kőből épült, vadszőlővel futtatott öltözők voltak. A falba és az egyik pihenőbe római köveket építettek.
Az ovális alakú medence 20-25 méter hosszú, 10-15 méter széles és 130-160 cm mély volt, amelynek alján sima folyami kavicsok közt tört fel a víz. Ez táplálta egy csövön keresztül a gyermekmedencét is, majd a felesleges víz egy zsilipen távozott egy halastóba. A fürdőt vadgesztenyék, fenyők, kőrisek, nyárfák, jegenyék tették árnyékossá.
Az 1960-as években az intenzív bányászat miatt a források sajnos elapadtak. A medencét azóta gyomok és bokrok nőtték be.
Vajon miért válnak az enyészetté az ilyen csodák?
Durván ennyi ami a világhálón fellelhető az egykori csodáról.Elképzelhető,hogy egy nagyobb nyomozás eseteg újabb infókat is tartalmazna,de ahhoz már alaposan belekell ásnunk magunkat a dolgokba.Mindenesetre nagyszerű építmény lehetett ez itt,az a sajnálatos,hogy az idő múlásával az enyészeté lett a dolog.Külön említést érdemel még Pappenheim gróf aki ezen a környéken egy igen érdekes figura lehetett,hisz jó pár dolog köthető hozzá.Alkalom adtán utána is itána nyomozok,hisz mindig érdekeltek a köztudatban nem igazán szereplő,de érdekes emberek.
Itt akár ki is duzzoghatjuk magunkat!
A Duzzogót mint írtam Iszkaszentgyörgyön a kastély mögötti erdőben találjuk meg a piros jelzésű turistaút mellett.Lassan ugyan teljesen magáévá teszi a természet,de azért még jól felfedezhető!Az egykori csoda megtekintése után javaslom mindenkinek maradjon a jelzésen és ne vissza a faluba menjen rajta,hanem beljebb az erdőbe.Köveztekezik ugyan egy jó kis emelkedő,de megéri a fáradtságot,mert odafenn a hegyen még akadnak csodák!
Kilátós sorozatom következő "versenyzőjével" bevallom kicsit gondban vagyok.Nevezetesen semmilyen érdemleges információt nem találtam róla a világhálón ami eléggé meglepő.Másfelöl amit le is írnak itt-ott,arról én úgy gondolom nem teljesen fedi a valóságot,hiszen a tapasztalataim ezen soron írásakor meglehetősen frissek és némileg ellentmondanak pár dolognak.Ezen kilátó bemutatásához tehát teljesen a saját magam élményeire vagyok kénytelen hivatkozni,hiszen a netről vajmi kevés segítséget kapok csak.
Az első randevúnk - a kilátó előtt Gergő áll
A kilátó neve sem egyértelmű: én legutóbbi videónkban végig Csillaghegyi-kilátónak neveztem.Aztán amikor odaértünk akkor láttuk,hogy a neve Piramita-kilátó.Aztán kutatva utána az internet is inkább Csillaghegyi-kilátóként ismeri.De megnyugtatok mindenkit,mindkét elnevezés jó.Sőt emlegetik még Iszkaszentgyörgyi-kilátóként is.Tehát mindengyik elnevezés jó.A teljesen faszerkezetű kilátót az Iszkaszentgyörgy fölé emelkedő Piramita-hegyen/Csillag-hegyen találjuk meg a Bakony szinte legkeletibb részén.A hegy magasságáról nincsenek információim,de valahonnan mintha rémlene a 235-ös szám,talán ennyi méter magas.Turistautak érintik és haladnak el a közelben,így a szélrózsa minden irányából remek túrák tehetők ide.
Így néz ki napjainkban a kilátó
A kilátó mint írtam teljesen faszerkezetű,egy emeletes.Az internetes források szerint 11 méter magas.Arról azonban nem szólnak a leírások,hogy a kilátószint ennyi-e.Véleményem szerint igen.Sehol sem találtam róla információt,hogy mikor készülhetett.Állapota kiváló,így én úgy gondolom nem lehet több tízévesnél.A felfelé vezető lépcsőn van egy pihenőszint.Odafenn a kilátószint szinte tökéletes.Tágas és jól ellehet férni,a tetőszerkezet is jó állapotban van.Gyakorlatilag bíztosítja a körpanorámát.Ám nincs körpanorámánk!
Ilyen faszerkezetű a kilátó
A leírások arról szólnak,hogy gyönyörű a kilátás a Bakonyra és Székesfehérvárra.Nos egészen friss,e sorok írásakor még nem egészen egy hetes infoval rendelkezem erről,de voltam már itt korábban is és akkor is ugyanezt tapasztaltam.Szóval a környező fák megnőttek már annyira,hogy akadályozzák a kilátást.A Bakonyból semmit sem látni.A Vértesből valamit talán igen (észak-nyugat felé),de avatott szem kell,hogy meglássa.Székesfehérvár kelet felé ugyan látszik,de csak egy sávban,ott ahol éppen nincs erdő az ott futó út miatt.Azon a ponton lehet látni Fehérvárt.Ezeken kivül csak a körülölelő erdő látszik,persze az sem csúnya!
Ennyi a kilátás..
Ennyit tudunk tehát erről a kilátóról.Nem sok.Mégis a kevés infó és a kilátáshiány ellenére kedves számomra ez a kilátó.Kétszer jártam itt és első alkalommal 2018 október 15-én Gergővel,alig két hónappal a halála előtt... Másodszor pedig az elmúlt hétvégén voltam itt Zolikával.Mindkét alkalommal a kilátót rendben találtuk,annak állapota véleményem szerint kifogástalan.Egy-két gyökér persze ide-oda belevésett a fába ezt-azt.És ugye azért kedves nekem mert Gergővel jártam itt azon a bizonyos Baglyas-hegyi túra 26-ik kilométerénél értük el a kilátót...így hát szívesen jöttem újra el ide.
A kilátóban
Én úgy gondolom mindenképpen megér azért egy kirándulást a dolog.Már csak azért is mert nem a kilátó a környéken az egyetlen látnivaló.Hiszen a közelben van a kőasztal a piramis is.Lejebb a Duzzogó egykori fürdő valamint a kastély.Na és persze a környező erdő is csodálatosan szép!Benne van a pakliban,hogy jövök még erre az életben...
Az első filmünkben a 43.25 percnél érjük el a kilátót:
A második alkalommal pedig 30.39 percnél jutunk a kilátóhoz:
Az év második túrája minden előzetes várakozásomat felülmúlta.Már a megtervezésnél is tudtam,hogy ez nem lesz egy rossz túra,de a vártnál is látványosabb lett!Még az is előfordulhat,hogy joggal pályázhat akár az év legjobb túrája címre is,persze ezt év elején még felelőtlenség kijelenteni.Na,de nézzük át részletesen az eseményeket.Most is mint annyiszor Zolikával keltünk útra,aki Gergő távozása után lett a fő túratársam.Reggel negyed hét után indultunk Dunaújvárosból busszal.Fehérváron volt egy óránk az átszállásra,addig megittunk egy kávét az állomáshoz közeli Mekibe.Fehérvárcsurgóra igyekeztünk,onnan szándékoztunk indítani a túrát ahonnan a négy hónappal ezelőtti Gaja-szurdokos túrát befejeztük.A Károlyi kastély parkjából.A csurgói buszon rendkívül sokan voltak,egy csoport közel 50 fővel ment túrázni valahova.Vajon ilyen létszámnál már miért nem fogadnak külön buszt?Így aztán kissé nehézkes volt a leszállás Fehérvárcsurgón,de sikerült.Nem sokára oda is értünk a kastélyparkba.
A kastélypark
Úgy terveztük,hogy itt szétnézünk,mivel legutóbb nem igazán jutott rá idő.Innen aztán a Csurgói víztározó érintésével megyünk majd Iszkaszentgyörgyre ahol szintén megnézzük a kastélyt,valamint visszatérek a kilátóhoz és a piramishoz ahol három és fél éve jártam Gergővel...A Károlyi kastély parkja varázslatosan szép volt!Akármerre is mentünk mindenhol akadtak csodák.A tavat néztük meg és azt jártuk körbe úgy,hogy benne egy kis szigetre egy csodás hídon keltünk át.A szigeten egy kis pavilon féle adta a látnivalót.Napfényes szép idő volt,de még fagy volt így reggel kilenc után.A tó egy része is bevolt fagyva,míg a maradék részen boldogan hancuroztak a kacsák.Nem nagyon van jelző rá,milyen szép volt ez a park,míg így január közepén is.Lelkiszemeimmel elképzeltem milyen lehet az őszi finálé idején...ha nem felejtem el,eljövök majd akkor is.
Varázslat Fehérvárcsurgón
Körbejártuk a tavat,majd a parkon belül még egy hatalmas rétre jutottunk amelynek középpontjában maga a Károlyi kastély állt.Meseszép volt itt is minden.Alaposan körbe is jártuk,majd felmentünk a kisebb dombon álló kastélyhoz.Innen amelett,hogy pompásan beláttuk az egész parkot,kitünő kilátásunk nyílt észak felé a Vértesre is.Kivehető volt még maga a Csókakői vár is szabadszemmel!Az épület is szép volt,de ez volt itt a hátulja.Körbejártuk az épületet is.A kastélypark a kastélyt is körülölelte.Rendkivül látványos volt minden!Szobrok mindenfelé,míg a kastély keleti oldalán csodás terasz köszönt szembe.
A rét és a kastély
A terasz előtt
Következett a kastély déli oldala,itt volt a főbejárata is.Fantasztikusan szép volt ez is.De a park még itt is tartott.Megtaláltuk a végtelen szobrát is!Aztán persze a turult is,valamint egy elpusztult fenyőt amit nem vittek el.Várták,hogy újra életre keljen!Lőn csoda a kettétört törzsön új nyíllások voltak!Még el sem indult a túra,de máris rengeteg látnivalónk akadt.Mi sem bizonyítja ezt jobban,mint az,hogy eddig a pontig már 83 fotót csináltam!Még kigyönyörködtük magunkat aztán indulni kellett a túrára,nehogy kifussunk az időből.Várt ránk jó 12 kilométer!
Ehhez nem nagyon kell kommentár...
A végtelen szobránál
Búcsú a kastélytól.Jövök még úgy hiszem...!
Búcsút vettünk a kastélytól.Én úgy gondolom jövök még ide,ez egy nem mindennapi szépségű lelketnyugtató hely!Rögtön ráleltünk a kék4 jelzésre,ez visz majd rá a kékre,az meg majd a pirosra és azon megyünk Iszkaszentgyörgyig.A település sem volt csúnya.Múltkor a Gaja-szurdoki túra végén nem erre jöttünk,így nem láthattam milyen szép kis falu ez.Két templom köszönt szembe,majd a temetőt kettévágva vitt le a turistaút (amely itt országút is volt) a Csurgói víztározóhoz.Eddig is élénk szelünk volt,de a vízhez érve ez csak fokozodott.Ez a hely is rendkivüli szépséggel bírt!
Út amely kettészeli a temetőt
A Csurgói-víztározó
Egyre hatalmasabb lett a szél.Különösen szép kék színe volt a víztározónak,amely a szélben alaposan hullámzott és olyan fillingje volt,mintha a tengernél járnánk.Itt már az OKT-n voltunk,amely egy pontnál eljött a víztől és elindult felfelé a hegyen!Nem ment magasra,pár méterre csak.Innen remek kilátásunk volt a tározóra és a környék hegyeire.Mögöttünk,vagy inkább felettünk a fenyves suhogott a szélben,különös hangulatot adva így a túrának.Megkapóan szép hely volt ez is!Az OKT meg közben elindult lefelé,tehát csak a kilátásért hozott fel minket.Jól tette!Lefelé az út közvetlen a víz felett haladt,de annyira,hogy korláttal bíztosították.Így nem állt fenn a veszély,hogy leesünk.Ismételve magam: csodaszép volt ez is!Micsoda remek túra azt alig haladtunk még egy kilométert!
A kilátás
Fantasztikus utakon...
Haladva a csodás szakaszon valami különleges építményre lettünk figyelmesek,amely belógott a víz fölé.Odaérve az út másik oldalán pedig egy fantasztikusan szép völgy bontakozott ki.Ennyi csoda... De örömünket megzavarta az orkánig fokozodó szél,amely itt a völgy és a víztározó közötti úton fújt vagy 100km/h-val!Elképesztő szél volt,még soha nem volt ekkorában részem túrázásaim negyven éve alatt!De ez sem szelte kedvünket.Az építmény mintha egy kilátó lett volna a vízben...de fő funkciójáról lövésem sincs.Kimentünk volna még ebben az orkánban is,de levolt zárva.A másik oldalon lenn a völgyben úgy tűnt már nem fúj a szél.Lementünk oda megreggelizni.Valóban,pár méterrel az előbbi orkántól itt szinte szélcsend volt!
Milyen építmény ez?
A fantasztikus völgy
Kaja után visszakellett menni a tározóhoz az OKT annak mentén vezetett.De mivel délről már védett minket a hegy,így nem volt elvisehetetlenül nagy a szél erre.Aztán egy ponton búcsút vettünk a víztározótól és a széltől is!Beértünk egy erdőbe ahol szélcsend volt!Az erdő is csodás volt az út kitünően járható,a jelzések pedig jól felvoltak festve.Jó idő lett.Simán haladtunk,míg kb.egy kilométer múlva ráakadtunk a piros jelzésre.Innen együtt ment a piros és a kék.Az út viszont emelkedőbe kezdet fel a hegyre.A víztározó melletti hegy másik oldalán kapaszkodtunk felfelé.Ez volt amúgy a Vontató-hegy,az emelekedő pedig cseppet sem volt vészes.
Egymásra találva...
Felérve nyugodt kellemes szakasz következett.A hegyen mentünk,de a legmagasabb pont még felettünk volt,oda nem vitt fel az út.Pedig eltudtam volna képzelni itt egy kilátót,amely a tározóra és a környék hegyeire néz.Nem történt semmi különös ezen a szakaszon.hacsak az nem,hogy egy kereszteződéshez érve elköszöntünk az OKT-től.Az ment tovább nyugatnak,mi meg délnek,mostmár csak a piroson.Szép erdőkön át haladtunk kilométereket a hegyen,mert sehol sem kellett lejönni a hegyről,amely itt egy összefüggő hegylánc lehetett.Egy völgy volt az út mellett.Zolit nem érdekelte,de én oda mentem megnézni.Vörös volt,kísértetiesen hasonlított a Gánt környéki vörös bauxitos helyekre!
A fenyvesek domináltak útközben
Különféle erdőkön haladtunk keresztül,amelynek fő-fője a fenyveserdők voltak.Majd pár kilométer múlva kiértünk hétvégi kertek fölé.Itt még nem tudtuk,de ez volt a Somosma park.Innen fentről pedig csodás kilátásunk volt Fejér megyére,már amennyit a kertek látni engedtek,De aztán az út megkezdte ereszkedését és lefelé haladva több kilátópontunk is akadt!Ezekről remekül lehetett látni a Velencei-hegységet és magát Székesfehérvárt is!Még mindig nem voltunk lenn,csak lejjebb.A kertek alatt immár.Innen remekül ráláttunk a Vértesre észak felé és a Bakonyra déli irányba.Az út pedig bevezetett egy csodás fenyveserdőbe!
Fenyves erdőkön át
Lovasok jöttek szembe,majd túrázók is.Az út pár száz méter után pedig ereszkedni kezdett újra.Végül aztán leértünk Iszkaszentgyörgyre.Bár egy utcával benéztük az irányt,de aztán korrigáltuk a dolgot.Nem a falu volt a célunk hanem a Piramita-hegy,amelynek eléréshez kicsit kikellett menni egyből a településről.Az út a helységnév tábla után tért be újra az erdőbe,de ez már nem fenyves volt.Várfal szerű építmény húzodott az út mellett.Ez volt az egykori Duzzogó az egzotikus fürdő,amelyet mára már magáévá tett a természet.Talán majd egyszer részletesen kivesézzük itt a blogban ezt a Duzzogot,mert számomra érdekes téma.Az út ezt követően viszont emelkedőbe kezdett.Fel a Piramita-hegyre.A túra eddigi legdurvább emelkedője!
A Duzzogó
Na ez sem volt olyan vészes,max elvoltunk szokva tőle,de megállás nélkül felkapaszkodtam a hegyre.A Kőasztalhoz értünk.Ami szó szerint egy kőasztal volt.Mivel voltak itt más asztalok is,a hely meg nyugis és szép volt,úgy határoztunk itt meguzsonnázunk.Már délután kettő felé járt az idő,még a szeles rész utáni völgybe ettünk reggel felé.Félóra pihi után indultunk tovább.A kilátó és a piramis felé.A szívem megdobbant hiszen Gergő nyomábanos részek jöttek,olyan helyek amelyeknél Gergővel jártam utoljára...A kilátó közelebb volt mint gondoltuk.Gergővel három és fél éve a másik irányból jöttünk,ezért volt ismeretlen erről a részről minden.Kétszáz méter múlva ott volt a Piramita-kilátó!Persze,hogy nem hagytuk ki,még akkor sem,ha én már másodszor voltam itt.
A kőasztal
A kilátó és az út amelyen egykor Gergővel is mentem...
A kilátó remek építmény volt,állapota meg tökéletes!Némelyik balatoni kilátó meg is irigyelhette volna (elsősorban a Jókai és a Kisfaludy).Egy emeletes volt a kilátótér pedig igen tágas.Ám az élmény amit kilátás szempontjából adott az még a közepes szintet sem érte el.Írtam is erről akkor amikor Gergővel voltam itt.Annyiban volt most jobb a helyzet,hogy a fák kopaszak voltak,így átlehetett látni rajtuk.Elsősorban kelet felé volt valamelyest élvezető a dolog.Jól lehetett látni Székesfehérvárt.Más úgy nem nagyon akadt.Ettől függetlenül jó volt újra itt lenni és Gergő nyomában járni ismét...Ilyenkor egy kicsit olyan mintha ott lenne velem újra örök túratársam...
Jó volt újra találkozni..!
Nem sok minden mutatott...
Nem volt vége,hiszen a piramis még hátra volt!Kicsit akadozva,de oda találtunk.Itt is Gergő nyomában voltam!Mintha megállt volna az idő,a piramis ugyanúgy ahogy négy éve ott állt büszkén...és mintha Gergőt kereste volna...Ő most nem tudott velem jönni,de hogyan mondhattam volna el ezt,egy piramisnak?A piramisra most külön nem térek ki ( itt írtam már róla).Körbejártuk,tucatnyi képet csináltunk.Jó volt ide is újra eljutni.Zolika először járt itt,de láttam tetszik neki a hely és az egész túra is.Remek is volt a javából!
A Kőasztal piramis
Zoli is megérdemel egy képet a blogban
Elbúcsúztunk a nagyszerűépítménytől,megkezdtük ereszkedésünket Iszkaszentgyörgyre.Még mindig várt ránk egy látnivaló!Ám ereszkedve egy a kavicsba belesüppedt autóson kellett segítenünk.Ismét segítettünk... áldhatja a szerencséjét az ürge,hogy mi jöttünk éppen...Lefelé a Piramita oldalában a kertek között kanyargó utcákon értünk le a faluba.Hamar ráleltünk az itteni kastélyra.Ennek a parkjába is bementünk.Szép volt ez is,de a Fehérvárcsurgói színvonalát nem érte el.Persze azért itt is körül néztünk.
Az Amadé-Bajzáth-Pippanheim kastély
A mennyország kapuja?
Közben a kastély melletti erdőbe elmentünk még kiengedni a fáradt gőzt.Zoli nem vette észre,hogy a fényképezője leesett.Csak később amikor a kastélyt akartuk fotózni,döbbent rá,hogy elhagyta a gépet.Visszamentünk,szerencsére a gép ott volt a földön ahova esett.Visszatérve közelebbről is szemügyre vettük a kastélyt.Ahogy átmentünk a hátsó udvarán úgy szembesültünk vele,hogy a nyugati rész még szinte tökéletes állapotban volt,addig a keleti teljesen romos és elhanyagolt képet mutatott.Pedig egyik szárnyán általános iskola "üzemelt":Mindegy édekes volt mindenhogy.
A kastély előről...
...és hátulról
A kastéllyal bevégeztetett a küldetés.Bár még elmentünk a faluközpontba.Gondoltuk eszünk,iszunk valahol valamit ahogy azt álltalában szoktuk a túrák végén.Ám ebben a faluban nem volt semmi.Az égvilágon semmi.Az a hely ahol egykor Gergővel is beültünk már nem létezett... így mondhatni éhen és szomjan maradtunk volna...ám volt még nálunk enni és innivaló is.Ám a lemenő nap fényében kezdett hideg lenni.Jó 40 percünk volt még a buszig,így még jártunk egyet a településen amelyen semmi élet nem volt szinte.Aztán jött a busz,most nem volt tömeg.Fehérváron átszállás,45 perc várakozás,addig kávé a mekibe,majd irány haza.Este hétre voltunk itthon.Nagyon jó és szép túra volt,rendkivül sok látnivalóval,csodaszép helyek sorával és egy kicsit újra Gergő nyomában is jártam.
Október.A legjobb hónap a túrázásoknak.Nem is akartuk kihagyni az alkalmat.E havi bakancslistás túránk a Bakonyba vezetett.A hegyre amit kinéztünk magunknak amikor legutóbb a 8-as úton mentünk hazafelé.Hála az erre tartó jó tömegközlekedésnek már reggel fél 8 előtt Várpalotán találtuk magunkat.Október lévén a reggelek már meglehetösen hüvösek voltak,ám a mai szép nap boritékolható volt.Tervünk az volt a túrára,hogy kimenve Várpalotáról elmegyünk és megmásszunk azt a bizonyos hegyet a Baglyas-hegyet,majd onnan elmegyünk Iszkaszentgyörgyig ahol a kilátót és a kőasztal piramist nézzünk majd meg.Kilátásba helyeztünk egy olyan opciót is - mivel Gergő valami bütykö miatt fájlalta a lábát én meg néhány órája fejezte be a meglehetösen húzos munkahetet - hogy ha nem nagyon bírnánk akkor a Baglyas-hegyről nem Iszkaszentgyörgyre hanem Csórra megyünk le és ott fejezzük be a túrát.Ekkor még úgy éreztem kb.olyan 18km vár ránk.Aztán ez több lett,na de menjünk szépen sorjában az eseményekkel.
Ilyen volt a reggel Várpalotán
Gyönyörü volt a reggel Várpalotán.A városba nem sokat időztünk,hisz az nyugat felé húzodott el,mi pedig ezúttal kelet felé indultunk.A jelzés egy darabig maga volt az Inotára vezető út,aztán egy ponton tért be egy földútra.Innentől kezdöttek igazán a kalandok.Rögtön egy kisebb hegy került elénk,az út pedig úgy tűnt megkerüli azt.Nagyjából 200 méter magas hegynek tűnt és kopár volt,azaz nem volt rajta egy fa sem.Gergő javasolta,hogy térjünk le az útról és másszuk meg mert biztos klassz lehet fentről a kilátás.Igy is tettünk,megmásztuk és igaza volt Gergőnek valóban fenomenális kilátás fogadott fentről.Nyugatra szembeköszönt egész Várpalota.Azon túl látszódtak a Futónék csúcsai ahol júliusban jártunk épp.Délre maga volt a csoda a kilátás.A lent úszó ködöt fentről látni fantasztikusan szép volt!Északra csodás rétek és a Bakony vonulata szolgáltatta a látnivalót.Keletre pedig jó pár ugyanolyan kopár kis hegy amin mi is tartozkódtunk éppen és azokon túl pedig a Baglyas-hegy.Erre tartottunk.
Nyugatra visszaköszönt Várpalota
Látható dél felé az odalenti ködfátyol
Keletre a kis hegyek és a Baglyas
Ereszkedtünk le a hegyről a jelzett útra mikor kiderült,hogy ez a jelzett út ahol vagyunk!Egy kövön ugyanis ott vigyorgott ránk a zöld jelzés.Akkor tehát kicsivel odébb a jelzés is feljött a hegyre és nem kerülte meg azt.Nagyon helyesen tette csak mi most vettük észre,így félúton lefelé visszafordultunk a hegyre és fent is észrevettük a jelzést egy kövön.Mentünk tehát a jelzett úton ami jelen esetben itt egy csapás volt.Tehát szó szerint csapattuk.A hegy túloldalán vezetett le az út.Majd egy kisebb fás részre ért amit erdőnek nevezni azért túlzás.Itt viszont megkerülte északról a következő kopár hegyet.A jelzések meglehetösen gyengén voltak felfestve így az alkalmazásunkat kellett használni a legtöbb helyen,de ezt amikor csak lehetett igyekeztem elkerülni mert alaposan meritette a telefonom aksiját.Ja és a Bakony turistatérképe ki tudja miért ezt a részt már nem mutatta...így nem vettük ekkor még észre de kicsit letértünk a jelzésről és belefutottunk egy...
A rejtélyes járat bejárata
...egy nem is tudom minek nevezzem,tán egy földalatti járatba.Odaérve benézve és kicsit belépve meglehetösen bizzarnak tűnt a hely.Elöször azthittem egy pince,de belépve láttam,hogy egy járat ami messze-messze benyúlik abba a hegybe amit a jelzés éppen megkerülni igyekezett.Nem volt nálunk lámpa,bemenni messzebb háát...nem tűnt éppen hivalkodónak...csak lestünk és azon agyaltunk mi lehet ez?Nem tudtuk,de majd próbálok utána nyomozni,ha jutok valamire akkor majd egyszer lehet visszajövünk megnézni hová vezethet ez a járat...na de mentünk tovább,kiderült a jelzés épp mellettünk feljebb ment.Tovább menve egy ponton újabb megmagyarázhatatlan dolog került elénk.Egy járat ami csúszda szerülen vezetett le alighanem ugyanebbe a járatba amit az elöbb felfedeztünk.Onnan amúgy már kb.200 métert jöhettünk,tehát az a földalatti járat minimum 200 méter hosszú kell,hogy legyen!
Levezető járat a földalatti járatba,de max itt csak csúszva juthatsz le....
Nem tudtunk magyarázható dolgot adni a rejtélyes két dologra.Én agyalgattam azon,hogy errefelé volt még tán a szoci időkben a baráti hadseregek hadgyakorlatai anno,így tán ennek a földalatti járatnak valami köze lehet ehhez...de nem tudom.Egyben megkérem a kedves olvasókat akik közül bárki bármit tud erről a rejtélyről az írja meg nekem,akár kommentben akár privátilag.Mentünk tovább és csak elö-elö kellett venem az alakalmazást mert a jelzések katasztrófálisan voltak felfestve.Az út felvezetett a sorban harmadik kopár hegyre.Ez is mint elődjei 200-230 méter körüli magasságúnak tűnt és erről is pazar volt a kilátás.Aztán ezen már elértünk a déli oldalán Inota közelébe.
Odalenn az inotai víztározó
A hegy másik oldalán egy nagyon szép völgy bontakozott ki,odalenn középpontban az inotai víztárolóval.Az út a hegyről cikk-cakkban vezetett le,felettünk az inotai templom vigyorgott.Szemben pedig egy újabb kopár hegy vigyorgott,ennek oldalában volt ugyan egy-két fa.Hamar leértünk a víztárolóhoz melynek végén egy kimustrált oszlopokkal teli használaton kivüli épület állt.Nem tudtuk mi lehetett ez hajdanán,valószinüleg nem strand münködhetett itt,inkább valami vízműé lehetett az épület és a funkciójának is köze lehetett ehhez.Az út a szembenlévő hegy alatt a víztároló partján futott tovább.Mielőtt azthittünk volna,hogy megkerüli a hegyet gyorsan letért jobbra,fel a hegyre...Egy külszini fejtés szomszédságában kapaszkodtunk felfelé.Érdekesnek tűnt,de maga a tájseb számomra zavaró volt.Még zavaróbb volt,hogy a hegy másik oldalán is hasonló volt a helyzet,ha lehet itt még durvább volt a tájseb.Ez felett pihentünk és tartottunk egy reggeli szünetet.
Az északi tájseb
Újabb hegy,távolabb pedig a Baglyas
Újabb immár az ötödik kopár hegy volt szemben,a távolban pedig ott vigyorgott ránk a Baglyas-hegy mintha mondaná:-mi van sosem értek már ide?-.Ám a jelzett út nem a szemközti hegyre vezetet,bár jelzetlen vezetett át,hanem Inotának a hegyre felnyúló részének utolsó utcáján ment végig és ott kerülte meg ezt az ötödik hegyet,de aztán jöttek sorba a többi hegyek.Ezek magassága már elmaradt az első ötétől az út pedig hullámosan haladt köztük,hol az oldalukba,hol felmenve rájuk.Nem számoltam,de Várpalotától a Baglyas-hegyig nagyjából tíz ilyen kisebb kopár hegy volt,ezek nagyrészét meg is kellett másznunk.Aztán odaértünk a Baglyas elé,alattunk egy hatalmas völgy odalenn egy sóderbánya...ahol folytak is a munklálatok,újabb és újabb tájsebeket okozva ezzel a hegyeknek....Arra aligha vihetett tovább az út,kiváncsi voltam merre is visz.Persze újra és újra elökellett venni a telefonos térkép alkalmazást mert a jelzések továbbra is katasztrófálisak voltak...
Nem tudtuk hol megy majd fel az út a hegyre,de akárhol is,nagyon neccesnek,nehéznek tűnt,pedig ez a hegy csupán fele volt magasságra a Pils-hegynek ahol legutóbb jártunk.Az út aztán megkerülte a hegyet északi-nyugati irányból,majd bement egy kisebb erdőbe,azt lement egy kisebb völgybe majd vagy kétszáz méter után itt végre elfordult felfelé a hegynek.Nem tudom hogyan sikerült,de magtalálta azt a helyet ahol legkönnyebb felmenni erre a hegyre.Persze kaptatós volt felfelé,de korántsem annyira mint ahogy az elsö látásra tűnt.így viszonylag hamar és könnyen fel is értünk,ráadásul a kopár hegy azon helyén ahol éppen egy erdőben vezetett fel az út.Tehát hüvös is volt mer időközben amúgy nagyon meleg lett.
Erdős út felfelé
Odafenn kiérve az erdőből már a kopár hegyen voltunk,de a csúcs még messze felettünk volt.Elindultunk hát,hogy teljesen felérjünk és ez az utolsó kétszáz méter volt inkább kimerítö,de felértünk végre!Itt voltunk a Baglyas-hegy csúcsán!Ami "csak" 361 méter magas volt.Hát odafenn mindenesetre úgy tünt,hogy a világ tetején vagyunk.Mielőtt alaposan kürölnéztem volna,kicsit elterültem a földön élvezve a csodás levegőt és tán pár percet aludtam is.Egy kopjafa állt itt a csúcson amit aztán elfelejtettünk közelebbről megnézni,hála a csodás 100%-os körpanorámának.Ám párában úszott a világ sajnos,a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.Várpalota és a sok kis hegy ami idáig vezetett már csak apró pontocskának tűnt.Északra kivehető volt a Bakony vonulata és azon túl a Vértesé.Keletre Gergő aztmondta ő látja Székesfehérvárt és a párás időben nem láttam.Délre valami tavak voltak kivehetők az inotai és a péti erőmüekkel.A Balatont nem láttuk.
A kopjafa
Magassági pont a Baglyas-hegy csúcsán
Pihentünk itt kicsit és néztük a körülölelö világot.Aztán láttuk egy kb.60fős csoport jön fel a hegyre,nem kivántunk velük találkozni így összeszedtük magunkat és megkezdtük ereszkedésünket a hegy másik oldalán.Egy messze elnyuló fensík szerüség köszöntött szembe,a jelzett út többször is elveszett,sebaj,alkalmazás elő,aksi merül,de legalább így mindig tudtuk merre vezet a nem is létező út.Ami eztán egy darabig ezen a fensikon vezetett,majd betért egy erdőbe ahol kacskázott,le-fel vezetett de nagyon szép volt.Durva hangokra lettünk figyelmesek.Krosszmotorosok bravúroskodtak az erdei utakon...négyen voltak.Nagyon nem dijazom az ilyesmit,ha csak két perccel gyorsabbak vagyunk,lehet elütnek a jelzett úton!Ezeket a bájgúnárokat fognám azt felakasztanám az első fára,de a biztonság kedvéért beléjük eresztenék egy sorozatot...Életveszélyesek voltak,de szerencsére megúsztuk.
A Baglyas-fensík
Erdei útakon,itt jöttek a krosszmotorosok...
Az út egy darabig az erdőben kanyargott majd újra kiért egy fensikra.Erre nem járt senki,úgy tünt egyedül vagyunk a világon valahol Észak-Koreában...ilyen hangulatot árasztott a hely.Borzalmasan voltak a jelek felfestve.Végül is rájöttünk,hogy túrázásaink történelmében ez az a hely ahol a legrosszabbul vannak felfestve a jelzések.Teljesen az alkalmazásunkra kellett hagyatkoznunk,attól féltem teljesen lemerül a telefon és nem tudok több képet és videót rögziteni.Ám állta a sarat a kis xiaomi.Itt-ott mégis sikerült letérni a sokszor nem is látszó utakról,hisz volt,hogy azok a fűben,gazban vezettek.A távot azonban úgy tünt rosszul mértük fel,ugye elözetesen 18-20 km-nek saccoltuk ezt a túrát,ám már most járhattunk a húszadik kilométernél...Kezdtünk alaposan elfáradni,pedig még nem volt vége.Talán a táj szépsége kompenzálta valamennyire a fáradtságot.
A táj azért szépséges
Levezetett az út még egy szépséges völgybe,ám tudtuk onnan majd még felkell majd jönni...Gyönyörü szép volt az erdő a völgyben,nagyon kellemes volt itt menni az ősz csodáiban gyönyörködni.Aztán valóban elindult felfelé az út...Erőnk utolsó maradékával tudtunk csak itt felkapaszkodni,már nagyon fáradtak voltunk.Beértünk valami hétvégi kertes övezetbe,ez már Iszkaszentgyörgy közelségét jelezte.Ám dehogy volt az még közel!Csak mentünk,mentünk...mentünk.Erdökön,mezökön át,katasztrófálisan jelzett utakon.Újabb probláma ütötte fel a fejét.Elöször túrázásaim immár 36 éves története során elfogyott a vízünk...Ám végül is már itt voltunk Iszkaszentgyörgynél.Útközben már lemondtunk a kilátóról,úgy voltunk vele még a piramist megnézzük,azt gyorsan le a faluba inni...
Ám egyszercsak ott volt a kilátó...
Az iszkai kilátó
Hát ha már itt volt,nem hagyhattuk ki...a kis dombra óriási erőfeszitésbe került felmenni.Tényleg erőm végén járhattam,ráadásul szomjas voltam,na és Gergő is.Azért felmentünk a kilátóra,de nem volt érdemes.Nem sok élményt nyújtott.Maga az építmény remek volt,de kilátásunkat megakadályozta a körülölelő fenyves.Egyetlen ponton tudtunk kilátni,onnan szépen látszodott Székesfehérvár.Szomjasan erőt vesztve úgy döntöttünk ha már idáig eljutottunk a piramist nem hagyhatjuk ki.Szerencsére nem volt messze,néhány száz méternyire a kilátótól és jó kis épitmény volt.Kimerültségem határán is tetszett.Persze nem egy egyiptomi piramisra kell gondolni,annál jóval kisebb volt,de legalább végre eljutottunk ide is.Régóta terveztük már.
A piramis
Régóta terveztem már,hogy felkeresem
Egy szelfi itt
Kigyönyörködtük magunkat aztán indultunk le a faluba ami innen jó másfél kilométernyire volt.Leérve óriásinak tűnt a település.Persze mert fáradtak voltunk és legföképp szomjasak.Sehol az utcákon nem volt egy csap,se egy kút...minek is..hagy szenvedjen a vándor...na és kocsma sem volt sehol...a falu szép kastélya ugyan utunkba került,de már nem volt energiánk foglalkozni vele,majd egyszer egy másik alkalommal....kín szenvedésnek tűnt amig elértük a fő utcát,ott aztán végre találtunk egy kocsmát.Nekiszakadtunk az italoknak.Újjá is születtünk egyből.Közel volt a buszegálló,ahol megvártunk egy Fehérvárra menő járatot.Onnan pedig tűztünk haza.
Túra vége Iszkaszentgyörgy
Hát alaposan elméreteztük a túra távját.Maximum 20 kilométeresnek gondoltam azt,de szerintem közelebb voltunk a 30-hoz mint a húszhoz.Alaposan ki is meritett a dolog hiszen mindennel együtt kb.13 hegyet másztunk meg mégha azok nem is voltak túl magasak.Ráadás volt még,hogy elfogyott útközben igaz a túra vége felé a vízkészletünk is és szinte végig csak az alakalmazásra hagyatkozhattunk,hiszen térkép nem volt a területről és a jelzések is katasztrófálisan voltak felfestve.Lehet szerencsésebb lett volna,ha mégis Csóron fejezzük be a túrát,na de így alakult.Ettől függetlenül lebilincselöen szép és érdekes kaland volt ez is!
