Az első gól

 Annyira emlékszem,hogy szünet volt.Kimentünk a tesómmal a büfébe.Valószínűleg valamit inni.Az első félidő nem úgy alakult ahogy kellett volna...a Ferencváros 2-0 arányban vezetett.Hosszú sor volt a büfénél erre még emlékszem.Olyan hosszú volt a várakozás,hogy közben elkezdődött a második félidő.A tömeg felharsant,mert tömeg volt.Ma már talán szokatlanul hangzik,de teltház volt a mérkőzésen a régi ütött kopott Kohász stadionban.Ott hagytuk a sort és rohantunk vissza a lelátóra.Tesóm a nyakába kapott.Nem volt nehéz dolga.1977 október elsejét írtunk és én szinte pehelysúlyú kis tökmag voltam még.Szóval a nyakába kapott.Onnan láttam,hogy tizenegyeshez készülödünk!A labdánál egy nyurga játékos állt: Szepessy. Nagy nyugalommal végezte el a büntetőt és természetesen a hálóba lőtte a labdát! Ezzel 1-2-re módosult az állás! Ez volt életem első (hazai) gólja amit élőben láttam kinn a stadionban.Az első gól...Szepessy....

Virágok,mécsesek,gyertyák.. (fotó: Dunaújváros PASE)

Ma gyertyák és mécsesek égtek pár méterre onnan ahonnan azt a tizenegyest belőtte Szepessy... Már az új stadion lelátója alatt.Gondolatban visszaidéztem azt a 45 évvel ezelőtti meccset...amelyet aztán megnyertünk 3-2-re!Mekkora élmény volt!Ez volt a mérföldkő.Innen indultak az én meccstúráim.Attól az első góltól kezdve.Szepessy lőtte be.Aki aztán még évekig nálunk játszott,majd a helyi foci akkori hanyatlását követően elment jobb csapatokba.A Rába ETO-ba majd a Ferencvárosba.Aztán évek múlva visszatért,kicsit még játszott itt,majd ismét pár év múlva ő volt a csapat edzője.Közben kinevelt egy csemetét,aki ma a Dunaújváros kapitánya...

Az emlékezés gyertyái (fotó:Dunaújváros PASE)

Szombaton túránkról hazafelé tartva a buszon ért a rossz hír,hogy az öreg Szepi elhunyt... Megdöbbentett,mert bár személyesen nem ismertem,de a lelátón rendre a közelemben ült a meccseken.Volt edző még pár helyen,de Dunaújváros volt az otthona.Ürességgel töltött el a halálhíre,hiszen ő lőtte azt a bizonyos első gólt...Ha kihagyja,ki tudja,lehet sosem megyek ki meccsre többé az életemben.Mennyi,de mennyi élményről lemaradtam volna...De belőtte!

Búcsú (fotó:Dunaújváros online)

Sajnos nem tudtam kimenni a mai megemlékezésre,ezért is gondoltam arra,hogy helye van itt a blogban.Na és persze nem felejtettem el azt sem,hogy a csapat a klub Gergő halálakor mennyire mellém állt.Mellékesen meg kedveltem is az öreg Szepit,aki akkor 28 éves volt mikor letette a tizenegyespontra a labdát azon a bizonyos mérkőzésen.

Az Isten adjon neked boldog álmokat Szepi!

Köszönöm azt az első gólt...!

Menekülés a győzelembe

Április elején kerülhetett sor az idei első meccstúrára.Sokat agyalgattunk rajta,hogy elmenjünk-e mert a csapatunk az előzetes várakozáshoz képest gyengébben szerepel a tavaszi szezonban (egy hete írtam erről).Azon gondolkodtunk,hogy ne menjünk-e el inkább valahova túrázni.Ám végül is győzött a meccstúra,hiszen annyira gyengék azért mégsem vagyunk,meg szerettünk volna is elmenni már egy idegenbeli meccsre újra.A célunk Budapest XVII.kerülete volt ami nem is tudom,tán Rákosliget névre hallgat.

Még nem jártunk itt soha.Ellenfelünk pedig a Rákosmente KSK csapata volt,mi a negyedik,ők a kilencedik helyen álltak éppen.

Az Örs Vezér tere,balra az Árkád,jobbra a Sugár

Április hetedikére még mindig nem állt be az igazi tavasz.Szemerkélő esőben indultunk el Dunaújvárosból és kabát még mindig kellett.Vonattal mentünk Pestre majd a kettes metróval kihúztunk az Örs Vezér térre a végállomásra.Még több mint három óránk volt a mérközésig,adta magát a dolog,hogy az itteni plázákba benézünk kicsit.Meg is tettük és újra bebizonyosodott,hogy ez a plázavilág nem az én világom.Így aztán hiába a csilivili,sok időt nem töltöttünk el itt.Lementünk a pláza elé,ahol jó kis büfék voltak,így az egyiknél meg is kajáltunk.Mondhatni fenséges volt.Ezután a közeli buszállomásra érve,felültünk egy buszra ami kivitt minket a XVII.kerületbe.

A Trianoni emlékmű

Meglehetősen hosszú út vezetett ki,mondjuk a busz sem a nyílegyenes úton ment.Kiérve az első dolog amit megláttunk az egy trianoni emlékmű volt.Ezért piros pont a kerületnek!

Egy szép park volt itt,de még nem ide mentünk be,elindultunk a környéken egy sétára,mivel még mindig volt több mint másfél óránk a meccsig.A park mellett volt a stadion ahol majd sor kerül a mérközésre.Mondjuk stadionnak nevezni persze naívság,maradjunk inkább a focipálya megszólításnál.Nem volt egy szépség na,de majd ide jövünk vissza séta után.

Az RKSK stadionja a Pesti úton

Az eső itt Budapesten szerencsére már nem esett.Sétáltunk hát tovább.Két szépséges templom is volt a környéken a forgalmas Pesti út mentén.Erre aztán panelházak sora volt,itt-ott egy-egy szépséges épülettel,például a városháza,vagy a helyi bank épülete.Ezek szépek voltak.Kilyukadtunk egy főtérre emlékeztető résznél is,alighanem ez lehetett a kerület főtere,amelynek központjában egy kávézó állt.Maga a panelrengeteg azonban valahogy nem igazán volt szép.

Templom a fák takarásában

A kávézó a főtéren

A kerület főtere

Visszafelé vettük az irányt a pálya felé,majd elmentünk egy sparba még ezt-azt venni és végül benéztünk abba a bizonyos parkba ahol a trianoni emlékmű is állt.A park végén egy eldugott szemetes résznél elvégeztük a kis dolgainkat,majd nem maradt más elindultunk a "stadionba",bár még mindig volt majd félóránk.A pályára a belépés ingyenes volt!Ezt eltanulhatnák a mieink is,hiszen nálunk egy meccsbelépö az ezer forint...Itt nem voltak szektorok,nem volt vendégszektor,oda mentünk ahova akartunk.Így megtalálva a számunkra legjobb helyet,vártuk a meccskezdést.Már melegitettek a csapatok,amikor elkiabáltam magam,hogy hajrá Dunaújváros.Egy-két játékos meglepödve fordult felém,szegények nincsenek nagyon hozzászokva,hogy idengenben bárki is szurkoljon nekik.Na de végre elkezdödött a meccs.

Kezdödik a meccs

Nem voltak sokan,nagyjából kétszáz néző gyült össze a mérközésre.Az első félidőben nem nagyon forogtak veszélyben a kapuk.Mi két vesztes meccs után érkeztünk ide,így változtatva az összeállításon főleg a biztonsági játékra törekedtünk.Ám az ellenfél nem igazán tudott veszélyeztetni így aztán elkezdtünk egyre magabiztosabban játszani,elkezdtünk támadgatni.Ennek az lett a vége,hogy a félidő végén meg is szereztük a vezetést!Így egygólos elönnyel mehettünk szünetre.Szünet után kezdödött a második félidő és továbbra is egyre magabiztosabban játszottunk.Sorra dolgoztuk ki a helyzeteinket,míg az ellenfélnek alig-alig akadt támadása is.

Zajlik a mérközés

Az egyik helyzetünk aztán újra bement,már kettő nullra vezettünk!Ám volt még hátra idő.Néha-néha támadtgatott az ellenfél,de komolyabb helyzetet továbbra sem tudott kialakítani,így aztán sikerült megnyerni a mérközést!Maradt végig a kettő nulla.Kellett a győzelem az utóbbi időben kissé megtépázott csapatunknak,hiszen az első helyről csúsztunk vissza a negyedikre,Így most kicsit sikerült rendezni a sorokat.Mi pedig visszafelé vettük az irányt az Örs Vezér térre.Odaérve még elmentünk ahhoz a büféhez ahol dél körül is ettünk és ezuttal megvacsoráztunk itt.Innen irány a metró,de a vonatot már nem értük el a Déliben.Leszálltunk hát a Puskás stadionnál ahonnan az egyes villamossal,elhúztunk a Népligeti buszpályaudvarra.Innen aztán busszal mentünk haza.

Hát ez volt az idei első,szerencsére sikeres meccstúránk.

A stadion mellett volt ez a szép kis épület

Népligeti büfé kontra kelenföldi pizzás

Megígértem,hogy írok róluk elvégre olyan kedvesek voltak...

A Somoskő/Felvidéki túráról tartottunk hazafelé az egyik júniusi vasárnap estén.Mivel az utolsó vonatunk már elment Dunaújváros felé,de busz még volt,így a Népligeti buszpályaudvarra mentünk a Keleti pályaudvarról ahová vonattal érkeztünk Salgótarján-Hatvan felöl.Már kezdtünk jól belemenni az estébe,közel volt már az este tíz óra amikor megérkeztünk a buszállomásra.Kajánk már elfogyott és kezdtünk éhezni,gondoltuk még csak lesz valami nyitva ahol vehetünk némi harapnivalót.A metróból kijövet még úgy tünt nyitva van a büfé...

A Népligeti borzadáj

A pultnál még két szendvics vigyorgott a pofánkba,bár méregdrágán adták,mivel éhesek voltunk úgy döntöttük megvesszük.Semmi más nem volt már a pult alatt csak az a két szendvics.Odamenve kértem is az eladódól,aki nem a legkedvesebb módon közölte velem,hogy mára már bezártak... Ejnye...

Nem is tudom,én is dolgoztam a kereskedelemben,ha záráskor vagy utána pár percre toppant be egy vevő azt is készségesen kiszolgáltuk,hisz az is bevétel az üzletnek.

Kedvenc büféseink azonban nem voltak hajlandóak eladni a megmaradt két szendvicset...ami valószinűleg másnap reggel a kukában végezte...

Hát elöször is köszönet a kedvességükért ezúton is.Másodjára a jó büdös kurva anyátokat azt!Harmadjára ha legközelebb arra járok utána fogok nyomozni,hogy ki a tulaj,és majd egy kedves levelet vagy emailt írok majd nekije...Negyedjére soha többé nem fogok itt vásárolni semmit,hisz amúgy is méregdrágán adják a frissnek maximum reggel nevezhető dolgokat.Ötödjére ha legközelebb este tíz körül arra járok elképzelhető,hogy oda is fogok húgyozni,de ha esetleg éjjel vagy korahajnalban járok arra lehet,hogy még oda is szarok.

Ennyi.

Csak ezt a képet találtam erről a fos helyről.Balra látszik a büfé.

A büfé amúgy ha kijössz a metróból és belépsz a buszpályaudar alagsori ajtajánál akkor bal felé található,ha a lépcsőn jössz le akkor jobbra van.Én ajánlom mindenkinek,hogy kerülje el ezt a helyet.Udvariatlanok az eladók,nem frissek az áruk és elképesztő a drágaság.

Remélem majd az a két szedvics fog hiányozni annak a szarházi eladónak amikor majd az életéért küzd,aki nem volt hajlandó eladni nekünk azokat és valószinüleg még aznap este vagy másnap reggel kidobta őket.

Szendvicsek,a népligeti büfében méregdrágák és nem is frissek!

Közben eszembe jutá egy másik eset ami arra világít rá,hogy mennyire külömbözöek az emberek...Szintén az egyik túráról tartottunk haza...a Kelenfödli vasútállomás új aluljárójában szándékoztunk pár pizza szeletet venni.Hasonló volt a szitu,pár pizza volt már csak.Kértük az eladódól,adtam volna a pénzt amikor megszólalt,hogy ez ingyen van.Csak néztem mint szürke szamár a ködben.Közölte velünk az eladó srác,hogy ez már szinte az ami megmaradt,kicsit száraz úgysem venné már meg senki,így ingyen odaadta a két szelet pizzát.A pizzának nem volt semmi baja,nem volt száraz,ízletes finom volt.

Na az biztos,hogy itt még fogok vásárolni!

Hát ennyit erről.Folyamatosan történnek velünk az események,a sztorik,nem csak a túrákon hanem oda vagy visszafele is.