Egymást érik a sorscsapások az életemben,nem tudom meddig bírom még ezt így...Ősszel ment el apósom,majd a tél elején kisfiam állandó túratársam hagyott itt.Tavasszal ifjú kori legjobb barátom,egy hete a testvérem költözött át abba a szebb világba,ma reggel pedig hű társam a kiskutyám hagyott itt.Próbálok talpon maradni,pont a túrák amik a kapaszkodót jelentik ebben a tragédiákkal teli időszakban,de ez már sok...Így már nehéz a túrákra is koncentrálnom,ja és nem beszélve,hogy jelenleg tüdő és mellhártya gyulladásom van,amit ugyan nem igazán érzek,mert fizikailag jól vagyok,de a leleteim rosszak és egyenlőre az orvos sem enged dolgozni.Hát ennek sem lesz jó vége,a következő sorscsapás az anyagi csőd lesz...
De tényleg.Mikor lesz már ennek vége?Ennyi rossz dolog ilyen rövid időn belül?Ki átkozott meg és miért?Én terveztem odaát leszületésem előtt az életemet,de így???Valóban nem volt más alternatíva?Elvesztem három közeli hozzátartozómat,elvesztem azt a két lényt aki feltétel nélkül szeretett?Mit vétettem?Meddig tart még ez?Lesz még valami jó is azért megmaradt életemben?
 |
| Mostmár újra együtt vannak...Gergő vigyáz mostantól rá... |
A kis kutyusom 2007-ben került hozzám és lett az évek alatt hű társam.Nagyon eleven és szeleburdi volt,na és hangos.Egy két agyament szomszéd nem is szívlelte és hát olyan is volt,hogy feljelentettek miatta...Érdekes,hogy a ház elött a huligánok ricsajozása sosem zavarta ezeket a szomszédokat,csak a kutya ugatása...
Rengeteget sétáltunk.A kutyussal,Gergővel közösen.Bejártuk a várost.Rendszeresen lementünk a Dunára,a szigetre.Az erdőben ami itt van mellettünk napi szinten sétáltunk,de a közeli völgybe is gyakran lementünk,valamint a vasútállomást jártuk rendszeresen körbe.Ezek a séták voltak aztán életem legjobb sétái.Gergővel és a kutyussal...
 |
| A boldog napok egyikén a Szalki-szigeten |
Na és olyan is volt,hogy eljött velünk túrázni.Elöször csak ide a helyi vidám park és jégcsarnok mögötti erdőbe és le a D28-as tavakhoz amelyről többször is szó esett már ebben a blogban.Élete fő túrája pedig az volt amikor elvittük Dunavecsére egy Duna menti túra kereteiben.Ezt rendkivül élvezte.Elfáradt a végére,de talán soha nem volt ennyire boldog.Ezt a sztorit itt ellehet olvasni.Tehát összeségében úgy gondolom egy boldog kis kutyus volt ,jó dolga volt neki,megkapta a kellő szeretetet és ő is adott nagyon sokat.Mikor egymás mellett aludtunk például,mindig megfogta a mancsával a kezem...
 |
| A zsiliphíd nem nagyon jött be neki... |
Nehéz most mit írnom,talán nem is lehet.Megannyi emlék jön elő a mélyből...és hát rengeteg van.Szegény kutyám,sosem kérdezett,sosem panaszkodott ha elmentem valahova,ha nem tudtam vele lenni,egyszerüen csak örült neki ha megjöttem.Talán majd meglesz írva egy-egy sztori itt a blogban vele kapcsolatban is.Most nehéz egyet is kiemelni,meg a hangulatom sincs most ott a szeren ehhez.
Nehéz megmondani azt a pillanatot amikor romlani kezdett az állapota.Nem is tudom mikor.Egyszer csak azon kaptuk magunkat,hogy már nem tud a vasútállomáson körbejönni (ami úgy egy 4km-es séta volt).Így azt a sétát megfeleztük még Gergővel és úgy sétáltunk vele arra.Aztán már az erdőben sem tudott körbemenni (1,5km) így azt is megfeleztük.Gergő távozását ő is megérezhette,mert még nehézkesebb lett vele a séta.A vasútállomásra már nem tudtam vele kimenni,az erdőbe még igen,de a megfelezett kört is megfeleztem,így legalább valamennyit még tudott sétálni.
 |
| Imádott punnyadni |
Nem rég még egyszer letudtam vinni az erdőbe,de nem sétáltunk sokat tán olyan 400 méternyit.Imádta az erdőt,ott volt a legszabadabb,de már nem ment a séta.Aztán már csak a ház körül sétálgattunk,de még ez is volt 3-400 méter.Végül pedig már csak ide a házhoz tudtam levinni.A lépcsőt sem bírta már,úgy hoztam-vittem a karomban a 25kilós kutyát.
Az utolsó napjain már nem tudott lejönni.Egy pókróc került alá oda piszkitott be,már ami megmaradt benne,mert semmi sem maradt meg.Már nem evett,inni még ivott,de szinte minden kijött belőle.A napokban tomboló kánikula felemésztette erejét.rendkivül szenvedett.Hála a betegállományomnak,java részt vele tudtam lenni.
 |
| Isten veled kis barátom! |
Este már nehezen szedte a levegőt,a kis pókrócán szenvedett.Oda feküdtem mellé a szönyegre éjszakára.Egész éjszaka simogattam,néha elaludt máskor sírt és szenvedett.Az éjszakát túlélte.Aztán reggel,kedd reggel ahogy Gergő ő is elment... Utoljára még kinyújtotta a mancsait kicsit megremegett aztán nem lélegzett és nem szenvedett többé...
Kezdetét vette a nagy utazás...
Az erdőben amit imádott temettem el.Ott alussza örök álmát az út mellett ahol annyit futkározott,ahol annyira szeretett menni...
Remélem szépek az álmai...
 |
| Gergő vigyáz rád odaát mostmár... |
Így válik egy videó felbecsülhetetlen kincsé...
 |
| Itt nyugszik a kutyus,kedvenc helyén az erdő mélyén... (frissítve: július 13.) |
